Nagyító alatt: Deybi Flores
Az átlagember nem sok metszéspontot sejt a Fehérvár FC és Honduras válogatottjának életében, és helyesen is teszi. Deybi Flores viszont az: a 27 éves játékos mindkét – szebb napokat is látott – együttesben alapember volt a közelmúltban. Egy szegény közép-amerikai ország futballjának visszaesését, vagy épp helyére kerülését durva lenne a nyakába varrni, klubjában viszont erényei mellett elgondolkodtató számokat is mutat.
Magyar idő szerint vasárnap hajnalban vette kezdetét az Arany-kupa, amely a CONCACAF-zóna, vagyis az észak- és közép-amerikai, illetve a karibi térség országainak „kontinensviadala”. Az Amerikai Egyesült Államokban rendezett tornán két futballista is képviseli az NB I-et a fehérvári Deybi Flores és a mezőkövesdi Thomas Ephestion személyében.
Előbbi már a második játéknapon pályára is lépett (utóbbi kedden hajnalban a 67. percben állt be az El Salvadort legyőző Martinique csapatába) Honduras válogatottjával, noha sok örömét nem lelte az első perctől kezdve sima vereségben. Sovány vigasz számára, hogy bár Diego Vázquez szövetségi kapitány mind az öt cserelehetőségével élt, Flores végig a pályán maradt – a kapuson és a védelmen kívül egyedüliként. A nyári uborkaszezon egyik egzotikumaként ezúttal a Fehérvár FC középpályását helyezzük nagyító alá.
Se veled, se nélküled – Flores és a hondurasi válogatott
Deybi Flores 2015 decemberében, két U20-as válogatottsággal a háta mögött, 19 évesen mutatkozott be a hondurasi felnőtt nemzeti csapatban egy Kuba elleni barátságos meccsen, hogy aztán közel három évre teljesen kiessen a pixisből. Legközelebb 2018 őszén kapott meghívót, amikor is egy-egy győztes, vesztes és ikszes felkészülési találkozón is beállt csereként. 2019 tavaszán még jutott neki egy kerettagság, aztán újfent majd’ három év parlag.
A 2021 márciusi válogatott meghívó viszont már egy jóval stabilabb korszak elejét jelentette: Flores először volt kezdő címeres mezben, Fehéroroszország után Görögország ellen is végig a pályán volt. Ezután tétmeccsen is debütált, a júniusi CONCACAF Nemzetek Ligája vesztes elődöntőjét, majd a büntetőkkel megnyert bronzmeccsét is végigjátszotta.
Ki is vitték az egy hónappal későbbi Arany-kupára, amelyen szintén az összes lehetséges játékpercet a pályán töltötte a csoportjából továbbjutó, a negyeddöntőben Mexikó ellen kieső csapatban. Az első, Grenada ellen 4-0-ra megnyert mérkőzésen a második gól előtt ő szolgálta ki Edwin Solanót.
Az ezzel (és kilenc meccsen 0,11-es pontátlaggal) bukó szövetségi kapitány, Hernán Gómez távozásával megnyílt a visszaút Flores számára a hondurasi válogatottba. A nemzeti csapat azóta játszott tíz találkozójából kilencen volt keretben, kettő kivételével mindet végigjátszotta. Ezek közt van négy CONCACAF Nemzetek Ligája-meccs és ugyanennyi felkészülési találkozó, valamint immár egy újabb Arany-kupa csoportmérkőzés.
Na, és mit tud ez a Honduras?
Jogos a kérdés, hiszen a közép-amerikai ország nem vádolható azzal, hogy nélkülözhetetlen szereplője volna a futball vérkeringésének. Annak térképére viszont vitathatatlanul felkerültek, hiszen egyetlen 1982-es szereplés után a 2010-es és a 2014-es világbajnokságon is ott voltak. Előbbin gólt nem, pontot viszont Svájc ellen szereztek, hozzásegítve a spanyol-chilei kettőst a továbbjutáshoz. A brazíliai tornán Franciaországtól, Svájctól és Ecuadortól is kikaptak, utóbbi ellen viszont betaláltak, amivel három percig vezettek is. Az akkori keretek tagjai közül David Suazo, Wilson Palacios, Maynor Figueroa és Emilio Izaquirre tette le komolyabban a névjegyét Európában.
Az Arany-kupa történetében – nem meglepetésre – sikeresebbek, legszebb tíz évük az 1981-es aranyéremmel kezdődött. Legközelebb, 1985-ben ezüstérmesek lettek, az 1989-es tornára ki sem jutottak, 1991-ben viszont ismét a fináléba kerültek, de kikaptak az USA ellen. Folyó évszázadban kétszer zártak a dobogón: 2005-ben és 2009-ben is az Egyesült Államoktól kaptak ki az elődöntőben, ami automatikus bronzérmet jelentett.
