Ebben a dolgozatban az elmúlt 8 forduló alapján vonnék le következtetéseket a csapatunkról szurkolói szemszögből. Összefoglalnám, mik és kik az MTK erősségei és gyengeségei.
ELŐZMÉNYEK
Nyolc fordulót követően a tabella 4. helyén áll az MTK. Ez négy győzelmet, két döntetlent és két vereséget jelent, amely összesen 14 pont. Csapatom a vártnál sokkal jobban kezdte a szezont. Olyan komolynak mondható ellenfelek ellen győzedelmeskedett, mint a DVSC, a KTE vagy a DVTK. Sajnálatos módon az erős kezdést megszakította a Ferencváros. Lesújtó, 6-1-es vereséget mért ránk a 222. Örökrangadón.
TAPASZTALTAK ÉS FIATALOK
Horváth Dávid, csapatunk vezetőedzője, (aki mellett mondanom se kell, hogy teljes mértékben kiállok) két fontos dologra támaszkodik. A tapasztalatra és a fiatalságra. Ez mindennek most az alfája és az omegája. Ez a két összetevő adja a csapat dinamizmusát, hozza el az eredményességet.
Elöl a sokadvirágzását élő Némó, és a főnixmadárként újjászületett Kisbogesz felelnek a támadásokért. Az ő rutinjuk nagyon sokat nyom a latba. Magukkal tudják húzni a gárdát. Azzal hogy Kisbogesz közelebb játszik a csatárokhoz, mint korábban, sokkal több lehetőséget nyújt a számára, hogy kibontakozhasson irányítóként. Mind ő, mind Thiam képesek hosszú indításokra és átlövésekre. Előbbiekkel kiválóan meg lehet játszani Némót. Kisbogesz alkalmanként maga is csatárként működik mellette.
Hátul a komplett védelem jelenti a tapasztalatot és az ezzel járó garanciát. Jól mutatja ezt, hogy az Örökrangadóig, 7 forduló alatt csak 5 gólt kaptunk. Ez annak volt köszönhető, hogy az MTK eddig mindig igyekezett létszámfölényben védekezni és ennek köszönhető, hogy 7 meccsen az egyik legkevesebb helyzetet engedte meg az ellenfeleknek. Ráadásul a már válogatott kerettag, idén hozzánk “hazatért” Demjén Patrik kapusunk is kiemelkedőt nyújt a meccsenkénti bravúrjaival.
Demjénnel együtt, a Hej, Kádár, Bobál alkotta védelmi trió valóságos betonfal. Ezért is volt mellbevágó, hogy hat gólt rúgott nekünk a Fradi az Örökrangadón. Tudtuk, hogy esélytelenek vagyunk a magyar bajnok ellen, de azt senki sem gondolta, hogy ilyen könnyedén legyőznek bennünket.
Rátérnék a másik lényeges alkotóelemére csapatunknak, a fiatalokra. Visszatérésünkkel az élvonalba, nem meglepő módon, ismét megugrottak a fiatalpercek számai, ahogy ezt több portál is jelezte már az elmúlt hónapokban. Büszkén írhatom le, hogy ebben a vonatkozásban mi élen járunk. Köszönhető ez a teljesség igénye nélkül Kovács Matyinak, Kata Misinek és Horváth Artúrnak.
A fiatal játékosok szerepeltetése viszont sokszor veszélyt jelenthet egy csapatra a bajnokságban. Azért, mert pár elvesztett meccsel a kieső zónába kerülhet egy klub, emiatt a csapatok nem szeretnek kockáztatni és inkább a biztosra mennek. Nem feltétlenül adnak sok fiatalnak lehetőséget. Nálunk más a helyzet. A Sándor Károly Akadémia még mindig biztos pont, és látható, hogy NB I-es minőségű játékosok kerülnek ki onnan.
BÜSZKESÉGÜNK: KATA MIHÁLY
Az idei szezonunk nagy ásza minden kétséget kizárólag Kata Misi lehet. És remélem, él ezzel a lehetőséggel. A szerbek elleni győztes Eb-selejtezőn bemutatkozott a válogatottban, a szezont megelőzően megkapta a csapatkapitányi karszalagot, ami óriási felelősséggel jár. De érezhető, hogy az egész csapat mellette áll, és a rutinos öreg rókák is bíznak az ifjú titánban.
Fiatal kora ellenére Kata nem zöldfülű. Túl van már a 100. felnőtt mérkőzésén az MTK színeiben. Legnagyobb erényei közé tartozik a passzpontossága, a kivitelezett cselek mennyisége és a labda magas előreívelése kiemelkedő pontossággal a támadó harmadba. Az átadásainak több mint kétharmada célt talál. Ebben a játékrendszerben Kata kulcsember. Thiam és Bognár mellett az ő feladata megjátszani Némót, vagy ha Bognár is magasan helyezkedik, akkor őt helyzetbe hozni.
Strapabíró középpályásról beszélünk, aki folyamatosan segíti a labdakihozatalokat, nyugodt szívvel fel lehet rá passzolni bármikor, mert labdabiztos játékos, aki labdavezetéssel is képes előrébb mozdítani a támadásokat. Némóval és Kisbogesszel akár kis területen is nívós kombinációkat tud végrehajtani.
Ergo remekül ismeri fel azt amikor az ellenfél lezárja a pálya egyes területeit. Erre mondják, hogy lát a pályán. Néha a játéka engem a jelenleg sérült Ismael Bennacerére emlékeztet, aki az AC Milan játékosa.
Univerzális játékosról beszélünk, aki egy-két év múlva akár külföldi top ligába is igazolhat. Az általam fentebb felsorolt jellemzői mind-mind csak emelik az értékét. Ha a sporthíreket figyelmesen böngészi az olvasó, látható, hogy egyre inkább felfigyelnek Katára külföldön is.
FÁJÓ VERESÉG UTÁN
Feladni, összezuhanni nem szabad. Tudtuk, mivel jár a Fradi ellen felvállalni a focit. Beállhattunk volna 9 emberrel védekezni, de ehelyett inkább beleálltunk a küzdelembe. Csak arra nem számított senki, hogy a védelmünk, ami kiemelkedik az NB I mezőnyéből sok tekintetben csütörtököt mond…
Dejan Sztankovics csapata túljárt az eszünkön. Folyamatosan dominált az FTC az egyenlítő gólt követően. Mindig létszámfölényben voltak a vendégek. Sigér és Romdan majd mindig üresen voltak és meg is játszották őket csapattársaik, onnantól pedig borítékolható volt, hogy vagy Varga vagy Marquinhos befejezi a támadást.
Húsz támadást vezényeltek le könyörtelenül a zöld-fehérek, amelyből 6-szor Demjén kapusunknak kellett maga mögé néznie…
A hibákból tanulni kell. Mint minden gárdának, nekünk is vannak gyenge pontjaink. Kovács Matyi például nem mindig tud visszaérni védekezni szárnyvédőként. Erre a posztra talán Hej és Spalek is jobb megoldás lenne. 3-4-3-as variációban Kovács előrébb tud mondjuk helyezkedni, és Hej biztosít mögötte, ami már egy fokkal jobb helyzetet teremt, mint a 3-5-2-es felállásban, ahol Matyi sokszor segítség nélkül marad, és néhol csak az isteni gondviselésre bízhatja magát.
Védekezéskor tartani kell a létszámfölényt, ahogy ez sikerült a Debrecen és az Újpest ellen is, sajnos az FTC ezt a létszámfölényt lebontotta, szétzilálta.
És ahogy azt már korábban jeleztem, ugyan Némó tényleg sokadjára bizonyítja, hogy remekbe szabott kontracsatár, és mindenki láthatja miért vált be mindenhol ahova igazolt élete során. Ugyanakkor ő nem lesz örökké, és már túl van pályafutásának zenitjén, ezért a téli átigazolási időszakig gondolkodni kellene feltétlen egy 26 év körüli gólvágó center leigazolásáról.
ÚJABB CSATA
Most már az elkövetkező csatára kell koncentrálni, amely most vasárnap fog zajlani a sóstói MOL Arénában a Fehérvár ellen. Remélem Horváth Dávid mester olyan taktikát húz elő a sublót alól, amivel le lehet győzni a lassacskán magára találó fehérváriakat. Ami biztos, hogy én ott leszek és szurkolni fogok a győzelemért.
ZÁRSZÓKÉNT
“Nem számít a liga
mi mindig itt vagyunk
A kék-fehér színekért
együtt szurkolunk!”
Nem győzöm elégszer leírni, hogy mennyire büszke vagyok, hogy az Ultras MTK részese lehetek. Örülök, hogy szurkolótársaimmal jóban-rosszban a csapat mellett vagyunk. Szurkolótársaim ha kell buszoznak, vonulnak Újpestre. Koreót készítenek az Örökrangadóra, hangot adnak véleményüknek a pályán és azon kívül is.
Döbbenetes ilyen mondatot leírni, hát még olvasni milyen érzés lehet… Miközben ez már közel sem csak riogatás, a tabelláról pont ez olvasható le…
Vajon miként lehetne közölni, érzékeltetni Mendelényiékkel, mekkora bajt csináltak? Átérzik egyáltalán??? Puskás klubjának elérhető közelségbe került a harmadosztály. Hogy ezek szigorú mondatok? Azok! Persze…
Fehér Péter szakmai igazgató halált megvető bátorsággal és némi pökhendiséggel azt mondta a nyári szurkolói ankéton, hogy a 7. fordulóban 21 pontnál fogunk állni. Na most ez a pontszám valóban összejöhet – ebben nem is tévedett a dánoknál pallérozódott szakember -, csak az idősíkban lőtt egy kicsit mellé a mi mindig mosolygó Péterünk. Ez 21 ponty bizony ilyen ütemben épp Karácsonykor esélyes, „brada”. Ennél viszont szebb ajándékot is el tudnánk képzelni a fa alá!
Pedig hogy elkezdtünk bizakodni, amikor legyőztük a Győrt! És egész jó játékot is láttunk azon az estén, nem csak egy szimpla mákos győzelmet. A további megtévesztés a Dorog elleni kupameccsen ért minket, hiszen, ha látszottak is a bajok, csak ütöttünk négyet a bányászoknak. És elhittük, hogy jó lesz ez így, miközben egy olyan Dorog ellen arattuk a sikert, akik ha ma nem nyertek volna a veretes csornai alakulat ellen, a harmadosztály kieső helyén tanyáznának. Ennyit a kupameccs sportértékéről…
Majd jött a kilátástalan játékkal kiszenvedett soroksári iksz, hogy remegő lábakkal várjuk a Budafokot a Bozsikban. A hétközi forduló aztán megint némi bizakodásra adott okot, hiszen a hosszabbításban bekapott góltól eltekintve nem játszottunk rosszul. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de pechünkre ezek többségét ki is hagytunk és ráadásul még Holman büntetőjét is kifogta Gundel-Takács…
Na így érkeztünk meg Szegedre. Amolyan vízválasztóként tekinthettünk a mai ütközetre. Ha győzünk, legalább a középmezőnyhöz felzárkózhatunk, ha x, pont a semmire sem elegendő, de ha zakó, akkor nagy gondunk is lehet.
Az első félidő vállalhatatlanra sikeredett. A szegediek olyan presszinget nyomtak, amit eddig még nem tapasztaltunk egyetlen ellenfelünktől sem. Egyszerűen nem hagytak lélegzetet venni játékosainknak. Érett, hogy amennyiben a második 45 perc is hasonlóra sikeredik, összeroppanunk és vereséggel jöhetünk haza az M5-ösön. A szünet után erre olyan 30 percet produkáltunk, mint a Győr ellen. Rúgtunk, csíptünk, haraptunk, legalább 15 labdát szereztünk, megelőztünk, magasabbra ugrottunk, labdát földön pontosan hoztunk ki, kiváló kiugratásokat láttunk, mélységi passzaink csodaszámba mentek. Ilyenkor persze, hogy azt kérdezi a szurkoló, hogy miként lehet az első félidőben olyan sz…rul játszani, ha most meg így is tudunk?
Viszont csak a hülye (és Pinezits Máté) nem vette észre, hogy fejben elkezdtünk fáradni. Mindeközben Sztevanovics hármat is cserélt, a mi Máténk csak Krajcsovicsot merte beküldeni. Aztán a 83. perc körül már ő is a frissítés határán volt, a kiszemeltek már neki is vetkőztek, de valami miatt csak nem jöttek. Fogalmam sincs mire várt mesterünk. Gondolta, ha már vagy 30 perce nem jutottak el a szegediek a kapunkig, csak nem most fognak. Még vár a változtatással. Na kérem ez az igazi szögedi, csípős orosz rulett. Máté a fejéhez emelte a stukkert, bízva abban, hogy a csapszeg az üres lukra fog kattanni. De nem… Bocskay ütemet tévesztett és puff! Persze, hogy pont ott volt a skúló a forgótárban. Tizenegyes! Egykori ifistánk, Bíró Bence nem kegyelmezett, jól beverte a léc alá. Ami utána történt, az már csak a veszett fejsze nyelének keresgélése volt.
Villámcsere, Bobál és Kundrák be, ívelgetés Geri feje felé, kétségbeesett rohangálás össze-vissza, majd Kálnoki is tetézi a bajt, még ki is állíttatja magát. Ezzel nem kis gondot okozva csapatunkat, hiszen Ivánra sem fogunk tudni számítani a következő meccsen. (Tartok tőle, hogy akár hosszabb időre is kidőlt Lovresz). Belső védő marad Alex, meg talán Kocsis Geri. Na, szépen leszünk a Mosonmagyaróvár ellen…
Még egy apró dolog! Azt viszont végképp nem értettem, hogy Holmant miért nem cserélte be Pinezits. Legalább az utolsó negyedórára. Ha sérült, akkor miért volt keretben, ha meg részben játékra alkalmas, miért nem kap lehetőséget, amikor az utolsó percekben igazán nagy szükség lenne rá. Így egy kicsit hülyét is csinált magából Máté… Nem véletlen, hogy a végletekig türelmes ultrák részéről először hangzott el a Pinezits takarodj! (tudom, volt már egyszer korábban, de az csak szórványosan, néhány sráctól jött)
És persze akkor megjegyezhetjük még, hogy hibázott a taccsjelző, hogy Kerezsit abszolút gólhelyzetben állította meg, hogy Kocsist szinte már engedik az ellenfelek távolról lőni, mert tudják, hogy olyan gyenge a rüsztje, mint egy balett-táncosnak, el is puskázta a meccs legnagyobb helyzetét. Egy pillanatra megállnék Kockánál. Aki az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon mérges vagyok rá, de igaziból nem is rá, hanem az edzőire, akik egyszerűen nem tanították meg normálisan rúgni. Domi rendelkezik valami olyan zsenialitással, hogy a bokája szinte önálló mozgást képes végezni a lábszárától, azért cselez olyan ördöngősen, kiismerhetetlenül. Úgy tudja elrúgni bokából a kapus mellett a labdát, ahogy arra csak a legnagyobbak képesek. De hogy képtelen legyen normálisan telirüszttel kapura lőni, ez egyszerűen felfoghatatlan számomra. Ha ez a képesség meglenne nála, háromszor annyi gólt szerezhetne, hiszen az ütemváltásai miatt ember nincs, aki le tudná követni. Így meg csak egy szimpla tehetség a sok közül… Kár…
Pár gondolat az új igazolásokról: Lőrinczynél láthatóan jó helyen van a labda, én nagyon örültem, hogy hazajött, de néha 20 percekre ő is képes beadorjánosodni, azaz eltűnik. A Budafok elleni gólpassza előtti csel pazar volt, remélem mutat még majd hasonlókat, de ehhez kondiban sokat kell erősödnie. Bobál Gerivel viszont egyelőre fenntartásaim vannak. Tartok tőle, hogy szimplán annyi hasznunk lesz belőle, hogy az utolsó 20 percekre felrúgjuk rá a labdákat. Olyan darabos, mint a döglött cement, Lukic tompora hozzá képest egy foghagymagerezd. Nem tudom, alkalmas lesz-e még valaha egész meccsre a másodosztályban. Pedig alkalmas lehetne, de ahhoz kíméletlen edzésmunkára lenne szüksége. Gerit pedig ismerjük… szóval nem pont ilyen alkat…
Összefoglalva, baj van srácok! Hogy egy edzőváltással megelőzhető-e a nagyobb tragédia? Igen. Hogy van-e ehhez pénz? Nincs. Van-e erre mutató szándék? Nincs. Hogy mi lesz ennek a vége? Bele sem merek gondolni…
Van egy hetünk. Jön a csontutolsó, nyeretlen Mosonmagyaróvár vasárnap, aztán megint 2 hét válogatott szünet. Ha edzőt szeretnénk váltani, az utolsó lehetőség… Hiszen utána meg irány a Mecsekalja… Na, az sem lesz könnyű menet…
Banai, Kastrati-Hall- Fehér- Pauljevics, Onovo-Tajti, Kiss-Ljujics-Csoboth- Jürgens összeállításban kezdünk. Ebben több meglepetés is van. Az első, hogy Antzoulasz is megsérült, és erről nem volt semmi hír, ügyesen titokban tudták tartani. Legalábbis gondolom, hogy megsérült, mert semmi más nem indokolná a mellőzését. Rossz hír, hogy Tamás még mindig sérült, így elmondhatjuk, hogy a védelemből a két húzóember hiányzik. Vignjevics, tanulva a múlt heti hibájából, visszaállt a 4-2-3-1-es hadrendre, de az megint meglepetés, hogy Jürgens kezd centerben Ambrose helyett.
Meglepő csere az elején
A 17. másodpercben a támadásunknál a debreceni szűrő Orejidan letarolta Ljujicsot. Simán járt volna a sárga érte „túlzott erőbedobásért” (nem kapta meg), de ami rosszabb, hogy Ljujicsot hordágyon kell levinni. Csere: Mack érkezik. Hogy mi van? Egy árnyékék helyett egy védekező középpályás? Akkor, amikor ott ül a padon Mörschel és Ganea is. Érthetetlen, hogy miért ezt lépte Vignjevics. Mi változhatott meg az eltelt 17 másodpercben, hogy a támadó képességű játékos helyett védekező képességű játékos jött? Hol a következetesség? Hálistennek a csapatot nem zavarta meg a sérülés, és ugyanolyan elánnal focizunk, mint ahogy az elvárható. Az első negyedórában az látszik, hogy sokkal frissebbek vagyunk, mint az utóbbi meccseken, és gyorsabban is játszunk.
Váratlan fordulat
A 17. percben Kiss Tomi ugrik ki, amikor az utána futó debrecenivel összeakad a lába. Némi VAR-ozás után piros. A meccs képe teljesen más irányt vesz. Az eddigi gyors játékunk helyét átveszi a labdatartás, a passzolgatás és a türelmes labdajáratás. Csakhogy ez egyre inkább tanácstalanságba fordul. Lemegy úgy a kiállítás utáni harminc perc a félidőből, hogy egy azaz 1 kaput eltaláló lövésünk van a félidő végén. Teljes a tanácstalanság ismét. Vignjevics szokás szerint magyaráz, gesztikulál, üvöltözik, de ez most nem a szenvedély velejárója, hanem inkább érzem kompenzációnak a taktika teljes hiánya miatt. Úgy tűnik, hogy nem volt meccstervünk arra az esetre, ha létszámfölénybe kerülünk. Mondanám, hogy vicces, de nem az. Mack játéka teljesen felesleges, hisz a védekező pozícióban Onovo sokkal jobb és megbízhatóbb, ugyanakkor a feljebb vezényelt Onovo nem támadó középpályás, nem ugyanazok a támadóképességei, mint Mörschelnek vagy Ganeának.
Gólra várva
Mindegy, jön a szünet, Vignjevics remélhetően változtat majd, és biztos behozza valamelyik támadó középpályást. Hát nem. Vignjevics csak egyet cserél a félidőben, Jürgens helyére hozza Ambrose-t. Nem értem az edzőnket. Emberelőnyben játszunk, nulla-nulla a félidő, egy lövésünk volt, nem tudunk helyzeteket kialakítani, de ez mind csak okozat.
