Nagyító alatt: Banó-Szabó Bence
Sok más elfeledett, vagy az elfeledés határán lévő labdarúgóhoz hasonlóan Banó-Szabó Bence is kivirágzott a csodatevő Szabó István keze alatt Kecskeméten. A Honvédból igazolt támadó asszisztkirály lett, ugyanakkor egyes mutatóiban még így is van helye a javulásnak.
A magyar futball 2022/23-as évének showját úgy elvitte a Kecskemét, hogy nem is nagyon hagyott belőle senki másnak. A Fradinak nemzetközi menetelése révén, a Vidinek a majdnem, míg a Vasasnak a tényleges kizúgása okán jutott némi rivaldafény, egyébiránt mindenki a KTE-ről beszélt az év során.
Az ezüstérembe torkolló siker egyik legfinomabb kezű kovácsa a vezetőedző, Szabó István fia, Banó-Szabó Bence volt. A trénert és játékosát számtalanszor kérdezték viszonyukról, ahogyan a fiatal labdarúgó életútja is úton, útfélen téma volt az idén. Ezeknek nem is futnánk neki újból, ehelyett inkább vetünk néhány alaposabb pillantást a kispesti nevelésű támadó szezonbeli statisztikáira.
Korábban írtunk már a gólkirály, Varga Barnabás mögött befutó dobogósokról, és az utánuk következő „őszi menők”-ről is, Banó-Szabó egyik összeállításba sem került bele. Nem csoda, hisz azokban a góltermés alapján sorakoztattuk fel az NB I legjobb támadóit, Banó-Szabó pedig nem ebben volt kimagasló a mögöttünk hagyott idényben.
Ahogy egy chipseszacskóval a kézben Youtube-sztárrá váló teremlabdarúgó-ifjonc is megmondta: „a jóságot nem gólban, hanem minőségben mérik”. Ezt a gyermeki pontatlansággal összerakott, de szándékolt mondanivalóját tekintve mégis igaz mondást maxolta ki idén a KTE. A csúcsék, Tóth Barna 6, írásunk főhőse, Banó-Szabó pedig 5 találatnál állt meg, utóbbi a huszonötödik legtöbb volt a ligában. Hogy ezzel hasznosak voltak-e a csapatuk számára, azt az újoncként megszerzett 2. helyezés láttán el sem kell kezdeni magyarázni.
Banó-Szabó speciel nem kevesebb mint 12 gólpasszt osztott ki. Ezzel asszisztkirály is lett, megelőzve a ferencvárosi Marquinhost (10) és Adama Traorét (9), valamint a mezőkövesdi Molnár Gábort (9). A kanadai pontok összesítésében így befér az elitbe, 17 egysége a negyedik helyre jó, holtversenyben a debreceni Dorian Babunszkival. Kiszolgálókészsége áprilisban, Felcsúton teljesedett ki, ahol mindhárom vendég gólt ő készítette elő.
Passzjátékában szemre és a matek alapján is benne van a minőség, de azért így is akad még játékelem, amiben fejlődhet. A támadóharmadba a szezon során 123-szor próbált passzolni, ennek 68%-a, 84 átadás volt pontos. A klasszikus úgy szól, hogy „nem jó, de nem is tragikus”, mi ezt úgy finomhangolnánk, hogy nem kiemelkedő, de megfelelő. Arról nem is beszélve, hogy szummában a szezonban mutatott teljesítménye is óvatosságra inti a kritikusokat.
Nyomás alatt viszont egészen kiválóan passzol, 34-ből mindössze ötször tudták hibára kényszeríteni őt a rá támadó ellenfelek. Ez 85%-os mutató, ami már az elitet jelenti. Beadásai 41%-ban pontosak, 41 próbálkozásából 17-szer találta meg a társak lábát, vagy éppen fejét.
A progresszív passzaiba már jóval több hiba csúszik, 126/232-es mutatója 54%-os. Ez önmagában kritizálható, ugyanakkor az sem véletlen, hogy ebben a statisztikában legtöbbször védők vezetik a csapatrangsorokat. Például egy Belényesi-féle felpassz a saját térfél közepéről a félpályára – ideális esetben – kevésbé rizikós, mint azok a kulcspasszok, amelyeket Banó-Szabó a középcsatár körül elmozogva igyekszik osztogatni a közvetlen veszélyzónákban.
Az viszont ennek ellenére sem vitás, hogy a passzpontosságán van mit csiszolni. Ahogyan lövésein is, melyből 45 volt az idény során. Ezek 11%-a, 5 lövés talált végül utat így vagy úgy a hálóba, ami szintén nem túlszárnyalhatatlan.
Mindent összevetve így is rosszindulat kell ahhoz, hogy Banó-Szabó idén lerakott produkciója láttán valaki két félmondatnál hosszabb bírálatot fogalmazzon meg róla. Az év során a pályán és azon kívül is vezérré lépett elő, a sokat dicsért kecskeméti scouting és átigazolási politika címerállata lett. Sőt, ugyanez ellentétes előjellel igaz rá Kispesten is, ahol viszont foghatják miatta (is) a fejüket a vezetők.
