Dorog-Kerület: a legfinomabb, meleg Ice Tea meséje – helyszíni riport

Kétmilliós büntetést követelünk a Ciara viharciklonnak.

Forrás:

Azt adom, hogy a létesítményeket, mindegyiket a világon, fel kell újítani, mert egy idő után eljár felettük az idő, így köz- és balesetveszélyesek lesznek. Ám én még olyan stadionokban nőttem fel, és gondolok rájuk a mai napig igaz szerelemből, melyek ütöttek és kopottak voltak minden szegletükben és ízükben, magukon viselve az évtizedek nyomait. 

Ráadásul legendás nyomokat.

Ezért is dobbant meg a kelleténél jóval jobban a szívem, amikor kiderült, hogy imádott kis csapatom, a III. Kerületi TVE a Dorog ellen játszik majd a Magyar Kupában. Mint karácsonykor megírtam, a Kerület legutóbbi kupameccse, másik kedvencem, a Vasas ellen eléggé érdekes szakmai- és emberi helyzetbe hozott egyaránt (csak hetekkel később voltam képes arra, hogy megírjam a meccsbeszámolót, szenteste), most viszont egyértelmű volt a helyzet ugye, hogy melyik csapatnak szurkolok.

Az egyetlen út: beszámoló a Kerület-Vasas kupameccsről - NB1.hu

„Van aki szeret, van aki utál, attól függ, mit akarnak látni benned. Légy önmagad, csak így tudhatod meg, ki kedveli azt, aki valójában vagy!" (Hosszú Katinka) Először Gergő írt rám, aki fél éve került az nb1.hu-hoz, de a következő pillanattól már nem volt megállás. Sorban jöttek az üzenetek.

Rengeteg képet és gólösszefoglalós videót láttam már a Dorog létesítményéről, amit a magyar és az egyetemes labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb géniuszáról, Buzánszky Jenőről neveztek el.

További, stadionnal kapcsolatos okoskodásom helyett következzék inkább a Wikipedia szószedete”:

„A Buzánszky Jenő Stadion és sporttelep Dorog város, valamint Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb, egyben Magyarország egyik legrégebbi sportlétesítménye. A nyilvántartásban korábban Bányász stadion, majd Dorogi Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010. május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét. A város közepén, a Köztársaság út – Iskola utca – Vasút-sor – Zsigmondy Vilmos lakótelep által közrezárt, 6334 négyzetméternyi területen található. Egykor a Dorogi Szénbányák Vállalat, 1995 óta napjainkig pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány a tulajdonosa. 2012 óta a Dorog Város Egyesített Sportintézménye végzi az üzemeltetését. A Dorogi FC, valamint a Dorogi Egyetértés SE székhelye és centerpályája.

Építése 1914-ben kezdődött, azonban az I. világháború eseményei miatt megakadt és 1918-ban folytatódott, végül 1921-ben avatták fel. Az észak-dél tájolású stadion egy komplett sportközpont is egyben, ahol a füves szabványméretű labdarúgópályát és a hatsávos salakos atlétikai futópályát övező lelátókon és öltözőépületen kívül klubszékház, sportcsarnok, uszoda, birkózócsarnok, műfüves villanyfényes edzőpálya, automata tekepálya, strandröplabda pálya, zenepavilon, sportmúzeum, műanyag borítású sípálya, büfék, szauna és fitnesz szalon is található. Korábban szabadtéri tenisz-, kézi- és röplabdapálya, kuglipálya, salakos kispálya, valamint egy komplett atlétikapálya is üzemelt benne. A létesítmény fő tervezője a kor neves és népszerű aranyokleveles építészmérnöke, a Dorogon élt Gáthy Zoltán volt.”

Amikor megérkeztünk, ahogyan arra számítottam, elfogott a nosztalgia, eszembe jutott újra, hogy milyen zseniális pályákon nőttem fel. A főépület le sem tagadhatná, hogy anekdotákat tudna regélni Dorog és a dorogi emberek múltjáról, szembe vele meg egy szintén legendás korokat átélt lakótelep található.