További érthetetlen dolgok
Az ok, ami idáig juttatott bennünket, hogy nincs olyan ember, aki mélységből rágyorsulva belépne a támadó harmadban a játékba. Mörschel pont ilyen, mégsem hozzuk be. Érthetetlen. Azért Ambrose másfél perc után helyzetbe kerül, fejesét bravúrral védi Megyeri, és akkor itt megint álljunk meg. Vignjevics mint edző látja az edzéseket, ki hogy mozog. Mennyire éles, milyenek a fizikai mutatói. Beállította Jürgenst, aki azzal tűnt ki, hogy háromszor is rossz helyen volt, lövéseket blokkolt. Helyzetbe nem került, a passzjátékba nem sikerült bevonni, kicsit úgy tűnt, mintha egy harmadik csapatban focizna. Nem mondom, hogy az ellenfelet segítette, de a mieinket sem. Az első félidei játéka után nehéz elképzelnem, hogy ez a srác, az edzéseken olyat mutatott, amiért érdemes volt Ambrose-t leváltani reá. Vajon mi motiválhatta az edzőnket arra, hogy mégis ő kezdjen? A játék képe csak némileg változik. Mezőnyben ugyanolyan tanácstalanok vagyunk mint eddig, és ezt megérzi a Loki is, végigvisznek egy-két kontrát, szerencsénkre elkapkodják. Az 53. percben Mack elrúgja a labdát Kiziridisz elől aki elesik, és Bogár sárgát ad Macknak. Vicc a spori. Az 58. percben Ferenczi felrúgja Csobothot a 16-os vonalán, de Bogár továbbot int. Egyszerűen nem merte befújni a VAR alapján jogosnak tűnő tizit.
Végre, újabb cserék
Végre a 60. percben Vignjevics meglépi azt a cserét, amit vártunk, jön Mack helyett Mörschel, és még Csoboth helyett Simon. A 64. percben Simonhoz érkezik egy kifejelt labda, rá is rúgja, de Megyeri ezt is kiszedi a léc alól. A következő 10 percben sem változik a játék képe. Mi támadunk többet, mi birtokoljuk a labdát, mi passzolunk többet, de csak helyzetecskékig jutunk, ziccerig nem. Nagyon zavar az is, hogy van, hogy a Loki 10 emberrel játszva is letámad, mi pedig alig tudjuk kihozni a labdát. Pedig a letámadásoknál nagyon széthúzódik a védelmi vonaluk, így sokkal több helyünk van a passzokhoz. Szintén zavaró, hogy a türelmes/tanácstalan passzok között Hall nem vagy csak alig vállal fel előre passzt. A legtöbbször csak lecsorgatja Fehérnek, aki sokkal rutintalanabb az ilyen pozíciós játékhelyzetek megjátszásában mint a luxemburgi. Pont az egyik ilyen szituációban jön egy megnemértés. Fehér fel akarja passzolni a labdát Kissnek, aki nem a labda felé jön, hanem beindul az üres területre, így Fehér passzát lefüleli Orejidan és egyből szökteti Kusnyírt. Kusnyír végigviszi a jobb oldalon, és kicsit kiszorított helyről belövi a rövid alsóba. Sajnos Banai rosszul helyezkedett, abból a szögből nem szabad gólt kapni a rövidre. 1-0 oda. Ezt a meccset sem úsztuk meg kapott gól nélkül. 3 perccel később ismét cserélünk, jön Kiss Tomi helyett Ganea. Maradt egy bő negyedórája, hogy bizonyítson.
Bekövetkezik a csoda
Innentől kezdve mindent egy lapra téve támadunk. A 80. percben ismét Ambrose kerül helyzetbe, de fejesét ismét bravúrral védi Megyeri. A szögletet Ganea íveli középre, Mörschel lendületből érkezik az ötösön, és gyönyörűen és erősen fejeli a hosszúba. A kapusnak itt esélye sem volt. 1-1. És mehetünk a győzelemért. A 88. percben ezúttal jobbról rúg Ganea szögletet, amelyet továbbfejelnek a túloldalra. Kastrati gyűjti be, és meg is lövi, amire középen hárman is érkeznek és Mörschelről pattan a kapuba. 1-2, vezetünk. A 91. perc Ambrose rúg még egy les gólt, de nincs jelentősége, nagy nehezen behúzzuk a meccset.
Összegzés
Nehéz mit mondani egy ilyen meccs után. Szerintem kifejezetten jól kezdtünk, gyorsan és taktikusan játszottunk. A kiállítás megzavart minket, és sajnos a játékosoknak fogalmuk sem volt, hogy mit kéne csinálni? Pedig nem olyan bonyolult. A széleken a szélsők és a szélsővédők kettő-egyes szituációkban lemennek az alapvonalig, és onnan élesen középre teszik a labdát. Na ez nálunk csak ritkán fordult elő. Pauljevics a bal oldalon még egész jól segítette a támadásokat, de Kastrati a jobbon megint nagyon sok labdát eladott. Ráadásul sok volt a pontatlan passz, sok labda ment a társ mögé, így állandóan lassítottuk a saját támadásainkat. És amit már mondtam, hogy nagyon hiányzott az az ember, aki rágyorsításokkal és ütempasszokkal zavart okoz a támadó harmadban. Sajnos sokszor rendezetlenek voltunk. Akkor kezdett ritmusa lenni a játéknak, amikor bejött Mörschel és Ganea, Tajti visszalépett Onovo mellé mélységi irányítónak, elöl pedig a Simon-Mörschel-Ganea-Ambrose négyessel támadtunk. Nagyon nagy helyzetet még így sem tudtunk kialakítani, de ezúttal segítettek Ganea mesteri pontrúgásai, és Mörschel ambiciózus kaputámadása. Ez a meccs megint majdnem elment Vignjevics tanácstalansága miatt. Az első két fordulóban jól játszottunk, azóta rengeteget hibázunk csapat és egyéni szinten is. De a legnagyobb hibákat taktikai oldalon látom. Nincsenek meg a tudatos mozgások, és sokszor nem azon a helyen játszik a játékos, ahová a képességei alapján kerülnie kellene. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Vignjevics visszatért a régi demoralizáló stílusához, akkor kisebb csoda, hogy itt tartunk és ennyi pontunk van.
Egyéni teljesítmények
Banai megint belehibázott, onnan nem lett volna szabad a rövidre gólt kapni. Az a rész a kapusé. Kastrati adott egy gólpasszt, de az idény egyik legnagyobb csalódása a játéka. Sokszor fegyelmezetlen, sokszor dekoncentrált, sok nála a rossz passz és a ki nem kényszerített hiba. Tud ő ennél sokkal jobban is játszani. Hall ma nem játszott annyira rosszul, mint az elmúlt időszakban, de megint volt egy-két rettenetes helyezkedése, és nagyon zavar, hogy ledobta magáról a felelősséget. Fehérnek ez volt az egyik leggyengébb meccse. A gólt az ő eladott felpasszából kaptuk, bár az nem elsősorban az ő hibája. Neki mint utolsó embernek (ráadásul rutintalan) nem lett volna szabad ilyen helyzetbe kerülnie, hogy neki kell kockáztatnia egy mélységi passzt fel a támadó harmadba. Hol volt Onovo és Tajti? Pauljevicsnek ez jobb meccse volt, sokat ment fel és elég párharcerősen is játszott. Onovo jól kezdett hatosban, aztán mikor feltolták előre ott sokkal kevésbé hatékony. Mack lecserélése után ismét a helyére került, és ott továbbra is hozta a megbízható jó teljesítményét. Nem értem, ki találta ki neki a 8-as pozíciót, de hülyeség. Tajtinál azt figyeltem meg, hogy a támadóharmadban az ő sebessége kevés. Akkor tud jól játszani, ha visszalép mélységi irányítóba Onovo mellé, és onnan forgatja a csapatot. Abban a szerepkörben viszont extra a játéka. Kiss Tomi ma végre lendületesen és jól játszott, sorra nyerte a támadó párharcait, és a kiállítás előtt nagyon okosan lépett be a védő elé. Mackról nem tudok jót írni. Sajnálom. Csoboth Kevin is jól kezdett, de továbbra is azt érzem, hogy nincs rendben. Ha igazak az öltözői pletykák, és tényleg Vignjevics b*sz*kodása van a dologban, hogy nincs önbizalma és elbizonytalanodott, akkor egyrészről megértem. Másrészről viszont ő egy válogatott futballista, akitől sokkal többet várunk. Szóval jó lenne, ha összeszorítaná a fogát, és összeszedné magát, Vignjevics ide vagy oda. Jürgens az előző meccsen jól mozgott, talán ezért kapott bizalmat erre a meccsre a kezdőbe, de most nem tudott élni a lehetőséggel. Nem érezte a területeket, hogy mikor hova kéne beindulnia. Ambrose ugyanannyi idő alatt négyszer került helyzetbe. Sokkal jobban játszott. Mörschelről mindent elmond a két gólja, nagyon kellett a játéka. De azt hiszem, hogy cseréjét sokkal de sokkal korábban kellett volna meglépnie az edzőnek. Ganea szintén nagyon jól szállt be, és a szögletei káprázatosak voltak.
Az edző, a bíró és a Loki
Vignjevics ezen a meccsen ismét megbukott taktikából, egyszerűen megint nem a helyükön játszottak a játékosok, rossz volt a kezdő felállása, rossz volt az első csere (Ljujics helyett Mack), és semmilyen ötlete nem volt, hogy a Loki sündisznóállását hogyan lehetne feltörni. Ha nincsenek a pontrúgások, akkor hiába a több mint 80 perc emberelőny, akkor nem sikerül gólt rúgni. És azt hiszem, hogy az oldalvonal melletti hisztik sem hatnak jól a csapatra. Sajnos Nebojsával ott tartunk, mint amikor elment Újpestről.
Bogárnak voltak tévedései, de legalább nem fújt ellenünk, aminek örülök.
A Loki azt játszotta, amit kell, de Dzsudzsák Zsuzsinak meg kéne húzni a fülét. Az a fajta arrogancia, amivel a pályán és azon kívül is szerepel az általa rendezett drámában, az nem sportpályára való. Ez nem szenvedély, ez hiszti.
Csapatunk múlt héten egy vereséggel felérő döntetlent ért el a Fehérvár otthonában, ezért mindenképpen javítani kellett hazai pályán a Puskás Akadémia ellen. Ez nem ígérkezett könnyű feladatnak, hiszen a felcsútiak is a három pont megszerzéséért érkeztek Zalaegerszegre.
„A jövő klubja”
A Puskás elleni kezdőcsapatban meglepetésre egy fiatalszabálynak megfelelő játékos sem kapott lehetőséget. De érdemes megemlíteni, hogy csapatunk már most is jól áll a fiatalpercek tekintetében. Az MTK után mi teljesítettünk eddig a legjobban ebben, ami nagy dolognak számít annak tudatában, hogy a ZTE nem rendelkezik kiemelt akadémiával.
Kapuskérdés
Senkó Zsombort ezúttal a keretbe sem nevezte Boér Gábor, aki elmondta, hogy mentálisan megviselték az elmúlt hetek történései a fiatal kapust.
Fotó: Fehérvár FC
Helyette a lehetőséget viszont nem a frissen igazolt Dombó Dávid, hanem Gyurján Márton kapta meg, aki az egész mérkőzés folyamán megbízható teljesítményt nyújtott.
Az új vezér
Szendrei Norbert ismét csapatkapitányként lépett pályára, aki mióta megkapta a karszalagot, még nem szenvedtünk vereséget. Ráadásul először góllal, majd pedig egy rendkívül jó játékkal hálálta meg Boér Gábor bizalmát. A korábbi U21-es válogatott játékos a nemzeti csapatban is betöltötte korábban ezt a szerepkört, így nem ismeretlen számára ez a feladat.
Kulcsemberek
Már a mérkőzés elején látszódott, hogy a kulcsember ismét a kiváló formában lévő Mim Gergely lehet, akit a mérkőzés folyamán többször is éltettek a szurkolók. Érdekesség, hogy a fiatal szélső éppen a Puskás Akadémia kölcsönjátékosaként szerepel nálunk ebben az idényben. Mim mellett pedig Croizet is nagyon aktív volt, akinek játéka ismét kiemelkedett a mezőnyből, cselei pedig élményszámba mentek. Kezd egyértelművé válni, hogy amennyiben a franciát elkerülik a sérülések, akkor a Tajti-Croizet „cseréből” az Újpest jött ki rosszabbul.
Az Eszéktől érkező görög védő, Stefanos Evangelou pedig ismét remek teljesítményt nyújtott. Egy igazi harcos, aki stabilizálta védelmünket, remek igazolásnak bizonyul az eddig mutatott játéka alapján.
Az első játékrész legnagyobb helyzete Antonio Mance nevéhez fűződik, aki nem számított a lepattanóra és másfél méterről hibázott a kapu előtt. Azonban a vendégeknek is voltak bőven a lehetőségeik, akik leginkább beadásokkal próbálkoztak. Szerencsénkre ezeket rendre megúsztuk, azonban még most is egyértelmű, hogy védelmünk mindkét széle sebezhető.
A második félidőben próbáltunk magasabban presszingelni, de látszólag kevés volt a mozgás a támadóharmadban. Ez miatt sokáig komolyabb helyzet nélkül maradtunk, majd köveztkeztek Boér Gábor cseréi. Vezetőedzőnk célja egyértelműen egy még inkább támadóbb szellemű csapat felállítása volt, ennek viszont meglett a következménye. Boér Gábor cseréi nem igazán váltak be, Hornyák Zsolt viszont nagyot húzott Colley beállításával. A gambiai csatár kiharcolt egy tizenegyest csapatának, azonban a büntető jogossága erősen megkérdőjelezhető. Csóka Dániel valóban szabálytalan volt, viszont előtte Colley sem éppen szabályos keretek között lökött fiatal védőnkön. Ezt azonban már nem vette figyelembe Andó-Szabó Sándor játékvezető, és megadta a büntetőt. Jakub Plsek pedig magabiztosan értékesített, ami után a vendégek mindenáron az egygólos előny megtartására törekedtek. A felcsútiak nagyon jól tördelték a játékot, a 8 perc hosszabbításból nem sokat volt játékban a labda.
Az utolsó pillanatban azonban jött a dráma!
Josip Spoljaric lövésébe ugyan még beleért Markek Tamás, hárítani már nem tudott. Ezzel a 98. percben szerzett találattal kiegyenlítettünk a horvát csatár révén. Ez nagyon kellett! Könnyen elképzelhető, hogy Spoljaric nem csak a csapatot mentette meg a vereségtől, hanem Boér Gábor állását is.
A játék képe alapján igazságos döntetlen született, azonban a Puskásnak megvoltak a lehetőségei ahhoz, hogy megnyerjék a mérkőzést. Játékunkat sokszor kapkodás jellemezte, aminek következtében sok labdát eladtunk és a mutatott játékunk alapján örülhetünk a döntetlennek. Értékes 1 pontot szereztünk egy erős csapat ellen, amivel ideiglenesen elmozdultunk a kiesőzónából.
Következő ellenfelünk a rivális Mezőkövesd lesz, ami igazi „hatpontos” mérkőzésnek ígérkezik. Idegenben nem lesz könnyű dolgunk, azonban Boér Gábor tavaly már bizonyított a Kövesd ellen, hiszen akkor a kupadöntő előtt (Boér első „újkori” meccsén) megnyertük a kiesés elkerüléséhez szükséges találkozót.
Olvasom vezetőedzőnk nyilatkozatát a szombati meccs után.
Nebojsa Vignjevics:„Gratulálok az MTK-nak, könnyű három pontot szereztek. Ez annak köszönhető, hogy a mérkőzés elejétől kezdve nem voltunk elég agresszívak, elég energikusak. Az MTK vezetőgólja után nem találtuk a játékunkat az első félidőben. A második játékrészben hiába alakítottunk ki rengeteg helyzetet, nem lehet mindig gólhátrányból fordítani. Legközelebb jobban oda kell tennünk magunkat már a meccs elején. Nem volt meg az összhang a játékosok között, csak egyéni teljesítményekkel nem lehet mérkőzést nyerni.”
Kedves Nebojsa, miért kell már megint mellébeszélni?
1. Az MTK nem szerzett könnyű 3 pontot. Vért izzadva szereztek 3 pontot egy olyan meccsen, amiben a teljes második félidőben az ellenfelük, vagyis mi domináltunk a játékban. Az első 15 percben mindkét csapat egyenlő játékerőt képviselt. Az MTK vezető gólja után teljes lett a mieinknél a tanácstalanság, és a lelátóról úgy tűnt, hogy a kispad és jelesül Te sem tudtál ezen változtatni. Érdemes visszanézni a testbeszédedet. Ők olvasták a játékunkat, mi viszont nem az övéket. Konkrétan itt Téged meccseltek le. Aztán a második félidőben minden megváltozott, és mi domináltunk, ők pedig foggal-körömmel védekeztek. Akkor mitől is volt ez könnyű három pont az MTK-nak?
2. Azt mondod hogy nem voltunk elég agresszívak. De ez vajon kinek a hibája? Kinek a feladata lett volna a csapat mentális felkészítése? Kinek a hibája az, hogy eljutottunk 22 kapura lövésig, amelyek közül 9 kaput is talált, de mégsem lett belőlük egyetlen gól sem? Kinek a hibája szerinted, hogy Csoboth Kevin ziccer helyzetből nem meri elvállalni a lövést vagy a cselt? Kinek a hibája, hogy egy behúzódó MTK ellen nulla szélsővel állunk fel, illetve egy olyannal, aki rendszeresen behúzódik a center mellé? A másik oldalon pedig egy árnyékéknek kellett szélsőt játszania. Hányszor próbáltunk az ellenfél védelme mögé kerülni a szélen?
3. Azt mondod, hogy „legközelebb jobban oda kell tenni magunkat már a meccs elején.” Jelentem, odatettük. Az első negyedórában nem volt semmi baj azon kívül, hogy 5 játékos, vagyis a csapat fele a tudása alatt játszott. De még így is egyenrangúak voltunk a mezőnyben az ellenféllel. Aztán a 15-20. perctől jött a teljes zavar a mieinknél. Te pedig ott álltál tanácstalanul az oldalvonal szélén, és fogalmad sem volt, hogy mi történik. Vagy az is lehet, hogy igen, de az első félidőben ez nem látszott. Azt, hogy a második félidőben dominálni tudtunk, azt a javadra írom. Nem tudom, hogy Neked sikerült-e felráznod a csapatot, vagy az MTK magától állt vissza a kényszerű cserék hatására, de tény, hogy 180 fokot fordult a játék képe.
4. Azt mondod, hogy „nem volt meg az összhang a játékosok között, csak egyéni teljesítményekkel nem lehet mérkőzést nyerni.” Basszus, azt hiszem, hogy ez a mondatod zavar a legjobban. Egyrészt, a kupameccs után másodszorra játszottunk a túltöltött középpályával, ráadásul ezúttal csak egy majdnem szélsővel, tehát, ha nem volt meg az összehang a játékosok között, akkor az elsősorban a Te hibád, hisz Te hoztál egy új játékrendszert. Másrészt, nem az volt a baj, hogy a játékosok nem passzolnak egymásnak, hanem pont az ellentétje, hogy nem voltak elég vagányak, a játékosaink nem mertek kockázatot vállalni.
Te valamelyik nyilatkozatodban azt mondtad, hogy jó lenne, ha több karakter lenne a csapatban. Lehet, hogy így érzed. Közben viszont tűzzel-vassal irtod a csapatból a karaktereket. Az, hogy Csoboth és Kiss nem mer többet egy-egyezni, mert akkor jön a leb***ás, hogy miért egyedül akarta megoldani, ugyanabba a zsákutcába fogja vinni a csapatot, mint az előző időszakodban. Jön majd a tiki-taka tökölés, a végeérhetetlen körbeadogatás.
A szombati meccset bőven lehetett volna hozni. Mondom a számokat:
Újpest-MTK
xG: 1,78 vs 1,48
Kapuralövés/kaput eltaláló lövés: 22/9 vs 7/2 (Mindkét kaput eltaláló lövésük gól lett.)
Szöglet: 9-1
Szabadrúgás: 6-0
Támadások/ lövéssel befejezve: 56/20 vs 25/7
Szabadrúgás/ lövéssel befejezve: 6/4 vs 0
Szögletrúgás/lövéssel befejezve: 9/7 vs 1/0
Vagyis, eddig MINDEN mutatóban jobban szerepelünk, pontosabban SOKKAL jobban szerepelünk. Ha negatívumot kell keresni, akkor azt a párharcoknál találjuk:
Támadó párharc: 67/32 vs 46/23 (mindkettő 50% körüli teljesítmény).
Védekező párharc: Ugyanaz kb., csak fordítva, mint egy sorral feljebb, vagyis kb 50-50%.
Fejpárbajok szintén.
Az egyetlen nagy különbség az a loose ball duels, a lecsorgó labdák összeszedésében látszik: 27/6 vs 27/15. Vagyis ebben az egy mutatóban sokkal jobb volt az MTK, ami egyértelműen a frissességen múlik.
Passzhatékonyság: 561/490 = 87% vs 332/250= 75% – ez hatalmas különbség a javunkra.
Passzok a tizenhatoson belülre/sikeres passz: 27/13 vs 10/5.
