Szemtől szemben: MOL Fehérvár FC-ZTE FC
A számok olykor meglepő dolgokat mutatnak, máskor csak felerősítik, és logikai láncolatba helyezik azt, amit szabad szemmel is látunk. A Fehérvár hosszú ideje vergődő támadójátékát illetően utóbbi érvényesül: a csapat ahogy közeledik a kapuhoz, úgy romlik a hatékonysága. A komolyabb tét nélkül játszó ZTE ellen ezt kell majd legelőször leküzdenie a Vidi játékosainak.
Kecskemét ide, Vasas oda, a Fradi bajnoki címe amoda, kevés dolog kapott annyi figyelmet az elmúlt hetekben a magyar sportsajtóban, mint a MOL Fehérvár vesszőfutása. A szebb napokat megélt csapat szombaton a Zalaegerszeg ellen „dupla vagy semmi” jelleggel küzd az életben maradásért.
Ha nem sikerül nyernie, akkor ugyanis nem csak saját pontjait nem gyarapítja, de fix bennmaradóvá teszi a Mezőkövesdet, amely másnap épp a Vidi számára ez esetben egyetlen befogható csapat, a Honvéd vendége lesz. Nem bonyolult a képlet, ha a Fehérvár egy győzelemmel nem hozza lépéskényszerbe Kuttor Attila csapatát, annak könnyedén lehet kispesti győzelem, s ezzel fehérvári kiesés a vége.
Folytatva a magyaros számolgatást: a szombaton Fehérvárra látogató Zalaegerszeg bennmaradása pont a Vidi felcsúti vereségével dőlt el, a jelenleg 7. ZTE pedig legjobb esetben is csak eggyel jobb helyezést érhet el. Abban tehát bízhatnak a hazaiak, hogy – ellentétben velük – az ellenfél feje felett nincs ott a guillotine.
A zalaiak játékstílusa azonban okozhat fejtörést a Fehérvárnak, amely a második legtöbbet birtokolja a labdát a bajnokságban. A hosszú, direkt labdákkal operáló ZTE a mutatóban éllovas Fradi dolgát is többször megnehezítette az évben, pedig a zöld-fehérek közel sem állnak annyira hadilábon a befejezésekkel, mint a Vidi.
A lövési mutatók alapján ugyanis a szombati vendéglátóké a bajnokság harmadik leggyengébb támadószekciója: a kísérletek számában és a gólokban egyaránt. Ez olyan kvalitású játékosokkal, mint Dárdai vagy Kodro, egészen sokkoló. Szemre ráadásul rég volt annyi élet a Fehérvár offenzív részlegében, mint Felcsúton, így még inkább beszédes, hogy ez is csak 1,0-s xG-re volt elegendő.
Komoly gólhelyzetek ide vagy oda, a kaput egyes egyedül Dárdai – góllal végződő – fejese találta el Felcsúton. Az, hogy a Vidi sokszor birtokol labdát, viszont nemigen tud elég veszélyes helyzeteket kialakítani, azt a pofon egyszerű következtetést kínálja fel, miszerint a minőség valahol a labda megszerzése, és azok a bizonyos „utolsó passzok” között veszik el a játékából.
Progresszív passzok terén a Fehérvár a harmadik legjobb mind a megkísérelt (meccsenként átlagosan 98,1), mint a sikeresen véghez vitt (59,7) átadások vonatkozásában. Nem egy trónkövetelésre feljogosító mutató, de egy kiesőjelöltétől is igen messze van.
A közvetlen veszélyzónába, azaz a támadóharmadba viszont már ennél nehézkesebben jutnak el. Összes passzkísérlet terén itt már csak ötödikek, sikeres átadásokban negyedikek. Még mindig nem NB II-be kívánkozó mutató, ugyanakkor szemlélteti: ahogy a csapat közelebb ér a kapuhoz, úgy válik egyre valószínűbbé, hogy hibázik.
Ez a tendencia az ellenfél kapuja előtt valósággal kiteljesedik: tizenhatoson belüli labdaérintések számában már hátulról harmadik a Fehérvár, a teljes éves xG-t nézve pedig 37 gólra elegendő helyzetével utolsó előtti.
Sok más, korábban alulteljesítőként emlegetett csapattal ellentétben tehát a Vidi játékában nincs meg az a potenciál, amely okán azt mondhatnánk: eddig pechük volt, és egyszer majd csak befelé pattan a labda. A csapatra fokozatosan egyre jobban rátelepedő görcsösséget az is jól mutatja, hogy liga második legdrágább játékosállománya vállalja a második legkevesebb egy az egy elleni cselt a mezőnyben.
A sors általában kétféleképpen kezeli az ily módon szenvedő „nagycsapatokat”. Az első verzióban egy nem túl látványos meccsen egy 80. perc utáni pontrúgással (felkészül egy Stopira-fejes) megnyereti velük a meccset. A második verzióban pedig belerúg a földön fekvőbe, és a teher nélkül játszó kisebb csapat átfut pengeélen táncoló ellenfelén.
Egyik sem elképzelhetetlen, mint ahogy semleges szemmel egyiket sem kívánjuk jobban a másiknál. De maradjunk annyiban, sok múlik majd azon, hogy az amúgy jó formában lévő, kupagyőztes ZTE hogy áll bele ebbe a mérkőzésbe. És még több azon, hogy a Fehérvár egy minden eddiginél sorsdöntőbb meccsen felül tud-e kerekedni idénybeli legnagyobb ellenfelén, önmagán.