Amikor begurultunk a sporttelepre, szomorúan tapasztaltuk, hogy Ciarában, az egész Európában hatalmas gondokat okozó viharciklonban, annyi tisztelet sem volt, hogy békén hagyja a Buzánszky Jenőről elnevezett létesítményt. Remélem, mire megjelenik a cikk, örökké elveszíti az összes energiáját, és rongálás miatt a Fegyelmi Bizottság is megbünteti a legendás 2 millió forintjára. Mindezek bekövetkezte előtt azonban még egyszer kitombolta magát Dorogon, de erről majd kicsit később.

Előtte ugyanis még azt is meg kell jegyeznem, hogy a dorogi vezetők, Tóth László technikai vezető, illetve Hajdú Henrietta klubasszisztens elképesztően kedvesen és élvonalbelien látták el meccs előtti feladataikat, ezúton is hálás köszönet nekik minden segítségért!

Amikor észrevettem, hogy a főbejárathoz közelebbi kapunál Teqball-cucc van, mosolyogtam egy nagyot, de ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám majd akkor, ha megtalálom az úgynevezett büfét, amit tiszta erőből kerestem.

Nyilván a sporttelep túloldalán volt, és ahogy odaértem, egyből ismerős arcokba futottam, mert éppen akkor gyülekeztek a Kerület ultrái a mellette lévő bejáratnál. Voltak vagy 40-en, jelezték is egyből, azért vannak azon a részen, ami nem a számukra van kijelölve, mert a vendégszektorban nincsen büfé.

Gondoltam rá, hogy beverek egy(-két, három, négy...) sört velük, de aztán eszembe jutott, hogy át akarok menni még 18 órára a szintén ikonikusnak ígérkező MTK-Dunaújvárosra is, ezért meleg teát kértem. És milyen jól tettem. Mert így megtudtam, hogy a 2 literes Ice Teát beleöntik egy szerkezetbe és azt melegítik fel.

Soha életemben nem ittam még ilyen finom meleg Ice Teát!

A kezdés előtt a Kerület ultrái bemutattak egy jó kis koreót, amivel kifigurázták az általam sem szívlelt Valentin-napot, majd egyből beindult a szövegelés a dorogi ultrákkal!

A meccs 15 perc késéssel kezdődött, mert lerobbant a Kerület busza útközben, ám az elején a hazaiak maradtak bent az öltözőben, mert már a 3. percben megszereztük a vezetést 11-esből.

Azt, hogy mi történt pontosan nem láttam, mert a szurkoló haverjaimnak kezdtem el küldözgetni a képet az óbudaiak élőképéről, a 11-esből, amit Bori a jobb alsóba lőtt, a helyi terepviszonyok miatt, ennyit láttam picivel később. És a gólörömből is. 0-1

Azt nem tudom, hogy Kemenes Szabolcs, a Kerület edzője végig figyelemmel tudta-e követni az eseményeket az oszlopok miatt, de azt tudom, hogy eltiltás miatt nem foglalhatott helyet a kispadon, helyette első számú segítője, Czvitkovics Péter irányított.

A 23. percig inkább mi játszottunk mezőnyfölényben, és már néhány hópehely is megjelent az éterben, amikor egyenlítettek a hazaiak. Az előttem lévő oszlop, illetve a mögötte lévő kispad, és amiatt, mert egy Tolna megyei zsákfaluban történő Élelmiszer bolt eladása miatt kialakult helyi félelmekről meséltem a mellettem ülő sportbarátomnak, már csak annyi láttam, hogy , Vígh Ádám, védőjéről lefordulva, nagyjából 10 méterről, ballal helyez a jobb alsóba. 1-1!

Utána pár percig kőkemény hózápor volt, bár lehet, a meteorológusok havaseső-zápornak neveznék inkább.