Az xG, vagyis gólhelyzeti mutatóban 12!!! játékosunk került helyzetbe. Ilyet még soha nem láttam, mióta nézem az elemzéseket. Csak Antzoulasz és Ganea nem került helyzetbe, mindenki más igen. Hét játékosunk adott gólpasszt (xA mutató).
Összegezve minden mutatóban sokkal de sokkal jobbak voltunk, mint az MTK. Ők két dologban voltak jobbak, frissebbek voltak, és ami a legfontosabb, hogy tudtak rúgni két gólt.
Egyetlen dolgot kiemelek még az egyéni értékelésekből:
Az elemzésemben hangot adtam annak, hogy nem értem, hogy kerülhetett vissza Tim Hall a kezdőbe Fehér Csanád helyett. Az elemzésben elég rossznak éltem meg Hall játékát, épp ezért kíváncsi voltam, hogy mit mutatnak a számok:
Védekező párharcok: 5/1 . Hogy ez milyen teljesítmény, ahhoz nézzük a másik belső védőnket: 6/5. Érted? 5/1 vs 6/5. Egy dolog árnyalja ezt a képet, hogy a légi párharcait 4/4re hozta, így a 9/5 párharcmutató már nem annyira rossz. De mivel minden csapat látja ezeket a számokat, így egyértelműen arra fognak játszani, hogy az Újpest bal oldali belső védője a földön verhető.
Kedves Nebojsa, ez a mérkőzés rávilágított néhány dologra.
1. Sikerült az új játékrendszer érdekében (több kreatív középpályás) úgy forgatnod a csapatot, hogy Téged idézve „nem volt meg az összehang a játékosok között.” Ami ebben a rendszerben tetszik, hogy a kreatív négyes (Onovo-Tajti- Mörschel és Ljujics) rendre eljutott és eljuttatta a labdát a támadóharmadba, és 21 támadást tudtunk lövéssel befejezni, ami bődületes szám. Ez azt mutatja, hogy amit kitaláltál, az részben működik. Hogy ebből miért nem lettek gólok, arra térjünk vissza később.
2. Már meg sem tudom mondani, hogy ez hányadik olyan mérkőzésünk sorozatban, amit nem tudunk lehozni kapott gól nélkül. Ennek 3 okát látom: Az egyik, hogy mindkét kapusunk formán kívül véd, és ez felveti a kapusedző alkalmasságát is. A másik, hogy bár Antzoulasz sem nyújt kiemelkedőt belső védőben (de azért ő egy jó átlagot képes hozni), Diaby eladása után többnyire Hall játékát erőlteted, aki ezen a meccsen is bizonyította, hogy nem egy szikla. Maximum a sebessége hegynek felfelé. Lassúsága mellé még rengeteg helyezkedési hibát is vét. Az ő játszatása Fehér Csanáddal vagy esetleg Kuuskkal szemben értelmezhetetlen. Kérlek, gondold újra! A harmadik, hogy a csapatvédekezésünk meglehetősen esetleges. A legnagyobb problémát abban látom, hogy nem elég tudatos a helyezkedésünk.
3. Meccsek óta azt látom, hogy lélekben megtorpant a csapat. Hogy nincs meg az a szenvedély, nincs meg a játéknak az az öröme, amely az első, Fehérvár elleni meccsen jellemezte a fiúkat. Csoboth elbizonytalanodott, Kiss Tomi még játékba sem lendült, kicsit olyan, mintha valami komoly lelki gát lenne ezeknél, és persze más játékosoknál is, ami akadályozza őket a jobb teljesítményben. Nem mondom, hogy Te okoztad (DE IGEN!), viszont Te tudod ezeket a gátakat feloldani. Szeretném viszontlátni azt a vagány a futballt szerető és élvező társaságot, amely elkezdte az idei szezont. Ezért te tehetsz a legtöbbet, így kérlek, tegyél érte!
A Fehérvár elleni mérkőzés nem csak a játékosoknak, hanem a szurkolóknak is nagyon fontos volt, hiszen a tabella utolsó helyéről vártuk a meccset. De talán még inkább fontosabb volt a siker a két vezetőedzőnek, Bartosz Grzelaknak és Boér Gábornak, akiknek a pletykák szerint az állásuk függött ezen a mérkőzésen. Klasszikus hatpontos találkozó volt ez mindkét csapat számára, hiszen a ZTE és a Fehérvár is rosszul kezdte a bajnokságot. A Fehérvár hazai pályán pedig mondhatni, hogy „győzelmi kényszerben” volt az ESMTK elleni kupabúcsú után, ami még inkább a mi dolgunkat nehezítette meg. Vezetőedzőnknek, Boér Gábornak pedig alapból sem volt könnyű dolga a válogatott szünetben, hiszen szinte egy teljesen új csapatot kellett építenie.
A mérkőzést megelőzően betegség miatt kiesett Huszti András, ezért az MTK-tól kölcsönben érkező Várkonyi Bence rögtön a kezdőben találta magát. Szintén megkapta a bizalmat a görög védő, Stefanos Evangelou, akiről Boér Gábor elmondta, hogy egy nagyon magabiztos, minőségi játékos, aki erőssége lehet a csapatnak. Az ugyancsak kölcsönben érkező Yohan Croizet is először kezdett a bajnokságban, és talán a francia állapotára voltak leginkább kíváncsiak a szurkolók.
A meccs pikantériáját adta, hogy az alig több mint két hete távozó Gergényi Bence ezúttal ellenfélként lépett pályára a Fehérvár színeiben. Gergényi pedig egyből kulcsszerepet kapott a támadások építésében, hiszen rendre az baloldalon alakították ki a Fejér megyeiek a helyzeteket.
Rövidzárlat, hibák a védelemben
A kényszerből jobbhátvéd pozícióban játszó Várkonyi Bencét többször megverték a szélen, és az első gólban is vastagon benne volt. A fiatal védő labdaeladását követően Senkó Zsombor rutintalansága is kijött, és érthetetlen módon a labda megfogása helyett egy ajándék szögletet adott az ellenfélnek. A Juventus nevelésű kapus egyéni akcióját követően vezetőedzőnk okkal volt rá rendkívül dühös. A Fehérvár pedig köszönte szépen, éltek is a lehetőséggel.
A pontrúgást követően a labda Várkonyi lába között került Karamokohoz, aki megszerezte a vezetést a hazaiak számára. A francia támadó fogása egyébként Medgyes Sinan feladata lett volna, aki Várkonyihoz és Senkóhoz hasonlóan nem éppen volt a helyzet magaslatán.
Kitűnő kezdés
A második félidő azonban jobban nem is kezdődhetett volna számunkra. Mim Gergely egy szemet gyönyörködtető megkerülős cselt követően indult meg a kapu felé, majd egy kis szerencsével került a labda Bedi Bence elé, akinek a beadása Croizethez érkezett. A francia karmester nem hibázott, és kiegyenlített.
Croizet láthatóan jó formában van, aki egy gólpasszal felérő labdát is kiosztott később Mancénak, azonban a horvát csatár nem tudott élni a lehetőséggel.
Velünk volt a VAR
Szendrei Norbert harciassága az egész mérkőzésen megfigyelhető volt, hiszen nem egy labdát szerzett szemfülesen az ellenféltől. Egy labdaszerzést követően törhetett a kapu féle, és kiharcolt egy piros lapot Fiola Attila számára. Nagy kérdés, hogy jogos volt-e a kiállítás, hiszen nekem, ZTE szurkolónak sem lett volna ez piros, a végső szó azonban a VAR-é. Védelmünket viszont látszólag nem sikerült stabilizálni a szünet alatt, ugyanis emberelőnyben is sikerült gólt kapnunk, és ismét hátrányba kerültünk a mérkőzés 64. percében.
Fordulatokból nem volt hiány!
Azonban még csak ezután következett a dráma. Az Eszékről érkező védő, Stefanos Evangelou fejesével kiegyenlítettünk, aki egyébként az egész mérkőzés folyamán megbízhatóan és jól játszott.
Majd a VAR ismét közbeszólt, és büntetőhöz jutottunk. És ami történt, olyan csak nagyon ritkán fordul elő a labdarúgásban: Antonio Mance lövését szabálytalanul hárította Tóth Balázs, és következett az újrarúgás. De a történet csattanója még csak most jön, hiszen egy olyan játékos állt másodjára a labda mögé, aki még az előző rúgásnál a pályán sem volt! Csereként állt be Spoljaric, és bár nehezen, de értékesítette a büntetőt.
A történtek mindkét szurkolótábornak egy érzelmi hullámvasút volt, azonban a mérkőzés tartogatott magában még fordulatot. A sok videózás miatt 11 perc hosszabbítás következett, és Meshack szerzett egy lesgólt, majd egy újabb Senkó hiba után egyenlítettek ki a hazaiak.
Senkó Zsombor hibái
Azt hiszem, kijelenthető, hogy Senkó Zsombor nélkül vélhetően három ponttal távoztunk volna Fehérvárról. A fiatal kapuson egyértelműen látható a rutintalanság és a bizonytalanság. Senkó helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy most már nem csak a szurkolók, hanem a csapattársak is hangot adtak nemtetszésüknek a kapott góljai láttán. Mindenki – Boér Gáborral együtt – nagyon dühös volt rá. Egészen biztos, hogy a következő mérkőzésen Gyurján Márton kapja meg a bizalmat, azonban türelmeseknek kell maradnunk a fiatal kapussal szemben. Ameddig Gyurján élvezni fogja Boér Gábor bizalmát, addig Senkó különösebb nyomás nélkül tud tapasztalatot szerezni a második csapatunkban.
Azonban vegyük figyelembe azt, hogy csak Senkó Zsombor és Csóka Dániel játszik nálunk a szeretett városunk, Zalaegerszeg szülötteként. De természetesen az, hogy saját nevelésű játékos, még nem menti fel az alól, hogy hibázik. A 20 esztendős kapusnak egyelőre nincs még élvonalbeli rutinja, de türelemmel és kellő támogatással, idővel egy élvonalból is kiemelkedő hálóőr válhat belőle. Biztosak lehetünk abban, hogy nem ajándékba kapta a játékperceket a Juventus utánpótlás csapataiban, ami arra enged következtetni, hogy egy tehetséges kapusról beszélünk.
Vitathatatlan, hogy Zsombor miatt veszítettünk el most két pontot, de előfordult már ez a korábban nálunk játszó Demjén Patrikkal is, aki mára válogatott kerettagnak mondhatja magát. És hogy miért tart itt Patrik? Talán azért, mert a szurkolók töretlenül kiálltak mellé, és még a gyengébb meccsei után is megkapta a kellő biztatást. Erre van szüksége most Zsombornak is. Amikor ismét kezdőként léphet pályára, adjuk meg neki a kellő bizalmat!
Összegzés
Fájdalmas, vereséggel felérő döntetlent értünk el, hiszen egy már győztes meccs csúszott ki a kezünk közül. Vitathatatlan, hogy játékosaink mindent megtettek a három pontért, és az egyéni hibák nélkül győztesként távozhattunk volna Fehérvárról. Az új játékosok nagy többsége pozitív benyomást tett, ami bizakodást adhat számunkra a jövőre tekintve. Csapatunk az utolsó helyről várhatja a Puskás elleni találkozót, ami mindenképpen nehéz meccsnek ígérkezik.
Nagy kérdés lehet, hogy adott esetben egy vereség után még mindig töretlen lesz-e a bizalom Boér Gábor felé, hiszen ebben az esetben 8 mérkőzést követően 4 ponttal, 1 győzelemmel és a legtöbb kapott góllal állnánk az élvonal utolsó helyén. Játékosainknak és vezetőedzőnknek azonban a támogatásunkra van szükségük, talán jobban, mint eddig valaha a feljutás óta!
Banai, Kastrati – Antzoulas – Hall – Paujevics, Mörschel – Onovo – Tajti, Ljujics – Ambrose – Csoboth felállásban kezdünk, és nem mondom, hogy boldog vagyok tőle. Egyrészről azért, mert ezek szerint Tamás Krisztián még mindig sérült, másrészről pedig számomra érthetetlen, hogy az egyre jobban teljesítő Fehér Csanád helyére miért kerülhet vissza az a Hall, aki az elmúlt időszakban meglehetősen sokat hibázott. Ugyanakkor érdekes és újszerű hadrend, hogy 3 középpályással játszunk, és három csatárral. Ez a felállás ha nem is tiszta 4-3-3, de ahhoz van a legközelebb. Végül is igaza van Vignevicsnek, hisz kipróbálta a kupameccsen, és egész jól működött ez a rendszer. A 4. percben Mörschel ad be jobbról, de a pontos labdája épphogy elcsúszik Ambrose mellett. Helyzetecske. Az 5. percben Antonov ível át balról a hosszúra, ahol Hall katasztrofális helyezkedése miatt Németh Krisztián kerül helyzetbe, de hálistennek kihagyja. A 7. percben Ljujicsnak van egy átlövése, de nem jelent gondot Demjénnek. 12. percben Ljujic ível Csobothnak, aki meg is fejeli a labdát de elég erőtlen és eléggé középre is megy, így könnyű zsákmány. 16. perc, Ljujic lő szabadot, sarokra is megy, de nincs benne elég erő, így ezt is könnyedén védi a kapus. A 25. percben Antonov ugratja ki Némethet, aki Kastrati és Onovo mellől visszateszi a második hullámban érkező Bognárnak, aki 20 méterről kilövi a jobb alsót. Ez a gól a csapatvédekezés csődje. Ljujics hagyja, hogy Antonov tisztán indíthasson. Kastrati hagyja Némethnek átvenni a labdát és befordulni. Onovo sem elég határozott a visszapassznál, míg középen teljesen rendezetlenek vagyunk. Ez rettenetesen gyenge védekezés volt. 0-1. Az MTK-nak megjön a bátorsága, a mieink pedig egyre bizonytalanabbak. Elsőre úgy tűnik, hogy az MTK olvassa a játékunkat, és hiába lép vissza Onovo mellé hol Mörschel, hol Tajti, hol Ljujics, mégsem folyamatos a játékunk. Sőt, rengeteget belehibázunk, nagyon sok a ki nem kényszerített hiba. A 28. percben egy jobb oldali MTK támadás végén elmegy a kapunk előtt keresztbe a labda, szerencsénkre Németh lemaradt róla. A 33. percben ismét egy Ljujics-szabadrúgás, ami ugyan kaput talál, de nincs benne sem elég erő, és nincs is eléggé helyezve. Ezek a lövések kapuscsemegék. A félidő végére talán ismét kicsit folyamatosabb a játékunk, de nem igazán van benne elképzelés. Az első félidő 16. percéig pariban van a két csapat, talán nekünk van több lehetőségünk, de gyámoltalanok vagyunk. Mintha nem lenne hitünk, hogy meg tudjuk csinálni. Aztán a 16. perctől a félidő végéig már az MTK van fölényben. Az történik a pályán amit ők akarnak, nálunk pedig semmi sem működik. Pedig Vignjevics elméletben jól kitalálta, hogy Onovo mellett a három labdabiztos és játékügyes középpályás, Tajti, Mörschel és Ljujics pontos passzokkal, ütemváltásokkal, és kiugratásokkal helyzetbe hozza az elöl lévőket, csakhogy a taktika az első félidőben negyed óra után csődöt mondott. Hogy miért? Azért mert a védelemből Kastrati, Hall és Pauljevic is rengeteg labdát elszórtak. Az oldal és hátrapasszok, még csak-csak mentek, de az előre játékban már sokat belehibáztak. Ráadásul Csoboth alig-alig megjátszható, míg Ambrose-nak ebben a félidőben alig volt megnyert párharca, teljesen formán kívül a srác. Az, hogy ilyen vacak játékkal csak 0-1, az csak azért van, mert az MTK sem erős a támadójátékban. A védekezésük prímán szervezett, ugyanakkor az egy-egyes párharcokban van keresnivalónk. Illetve lenne, ha kicsit élesebb lenne a csapatunk, de borzasztóan tompák vagyunk. Kérdés, hogy Vignjevics cserél–e a szünetben?
A válasz
Nem cserélt, de mégis megváltozik a játék képe. Sokkal intenzívebbek vagyunk, többet támadunk, nagyobb elánnal megyünk bele a párharcokba, így elkezdünk dominálni, ami előbb-utóbb helyzetekben kell, hogy realizálódjon. Az 51. percben Csoboth jobbról vezeti keresztbe a labdát, próbál lövőhelyzetbe kerülni, amikor Kata felrúgja egy sárgáért. A szabadrúgást egy kombinációval végezzük el, da Tajti fölé küldi. Az 53. percben Ambrose kap egy mélységi passzt, némileg kisodródva kapura is teszi, de Demjén lábbal véd. Ez volt az eddig legnagyobb helyzetünk. Az 54. percben egy kipattanó labdát Kastrati 30 méterről küld kapura, alig fölé, pedig ebben végre volt erő is. Az 57. percben egy kapu előtti kavarodásnál többször is kapura küldjük, melynek a végén, már-már Onovo elé kerül, de Antonovról kiperdül előle a labda. Pedig ebből nagy helyzet lett volna. Az 59. percben Ljujics teszi kapura, de Hej fejjel ment, pedig ez is jó irányba tartott. A 60. percben Antonov egy kontra végét elönzőzi, így oda a helyzetük. Pedig bent ketten is kísérték az akciót. A 67 percben Onovotól jön egy zseniális mélységi indítás, megtalálja Csobothot, aki már csak a kapussal van szemben, de ahelyett, hogy elgurítaná mellette vagy átemelné fölötte vagy elhúzná mellette, inkább keresztbe adja Ljujicsnak. Egészen pontosan Ljujics háta mögé, akinek így, hogy vissza kellett nyúlnia a labdáért, már oda is a helyzet. B@zdmeg, Kevin, egy csatár egy ilyen helyzetet berúg, és nem tököl!!! A 69. percben Tajti ad gyönyörű labdát, Csoboth lép ki ismét a bal oldalon, és kiszorított helyzetből kapura teszi, de Demjén jól zárja a szöget. Cserélünk, lemegy Ljujics és Ambrose, jön Ganea és Jürgens. Kicsit bosszant Ambrose cseréje, mert az első félidőben nagyon gyenge volt. Ha akkor a szünetben leviszik, nem szólhatunk, de a második félidőben magára talált, és elkezdte nyerni a futóversenyeket is és a párharcokat is. Ljujics cseréjét értem. Elfáradt a szerb. 71. percben Bornár adja be a bal összekötő helyén belépő Némethnek, aki némileg ügyetlenkedve vezeti tovább. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Banai megszerezheti, de kapusunk bizonytalan is volt, és határozatlan is, így Németh a kapuba továbbította a labdát. Mi ennél sokkal nagyobb helyzeteket sem tudtunk berúgni, az MTK viszont könyörtelenül kihasznál minden bakit. De nem szeretném Banain elverni a port, mert megint a csapatvédekezésünk mondott csődöt. Katára és még egy MTK-s fiúra négy!!! emberünk is kimozdul, Onovo és Tajti lemaradnak, egyedül Pauljevics nem hibázik, aki Stiebert őrzi. Így viszont Németh teljesen egyedül léphetett be egy hatalmas üres területre. Tim Hall, te miért mentél át a túloldalra, amikor ott már voltak hárman? 0-2. Újabb cserék. Csoboth és Kastrati helyett jön Simon és Kiss. A 82. percben Tajti szabadrúgását fejeli fölé Hall 3 méterről. A 84. percben Mörschel 32 méteres bombáját védi bravúrral Demjén. A 85. percben Simon gólba tartó lövését hárítja fejjel az egyik védő. A 86. percben Mörschel fejel 6 méterről, de ezt is védi Demjén. A 90. percben újabb pontos beadás Tajtitól, ezúttal Jürgens fejel, de ez is kaput téveszt. És vége, kikaptunk 2-0-ra.
