Nagyító alatt: Baráth Péter
A Fradi télen kölcsön vette, majd a szezon végén végleg megvásárolta Baráth Pétert a DVSC-től. A magyar válogatott középpályás sérülten érkezett új csapatába, ahol konkurencia is akadt bőven. Számokban a fiatal labdarúgó hajdúsági és fővárosi teljesítménye.
Miután Kubatov Gábor elnök és Hajnal Tamás sportigazgató is elégedetlenségüknek adtak hangot a szezon közben érkező igazolásokkal kapcsolatban, az FTC sorra jelenti be nyári szerzeményeit. Egy közülük a fentebbi kritikák alól alighanem kivételt képező Baráth Péter, akit a kölcsön után végleg megszerzett a Fradi.
A 21 éves Baráth nem csak a zöld-fehérek edzőit és vezetőit győzte meg, novemberi debütálása után Marco Rossi szövetségi kapitány a felnőtt válogatott júniusi Eb-selejtezőire is behívta. A fiatal játékos így első alkalommal léphet pályára ferencvárosiként a nemzeti csapatban.
Bár a Fradi edzőinek noteszébe nem látunk bele, arra azért teszünk egy kísérletet, hogy bemutassuk, hogyan akklimatizálódott Baráth a tavasz folyamán. Mindezt persze kellő óvatossággal, hiszen túl azon, hogy a két csapat játéka sem egyforma, a fiatal középpályás a DVSC-ben 15 bajnokin 1031, az FTC-ben viszont csak 8 meccsen 422 játékpercet kapott.
„Csercseszov azt mondta, harcoljak” – mesélte még márciusban lapunknak adott interjújában Baráth Péter.
Dacára a Loki bravúros szezonjának, a Debrecen és a Fradi még mindig nem egy kávéház, utóbbi alapvetően jóval dominánsabb stílusban futballozik. Továbbá a játékoskeret minőségében is klasszis különbség van, konyhanyelven az FTC-ben könnyebb jó passzmutatókat összehozni. Ez Baráthnak sikerült is. A Loki középpályáján 70 progresszív passzkísérletéből 45 volt jó, ami 64%-os mutató. A Ferencvárosban ezt 5 százalékponttal sikerült megtoldania: kevesebb mint fele annyi játékidő során 39 próbálkozásból 27 jó megoldása volt ebben a műfajban.
Ami a támadóharmadba irányuló átadásait illeti, a Lokiban 38-ból 27 találta meg sikerrel címzettjét (71%), míg a Fradiban ebben nagyot lépett előre, 17/20-as mutatója már 85%-os hatékonyságot takar. Itt persze nem árt megemlékezni arról, hogy egy, a labdát sokat és magasan birtokló csapatban a középső középpályások általában szignifikánsan közelebb vannak a veszélyzónához, azaz jóval kisebb távolságot kell átpasszolniuk.
A „Fradiban minden könnyebb” című érmének persze van másik oldala is, hiszen egy, a meccset uraló csapatban számszerűleg több alkalma van egy játékosnak labdát veszíteni. Fentebb is látszik, hogy Baráthnak kevesebb mint fele annyi játékidő alatt több mint fele annyi passzkísérlete volt a Fradiban, mint a Debrecenben.
Ez az elvesztett labdák számában is meglátszik a mutatóin: anélkül, hogy a teljes matematikai képlettel levezetnénk, a Lokiban 90 percenként átlagosan 5,93, a Fradiban viszont már 6,18 labdát adott el. A szívéhez azért ne kapjon egy Fradi-, illetve Baráth Péter-rajongó sem, a 0,25-os többlet a gyakorlatban azt jelenti, hogy a középpályás négy meccsenként adott el plusz egy labdát korábbi teljesítményéhez képest.
Ami viszont látványos különbség, az a támadásban való szerepvállalás, illetve annak hiánya, vagy visszaszorulása az átigazolás után. Baráth a Debrecen színeiben bajnokikon 2 gólt és 3 gólpasszt termelt, ferencvárosiként viszont még mindkét rubrika üres a neve mellett. Árnyalni persze ezt is lehet, hiszen míg a Lokiból felfelé lógott ki, addig az FTC-ben minden sokoldalúságával együtt egy játékos a sorban. Ezt aláhúzza, hogy előbbi csapatban meccsenként átlagosan 1,39, míg utóbbiban már ennek kevesebb mint felét, 0,63 lövést eresztett meg.
A következtetés tehát az, hogy nincs következtetés, legalábbis sarkos, „jó vagy rossz”, „nagy zsákmány vagy bukta” kérdésben biztosan nem érdemes eredményt hirdetni. A fentebbi számokból leginkább az világlik ki, hogy Baráth Péter egy egészen más helyzetbe, játékrendszerbe és mérlegre került. Statisztikái alapján eddig könnyűnek biztosan nem találtatott, a benne rejlő fejlődési, illetve annak nyomán anyagi potenciál figyelembe vételével rossz döntésnek semmiképp nem nevezhető a végleges leigazolása.