A jelenlegi keret legértékesebb játékosa az évet a francia élvonalbeli Brestnél töltő Alberth Elis, akit a Transfermarkt 3,5 millió euróra becsül. Őt követi két amerikai légiós, Bryan Acosta (2 millió) és Joseph Rosales (750 ezer), a rangsor negyedik helyezettje pedig 500 ezres árcédulájával a Vidi védekező középpályása. A 23 fős keret hat légiósa közül csak Elis és Flores profiskodik Európában. A tizenhét, hondurasi bajnokságból érkező játékos közül heten a 34-szeres bajnok Olimpia futballistái.
Bűnbak vagy áldozat: alapember egy mélyrepülő csapatban
Túlzás lenne azt mondani, hogy Flores élete félszezonjával hangolt volna az Arany-kupára, a Fehérvár FC egész éves vesszőfutása ismert. A középpályás télen, a görög Panetolikosztól érkezett a Vidihez. A második félszezonban két meccset töltött a padon, tizenötön viszont játszott, ezek közül kétszer le-, egyszer pedig becserélték. A tavaszi csapat egyik alapembere volt.
A többnyire a középpálya leghátrébb helyezkedő tagjaként játszó Flores a tavaszi Vidi hátsó alakzatának első fekvőrendőre volt az ellenfelek számára – hol több, hol kevesebb sikerrel. Fél szezonja alatt 117 védekező akciót hajtott végre a bajnokságban, ami Heister, Pokorny, Stopira és Fiola után az ötödik legtöbb a csapatban.
Ugyanakkor fontos fogaskereke volt a Vidi labdakihozatalainak és támadásépítésének is. A klub eredménysorát nézve persze közel sem biztos, hogy ez előnyére vált a fehérváriaknak. A csapat tagjai közül a szezon során Floresnek kellett legtöbbször nyomás alatt passzolnia: 58-ból 46-ot oldott meg sikerrel (79,3%).
A progresszív passzkísérletek rangsorában szintén az ötödik a vidisták közül, ami nem meglepő egy olyan játékos esetében, aki a támadásépítésekbe azok elején lép be. 195 próbálkozásából 135 átadás ért társhoz, ez 69%-os pontosságot jelent. Az ezzel összefüggő „versenyszámban”, a támadóharmadba juttatott passzokban még jobb a csapatrangsorban elfoglalt helyezése: a harmadik. 152 átadásából 109 jutott célba (71%).
Ha jókor nem is, de jól jöhet neki egy nyári, nagy tornás szereplés
Önmagában a tény, hogy Flores fél év alatt a csapaton belül az élbolyba ugrott az említett statisztikákban, megmutatja, hogy a hondurasi középpályásra nagy szerep hárult a Vidi labdakihozatalaiban és a progresszív játékban, ami Fehérváron egész évben látványosan akadozott. A számai alapján Flores nem biztos, hogy alkalmas a játékszervezésben való aktív részvételre, az viszont hálátlan helyzet, és nem is biztos, hogy az ő hibája, ha túl sok ilyen feladat jut neki.
Tavasszal kirobbanthatatlan volt egy egyébként mélyen tudása alatt játszó csapatból. A kérdés, hogy oka, vagy enyhítője volt az együttes mélyrepülésének, enyhén a tyúk vagy a tojás jellegű. Flores megítélése mindenesetre a fentebbieknek megfelelően a szurkolók körében is vegyes.
Arra a kérdésre, hogy hasznos munkásközéppályás, vagy elefánt a porcelánboltban, az MLSZ elemzője, Kovács Gábor így felelt: „Szerintem mindkét verzió alátámasztásra tudnánk adatokat hozni. Én inkább a ’hasznos’ kategóriába sorolnám, aki védekezésben és támadásban is hozzá tud tenni a csapat játékához. Védekező párharcainak 60%-át megnyeri, emellett 14 labdát szerez átlagban. Mivel a támadóharmadba is eljuttat átlagosan 8 labdát, tehát progresszíven is tud játszani, emiatt én inkább azt mondanám, hogy hasznos tagja a Fehérvárnak” – mondta a Gegenpressing május 16-i adásában az akkori adatokra támaszkodva.
Alighanem még mindig több nyitott, mint ahány lezárt kérdés akad a Fehérvár FC háza táján. A szezonban nyújtott teljesítményeket nézve márpedig kevesen érezhetik magukat érinthetetlennek a keret tagjai közül. Flores sincs köztük, neki viszont most az Arany-kupán adott a lehetőség, hogy egy másik közönségnek és vele egy másik piacnak is megmutassa magát, mint az európai. Az első fellépése magyaros pozitivizmussal nézve nem volt rossz: egy simán elbukott meccsen az edző mindenkit sorban lekapkodott a középpályáról, kivéve őt. Legközelebb magyar idő szerint péntek hajnalban bizonyíthat újra, amikor Honduras Katarral játszik.
Tedd meg első befizetésed, vedd igénybe a 100%-os bónuszt, és fogadj a kedvenc csapatodra vagy sporteseményeidre! (x)