A fél csapat alultejesített
Érteni véltem Vignjevics elképzelését, hogy mit szeretne látni, és az első negyedórában többé-kevésbé be is jött. Hogy nem volt hatékonyabb, annak az oka, hogy egyszerre több játékosunk is meglehetősen indiszponált volt. Kastrati, Hall, Pauljevics, Csoboth és Ambrose is a saját átlaguk alatt teljesítettek. Márpedig ez egy fél csapat. Az MTK első gólja után pedig teljes volt a tanácstalanság. Az egész társaság hitehagyottnak tűnt, és nem volt egy tökös vezér sem, aki felrázta volna a társaságot. Úgy fociztunk mint 11 punci. Így adtunk egy gól és egy félidőnyi előnyt az MTK-nak. Azt hittem, hogy a szünetben változtatni fog az edző, nem tette, viszont ennek ellenére hatalmasat változott a játék képe, és szinte folyamatos nyomás alatt tudtuk tartani az ellenfél kapuját. Több játékosunk is feljavult, és uraltuk a középpályát. Elsősorban Tajti és Onovo játéka emelkedett ki, de Mörschel és Ljujics is tetszett. A második félidőben kidolgoztunk egy tucat kisebb-nagyobb lehetőséget (az xG mutató szerintem 2 felett lesz), viszont minden helyzetet kihagyunk. Márpedig rúgott gól nélkül nem lehet meccset nyerni. Volt 4-5 tiszta helyzetünk, több átlövésünk, de nem voltunk elég pontosak. Azt hiszem, hogy ezen ment el a meccs, illetve azon, hogy a csapatvédekezésünk ismét csapnivaló volt. És ebben most élen járt Kastrati és Hall. Ez a két fiú rengeteg helyezkedési hibát vét. De lehet, hogy az a legnagyobb hiba, hogy nincs hátul egy olyan karakter, aki irányítani tudná a védelmet. Nagyon sokszor vagyunk rendezetlenek. Egyénenként: Banai szerintem megint óriásit hibázott Németh góljánál. Egyszerűen nem volt elég határozott. Banai, mitől félsz ennyire? Kastrati játéka az utóbbi időben szerintem feljövőben volt, de ezen a meccsen megint teljesen dekoncentráltan futballozott. Sok labdát eladott, sok párharcot veszített, sok volt a rosszütemű szerelési kísérlete, és mindkét gólt az ő oldaláról induló akcióból kaptuk. A védelemben Antzoulas nyújtotta a legmegbízhatóbb teljesítményt, ő megfelelő volt. Hall is rengeteg helyezkedési hibát vétett, és ő is sok labdát elpasszolt, egyszerűen nem értem, hogy miért került vissza Fehér helyére. Egyértelműen rosszabb nála. Sokkal rosszabb. Pauljevics jól védekezett, viszont az előre játékban olyan ügyetlenségei voltak, amiket nehezen visel az ember. Onovo szokás szerint párharcerős volt, sok labdát szerzett, de néha el is vesztett egy-egy labdát és kivételesen neki is voltak helyezkedési hibái. A Csobothnak adott mélységi kulcspassza csodás volt, de a támadóharmadban lehetne erőszakosabb. Tajti alapvetően jól játszott, és bár a 16-45 perc között ő sem tudta kirángatni a csapatot a gödörből, a második félidei játéka már remek volt. Sok pontos ívelés, néhány kulcspassz és sok szabadlabda begyűjtése igazolta, hogy jó vásárt csináltunk vele. Talán csak egy dolog zavar nála, hogy egyforma ritmusú a játéka, nincsenek benne kiugrások rágyorsítások. Mörschel játéka is tetszett, főleg a második félidőben. Ljujics volt talán az egyetlen játékosunk az első félidőben, aki mert és tudott kezdeményezni, többször került helyzetekbe, de az bosszantó, hogy bár jól helyezi a labdát a kapura lövésekben, de nincs bennük elég erő. Csobothnak a képességei kimagaslóak. Az viszont teljesen abszurd, hogy ebből nem tudunk profitálni. Eleve keveset van játékban, neki sokkal többet kéne vállalnia, sokkal több beindulást várnék tőle az üres területekre, és ha végre helyzetbe kerül, (mert képes rá), akkor azt rúgja be. Nem tudom mi van az önbizalmával, de azt a ziccert nem lett volna szabad lepasszolni. Ambrose az első félidőben a tavalyi önmagát idézte, csak elvétve nyert párharcot. Aztán a szünet után, már jól szerepelt, de most ő sem volt elég éles a góllövéshez. A cserék is kitettek magukért, legalábbis akarásban mindenképp, ugyanakkor a játék minősége már nem feltétlenül volt olyan mint a kezdőnél.
Fejben lehetnek gondok
Vignjevicsnek érteni véltem a szándékát, és tetszik, hogy a kreatív Tajti-Mörschel-Ljujic hármassal elindultunk egy izgalmasabb pozíciós játék felé, de ebbe bele kell vonni a csatárokat is. Az első negyedóra után az MTK olvasta a játékunkat és fél órán át semmi sem működött, de ezt a második félidőre kijavítottuk. három dolgot vetek a szemére: 1. Hogy lehetett ennyi játékos ennyire indiszponált az első félidőben? 2. Miért nincs elég önbizalma a játékosaink többségének, miért nem lövünk erősebben és bátrabban? 3. Miért tudott negyed óra után ennyire fölénk kerekedni az MTK? Mi történt, és miért nem tudtunk váltani? Azt Vig javára írom, hogy ugyanazzal a csapattal, amelyik az első félidő nagy részében szenvedtünk, a második félidőre tartós fölényt tudtunk kiharcolni, tehát nem az összeállítás vagy a taktika volt rossz, hanem vélhetően a mentális felkészítés. A rossz hír, hogy az is az edző feladata.
Az MTK szimpatikusan játszott. Nem egy világverő alakulat, de amit megtanultak, azt tudják hozni. A spori korrektül fújt.
A tábor pedig ismét első osztályú hangulatot varázsolt.
Apró változások a kezdőben: Tamás Krisztián megsérült, így Pau kezd a bal oldalon. Tajti kiszorította Mörschelt, aki vélhetően fáradtan érkezett vissza a válogatott meccsekről, és Csoboth is pihen. A helyén Ganea kezd. Így állunk fel: Banai, Kastrati – Antzoulas – Fehér – Pauljevic, Tajti – Onovo, Kiss – Ljujic – Ganea és Ambrose. Kb 5-6000 néző jött össze a kezdetre, és mi úgy is kezdtük a játékot, ahogy illik.
A harmadik percben Ambrose kapott egy kiugratást, de némileg kisodródva az oldalhálóba lőtt. Az ötödik percben egy letámadásból Tajti szerez labdát, kipasszolja Kissnek, aki élesen középre lövi, ahol ketten is érkeznek. Ljujics lába előtt még elment a labda. De Ambrose megelőzve védőjét a hálóba vágja. 1-0 ide. Szép volt Tajti labdaszerzése és kulcspassza Kissnek, szép volt Kiss beadása. Ambrose pedig mintaszerűen érkezett.
Hamar eldőlhetett volna
Maradtunk fent, vagyis hol erőszakosabb, hol gyengébb letámadásokkal zavartuk meg a Pécs labdakihozatalát. És ha kellett, akkor hátulról építkeztünk. Kicsit sem kapkodott a csapat, volt türelmünk játszani, és közben helyzeteket kialakítani. Az első 30 percben volt három tökéletesen végigvitt kontránk. Ezeknél Ambrose még kétszer tudott helyzetbe kerülni, de ezek a rutintalansága folytán kimaradtak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a fiú hihetetlen fizikális fölényben volt a pécsi védőkkel szemben. Teljesen más sebességgel közlekedett mint ellenfelei. Egyszerűen nem tudták tartani. A 31. percben szöglettel jövünk. Tajti ívelt tökéletesen az ötösön a rövidre, ahol érkezik Fehér Csanád, aki remekül fejel a kapuba. 2-0 ide, és teljesen megérdemelten. A gól után feljebb jött a Pécs, és egyre erőszakosabban szállnak bele a párharcokba, így nekik is összejön néhány helyzet, de ezeket hárítja a védelmünk. A 37. percben egy szabad labdáért folyó párharcban mind Kiss, mind az ellenfele megpróbálja megszerezni a labdát, amikor összerúgnak. A pécsi azonnal összeesik, a spori pedig befújja a tizenegyest. Nekem elég véleményesnek tűnt, hisz a pécsi nem birtokolta azt, de berúgják, így 2-1 ide.
Jött Csoboth
A félidőben egy csere nálunk, a kicsit indiszponáltnak tűnő Kiss helyére Csoboth érkezik. A második félidő elejét is megnyomjuk, jönnek is a helyzetek. A 52. percben Csoboth viszi rá a védőkre, hárman is körbeveszik és szerelik. De Ljujics összeszedi a lecsorgót, egyből kijátssza Kastratinak, aki visszalövi Csobothnak. Ő azonban továbbengedi a labdát, ami így tökéletes Onovónak, aki középről, 14 méterről felhelyezi a jobb felső sarokba. Parádés lövés egy gyönyörű támadás révén, ahol Ljujics, Kastrati és Csoboth után Onovo is jó döntést hozott. 3-1. Azt hiszem, hogy innentől kezdve már nem fog tudni felállni a Pécs. Jöttek még a cserék, a 60. percben Ganea és Ljujics helyére érkezett Mack és Simon. A 76. percben Ambrose helyére Jürgens, a 89. percben Tajti helyére Radosevics. De az eredmény egy percre sem volt veszélyben. Nyertünk 3-1-re és várjuk a sorsolást.
A csapat és az ellenfél
Szerintem jó felállásban és jó taktikával kezdtük a meccset. Volt, amikor letámadtunk, volt, hogy fegyelmezetten visszaállva védekeztünk. Volt, hogy gyorsan indítottunk, volt, hogy járattuk a labdát. Kimondható, hogy a játékunk kicsit sem volt sablonos. Nagyon tetszett, hogy senki sem vette félvállról a meccset, mindenki odatette magát, megfelelően koncentrált. Pedig a Pécs is elég erőszakosan próbált labdát szerezni a térfelükön. Néha sikerült is nekik, de masszív technikai fölényben voltunk. Taktikailag is érettebben játszottunk, és a párharcokat is jóval nagyobb számban nyertük. Az első félidőben rengeteg helyzetet sikerült kialakítanunk, főleg Ambrose kiugratásaival. És csak a rutintalanságának köszönhető, hogy nem dőlt el a meccs az első félóra végére. Amilyen jól, csapatként védekezett a Munkás, annyira nem volt megfelelő minőség a támadásaikban. Egyszerűen képzetlenek voltak a csatáraik. Ha nincs az ajándék tizi, szerintem soha nem rúgnak gólt. A második félidőre is jól jöttünk ki, és hamar rá tudtuk rúgni a harmadik gólunkat, így már kevésbé kellett izgulni. És a cserék ellenére is végig kontrolláltuk a meccset. Becsületére legyen mondva a pécsi csapatnak, hogy nem álltak be bunkerfocira, hanem akartak ők is játszani. Bár volt néhány keményebb belépő. De nem voltak alattomosak, és végig sportszerű volt a meccs. Viszont nagyon rájuk férne egy-két góllövő csatár. Volt egy újdonság is a játékunkban, mégpedig, hogy az ellenfél letámadásánál hol Ljujics, hol Tajti lépett vissza mélységi irányítónak a védők és Onovo mellé. Így nagyon jó százalékkal tudtuk pontosan kihozni a labdát.
Egyéni teljesítmények
Banainak nem volt sok dolga, nagy védést nem kellett bemutatnia, de a kósza lövéseket és fejeseket jól szedte össze. Kastratinak az elején ismét volt néhány eladott labdája, de már jóval kevesebb mint az előző meccseken. Viszont egyre jobb az előrejátékban, és ennek megfelelően adott egy gólpasszt is. Lirim lassan túl van a meccshiányos állapotán. Antzoulasz jól védekezett, viszont az előző meccshez képest kevesebbet vett részt a támadások építésében. Fehér nagyon jól védekezett, megint volt egy extra mentése, és fejelt egy remek gólt. Csak így tovább, Csanád! Pauljevics jól zárta a bal oldalt, de a támadásokhoz ő sem tett hozzá sokat. Onovo hozta a szokásos remek szűrőmunkáját, ugyanakkor a középpályán volt néhány labdavesztése, amit nem szoktunk meg tőle. Aztán a gólja, ami egy remekül eltalált lövés volt, extrává emelte a teljesítményét. Tajti ezen a meccsen megmutatta, hogy mire számíthatunk tőle. Az első gólunk előtt adott egy kulcspasszt, a második gólunk előtt ő adta a gólpasszt. Nagyon sokat volt játékban, összeszedte és jól meg is játszotta a labdákat. Szerintem ha nincs Ambrose a pályán, akkor ő a mezőny legjobbja. Kiss Tomi az első gólnál adott egy gólpasszt, de mellette elég sokszor hozott rossz döntést. Kapott is egy sárgát, illetve összehozott egy tizit, még ha véleményes is volt. Tőle mindenki többre számít. Ljujics játéka sokat változott. Nem annyira látványos, mint a korábbi meccsein, mert már nem csak a kapu előtt próbál területet nyerni és helyzetbe kerülni. Egyre többet jön vissza védekezni, és mélységből megjátszani a labdákat. Tetszett a játéka. Ganea másodszor volt kezdő, az ő produkciója nem tetszik annyira, mint amikor csereként jött be. Szélsőnek talán kicsit lassú (biztos, hogy lassabb mint Csoboth), és a védekezésben sem annyira hatékony. Ugyanakkor most is voltak jó megoldásai. Nekem közepes volt ezen a meccsen. A meccs legjobbja nálam Ambrose volt. Négy alkalommal is helyzetbe tudott kerülni, és csak a tapasztalatlansága miatt rúgott “csak” egy gólt. De igen látványos a fejődése. Korábban azt írtam róla, hogy jók a fizikai paraméterei, de meg kell tanulnia a center mozgását. Hát, megtanulta. Ugyan nem mindig jó ütemben indul be a résbe, és emiatt többször is lesre futott, de kétségtelen, hogy már úgy mozog, mint egy center. Elkezdte érezni, hogy hol vannak azok a területek, ahova érkezhet számára a labda. És hihetetlen erővel támadja az ellenfél kapuját. Fizikálisan kimagaslik a hazai mezőnyből, a sebessége extra, a helyezkedése szépen alakul, és kiteszi a szívét a pályára. Kíváncsian vártam Jürgenset is, és kapott 15 percet, de abban nem mutatott semmi figyelemreméltót. Meglátjuk, hogy Vignjevicsék mit tudnak belőle kihozni.
Vignjevics és a stábja jól készítette fel a csapatot. Mentálisan mindenki a topon volt. Látható volt a szándék, hogy mikor mit játszunk, jól váltogattuk a letámadást és a visszazárást. Uraltuk az egész meccset, rendben voltunk.
A Ferencváros elleni találkozó előtt klubunk elnöke, Végh Gábor köszöntötte korábbi legendánkat, jelenlegi kapusedzőnket, Vlaszák Gézat az 50. születésnapja alkalmából.
Egy ismerős arc, a válogatott meghívót kapó Demjén Patrik is a helyszínen tekintette meg a mérkőzést, aki még mindig óriási sikernek örvend a ZTE-szurkolók körében.
A napokban a közösségi médiában elterjedt egy kép, ahol klubunk utánpótlásedzője, William Gallas a Honvéd akadémiáján tartózkodik, Kispest szerelésben.
Azonban nem kell aggódnunk, mivel a korábbi legendás francia védő szolgálataira továbbra is számíthat klubunk, aki most is a helyszínen tekintette meg a találkozót. Gallas egyébként leginkább csapatunk utánpótláskorú védőit képezi, és már régóta dolgozik párhuzamosan a Honvéd akadémiáján is.
A lelátó
Míg a hazaiak „A ZTE MI VAGYUNK”, addig a zöld-fehér vendég fanatikusok „A ZTE TI VAGYTOK” molinót feszítettek ki, utalva arra, hogy nem éppen díjazták az ankéton elhangzott „ultimátumot”.
A keret összeállítása
A négy újonnan érkező játékos közül csak Yohan Croizet nem kapott helyet a kezdőben, ami arra enged következtetni, hogy ráfért a keretre az erősítés.
Látszódott, hogy Antonio Mance nagyon jó formában érkezett Zalaegerszegre, ugyanis az 5. percben megszerezte számunkra a vezetést.
Azt hiszem, ennél jobb bemutatkozást még a horvát csatár sem tudott volna magának elképzelni, aki egyébként az egész mérkőzés folyamán harcias volt, és nagy veszélyt jelentett Dibusz Dénes kapujára.
Nem lehetett nem észrevenni azt, hogy a zöld-fehérek rendre a jobb oldalon, Adama Traoréval próbáltak támadni.
A bombaformában lévő támadóra látszódott, hogy készültünk, és Medgyes Sinan mellett Mim Gergely is kivette a részét a védekezésből.
Támadó létére a fiatal szélső – a mérkőzést megelőző statisztikák szerint – eddig 15 megelőző szerelést mutatott be a szezonban. Ez kimagasló mutatónak számít posztját tekintve. De a kölcsönben lévő játékos nem csak a statisztikák utáni böngészésből tűnik ki, hanem a mezőnyből is.
Egy mintaszerű támadást vezettünk végig a mérkőzés 19. percében. Bedi Bence futott el a szélen, és egy tűpontos labdát adott a ZTE szurkolók egyik legnagyobb kedvencének, Mim Gergelynek, aki fejjel szerezte meg második találatunkat.
A saját nevelésű Bedi Bence egyébként az utóbbi időben több sérüléssel is bajlódott, azonban úgy tűnik, hogy sikerült visszaszereznie régi formáját, és ismét kezdőként számolnak vele.
A mérkőzés 24. percében egy óriási bravúrt kellett bemutatni Dibusz Dénesnek, aki épphogy csak hárítani tudott. A nagy helyzetünket követően egy percet sem kellett várni, és tizenegyeshez jutott az FTC. Varga Barnabás magabiztosan értékesített először, majd másodszor is. A második büntetőt okozó szabálytalanságot a helyszínen észre sem vették a szurkolók, ezért értetlenül álltunk azelőtt, hogy Erdős József játékvezető ellenőrzött egy tizenhatoson belül történő szabálytalanságot. A Fradi tehát tíz perc alatt kiegyenlített, de sokkal nagyobb hidegzuhany volt az, hogy az egyenlítést követően egy perc alatt megszerezték a vezetést a zöld-fehérek.
Adama Traoré szemfülesen vette észre, hogy Senkó Zsombor kissé kijött a kapujából, és klasszis mozdulattal jutatta a hálóba a játékszert.
„Játszott a Fradi”, és a vendégszurkolók extázisban ünnepelték csapatukat.
Ezzel szemben a hazai fanatikusok számára igazi hullámvasút volt az első játékrész, akik erős kritikát fogalmaztak meg a játékvezetői döntésekkel szemben.A játékvezetőknél azonban még nagyobb füttykoncertet kapott az ellenfél védője, Samy Mmaee. A védő többször is kimutatott az északi lelátón tartózkodó hazai szurkolóknak, akik nem éppen díjazták tőle ezt a megmozdulását.Az első félidő eseménydússágát mutatja az is, hogy hét perc hosszabbítással zárult a játékrész.
A második félidő nehézségei
Sokan nem értették azt, hogy vezetőedzőnk, Boér Gábor miért cserélte le a mezőny legjobbját, Mim Gergelyt és az első meccsét játszó Medgyes Sinant.
Boér Gábor a mérkőzést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy mindkét játékosunkat sérülés miatt volt kénytelen lecserélni, ami még inkább megnehezítette helyzetünket.
Miért nem kezdett Gergényi?
A napokban felröppent a hír, hogy Gergényi Bence elhagyhatja csapatunkat. Azonban sokkal inkább fájó lehet az, hogy karrierje szempontjából nem egy előrelépést jelentő klubhoz, hanem egyik közvetlen riválisunkhoz szerződhet. A hírek szerint a Fehérvár Gergényivel szeretné pótolni a Kecskemétre távozó Zeke Máriót, és állítólag a védő szívesen tenné is át székhelyét a Sóstói stadionba.
Potyogtak a Fradi-gólok
Varga Barnabás megszerezte a Fradi negyedik gólját, amivel a válogatott csatár neve mellett már három találat szerepelt az eredményjelzőn.
Szükség volt a változtatásra, ezért Yohan Croizet és Sajbán Máté is pályára lépett, de igazán egyikük sem tudott különösebb veszélyt jelenteni a vendégek kapujára.
Rutinos horvát játékosunk, Zoran Lesjak meggondolatlan becsúszását követően pedig újabb tizenegyeshez jutott a Fradi. A szabálytalanságot elszenvedő Varga azonban nagyon sportszerűen átadta a lehetőségét társának, Adama Traorénak, aki élt is a lehetőséggel, és megszerezte a mérkőzés hetedik találatát.
A mali válogatott támadó azonban ezzel még nem állította be a végeredményt. A mérkőzés 90. percében Zachariassen egy szögletet követően fejelt védhetetlenül Senkó Zsombor kapujába.
„Játszik a Fradi!” –skandálták a Ferencváros szurkolók
Összegzés
Bravúros kezdés után akár háromra is növelhettük volna az előnyünket, azonban egy jogosan megítélt tizenegyest követően visszajöttek a meccsbe a zöld-fehérek.
Egészen megdöbbentő a ténye annak, hogy a Ferencváros tizenegy és fél perc leforgása alatt lőtt három gólt, ami erősen azt jelzi, hogy védelmünket stabilizálni kell.