A 34. percben Kittl Miklós nevét olyan elánnal és háromszor üvöltötte bele a hangosbemondó a dorogi hétköznapba, hogy szerintem az is megtudta a környéken, hogy gólt szerzett, aki nem akarta. Én akartam, és egyébként látni is, de mivel éppen az égi áldásról gépeltem be az eggyel feljebb lévő bejegyzést, lemaradtam róla. 2-1!

Ez az online gépelés és képszerkesztés átka is. A krónikás kimegy a meccsre, de a 90 percből nagyjából 87-et a monitorát látja és a telefonját nyomkodja, mert írja a cikket és képeket készít. Ez viszont csak akkor van így, ha az illető nagyjából fújásra kész kíván lenni a beszámolójával.

A 41. percben ismét jött az önkívület a szpíker részéről, mert Barna Gergő megszerezte a hazaiak harmadik gólját. A gólöröm is ítéletidőben történt. 3-1!

A második félidő úgy kezdődött, hogy egy lány, nyuszi sapkában, beállt az előttem lévő oszlop bal oldala elé, így már annyit sem láttam a főbejárathoz közeli kapuból, mint eddig. Ez az állapot azonban nem tartott túl sokáig, mert annyi időm sem volt, hogy lefotózzam, mert (szinte azonnal) továbbillant, sokkal fürgébben, mint egyébként az első félidei égi áldást hozó felhőszerkezet.

A második félidő, érthető okokból, óvatosabb játékkal kezdődött. A sokkal jobb Dorognak már nem kellett kapkodnia, a Kerület meg nem tudott újítani. És éppen emiatt jöhettem rá arra, hogy van ám egy igazi nagy büfé is, ami mellett bejutottunk a sporttelepre, ezért meglátogattam azt is.

Igazi békebeli hangulat fogadott itt is, a bennlévők voltak annyira rutinos meccsre járók, hogy pontosan tisztában voltak vele, nem kell visszasietniük. Egyrészt a hideg, másrészt meg amiatt, mert a kedvenceik jobbak voltak a második félidő nagy részében is, és ennek az elsőben is szemmel látható jelei voltak. Azért a Kerületnek is voltak kontrái, de a jobb csapat nyert. Pár perccel a vége előtt Németh Szabolcs, a D orog vezetőedzője piros lapot kapott, levállalta az egyik játékosunkat, amint éppen a pályára akart visszaiparkodni... Ez sem akadályozta meg viszont a csereként beküldött Délczeg Gergelyt, hogy kontra végén okosan a kapuba emeljen. 4-1!

A visszavágót, a jövő héten, viszont behúzzuk 4-0-ra és robogunk tovább a Magyar Kupa-győzelemért!

DOROGI FC (NB II)–III. KER. TVE (NB III) 4–1 (3–1)
Dorog, Buzánszky Jenő Stadion, 350 néző. Vezette:
Radványi Ádám (Vígh-Tarsonyi Gergő, Mayer Gábor)
DOROG: Borsos V. – Berkó, Rjasko, Nagyházi – Beke, Barna G. (Sitku I., 67.), Lénárth, Kitl M., Forró – Vígh Á. (Délczeg, 75.), Földi B. (Girsik, 62.). Vezetőedző: Németh Szabolcs
III. KERÜLET: Megyeri – Bori, Huszty, Tóth D., Szalai V. – Tamási Zs. (Petneházi, 76.), Rabatin (Daróczi, a szünetben), Sorecz – Borvető, Sóron – Rajczi (Sili, 58.). Edző: Czvitkovics Péter
Gólszerző: Bori (11-esből, 0–1) a 4., Vígh Á. (1–1) a 24., Kitl M. (2–1) a 33., Barna G. (3–1) a 39., Délczeg (4–1) a 91. percben
Kiállítva: Németh Szabolcs (a kispadról) a 86. percben

Addig viszont mindenkinek ajánloma  figyelmébe:

Dorog induló

Uploaded by Show Mirror on 2013-05-24.


 

 

Legfrissebb híreink