Erre most meglesz a lehetőség, hiszen következik a válogatott szünet, és a hírek szerint még tervben van egy középhátvéd szerződtetése.
A bajnokságból azonban már eltelt hat forduló, amit Boér Gábor szerint sem lehet semmissé tenni. Csapatunk kiesőhelyen várja a bajnokság újraindulását, és a vezetőedzőnk szerint mondhatni, hogy szinte egy teljesen új csapatot kell építeni.
Kérdésemre Yohan Croizet állapotáról is tájékoztatást adott Boér Gábor. Elmondta, hogy van lemaradása a franciának, de a kvalitása és a játéka nagyon komoly erősítés lesz csapatunk számára.
Az megvan, hogy ha az előző két meccset behúztuk volna a Siófok és a Hali ellen – amire egyébként minden esélyünk megvolt -, most mi vezetnénk a tabellát? Meg persze, ha nagyanyámnak …ke lett volna, ő lenne a nagyapám. Tehát szimplán semmi értelme nincs az ilyen „mi lett volna, ha…?” találgatásoknak. De azért érdekességképpen jó rá gondolni… Még akkor is, ha nem az a realitás, hiszen voltak olyan meccseink, amiken szinte momentumaink sem voltak. Viszont megy a nagy körbeveregetés és sok az iksz is, így nem szakadt le senki. Így mi sem kerültünk behozhatatlan hátrányba.
Az előző hetekben még bíztam a csapatban és hétről-hétre reménykedtem, hogy nyerünk, de valahogy ma ezt nem éreztem, hogy benne lenne a pakliban. Sőt! Féltem, hogy beleszaladunk akár egy megalázó ötösbe is. Ezzel szemben valami olyat láthattunk a mai 90 perc alatt, ami homlokegyenest szembement az eddigi produkcióinknak.
Nézzük részletesen. Eddig képtelenek voltunk földön kihozni a labdát, rendszerint a körbepasszolás második vagy harmadik fázisát már elrontottuk, ma pedig ugyanezzel a technikával vagy 15-20 alkalommal szinte akadálytalanul jöttünk előre az oldalvonalak mentén. Oké, ehhez kellett egy iszonyatosan nagyképű Győr is, de nem szeretném csak erre fogni a pontosságunkat. Jó volt nézni a fiúkat, ahogy élvezettel cicázták ki a szituációkat és a kiugratások is nagy számban pontosak voltak. Az első gól is egy nagyszerű Alex-szerelésből és felpasszból alakult ki. Azért elbeszélgetnék egy kicsit azzal az idióta vezetővel, aki Siófokon jegeltette Kerezsit az előző szezon nagy részében, miközben Jónssonok meg Enninek kergettek minket az idegösszeroppanásba…
Korábban a középpályánk csapnivaló volt, kilométeres távolságban voltak a védők a csatároktól, így képtelenek voltunk támadásokat szervezni. Ma meg! Kérem szépen, négy középpályással próbáltuk megoldani a feladatot, ha Holmant is inkább idevesszük. S mily megdöbbentő, egész jól megszálltuk a középső harmadot, aminek eredményeként szakmányban vezettük három a kettőben vagy három a háromban a győri védőkre a labdát. Ha az első félidőben lövünk ötöt, egy szavuk sem lehetett volna a Rába-partiaknak. De nem lőttünk, mert a helyzetkihasználásunk csapnivaló volt. Kocka lábfeje továbbra is lötyög – vajon ebben a korban lehet ezzel még valamit kezdeni??? -, Holman pedig körbelőtte a kapu környékét rendesen, mint vak a céllövöldében a hárompálcás plüssállatot.
Feltűnő volt, hogy milyen nagy arányban szedtük fel a második labdákat, és hát ez sem volt korábban jellemző. A lepattanók is rendszerint hozzánk kerültek. Ezt egyszerű koncentrációval tudtuk elérni.
Öröm volt nézni a fiúkat, hogy milyen módon biztosítottak egymás mögött, így legalább húsz labdát szereztünk a győri támadásokból. Ezt a csapatrészek pontosabb és összehangoltabb mozgása eredményeként tudtuk elérni.
A párharcok terén pedig olyan fölényt harcoltunk ki, ami szinte elképzelhetetlen volt korábban. Néha olyat csattogtak labdával együtt a bokák, hogy öröm volt hallgatni. Bocskay egyszer olyat oda..szott a labdára, ami mögött az egyik győri lába volt, hogy szerintem még mindig zúg az érintett füle.
Mindeközben Dúzs továbbra is olyan magabiztosan állt a kapuban, ami nagyon komoly tartást adott a srácoknak. Az első félidőben megint bemutatott egy olyan extra lábbal való hárítást, amire csak a legnagyobbak képesek. A szemünk előtt lesz Dúzs a Kispest történetének egyik legmeghatározóbb kapusa? Na jó, nem akarom elkiabálni. Bár ismerve Gela már zavarbaejtő, szinte kisfiús szerénységét, az elbizakodottságra közel sem hajlamos.
És mindehhez hozzájött Máté kiváló taktikája. Niko eltiltása miatt Kocsis Gergőt állította a csapatba, aki olyan érett játékot produkált, mintha már a sokadik szezonját gyűrné a másodosztályban. Csak így tovább, Gergő!!! Sokkal hasznosabb volt, mint Adorján…
A zöldek a széleken egyszerűen nem tudtak mit kezdeni Kerezsi és Kocka gyorsaságával, rengeteg alkalommal kerültek a védők mögé és már csak a helyzeteket kellett volna értékesíteni…
Így mentünk egygólos vezetéssel szünetre és félő volt, hogy a második 45 percben egy teljesen más ETO-t fogunk látni, és megfordítják a meccset. És majdnem így is lett… Rögtön két cserével kezdtek a vendégek, gyorsan egyenlítettek, majd tíz percenként jöttek újabb frissítések. Amire Máté nem húzott semmit és félő volt, hogy összeroppanunk, mert az erőnkkel már teljesen elkészültünk.
S miközben vártuk a szokásos összeomlást, akkor jött valami csoda, ami eddig nem volt jellemző ránk az előző hat fordulóban. Iván kiállítása után bejött Pekár Pisti, aki hihetetlen szerencsétlen volt az elmúlt két évben. Keresztszalagszakadásából nagyon nehezen jött vissza. Ünnep volt számára, hogy pályára léphetett, még ha csak néhány perc erejére is. Nem is gondolta, hogy néhány pillanat múlva a mennyekben érezheti majd magát. Az utolsó percekre sem álltunk vissza, a szívünk vitt előre minket. Bocskay harcosságának köszönhetően pedig szabadrúgáshoz jutottunk. Láttam, Peki valamit nagyon magyarázott Alexnek, ők helyezkedtek a hosszúra. Feszülten várta mindenki, hogy kisülhet-e ebből még valami. Berci beívelte a labdát, valaki eltakarított egy győri védőt, Pisti pedig kiváló helyezkedés után teljesen üresen fejelhetett a hosszúba. Döbbenetes volt ez a gól! Peki nagyon megérdemelte. Szívből gratulálok neki!
És akkor most jöhet a kérdés: „Ha így is tudunk játszani, hajtani, küzdeni, ütközni, akkor mi volt a korábbi hetekben?” Tényleg nem tudom. Hogy beérett a játékunk? Hááát? Még nem kiabálnám el.
Beszéltem a meccs után Kálnokival, Kambival és Kun Gergővel. Elmondásuk szerint el kellett beszélgetni a héten a játékosokkal és ők is magukra zárták egyszer az ajtót, hogy egymás közt tudják rendezni a gondjaikat. Néhányuknak el kellett magyarázni hol vannak, mik a célok és jöjjenek le a földre, mert kissé elszálltak maguktól. Úgy tetszik, hatásos volt. Egyelőre. Hogy meddig fog kitartani? A következő hetekben kiderül majd. Három hét bajnoki szünet jön, egy kupameccsel fűszerezve, amit aztán hét napon belül a Soroksár-Budafok-Szeged hárompróba fog követni. Na, akkor fogjuk igazán beárazni magunkat. Egy hónap múlva pontosan láthatjuk, hogy a ma tapasztalt úton megyünk tovább, vagy továbbra is komoly gondokkal fogunk küzdeni.
Találkoztam ma Bobál Gerivel… Nagyon vártunk már egy igazi góllövő csatárt. Ő gyárilag az, de hogy jelenleg milyen erőállapotban van, az számomra kétséges. Jó, ha október elejére utoléri önmagát…
Kundrák combhajlító izma az érintett állítása szerint rendbejött, rá már számíthatunk, mint ahogy Kálnoki is lassan már kijön a tüdőgyulladásából. És ha még Lőrinczy Attilával is meg tudunk egyezni!… Na az már akár komolyabb előrelépést is jelenthet.
Millió kérdés, megannyi kétely. A válasz a következő hetekben lévő munkában rejlik.
És persze bízzunk abban, hogy fiaink ugyanolyan egészségesen fognak visszatérni a válogatottól, mint ahogy oda elindultak…
Jó érzés volt ma megint Kispest szurkolónak lenni! Jó munkát kívánok a következő hetekre!
Banai, Kastrati, Antzoulas, Fehér, Tamás, Onovo, Mörschel, Csoboth, Ljujuics, Kiss, Ambrose összeállításban kezdjük a játékot. Vagyis ezúttal Csoboth van a jobb oldalon. A Kisvárda csapata tele van szerbekkel, akik szeretik a harcos ütközős párharcokkal teli meccset, ugyanakkor talán minőségben nem olyan erősek, mint a mieink.
Megint villámrajt, csak most nem itt
A 4. percben Ambrose fordul le a védőjéről, aki csak lerántani tudja. Kiss Tomi íveli a rövidre Csobothnak, aki bele is tud csúsztatni, de a labda mellé száll. Az ellentámadást végigviszi a Várda, de Antzoulasznak sikerül szögletre tisztázni. A beadást Tamás vágja ki hosszan, hogy szöktesse Kiss Tomit, de játékosunkat megelőzi az egyik védő, és kirúgja a balösszekötőn helyezkedő Mesanovicnak, aki kétszer befelé tolja, majd gyönyörűen felteker a bal felsőbe. 0-1.
Azon gondolkodtam, miközben visszanéztem párszor a jelenetet, hogy hogyan lehetett volna megakadályozni ezt a gólt. Tamás a szögletet kapásból vágta ki, ráadásul Kiss irányába, aki csak hajszállal maradt le a labdáról. Az ellenfél leghátsó embere szintén kapásból rúgta oda a csatárnak, aki kétszer is jól tolta meg először Kastrati, aztán Mörschell mellett. A mieink némileg rendezetlenek voltak, de ebben benne volt az is, hogy épp mindenki kifelé sprintelt, így próbálva lesre állítani a várdaiakat. Nem tudok senkit sem elmarasztalni. A gól után most nem állunk le, hanem játsszuk tovább a sokpasszos játékunkat. Az már most látszik, hogy a széleken rendre meg tudjuk verni a Várdát, hisz rendre jönnek a beadások, ugyanakkor ezeket a lágy ívelgetéseket könnyedén húzza le a Várda kapusa. A másik szembetűnő dolog, hogy a Várda nagyon fegyelmezetten zár vissza, talán túlságosan is. Annyi futást tesznek bele már most védekezésben, amennyit ritkán lehet csak bírni a végéig. A 12. percben ismét szabadrúgáshoz jutunk, Mörschel laposan próbálkozik, de gyenge a lövés. Ezen a meccsen eddig a jobb oldalunk az erősebb, a Kastrati, Antzoulas, Mörschel, Csoboth négyes remek háromszögelésekkel hozza fel a labdát és hozza zavarba az ellenfelet. Az egyik ilyen végén, Mörschel ugrik ki a szélén, begurítja Csobothig, aki kapásból tovább Ambrose-hoz, aki egyből rá is rúgja, de egy védőről a labda elpattog a kapu mellett. Nagy helyzet volt. A 27.percben egy hosszabb adogatás után Kastrati indítja hosszan Ambrose-t, aki ugyan nem nyeri meg a párharcot, de a vezetésével azonnal indítjuk a letámadást. Spasic megtette azt a szívességet, hogy visszafele cipelte a labdát, a mieink hárman körbevették, Ljujics szerelte, a labda Csobothhoz került, aki sarokkal egyből visszapasszolta Ljujicsnak, aki higgadtan elrúgta a kapus mellett a bal alsóba. Ezúttal a várdaiak voltak rendezetlenek. 1-1.
A 41. percben ezúttal a bal oldalon egy Tamás, Kiss akció, melynek végén Onovo készít le Ljujicsnak, de az életerős lövés némileg kaput téveszt. A 44. percben Kiss Tamás viszi rá a védőkre, passz Ambrose-nak, aki egy egy nagy bombát ereszt meg, de a kapus kiszedi a jobb oldali léc mellől. Szép volt, Peti! A 49. percben Onovo szökteti Kastratit, aki keresztbe ad, Kiss Tamás érkezik, de kiszorított helyzetben mellépörget. Szünet és 1-1. Ebben a félidőben az elején jól játszottuk meg a széleket, de a félidő felénél kapcsolt a Várda, és kijjebb húzódtak. Ezzel azonban így középen több területünk marad, és ki is használjuk. Az előző meccseken hiányoltuk a letámadást, most viszont volt néhány, és az egyik ilyenből sikerült gólt szerezni. Összesen négy nagyobb és két kisebb helyzetünk volt, ami nem rossz egy félidő alatt. Az is látszik, hogy frissebbek a mieink, míg Pakson minden lecsorgó labda az ellenfélé volt, addig ezen a meccsen inkább mi tudjuk azokat összeszedni. Újdonság, hogy ezúttal a jobb oldalunkon fut több támadás, az ezen az oldalon lévő négyes nagyon aktív. Az is újdonság, hogy védekezés után már nem csak Onovo kéri el középen a labdát a védőktől, hanem beszáll Mörschel és Ljujic is, így a labdakihozatalunk sokkal kevésbé kiismerhető.
Frissebb Újpest, talált vendég gólok
A 2. félidőre csere nélkül jövünk ki. A játékrész elején csak másodpercekre van a Várdánál a labda, folyamatos nyomás alatt tartjuk őket, igaz, elég meddő ez a fölény, egészen az 53. percig. A hátul adogatásból egy Fehér, Kiss, Tamás összjáték után jön a beadás, amit röviden fejelnek ki Ambrose elől, ott még Mörschel próbálja megjátszani, a labda Onovotól kerül hátra Kastratihoz, aki egyből középre teszi, Ambrose pedig kibújva a védő mögül berúgja a kapuba. Mondom, hogy frissebbek vagyunk. 2-1. A gólunk után támad a Kisvárda, és a 62. percben helyzetig jutnak, de Fehér Csanád csodálatos becsúszással szerel. A 69.percben kettős csere nálunk, lemegy Kiss és Fehér, jön Hall és Ganea. A cserénél Ganea kap egy sárgát, mert állítólag nem kapott engedélyt. Ez valami vicc. Kicsit megzavarja a mieinket, mert a 72. percben egy bal oldali Várda-támadásnál, Mörschel lemarad az emberéről, így csak visszahúzni tudja. Azért volt csacsiság Mörschel mozdulata, mert ez a Várda ha két napig játszunk, akkor sem tudott volna összehozni egy helyzetet, így viszont jön egy rögzített szituáció. A szabadrúgást élesen lövi középre a várdai, bent pedig Tamás mellől Jovicic fejel a kapuba. Mivel a labda élesen jött és nem is a kapu felé kanyarodott, így Banai nem tudott érte jönni. Egyedül Tamás Krisztián háríthatott volna, de ezt a párharcot elveszítette. 2-2. A gól után cserélünk, lejön Ljujics, és jön helyette Tajti. Az egyenlítés után némileg kiegyenlítettebb a játék, de még mindig mi vagyunk az élesebbek. Több a támadó passzunk a támadóharmadukban, és ennek köszönhetően ismét egy szögletet végezhetünk el balról. Tajti rúgja be az ötös túloldalára, ahova nem ér oda Petkovics, így Ambrose középre fejeli, ahol Mörschel megelőzve a védőt a kapuba kotorja. 3-2. Mondom, hogy frissebbek vagyunk! A 90. percben újabb cserék, jön Mack és Pauljevics, lejön Csoboth és Ambrose. 14 perc hosszabbítás jön. A 97. percben Tajti szlalomozik egyet, rá is tudja lőni, de fölé száll. A 98. percben Onovo szerez labdát elöl, de rosszul játsszuk le a helyzetet, így nem tudjuk lezárni a meccset. Aztán a hátralevő percek leperegnek, így 109 perc játék után megnyerjük a találkozót.
Összegzés
A meccstől azt kaptuk, amit várni lehetett. A Kisvárda fizikálisan erős játékosokból áll, ugyanakkor technikailag még volna mit tanulniuk. Erőltették a párharcokat és az ütközéseket, de a mieink sokkal frissebben szálltak harcba, így négy sárgát is kiosztott nekik a spori, mert vagy durvák voltak, vagy későn értek oda. A Várda a felállt védelmünket nem tudta megtréfálni, két góljukat egy rögzített szituációból, illetve egy olyan helyzetből lőtték, amikor nem volt időnk rendezni a sorokat.
A mieink a meccs nagy részében irányították a játékot. Kb. dupla annyit volt nálunk a labda, több volt a progresszív passz, több volt a passz a támadó harmadukban, és több helyzetet is alakítottunk ki. Érdekes volt látni, hogy az egy gólos előny birtokában a Várda megpróbálta uralni a védekezést, de ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel tette. Az elején a két szélén tudtuk megbontani őket, jöttek is Kisséktől beadások, de ezek elég lágyak voltak, így a kapusnak volt ideje odaérni rá. Aztán amikor középről kijjebb húzódtak, akkor meg középen sikerült helyzeteket kialakítani, így azt hiszem, hogy elmondhatjuk, hogy ült Vignjevics taktikája. Főleg az első félidőben sikerült négy szép helyzetet kidolgozni, aztán a második félidőben már némileg kuszább volt a meccs képe. Azt most már bátran ki merem jelenteni, hogy a csapatunk technikailag az NB I-es átlag felett van. Főleg a középpályán vagyunk fölényben, ahol Ljujics, Mörschel, Ganea, és most már Tajti is jól tudja színezni a játékot. Ugyanakkor fizikálisan erősebb ellenfelek vannak, és sajnos elég alacsony is a csapat. Ha vannak problémáink, azok ebből adódnak. Azzal, hogy a középpályán cserélgetik a szerepeket, és hol Onovo, hol Mörsi, hol Ljujics, aztán Tajti vagy Ganea lép vissza a labdákért, kicsit zavarba hozzuk az ellenfelet. Ebből aztán remek ritmusváltások is születnek. Azt is ki kell emelnem, hogy ezen az estén sokkal gyorsabbak voltunk fejben mint az ellenfél, gyorsabban reagáltunk, így állandóan előnyben voltunk. Szintén kiemelendő, hogy Onovo és Ambrose milyen fizikális állapotban vannak. Mindketten a 100. perc után is sprintben támadták le az ellenfelet. Ambrose játéka hatamasat fejlődött, de kezdjük az elején.
Egyéni teljesítmények
Banai a gólokról nem tehetett, emellett sok hárítani valója nem volt. Kastrati formája felfelé ível, meccsről-meccsre jobban játszik, ezek szerint csak meccshiánya volt korábban. Tegnap remekül rombolt, egyre jobban szállt be a támadásokba, és adott egy gólpasszt Ambosenak. Volt néhány elvesztett párharca, és elpasszolt labdája, de most végre pozitív a megítélése. Antzoulasz is jól és határozottan védekezett, ő fejben is erős volt, ugyanakkor a korábban látott hosszú indításai, most nem jöttek be. Fehér nekem egyre jobban tetszik. Nagyon jól olvassa a játékot, gyors is, így mindenhova odaér. Vele kapcsolatban továbbra is az a probléma, hogy elég sok a pontatlan passza. Koncentrálj, Csanád! Tamás Krisztiánnak ez most egy kevésbé jól sikerült meccse volt. Az első várdai gól előtt ő passzolta el a labdát, a másodiknál ő maradt le az emberről. Ugyanakkor így is nagyon jól zárta a szélt, remekül ment előre is, ugyanolyan megalkuvást nem tűrő játékot mutatott mint korábban, csak most némileg több hibával. Onovo remekül játszott, hozta a szokásos játékát, rengeteg labdát szerzett, és most is jól lépett be a támadásokba. Egy dolgot sajnálok, hogy a kapu előtt nem elég határozott. Mörschel egyik legjobb játéka volt ez. Nagyon jól zárta védekezésben a területeket, egyre több párharcot nyert hátul, nagyon jól lépett vissza a védők elé mélységi irányítóba, elöl pedig többször is jól játszotta meg a labdát kicsiben. És rúgott egy győztes gólt. Csoboth nagyon jól kezdte a játékot, jók voltak a megindulásai, és ami az ő játékában új volt, hogy volt, amikor behúzódott középre, így utat csinált a jobb oldalon Kastratinak vagy Mörsinek. Egy ilyen után a center helyéről adta a gólpasszt Ljujicsnak. Ljujics ma rendkívül jól játszott. Elöl és hátul is sok párharcot nyert, és több nagyon szép megoldása is volt, míg a gólja mestermunka. Kiss Tmásnak úgy tűnt, mintha jobban ízlett volna hogy átjöhetett a bal oldalra. Egyre dinamikusabban játszik, és egyre többször érzi, hogy mit kell tennie a labdával vagy éppen a labda nélkül. Ha nem áll meg a fejlődése, akkor előbb-utóbb utoléri magát, és sok örömünk lesz benne. Ambrose egy hihetetlen pali. Remek fizikummal bír, így akár a levegőben akár a földön is nagyon jó százalékban nyeri a párharcait. Míg korábban nem érezte a center mozgását, mostanra egyre inkább belejön. Gyönyörű lefordulásai voltak, volt egy életerős lövése, és gólja, egy gólpassza, és az első gólnál is ő indította a letámadást. Nálam ő volt a meccs embere. A cserék közül rám Ganea és Tajti tettek jó benyomást, de tetszett Mack harcossága is.
Az edző
Szerintem Vignjevics is jól meccselt, jól keverte meg a kártyákat, tudott meglepőt húzni, és jól is cserélt. Gondolom, hogy Fehér megsérült és azért hozta le, a többieket inkább fáradtság miatt vagy taktikai okokból. Legközelebb az MTK ellen játszunk, akik inkább játsszák a focit, oda teljesen más taktika kell.
A bíró és a tábor
Andó-Szabó korrektül fújt, és nem is nagyon tévedett. Az ellenfél csapatként és fizikálisan erős, de egyénileg nagyon durva hibákat vétettek technikailag is és taktikailag is. Ha ezt nálunk csinálta volna valaki, már nem élne.
Továbbra is óriási segítség az, amit a tábor tol, Nektek is jár a Szép volt, fiúk!
Még szakadó esőben is szép számban látogattak ki a ZTE-fanatikusok a szurkolói ankétra.
A vihar miatt kisebb várakozásra is szükség volt hangtechnikai problémák miatt, azonban a dolgozók gyorsan elhárították az eső okozta nehézségeket.
Közben megérkezett sportigazgatónk, Sallói István és klubunk elnöke, Végh Gábor is. Utóbbi tájékoztatott minket, szurkolókat az aktualitásokról, és válaszolt a szurkolók által feltett kérdésekre.
A „Hogyan tovább, ZTE FC?” címen meghirdetett esemény iránt nagy volt az érdeklődés. Ez nem csoda, a ZTE háza táján sok minden történt az elmúlt napokban, hetekben.
Szerintem senki sem gondolta volna, hogy ennyi szurkoló kilátogat a viharos ankétra, azonban ez is azt mutatja, hogy sok embert érdekel a ZTE sorsa.
Távozott két alapember, Tajti Mátyás és Mocsi Attila, a szurkolók hangot is adtak nemtetszésüknek. Az érkezők oldalán pedig három rutinos játékos is csatlakozott a kerethez Yohan Croizet, Medgyes Sinan és Josip Spoljaric személyében. A vezetőség tisztában van azzal, hogy az Újpesttől érkező franciával nagy kockázatot vállaltak sérülései miatt. Azonban nagyok a várakozások Croizet felé.
Végh Gábor állítása szerint:
Soós István óta nem volt ilyen minőségi játékos a ZTE-ben, mint Yohan Croizet.
Medgyes Sinanról pedig megtudtuk, hogy egy csupaszív játékos, akinek már korábban is tervben volt a leigazolása.
Anyagi helyzet
Klubunk elnöke tájékoztatott bennünket, hogy miénk az NB I legszerényebb költségvetése, és több másodosztályú csapat is jobb lehetőségekkel rendelkezik, mint mi.
A ZTE azonban még soha nem volt ilyen jó anyagi helyzetben, mint most!
Zalaegerszeg városa további tíz évig fogja támogatni a csapatot, de a következő évben sokkal könnyebb helyzetben leszünk.
Jövő májusban törlesztik a korábban felvett hitel utolsó részletét, így a bevételek még nagyobb százalékát lehet a klub fejlesztésére fordítani. A játékosok értékesítéséből pedig olyat értünk el, amit eddig még soha: a 2023/24-es bajnoki évre a pénztárban van a klub működtetéséhez elegendő összeg.
A távozások okai
Végh Gábor őszinte választ adott Mocsi Attila és Tajti Mátyás távozásával kapcsolatban.
Elmondta, hogy egyik játékost sem szerette volna értékesíteni. Azonban az élet máshogy hozta, mivel Mocsi Attila menedzseri ráhatásra, volt csapatkapitányunk pedig családi probléma miatt szeretett volna távozni Zalaegerszegről.
Felröppentek olyan hírek is, miszerint Gergényi Bence riválisunkhoz, a Fehérvárhoz szerződhet. Balhátvédünk helyzete után érdeklődött egyik szurkolótársam:
Mi újság van Gergényi Bencével?
– „Jól van” – felelte röviden Végh Gábor.
Arra a kérdésre pedig, hogy még mindig a ZTE játékosának tekinthető-e, elnökünk azt felelte, hogy délután még edzett, és számíthatunk rá a szezonban.
Ikoba helyzete
Nem csak a vezetőség, de a szurkolók is csalódtak az amerikai csatárban. Végh Gábor szerint „nem ugrotta meg a lécet fejben”, ezért távozni fog Zalaegerszegről.
Megtudhattuk, hogy a DVTK elleni mérkőzés szünetében nem akart visszatérni a pályára, ezért kikerült a keretből. Aki pedig nem nyújt 100%-ot a ZTE színeiben, arra nem tartunk igényt.
Az Ultras Zalaegerszeg szóvivőjének elmondása szerint Ikoba ittas állapotban szidta vezetőedzőnket, a játékosokat, nem utolsó sorban pedig a várost is. Az ultracsoport kemény véleményt fogalmazott meg az amerikai csatár helyzetéről:
Reméljük eltakarodik Zalaegerszegről!
Lesz még érkező
Azt is megtudhattuk, hogy tárgyalásban állunk egy centerrel, és mindenképpen szeretnénk középhátvédet igazolni. Több játékossal is tárgyaltak a vezetők, de a szurkolók már az ankétot megelőzően is Antonio Mance átigazolási hírével kapcsolatos cikkeket olvastak. Vélhetően a horvát csatár az, akivel kapcsolatban állnak. A kiszemelt védők kiléte azonban egyelőre még ismeretlen.
Végh Gábor több bizalmat kért. A vezető úgy érzi hogy nem gyengült, hanem inkább erősödött a keret.
Elégedetlenségek
A legtöbb fanatikus hangot adott elégedetlenségének, hogy még mindig Boér Gábor a ZTE vezetőedzője. A többség korábbi sikeredzőnket, Márton Gábort látná legszívesebben a kispadon.
Végh Gábor bizalma továbbra is töretlen Boér Gábor iránt, és megvédte a kemény kritikáktól a 40 éves szakembert.
Nincs kapusprobléma
Senkó Zsombor az utóbbi időben sok kritikát kapott a szurkolóktól. Elnökünk viszont elmondta, hogy nagy potenciált lát benne, és nagyon tehetséges kapusról van szó. Megtudtuk azt is, hogy utoljára Szoboszlai Dominikot látták olyan karakternek, mint amilyen Senkó Zsombor. Személy szerint én is türelmet szeretnék kérni a szurkolóktól a zalai származású játékos felé.
Biztos vagyok abban, hogy idővel közönségkedvencé válik a ZTE-szurkolók körében. Sajnálni fogjuk majd azt, amikor egy jó ajánlat miatt kénytelenek leszünk értékesíteni a 20 éves kapus játékjogát.
Elszabadultak az indulatok
Amikor már úgy éreztem, hogy az indulatok kissé kezdtek elszabadulni, felszólaltam.
Megköszöntem Elnök Úr és Sallói István áldozatos munkáját és azt, hogy Zalaegerszegnek még mindig NB I-es csapata van.
Kérdésem pedig két kölcsönjátékosunk, a frissen érkező Yohan Croizet-hez és a parádés formában lévő Mim Gergelyhez kapcsolódott. Elnök Úr tájékoztatott, hibának érzi azt, hogy Mimet nem vásárolta meg rögtön, azonban azon lesz, hogy véglegesen szerződtesse a 24 éves szélsőt. Amennyiben pedig Croizet lába rendben lesz, annak sem lesz akadálya, hogy a kiemelkedő játéktudású francia végleg a ZTE labdarúgója legyen. Beszédemet követően a már kissé túlzásba eső szurkolói vélemények után egy nyugodtabb légkör alakult ki.
Utánam néhány szurkoló hozzám hasonlóan vélekedett. Ugyanis azt tudni kell, hogy Végh Gábor – még a játékosok értékesítése mellett is – sokszor saját vagyonát teszi bele a csapatba.
Vannak olyan dolgok, amiket a szurkolók nem látnak, és információk hiányában sokszor valótlan dolgokat állítanak.
A kritikus szurkolói vélemények pedig sokszor rombolják a klub imázsát, aminek következtében sokkal nehezebb játékosokat szerződtetni Zalaegerszegre. Ezt Végh Gábor mondta a bevezető beszédében. Tehát ahhoz, hogy a ZTE még sikeresebb legyen, és még jobb játékosok alkossák a csapatot, összefogásra van szükség!
Összegzés
Azt hiszem, tiszteletre méltó dolog az, hogy ebben az eseménydús időszakban kiálltak vezetőink a szurkolók elé, és őszintén válaszoltak minden kérdésre.
Az ankét végül békés hangulatban zárult. Tulajdonos úr felhívta a figyelmet arra, hogy következő ellenfelünk, a Ferencváros ellen biztosan kijön a két csapat közti minőségbeli különbség, de bízik abban, hogy legyőzzük a zöld-fehéreket.
Néztem a bemelegítésen a két csapatot, és azt láttam, hogy a mieink sokkal fegyelmezettebben és koncentráltabban végzik a gyakorlatokat. Míg a mieink már a meccs előtt is odatették magukat, addig a zalaiak kicsit tengve-lengve végezték a gyakorlatokat. Az volt az érzésem, hogy nem veszik komolyan. Az volt az első gondolatom belőle, hogy rájuk kell menni, ezek nincsenek még ott fejben. A kapuban maradt Banai, a négy védő Kastrati, Antzoulasz, Fehér Csanád, Tamás Krisztián, előttük Onovo és Mörschell szűr, előre visszakerült Kiss Tomi, mellé Ljujics és Csoboth, míg centerbe ismét egy új srácot próbálunk, Tóth Ákos személyében.
Villámrajt
A kezdő sípszó után támadott a Zete, de a felpasszra Fehér lépett ki jól és tolta Ljujics elé a labdát. Ljujic felpasszolta a kezdőkörben Tóthnak, aki lerázta először Szankovicsot, majd Bedit, és kipasszolra Kiss Tominak. Ő levitte a tizenhatos vonaláig, és onnan élesen rúgja be a védők mögé. Ott érkezett Csoboth, aki egy csukafejessel bevette a kaput. 1-0. Azért írtam le az egész akciót, mert Fehértől Csobothig mindenki jó döntést hozott. Az 5. percben a jobb oldalon tökéletesen szűkítettük a területet, így Mörschell szerezte meg a labdát aki egyből passzolta tovább Ljujicnak. Ljujicstól Csobothhoz, aki középen támadta a kaput. A jobb hátvédjük is befelé jött, ezért Csoboth továbbjátszott balra Tamásnak, aki tízről keresztbe lőtte, de az egyik védő szögletre mentett. Nagyon gyors és nagyon szépen végigvitt kontra volt, a Fehérvár elleni meccset idézte. A szögletet kifejelték a túloldalra, onnan Kiss adott be. Azt is kifejelték baloldalra, ismét Ljujics adott középre, amelyet végre mi tudtunk kapura tenni. De a labda elakadt egy védőben. Lett belőle egy komoly kavarodás két méterre a gólvonaltól, de nem sikerül bepiszkálni. Kivágták.
A 16.percben ismét Tóthot rántották le sárgát érően, a kezdőkörben. A labdát Fehér passza után Antzoulas ívelte Csobothnak, Kevin kapásból passzolta Ljujucsihoz, aki az átvétel után elrúgta a hosszúra, de leért a kapus. A 18. percben egy labdaszerzést követően ismét csak lerántással tudták szerelni Tóthot, ezúttal viszont elmarad a sárga. Bosszantó, mert a Zeg nagyon sokat szabálytalankodott, nagyon tisztátalanul védekeztek, és a belső védők sorra hibáztak (ezúttal Szafronov). A 19. perctől egyre feljebb jött a Zalaegerszeg. Egyre feljebb tolták a védekezésüket, így egyre kisebb területünk maradt a középpályán a kreatív játékra. Erre az lehetett volna a megoldás, hogy átíveljük a középpályát. Főleg hogy a két szélén nagyon gyorsak voltunk.
A 22. percben Mörschel, Kiss jobboldali kényszerítőzése után jött a beadás, de kivágta egy védő Tóth elől. A 27. percben a Csoboth, Tamás, Ljujics hármas hozta fel háromszögelésekkel a labdát, aminek a végén Kevin rúgta rá, de gyenge volt a lövés. A 29. percben Tóth kapott egy felpasszt a tizenhatos vonalánál Onovotól. Szafronov ismét lerántotta, de Farkasnál ez nem hogy sárga, még szabadrúgás sem volt. Pedig neki ez már a második lenne. Ugyanakkor Tóth túl könnyen adta meg magát. A 30.percben Sankovics indította Mím Gergelyt a baloldalon, Kastrati elszámolta a labda ívét, így már csak sárgát érően tudta megállítani a csatárt. A szabadot Bedi rúgta kapura, de a lefelé vágódó labdát Banai bravúrral védte.
A 32. percben Mörschell szerzett labdát a védőharmadunkban, felpasszolta Ljujicsnak, aki lerakta Csobothnak. Ő lendületből kapura vitte, kicsit jobbra cselezett, így szerelni tudták. Középen Szafronov összeesett, erre szabadrúgás lett kifelé. Vajon mit láthatott a spori? NEM volt semmi!! A 33. percben Tamás felpassza ment Tóthnak, aki némi késéssel ért oda, így a labda helyett Husztit találta el. Kapott is érte egy sárgát. Bosszantó. A 34. percben egy szép kombinációval kerültek mögénk a bal oldalon, az alapvonaltól visszagurított a második hullámban érkező Bedinek, aki csúnyán fölé vágta. Nagy helyzet volt. A 36.percben egy előre fejelt labdára Onovo és Szendrei ugrottak fel, amikor a zegi lekönyökölte Vincentet. Onovo összerogyott, és láthatóan nagy fájdalmai voltak. Neki elhiszem, mert még nem láttam szimulálni. Ömlött a fejéből a vér. Szendrei csak sárgát kapott. Igaz, tényleg nem tűnt szándékosnak. MegVARozták de maradt a sárga. Azt hiszem, ez most jó döntés volt. Onovot le kellett hozni, Mack jött a helyére.
A 39. percben Mörshell csúsziott el egy felszabadító mozdulat közben, de hogy nem lett belőle nagyobb veszély, az Fehérnek volt köszönhető, aki remekül mentett. A 42. percben mi hoztuk ki a labdát, de a felpassznál Szankovics Csoboth lábával rúgta el a labdát. A spori továbbot intett, így zegi helyzet lett, minek a végén Sajbán rúgta meg erősen kapura. Banai ezt is mentette bravúrral. A 45. percben egy zegi beívelést kifejelt Fehér Ljujicshoz, aki a térfelünk közepéről bal külsővel futtatta Csobothot. Kevin visszapasszolta a középen Ljujicsnak, aki be is tört, de túl kis terület maradt neki a kapu előtt, így rossz megoldást választott. A 46. percben egy hosszú felívelést Mim fejelt meg, de Banai ezt is hárította.
A 49. percben Banai kirúgás. Mörschel elveszítette a fejpárbajt, a lecsorgó labdával megtalálták Szalayt, aki Tamást megelőzve át is tudta venni a labdát. Kapura tört, de az utolsó pillanatban Fehér Csanád tisztázott bedobásra. Hatalmas mentés volt. A bedobásnál kicsit elmértük a dolgokat, mert Banain kívül hét játékosunk védekezett a tizenhatoson belül, így a kaputól 25 méterre helyezkedő Csóka teljesen tisztán lőhetett kapura, de mentett a léc. Vége a félidőnek.
Összefoglalva
Nagyon jól kezdtük a meccset, négy húzásból rúgtunk egy gyönyörű gólt, és sokkal frissebbnek és koncentráltabbnak tűnt a csapat. Innentől elég magabiztosan játszottunk, néha talán túlságosan is. A Zete a 19. perctől kezdett éledezni, akkorra tértek magukhoz a sokkból. Onnan egyre feljebb tolták a védekezést, és ebben egyre hatékonyabbak is lettek. Míg az első fordulóban Antzoulasz hosszú indításaival meg tudtuk lepni a Fehérvárt, most nem jönnek be ezek a hosszú passzok. Igaz az ellenfél is jobban felkészült rá. A félidő vége felé némileg beszorultunk a saját kapunk elé, és vélhetően erre mondta az edzőnk, hogy néhányan nem futnak eleget. Tény, hogy az első ötven perc utolsó tíz percében a legtöbb szabad labdát az ellenfél szerezte meg. Ez adódhatott abból is, hogy lábbal kevésbé bírtuk, de abból is, hogy fejben néhányan kiengedtek. Nekem egyébként most nagyon hiányzott egy olyan játékos, aki letámadás esetén képes lett volna a védők elől pontos labdákkal megjátszani a gyors csatárainkat, átívelve a középpálya felett. Mondjuk Tajti ilyen lehet. Sajnos rosszul érintett minket Onovo kiválása, hisz a középpályán egyértelműen ő szűr a legjobban. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a cseréje Mack sem lóg ki lefelé.
Cserék a folytatásra
Második félidőre két csere is érkezik: Tóth Ádám helyett Ambrose Peti, míg Kastrati helyett Pauljevics. Kastratinak volt egy sárgája, és Mimben benne van, hogy még egyszer megfirkálja, míg Tóth Ádám egy sérülés miatt nem végzett teljes értékű munkát, emiatt el is fáradhatott.
A meccs úgy folytatódott, ahogy abba maradt. Némi zalai nyomással, melynek folyománya, hogy Mack kapott egy szép esernyőt, utána pedig Mim tekerte kapura, de Banai kiszedte a jobb alsóból. Ez volt az eddigi legnagyobb védése, én már bent láttam. A 48. percben egy bedobás után a bal oldali alapvonalon tört be a csatár, laposan be is adta az érkező centernek, de Banai ezt is felszedte. Egy percen belül a második bravúr. A kirúgással Banai tökéletesen indította Csobothot, akire kiért egy védő, így szöglet lett. A szögletet Ljujics rúgta Abrose fejére, de egy védőről kifele pattant. Megindult vele Szalay, akit Pauljevics üldözött, és nem csak hogy beérte, de le is futotta a kb tíz évvel fiatalabb csatárt.
Megérdemelt egyenlítés, de a végén győzelem
A 49. percben Tamás kapott a lábához és le is kell cserélni. Így Pau ment át a jobb oldalra, míg Kuusk jött jobbhátvédnek. Az 56. percben Fehér lépett ki egy labdára, elhozta, és azonnal passzolta Ljujicsnak, aki kecsegtető helyzetben fölé lőtte. Igaz, támadónk lesen volt, így érvénytelen lett volna. Az 58. perc Mim találta el Mörschell lábát, de a spori nem látott szabálytalanságot, így a Zalaegerszeg jött bedobással a saját tizenhatosánál. A bedobás Mimhez került, aki kiugrott három újpesti, Mörschell, Kiss és Ljujic között. Elvitte Kuusk mellett is, majd Mack mellett is, és már csak húsz méterre volt a kapunktól, amikor kitoltaa jobbra. A szélről visszakerült Mimhez, aki kapásból a kapunkba rúgta. 1-1. Mim nagyon szépen szlalomozott végig a pályán. Azt kell mondjam, hogy megérdemelte a Zalaegerszeg az egyenlítést, mert rengeteg munkát tettek bele, és már vagy 25 perce ők játszottak fölényben.
A középkezdés után a jobb oldalon vezettünk támadást, Kiss és Ljujics összjátéka után ment a bepassz Ambrose-nak, aki befordult a védő mellett, és kilőtte a hosszú sarkot. Ez is szép gól és gyors válasz az egerszegiek találatára. 2-1 ide. Innentől kezdve, elég zártan és jól védekeztünk, de úgy tűnt, hogy az ellenfelünk is fárad. Ott kettőt frissített Boér, nálunk pedig a 72 percben a sérült Csoboth helyére érkezett Simon. A 73. percben Simon lopott egy labdát, Mörschellhez juttatta, aki egy csel után rálőtte, de beleléptek. Letámadtunk és labdát szereztünk, aminek a végén Mackra jött ki a figura, de ő az égbe rúgta. Fél perc múlva újabb kontra a bal oldalon, ahol Kiss bombázta rá, de belevetődött egy védő. A 77. percben Antzoulasz akasztott meg gyönyörűen egy támadást, szöktette Ambrose-t aki lefordult Szafronovról. Ő pedig lerántotta. A szabadot megkaptuk, de a védő a sárgáját nem. Pedig neki ez már a negyedik lehetett volna. Azt hiszem a spori egy kicsit szerelmes lehet bele, lehet holnapra randira is hívja a meccs után. A 81. perc ismét Ambrose fordult le és ismét visszarántották, de mivel nem Szafronov a vétkes, hanem Bedi, így a spori neki sárgát adott. Úgy látszik, hogy Farkas a monogámia híve. Az utolsó percekben (kilenc perc hosszabbítás) a Zete megpróbálta felívelgetni a labdát, de ezt az Antzoulasz, Fehér védőpáros magabiztosan fejelgette ki. És vége, győztünk 2-1-re.
Értékelés
Ezt a meccset három részre kell osztani. Az első 20 percben egyértelműen uraltuk a játékot, a mi akaratunk érvényesült, koncentráltabbak is voltunk, és néha talán túl bátortalanok. Sokszor nem értettem, hogy az edzőnk miért nem küldi feljebb a csapatot a védekezésben. Ennek megfelelően a 20. perctől egyre feljebb jött a zete, mi pedig talán a kontrákra játszottunk, de ez ehhez nem voltak meg hátulról a minőségi passzok a csatárainknak. A második részben egyre jobban dominált az ellenfél, aminek a vége az lett, hogy szereztek egy szépségdíjas találatot Mim révén, ki egyébként az egész meccsen remekül játszott. A gólukra viszont góllal válaszoltunk azonnal, és innentől kezdve már nem volt esélye a zalaiaknak. El is fáradtak a nagy pressingbe, és a második gólunk után némileg fel is adták. Maga a meccs egyébként egy harcos és egész jó iramú meccs volt, sok párharccal, és a túloldalról néha felesleges keménykedéssel. Szafronovot minden más játékvezető már rég kisárgázta volna, a védő szerencséje, hogy Farkas Ádám vezette a meccset. A folyamatos játékunkat nagyban befolyásolta, hogy a középpályáról le kellett cserélni Onovót, így sajnos kevesebb lett a labdaszerzés, aztán a második félidő elején Tamást is, ami szintén erős veszteség volt. Viszont a cseréink jól szálltak be, és így meg tudtuk tartani az előnyt.
Az elmúlt hetekben sokat kritizáltuk a kapusainkat, és volt is miért. Nikolics már hónapok óta alul teljesít, Banai a múlt héten kapta meg az első lehetőséget, de ő is hibázott egyet, amire is azt írtam, hogy nincs kapusunk. Nos, Banai ezen a meccsen minden védhetőt védett, bemutatott három-négy bravúrt is. Ez most nagyon komoly meccse volt, csak gratulálni tudok érte. Kastrati kezdett ismét a jobb oldalon, és nem is játszott rosszul, de volt két komoly hibája, amiből az egyiket csak sárgával tudta korrigálni. így Vignjevics óvatosságból lehozta a félidőben. Antzoulasznak az eddigi legjobb meccse volt lila-fehérben. Fejjel is lábbal is rengeteg támadást meg tudott akasztani, és erős volt az előrejátékban is. Fehér Csanád is kiemelkedőt nyújtott, szintén jól fejelte ki a labdákat és volt két utolsó pillanatos bravúros szerelése is. Szembetűnő a különbség, hogy mennyivel gyorsabb, mint Hall. Ha így folytatja, akkor bejátssza magát a csapatba. Csak a passzai pontosságán kell állítani, de ha jobban koncentrál, akkor meg lesz az is. Tamás Krisztián sebessége nagyon sokat tudott hozzátenni a támadásainkhoz, míg védekezésben csak egyszer jártak túl az eszén, de akkor Fehér kisegítette. Remélem, hogy a sérülése nem komoly. Onovo remekül szűrt a középpályán, a sajnálatos sérülése és cseréje után látszott, hogy mit is jelent az, amikor a pályán van. A cseréje Mack nagyon akart, nagyot harcolt, most ismét jobb teljesítményt nyújtott, de ügyetlensége néha már bántó. Mörschell játszotta azt, amit Tajtitól várhatunk. Visszajött, védekezett, összeszedte a lecsorgó labdákat, jól is játszotta meg őket, végigrobotolta a két tizi közti területet. Ami nála probléma, hogy néha teljesen eltűnik, és amíg pihen, addig sajnos lukas a középpályás védekezésünk. Kiss Tamásnak ez ismét egy jobb meccse volt. Az első gól előtt csodás labdát adott Kevinnek, és ezúttal jobban is védekezett. Ugyanakkor még mindig nem elég bátor, hogy egy az egyben megverje a védőjét. Pedig a sebessége megvolna hozzá. Ljujics most nem villogott úgy ,mint az első két meccsen, de baromira hajtott, és rengeteg támadásban volt benne. Különösen feltünő, hogy a bal oldalon mennyire jól megérti egymást Tamás, Mörschell, Ljujics és Csoboth, ők rengeteg alkalommal viszik végig a bal oldalon a támadást. Egy kicsit ezt hiányoltam a jobb oldalról, de lehet, hogy ez egy tudatos döntés Vignjevicsék részéről. A balon támadunk többet, az ellenfél eltolódik, így több hely marad Kiss Tominak egy-egyezni. Szóval, bátrabban, Tomi! Csoboth szerzett egy gyönyörű gólt, sok támadásunkban benne is volt, de most nem jöttek annyira be a dolgai. Ami új az ő játékában, hogy most többet húzódott középre, így többször is tudott helyzetbe kerülni. Tóth Ákos is jó benyomást tett rám. Bár kicsit lomhának tűnt a mozgása, de többször is jól fordult le, és jól is játszotta meg a labdát. Kár hogy a félidő végére elfáradt, így jöhetett helyére Ambrose. Nos ő remekül szállt be. Rengeteg párharcot nyert háttal a kapunak, de az új volt a játékában, hogy sokkal direktebben támadta a kaput. A gólja előtt remekül fordult le a védőjéről pedig az ráncigálta a mezét. Pauljevics először Kastrati oldalára jött aztán Tamás Krisztián sérülése után átment a baloldalra, és mindkét oldalon profi védőmunkát végzett. Le a kalappal. Kuusk a jobbhátvéd posztjára került, és két hibát eltekintve jól meg is oldotta. Reméljük, hamar játékba lendül.
Az edző húzásai és a spori
Vignjevics néha kényszerből de jól cserélt, de a taktikánkat nem mindig tudtam lekövetni. Több mindenben láttam a fejlődést akár egyének akár csapat játék szinten, viszont nagyon hiányzott, hogy ritkán mentünk fel letámadni, pedig a gólunk után erősen meg voltak zavarodva, mégsem jött a pressing.
Bár megnéztem a helyszínen a meccset, aztán ma kétszer az ismétlést, arra nem jöttem rá, hogy miért tudott a Zalaegerszeg masszív 30-40 percre ilyen fölénybe kerülni. Pedig jó lenne tudni, mert erősebb csapatok ellen ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ez a Zalaegerszeg alapvetően egy szimpatikus csapat volt, nem tördelték a játékos, mint például a Kövesd. Ha lesz egy centerük Sajbán helyett, akkor lehet, hogy hatékonyabbak lesznek.
A spori döntő hibát nem vétett, viszont a mezőnyben sokat tévedett a kárunkra és kirívó volt, ahogy Szafronovot védte. Kár érte.
2006 óta egyszer sem tudta megverni a ZTE idegenben, bajnoki mérkőzésen az Újpest csapatát. Ez már önmagában egy olyan statisztika, ami alapján egyértelműen nem mi indultunk a mérkőzés favoritjaként.
Az Újpest elleni találkozót megelőző három idegenbeli mérkőzésünkön kikaptunk, ráadásul rúgott gól nélkül, holott a ZTE taktikája szerint egy támadó futballt játszó csapat.
A vezérek, és a játékosok hiánya
Nem csak csapatkapitányunk, Tajti Mátyás, de még a csk-helyettes, Mocsi Attila neve sem szerepelt a mérkőzésre nevezett játékosok között. Köztudott, hogy Mocsit eladták Törökországba, Tajti Mátyás helyzete viszont egészen más. Ő személy szerint azért maradt ki a meccskeretből, mivel pont a lilákhoz igazolhat.
A két játékos hiánya miatt a saját nevelésű Bedi Bence karjára került a csapatkapitányi karszalag, ám nem csak a két vezér hiányzott a pályáról. Míg Gergényi Bence betegség, Zoran Lesjak pedig sérülés, addig Eduvie Ikoba „száműzetés” miatt hiányozhatott a meccskeretből. Úgy néz ki, az amerikai csatár nem szerepel Boér Gábor terveiben, ezért jelenleg az NB III-as csapatunkkal készül.
A keret értéke
A ZTE keretének értéke a legkisebb az élvonalban a transfermarkt szerint. Ha pedig az imént említett két játékos – akik már nem számítanak a ZTE első csapatának játékosainak – nélkül nézzük, akkor 4.63 millió euróra csökken a keret értéke, ami kimagaslóan elmarad a többi csapatétól.
Hidegzuhany
Korán jött a hidegzuhany, hiszen Csoboth Kevinnek egy perc sem kellett ahhoz, hogy megszerezze a vezetést az Újpestnek. 1-0.
Azt hiszem, Csoboth kedvenc ellenfele lesz a ZTE – vagy talán már az is -, ugyanis az előző összecsapásunkon mesterhármast szerzett ellenünk a válogatott szélső.
A korán bekapott gólnál nem volt a helyzet magaslatán a védelmünk. Huszti Andrást hagyta le a középre bemozgó Csoboth, aki könnyedén szerezhette meg a mérkőzés első gólját.
Mocsi utódját házon belül keressük?
Meglepő, de a Törökországba távozó Mocsi Attilát nem középhátvéd, hanem egy középpályás helyettesítette. Név szerint Kovács Barnabás, akit, ha jól tudom, most már az edzéseken is ebben a pozícióban használ vezetőedzőnk, Boér Gábor.
Leginkább kényszerűség miatt született ez a döntés, hiszen jelenleg csupán két középhátvéd alkotja keretünket, és Csóka Dánielnek balhátvéd pozícióban kellett helytállnia Gergényi kiesése miatt.
A lehetőség megvolt…
Az első félidőben kétszer annyi kapura lövésünk volt, mint a lila-fehéreknek. Ennek ellenére a kaput még így sem találtuk el többször, mint ellenfelünk.
Az első játékrész legnagyobb helyzete balhátvédünk nevéhez fűződött. Csóka Dániel távoli lövése a felsőlécre vágódott, amit a videóbíró megvizsgált, de a visszajátszásból tisztán látszódott, hogy a labda nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon.
A ZTE legjobbja
Csapatunk kölcsönjátékosa, Mim Gergely az egész mérkőzés során agilisan játszott. A szélső nagyon kreatív, és bátran cselező játékával hívta fel magára a figyelmet.
Mim Gergely az idei szezonban a Puskás Akadémia játékosaként szerepel Zalaegerszegen. Mint korábban Skribek Alen, akit két szezonnal korábban a kitűnő teljesítménye miatt a Puskás „visszahívott” kölcsönszerződéséből. Azt hiszem, hogy minden ZTE szurkoló reménykedik abban, hogy a történelem nem fogja megismételni önmagát, és Mim Gergely a teljes szezont kék-fehérben fogja tölteni.
Fiatal szélsőnk egy egyéni akciót követően adta ki a szélre a labdát Szalay Szabolcsak, majd a visszagurításból szép gólt szerzett. 1-1
Nem kellett sokat várni a válaszra
Alig több mint egy perc telt el az egyenlítést követően, amikor Ambrose nagyon könnyedén fordult le ukrán védőnkről, Safronovról. A nigériai csatár lövésébe ugyan még beleért Senkó Zsombor, de hálóőrünk sem tudta javítani védelmünk hibáját, és ismét az Újpestnél volt az előny. 2-1.
Statisztikából nem lesz három pont
Labdabirtoklás, veszélyes támadások, szögletek száma, kaput eltalált lövések. Csak pár statisztikai adat, amikben ellenfelünk fölé tudtunk kerekedni, de ez sem volt elég a pontszerzéshez.
Vezetőedzőnk elmondása szerint is több sebből véreztünk, elkerülhetőek lettek volna a gólok.
Összegzés
Nem nyújtott kiemelkedőt az Újpest, egy jó napot kifogó ZTE megverte volna őket. De nincsenek jó napjai játékosainknak, hiszen nem csak csapattársakat, hanem barátokat is veszítettek/veszítenek Mocsi és Tajti távozásával.
Nehéz megmondani, hogy mi lett volna, ha mindketten pályára tudtak volna lépni az Újpest ellen, de innentől kezdve már csak előre kell tekintenünk nekünk, szurkolóknak.
A napokban sok mindent érezhettek a ZTE-fanatikusok, de ismételném önmagam egy korábbi írásomból:
Minden ZTE-szurkolótól azt kérem, hogy próbálják meg türelemmel követni és megértéssel kezelni az eseményeket!
Próbáljunk meg bízni abban, hogy vezetőségünk pótolni fogja minőségben a távozókat, és minden a helyére kerül.
Kedden, a szurkolói ankéton pedig mindenki választ kaphat kérdéseire klubunk elnökétől, Végh Gábortól és sportigazgatónktól, Sallói Istvántól.
Az OTP Bank Liga 4. fordulója után 5 ponttal a 6. helyen áll az újonc MTK Budapest FC. Mindösszesen 3 rúgott góllal, ami sokkal többet mond, mint azt bárki gondolná. Ebben a dolgozatban azt szeretném feltárni, hogy mi történt eddig az MTK-nál, és mik a lehetséges útvonalak, amiket bejárhat kék-fehér csapatom.
VISSZATÉRÉS
Ami az első és legfontosabb dolog, hogy ismét sikerült 1 év után visszatérni az NB I-be. Most már csak azt kell elérni, hogy a lift többé ne vigyen le minket az NB II nevű szintre. Ahogyan ezt a Paks elleni szezonnyitó összecsapáson jeleztük is egy kétrudassal: „A lift nem működik!”
Négy bajnoki forduló után két dolgot véltem felfedezni. Az egyik egy külső tényező: vannak nálunk jóval gyengébb csapatok az NB I-ben. A másik egy belső: ez a csapat alkalmas az NB I-re a jelenlegi hiányosságok ellenére is, amikről a későbbiekben fogok említést tenni.
De, ami a lényeg: frenetikus szurkolói látványt sikerült produkálnunk a nyitómérkőzésen. Amióta MTK-szurkoló vagyok, nekem ez a koreó a kedvencem.
Szurkolótársaimé az érdem a kivitelezésért, akik több napon keresztül tették bele szívüket, lelküket és szabadidejüket, hogy elkészülhessen.
KELL EGY CSATÁR
Abban szerintem laikusok és hozzáértők között is konszenzus van már, hogy feltétlenül kell egy gólvágó csatár. Hiába állunk 5 ponttal a bajnokságban, hogyha nekünk sikerült a vérszegény Zalaegerszeg mellett a legkevesebb gólt rúgnunk eddig. Szám szerint hármat.
Már középtávon is nagy luxust enged meg magának a klubvezetés, ha most nem reagál és nem igazol egy gólerős támadót. Hosszabb távon pedig garantált az elvérzés, mert hiába vannak jól és gyorsan felépített támadásaink, ha nincs egy ember, aki befejezze azokat.
Mondhat bárki bármit, minden tiszteletem ellenére Némó már nem az, aki régen volt. Zsóri és Molnár Rajmund pedig még nem azok, akik lehetnek a jövőben. És azt meg remélem, hogy senki se gondolta komolyan, hogy Stieber képes klasszikus befejező csatárként funkcionálni.
Dr. Selei András a szezonkezdő ankéton azt az ígéretet tette, ha nagy a baj, akkor a 6. fordulóval bezárólag reagálni fognak, és igazolnak egy csatárt. Nagy baj nincs még, de lehet, ha nem igazolnak azonnal.
MENTALITÁS, ÖSSZKÉP
A csapategységet tekintve, pár meccs kérdése és kompakt lesz az egész gárda. Horváth Dávid a kispadon egyre magabiztosabb, és ezt a játékosok is érezhetik. Jó érzékkel cserél, tudja kit kell lehozni. Láthatóan tisztában van mindenki fizikális és mentális állapotával, ami elengedhetetlen.
Thiam egyre jobb, kezd a régi önmagára hasonlítani, ezt főleg a Kisvárda és a Kecskemét elleni bajnokikon lehetett látni, de 60 perces játékos, a véghajrára jellemzően elfárad.
A jobb szélünk nincs megoldva teljesen, nagyon sokszor ott mennek el az ellenfél játékosai. Kovács Matyi még nem tud visszaérni védekezni, nem jó neki a felfutó szélső védő pozíció, nem véletlenül lett ezen a poszton bevetve Hej Viktor, akihez sokkal jobban passzol ez a szerepkör.
A 3 védős rendszer be fog érni, hozzá fog járulni a csapat stabilitásához és a gyors felfejlődéshez a támadásoknál, kontráknál. Kádár, Bobál, Hej és Demjén a csapat lelke.
Elől csatárok és a támadó középpályások nem mindig választanak bátor megoldásokat. A ZTE elleni meccsen az egy gólt leszámítva, kifejezetten indolens volt a játékunk a támadó harmadban. Ezen lendíthetne egy érkező új csatár, illetve egy gyors, védekezni is tudó, ballábas jobbszélső.
CÉLJAINKON TÚL
A cél meglátásom szerint az, hogy találni kell minimum 2 csapatot, akiknél jobbak vagyunk. Ez adott, már csak a papírforma meccseket kell hozni. Az erősebb csapatokkal szemben meglepőnek kell lenni, ahogy ezt tettük a Kecskemét ellen is.
Nem a játékosok mondták a szezonkezdetkor, hogy házon belül 50 ponttal számolnak, nem őket kell számon kérni, ha ez nem valósul meg. Bár számonkérés nem hiszem, hogy lesz, hiszen többnyire senki se hitte el Dr Selei szavait, hogy bármi esély is van arra, hogy top 6-ban végezzünk.
Én lennék a legboldogabb, ha 6., vagy jobb helyen zárjuk a bajnokságot, de jelenleg arra nagyobb esélyt látok, hogy Noé bárkája kikössön a kánikula közepén a Hidegkutinál…
Bajnoki céljainkon túl elképzelhető egy jó szereplés a Magyar Kupában, és ha a csapat az elkövetkező években képes újra megvetni a lábát az NB I-ben, akkor elindulhat a nagy menetelés az európai kupaszereplést érő helyekért, de ez egyelőre még csak hiú ábránd lehet, ezért írtam, hogy ez a céljainkon túl leledzik még csak.
Nehéz átigazolási időszakot kell átélniük a ZTE szurkolóknak. És még hol van a vége? Hiszen Demjén Patrik után újabb közönségkedvencek távozhatnak Zalaegerszegről.
Szeptember hatodikáig lehet játékosokat vásárolni és értékesíteni.
Tehát, van még idő arra, hogy a válogatott kerettag Mocsi Attila és a klub csapatkapitánya, Tajti Mátyás is távozzon.
Az anyagiak és az értékesítés
Információim szerint Demjén Patrik 530 ezer euróért váltott klubot a nyáron, ám csapatunk eddig csak Sajbán Mátéért fizetett átigazolási díjat. Meglepő lenne, ha a kapusunkért befolyt összeg teljes egésze elment volna a Pakson csak epizódszerepet kapó csatár szerződtetésére. Azonban a vásárlási díj összege ismeretlen.
Mocsi Attila pedig már el is utazott Törökországba újdonsült csapatához. A Rizespor várhatóan 750 ezer euró körül fog fizetni érte, amiből már szépen lehetne erősíteni.
Klubunk tulajdonosa, Végh Gábor egy korábbi interjújában az 1 millió eurós bevételt tűzte ki célul játékoseladásból, egy átigazolási szezon leforgása alatt. Ez úgy néz ki, hogy most sikerülni is fog. Főleg akkor, ha csapatkapitányunkat is értékesítik hétvégi ellenfelünk, az Újpest számára. Így már egy körülbelül másfél millió eurós, átszámítva egy megközelítőleg 600 millió forintos bevétele lenne klubunknak. Ezen felül az UEFA hivatalos adatai szerint további 350 ezer eurót kaptunk az Ekl-szereplésért. A kérdés már csak az, hogy a távozókat pótolják-e, és ha igen, akkor kivel, kikkel?
Végh Gábor korábban így vélekedett a játékosok értékesítéséről:
„A játékosok értékesítése fontos tényező ahhoz, hogy a klub gazdaságilag stabil lábon álljon a következő szezonban is. Amennyiben pedig lesznek távozók, akkor a pótlásukról is gondoskodnunk kell. Ez az élet rendje, ezt nem kudarcként éljük meg, hanem lehetőségként.”
Kik érkezhetnek?
Ugyan az Újpest és a ZTE előrehaladott tárgyalásokat folytat Tajti Mátyás szerződtetésével kapcsolatban, Yohan Croizet várhatóan nem csereügylet részeként érkezhet Zalaegerszegre. A francia játékos jelenleg az Újpest NB III-as csapatának a tagja, akit értékesíteni szeretnének. Várhatóan mi leszünk a „befutók”, bár túlzás lenne azt állítani, hogy túl nagy tolongás van a játékos szerződtetéséért. Az utóbbi időben többet volt sérült, mint játékra alkalmas állapotban. Így erősen kockázatos igazolás lenne a 31 éves támadó szerződtetése, akinek tudása egyébként kimagaslik az NB I-es mezőnyből.
Felvetődött korábban a Szaúd-Arábiából távozó spanyol középpályás, Nono szerződtetése is, de – annak ellenére, hogy jelenleg Magyarországon tartózkodik – nagyon csekély az esély arra, hogy Zalaegerszegre szerződjön a rutinos karmester.
Az ex-közönségkedvenc, Nikola Serafimov szerződtetése szintén napirenden volt, ám úgy néz ki, hogy számít rá a Fehérvár szakmai vezetése, és nem értékesítik az észak-macedón védőt.
Tehát, nehezen mondható meg, hogy kivel vagy kikkel pótolhatja sportigazgatónk, Sallói István a távozókat, de az egészen biztos, hogy sűrű napok elébe fog nézni.
Konferencia-liga-ellenfelünk, az Eszék sportigazgatója, Ivica Kulesevic nyilatkozott egy horvát lapnak arról, hogy már két játékos kölcsönvételéhez is közel jártunk, azonban valamiért visszaléptünk az üzlettől.
„Lehetőség van még néhány kölcsönadásra. Például Špoljarić és Hiroš kölcsönadásáról már megállapodtunk a ZTE-vel, de meggondolták magukat.”
A múlt és a jelen összehasonlítása
Azt gondolom, nem túlzás kijelenteni azt, hogy csapatunk az utóbbi években még soha nem rendelkezett ekkora bevétellel, mint most.
Ennek ellenére régen olyan, magyar szinten kiemelkedő játékosok érkeztek, mint Stieber Zoltán, Mitrovic vagy éppen Futács Márkó.
Ugyan csapatunk játékospolitikája azóta merőben megváltozott, most talán ismét bizakodhatnak a szurkolók abban, hogy a játékosbevételből hasonló kaliberű, ismert játékosok érkezhetnek, akik erősítést jelentenének.
Mi a helyzet Ikobával?
Az amerikai csatárt számtalan csapattal szóba hozták a nyár folyamán, azonban még mindig a ZTE keretének a tagja. Vagy talán már nem is, mivel kikerült az első csapat keretéből.
Így nem lenne meglepő az, ha az NB III-ban kapna szerepet vagy pedig szerződésbontással érne véget zalai karrierjének „második epizódja”.
Cél: bennmaradás, vagy pedig élmezőny?
Azt hiszem, jelenleg kevés magyar futballszerető gondolja azt, hogy a mostani keret képes lenne elérni az NB I valamelyik előkelő pozícióját. Pedig a vezetőség a szezonkezdet előtt az első öt hely valamelyikét célozta meg. A rossz kezdés is azt mutatja, hogy ez most talán nem reális, de amennyiben erősítések érkeznek csapatunkhoz, még bármi megtörténhet.
Minden ZTE-szurkolótól azt kérem, hogy próbálják meg türelemmel követni és megértéssel kezelni az eseményeket!
Van még idő igazolni, és egészen biztos az, hogy csapatunkhoz több játékos is érkezik még szeptember hatodikáig.
Támogassuk csapatunkat a jelenlegi szituációban is, hiszen játékosainknak a hullámvölgyben van leginkább szüksége a bíztatásunkra!
A címet olvasva felkaphatja a fejét a Kispest szurkoló, hogy: „Na aztán mi a fene lehet az, ami példaértékűen működik mifelénk?” Pedig tényleg van valami, ami mögött nem is kis munka áll és annak évről-évre láthatjuk is az eredményét.
Jó érzés látni, hogy a viszontagságos időszakhoz képest kifejezetten sokan járnak meccsre, és milyen fantasztikus hangulatot teremtenek az ultrák. Illetve külön kellemes a szívemnek, hogy mennyi gyerek és nő foglal helyet a lelátókon. Erre valóban büszkék lehetünk.
Nézzük pontosan milyen pozitív folyamatok vezettek ezekhez az eredményekhez. Kezdjük az ultrákkal. Az valóban az új tulajdonosoknak köszönhető, hogy folyamatosan emberszámba vették/veszik a szurkolókat és ezen belül is az ultrákat is. Nem volt ez mindig így… Hemingway idejében volt is nem kevés összezördülés a tulajdonos és az ultrák között, ami kitiltásokat, szurkolók otthoni zaklatását, a biztonsági személyzet indokolatlan erőfitogtatásait jelentette. Hosszú éveknek kellett eltelnie, míg az utolsó néhány szezon már békésebb viszonyokat teremtett. Tudom, ezt egy kicsit röviden foglaltam össze, hiszen sokkal bonyolultabb volt ennél az a tizenvalahány év, azonban csak ezen időszak szurkolói szociometriája egy külön cikket is megérne. Mostani írásomba ez sajnos nem fér bele.
KOMMUNIKÁCIÓ
Nos, a kezdetektől fogva folyamatos konstruktív kommunikáció zajlott Mendelényiék és az ultrák között, sőt, Daniék egy valóban nemes gesztust tettek a Kanyar vezetői felé. A stadionon kívül, a találóan Lipták Grund névre keresztelt pub üzemeltetését az ultrák vezetői kapták meg. Egyesek szerint ezzel „meg is vették” a hangadókat. Hiszen – gondolták – miként szólna az ő szájukból egy kritikus pillanatban a „Mendelényi takarodj”, ha pont ő írja alá a bérleti szerződésüket… Aztán teltek-múltak múltak az évek, a csapat egyre mélyebbre csúszott, és csak elhangoztak a capók részéről a Mendelényi/Bozó/Kun Gábor triónak szánt csomagolási instrukciók. Függetlenül attól kockáztatnak-e valamit a bérleti szerződéssel kapcsolatosan.
Tehát az, hogy az ultrák támogató és nyugodt légkörben tudták tenni a dolgukat, biztos segített abban, hogy minél nagyobb, összetartóbb és vonzóbb közösséget tudjanak teremteni. És persze a vezérszurkolók is rengeteget tettek ennek érdekében, kimondottan jól irányítják a tábort. Lassan két éve, hogy a saját Fiamat, Zétényt sem tudom magam mellé venni a meccseken, még akkor sem, ha a VIP-be kapok belépőt, hogy tartson velem. Budafokról és Tétényből rendszeresen 4-5 havert toborozva inkább a „kanyarba” mennek, mert – mint mondják – fantasztikus a hangulata.
Ami pedig hétvégén, Siófokon történt, szintén példaértékű. Mintegy 1200 szurkoló kísérte el kedvenceinket a Balaton fővárosába, még akkor is, ha a csapat még az NB2-ben is esik-kel. Sajnos a 90 perc nem azt az eredményt hozta, amit elvárhattunk volna, de a többség még most is támogatja a csapatot és kitart a gárda mellett. Még akkor is ezt állítom, ha némelyek -az egész napos kitartó italozás után- elég ordenáré stílusban estek a meccs végén az illetékesek torkának. Tehát úgy látom, ha fogytán is a türelem, még mindig van belőle egy kevéske. Hogy meddig? Nem tudom… Az biztos, hogy sokat lendítene a dolgon egy hétfői, Hali elleni győzelem…
GYEREKEK ÉS NŐK A BOZSIKBAN
A másik, a nézőszám növelése érdekében végzett tevékenység, az a gyerekek és nők stadionba való integrálása. A klub vezetése szinte egyedülálló döntést hozott azzal kapcsolatban, hogy egész családokat szeretnének kihozni a stadionba. Olyan kedvezményeket biztosítanak a jegyvásárlásban, ami valóban korrekt döntés az ügyvezetés részéről. Bárki felnőtt bármelyik hazai mérkőzésünkre tud nulla forintért jegyet venni a 14 év alatti gyermekének, de ami még ennél is klasszabb, hogy egy felnőtt bérlet vásárlása mellé jár egy nulla forintos gyerekbérlet és még plusz egy 14 éven aluli bérlet, az egész szezonra mindössze 800 Ft-ért. A családi szektorokban van is ennek eredménye, gyerekek százait lehet látni hétről-hétre, akiket gyakran az anyukák is elkísérnek. Így épül a Honvéd család…
Illetve nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a klub – ha jól tudom Vatai Attila vezetésével – kiváló partneregyesületi együttműködést üzemeltet, aminek köszönhetően gyakran egész csapatokat lehet látni a főváros és az ország különböző pontjairól. Az adott klub melegítőibe öltözött srácok büszkén szoktak feszíteni a Bozsik Aréna nézőterén, magukat szelfizve, s a képet világhírré repítve a közösségi média számtalan irányába. Néha látok még aktív kezdeményezéseket kerületi iskolák felé, ez is megsüvegelendő, hiszen ebből a forrásból is érkezhet ifjú szurkoló.
MARKETING
A gyerekekkel kapcsolatos marketing egyik legszebb pillanata az elmúlt szezon utolsó hazai meccsére, a Mezőkavics elleni sorsdöntő ütközetre esett. Varga Zsóka, nem kis szervezőmunkájának eredményeként az ultrák és a bérletesek gyermekei kísérték ki a csapatokat a zöld gyepre. Szép gesztus volt ez is a klub részéről és maradandó élmény… is lehetett volna belőle… csak azt a fránya meccset feledhetnénk, ahol jött a 81. percben Berugdosic-Besirovic és el is intézte a kiesésünket. Vagyis azt, hogy reális esélye legyen az Iványi-Vak2 duónak, hogy egy hentesasztalon kifilézzenek minket néhány nappal később Felcsúton.
Tehát miközben egyre aggasztóbb az, amit látunk a pályán, a szurkolói oldalon kiváló teljesítményeket tapasztalhatunk az ultrák és a gyerekeket szervezők, a közösséget építők részéről is. A klub vezetése bölcsen látja, hogy belőlük lesznek majd a jövő szurkolói. Viszont rögtön fel is merül a logikus kérdés: „Lesz-e…………”
A mondat tetszőlegesen, mindenki fantáziájára bízva befejezhető.
Lement öt forduló, ennyi idő alatt reális képet kaphattunk arról mire számíthatunk az idényben. 2 győzelem, 1 döntetlen és 2 vereség a mérlegünk, 7 ponttal a 8. helyen vagyunk 6 lőtt és 6 kapott góllal. A megszerezhető pontoknak kevesebb, mint a felét gyűjtöttük be…
Azt már most biztosan láthatjuk, hogy ez a feljutáshoz kevés lesz, de hogy elég-e egyáltalán a bentmaradáshoz, miközben 4 alakulat fog búcsúzni a másodosztálytól, még ez is kétséges.
Két hete, a szurkolói ankéton némelyek furcsán néztek rám, miért feszegetem ezt az igazolás kérdést, minek izgulok annyira. Ők egyetértettek a szakmai stábbal, hogy a keret megfelelő. Épp a csákvári győzelem után voltunk néhány nappal, és egy olyan felkészülést követően, ahol rúgtunk egy hatost a BVSC-nek és az elmúlt év másodosztályú sikercsapatát, az Ajkát is legyőztük. Sokan szép csendben benyelték, hogy jó úton járunk, aggodalomra semmi ok.
Amikor a szakmai stábnak felhívtam a figyelmét, hogy erősítést még most (tehát 2 hete) kellene megtenniük, mert az átigazolási időszak végén ez már túl késő lesz, hiszen akkor lemegy már hét kanyar, Fehér Péter szakmai igazgató skandináv (korábban a dán utánpótlásban dolgozott) nyugalommal, hamiskás mosollyal csak annyit mondott: NEM KELL AGGÓDNUNK,AKKOR LESZ MÁR 21 PONTUNK… Gyula! 1-es! Ülj le!
No, hát kérem, Tanár úr… a 7 meccshez már csak 2 fordulóra vagyunk. Kedves Péter, most válaszolnék a megállapításodra. A 21 ponthoz képest a 11 is a csoda kategóriájával érne fel, hiszen a Haladást és a Győrt fogjuk fogadni… És utána ezt a kellemes két 90 percet majd leöblítjük egy Soroksár, Budafok, Szeged hárompróbával…
Akkor most leírom, tagoltan, hogy eljusson az érintettekhez: nagy veszélyét látom annak, hogy néhány hét múlva ezzel a kerettel a TA-BEL-LA AL-JÁ-RA FO-GUNK KE-RÜL-NI!
Egyszerűen nem elég ez a játékosállomány komolyabb eredmény elérésére. És az aggasztott a legjobban az ankéton, hogy a szakmai stáb részéről senki nem mondott olyat, hogy igen, mi is látjuk szükség van még legalább 2 befejező csatárra, 3 középpályásra, 1 belső és 1 szélső védőre. Alaphangon…
Ezzel a fiatal játékosállománnyal nekifutni a bajnokságnak olyan, mint Jány Gusztáv vezérezredes parancsára nekilendülni a Don-kanyarnak. A végeredményt ismerjük. Nem korrekt Átrokokon, Krajcsovicsokon és Simon Beniken számonkérni az eredménytelenséget, a kihagyott helyzeteket. A jelenlegi stratégiával egész egyszerűen tönkretesszük őket! Néhány zakó után még azokban a helyzetekben is meg fog remegni a lábuk, amikor egyébként jó döntést hoznának. Sajnos ebben a csapatban ennyi van. S tegyük a szívünkre a kezünket, ha Gela nem védett volna eddig ilyen szenzációsan, már most a kiesőhelyek egyikén lennénk!
Nézzük egy kicsit szakmailag, mit látunk. A védelem és a csatársor között olyan nagy a távolság, ami megengedhetetlen. A középpályánk nem képes támadásokat felépíteni. Szinte az egyetlen fegyverünk az, hogy Kockát vagy Kerezsit kiugratjuk, hátha lefutják az ellenfél védőit, és így a kapu elé tudunk kerülni. Azzal, hogy bal lábas van jobb szélen és jobb lábas bal szélen, az alapvonalra lefutás és beadás lehetőségét konkrétan kitöröltük az eszköztárunkból. Sajnos Niko és Barna sem az a szárnyvédő, akik föl-le szaladgálnának az oldalvonal mellett. Mondjuk 4 védős rendszerben nem is ez a feladatuk. Szóval oké, értem én a tükörszélsős ötletet, hogy az ellentétes lábas játékos befelé haladva lövőhelyzetbe kerül és durr, már ott is a gólhelyzet, csak egy gond van ezzel. Kerezsi még csak-csak, de Kocsis nagyon gyenge lövőerővel rendelkezik. Olyan döbbenetes a legtöbb fiatalnak a lábtartása, úgy lötyögnek a rüsztök, mint a néptáncos kislányok hajába kötött pántlikák. Legtöbbször belsővel vagy legfeljebb ilyen kanyarított belső rüszttel lőnek kapura. Nem is értem, miként maradhat ez ki ennyire egy akadémiai képzés során. A passzhatékonyságunk pedig egyszerűen borzalmas. Két, max három átadás után már ellenfélhez kerül a labda. Így nem meglepő, hogy nem vagyunk hatékonyak a mélységi labdakihozatalok során, az első gólt is egy ilyen töketlenkedés, kapu előtti labdaeladás után kaptuk.
A letámadásra úgy látom, alkatilag és edzettségileg is teljesen alkalmatlanok vagyunk jelenlegi állapotunkban…
Tévedés ne essék! Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy minden játékosunk kutyaütő, mindenki alkalmatlan a futballra. Inkább azt, hogy a csapat felét idősebb, rutinosabb játékosokkal kell feltölteni, akik között a fiatalok bátrabban játszthatnak. Így csak egyre idegesebbek, bizonytalanabban lesznek. És a tapasztalt játékosok esetén Holman félékre, nem Adorján típusú alibi vissza- és oldalra passzolgató spílerekre gondolok.
S még valami fontos! Tegnap kivételesen a hazai oldalról néztem a meccset. A bemelegítés során egész közelről láttam a siófoki játékosokat, akik olyan meglepően gyerekarcúak tűntek, hogy gyorsan végig is néztem az adatbankon az életkorukat. Míg Csákváron lehetett mondani, hogy Papucsekek, Karacsok darálták be fiataljainkat és a rutinos Szakály Dénes mozgatta az ellenfelet, ez tegnapra már korántsem volt így.
Nézzük a száraz tényeket. A Balaton partiaknál a kezdőt egy 18 éves, két 20 éves, egy 21 éves, két 22 éves, két 23 éves mellett mindössze egy 26, 29 és 32 éves játékos alkotta. Ez 3 évvel fiatalabb brigád, mint a miénk!!! A slusszpoén, hogy igazán akkor kezdtek futószalagszerűen jönni a siófoki támadások, amikor az 58. percben az egyik öreget, a korábbi paksi Nagy Ricsit épp a tőlünk eltanácsolt 21 éves Pidi, azaz László Dávid váltotta. Az alacsony termetű középpályás iszonyú ideges volt, oda is szólt valami kacifántosat a mesternek. Bocs, vele egyidejűleg még a rettenthetetlen hírű 19 esztendős Menyhárt is épp akkor jött be, nem tudom pontosan, melyikük vitt nagyobb lendületet a játékba, de az biztos, hogy akkor valami megváltozott. Kijelenthető, hogytegnap Vukmir egyszerűen lemeccselte Pinezitset.
Egy olyan csapattól kaptunk ki szombaton, akik fiatalabbak, mint a mi gyerekeink, és minden bizonnyal nem is az NB II élmezőnyéhez fognak tartozni ebben az esztendőben.
És egyébként még azt sem mondhatnám, hogy nem hajtottunk. A második félidő 10. perce után kifejezetten rohanósra vettük a figurát. Pinezits egyre-másra hozott be védő helyett a középpályást, középpályás helyett pedig csatárt. Szerette volna megnyerni a meccset. Ez dicséretes, viszont sajnos nem sikerült.
Összegezve az első fordulókat kijelenthetjük, hogy mindössze a Kécske ellen voltunk jobbak, a Csákvár, Misleny, Nyíregyháza és a Siófok is lefocizott minket. És ezek közül legalább három biztos nem fog a Merkantil Bank liga élmezőnyében végezni…
Tehát, tisztelt tulajdonosok! Vagy tessék bevallani, hogy semmi pénz nincs erősítésre és a cél a bentmaradás vagy azonnal (értsd 3 napon belül, nem szeptember 6-án 23 óra 30 perckor) igazoljanak legalább 5-6 játékost! Jelenlegi helyzetünkben még az is merész kijelentés, hogy 2 éven belül reális cél a feljutás. És akkor arra már nem is merek gondolni, hogy fiataljaink közül év végén vagy akár már télen hányan fogják megelégelni a bukdácsolást és menekülnek el egy esetlegesen süllyedő hajóról…
Amennyiben az előző megoldás a kijelölt út, akkor pedig tisztelettel kérem határozzanak meg egy reális összeget (nem 20-25 millió euró, az egyszerűen nevetséges, a valóságtól teljesen elrugaszkodott) és adjanak túl a klubon. Hátha van olyan vállalkozó a NER rendszerében, akiben benne lehet egy sikeresebb folytatás reménye…
