Az MTK Budapest FC Marin Jurina csatárt igazolta le a Diósgyőrtől a téli átigazolási időszakban. Így egy gólerős támadóval gazdagodott a keretünk, ami nagy előny. Ebben a rövid összefoglalóban a szurkolói szemszögből írok erről, valamint a csapatot érintő változásokról és a tavaszi idényre való felkészülésről.
AZ ERŐCSATÁR
A bosnyák-horvát kettős állampolgárságú támadó nemcsak több gólt szerezhet, mint a Budafokhoz távozó Zsóri Dániel, hanem egy olyan csatártípus is, aki jó az egy az egy elleni párharcokban. Kiemelkedik a fejjátékában, emellett magas (188 cm), agilis, jó fizikumú játékos.
Ezért teljesen más a játékstílusa, mint Némónak. Némó egy klasszikus befejező csatár. Gyors, jól helyezkedik, tudja, hol kell lennie, amikor érkezik hozzá a kulcspassz vagy a hosszú átadás. Ez főleg a kontráinknál elengedhetetlen.
Jurina viszont egy erőcsatár, mint amilyen korábban nálunk Futács volt. Nagyon szükségünk volt a leigazolására, mert érezhető volt, hogy Némó mellett a csatárfeladathoz sem Zsóri, sem Molnár Rajmund nem nőttek fel. Molnár Rajmund esetében lehetünk türelmesebbek, mert ő még fiatal, és a szezon elején érkezett az NB II-ből. Nagy ugrás lehetett ez számára.
FOTÓ: MTK Budapest
Viszont a 12 csapatos NB I-ben nincs végtelen türelem, főleg ha közben fontos pontokat hullajtunk el, mert nincs hatékony góllövőnk.
Ezért érkezett hozzánk Jurina, aki a 2021/2022-es szezonban 11 góllal a Mezőkövesd házi gólkirálya lett, Magyar Kupa-döntőt is játszott. Nagyon sok sikert és sok gólt kívánok neki itt az MTK-nál!
VÁLTOZÁSOK A KERETBEN
Jurina érkezésén és Zsóri távozásán kívül nem volt jelentős játékosmozgás eddig az MTK-nál.
Nagy Zsombor visszatért fél szezont követően szegedi kölcsönadásából, aminek én nagyon örülök. Egy MTK-szívű játékosról beszélünk. Eleve nem értettem, hogy miért volt szükség a kölcsönadására. Ezt mindenki tudhatta az MTK szakmai stábjánál, hogy október végén be fog ütni a sérüléshullám, és kulcsemberek fognak kiesni, akiknek ha nincs megfelelő pótlásuk, akkor a csapat nagy bajban lehet. És nagy bajban is voltunk a négymeccses vereségsorozat idején. Nem volt meccsekig Kádár (ő ugyan eltiltás miatt), de Bobál például még mindig sérült.
Kardinális kérdés volt tehát, hogy orvosolva legyen a védőkérdés. Így Nagy Zsombi „hazatért” hozzánk.
Hajrá, Zsombi!
Ezenkívül kölcsönbe távozott a csapattól Zuigeber és Lehoczky. A kölcsönadás az ő esetükben még mindig jobb, mint padoztatni őket és tékozolni a tehetségüket.
Potenciálisan kölcsönbe távozhat Miknyóczki és Biben Barnabás. Ők is tehetséges fiatal támadószellemű középpályásaink, akik mostanában kevesebb játéklehetőséghez jutnak.
Ha jók az információim, a klubvezetés egy NB I-ben játszó jobboldali szélső védővel is felvette már a kapcsolatot.
FELKÉSZÜLÉS
Az MTK a törökországi edzőtáborban két felkészülési mérkőzést játszott, a Kozármisleny ellen most játszunk, amikor írok. Ennek a találkozónak tehát még nem tudom a végeredményét.
Csapatom egyik eddigi meccsen sem tudott győzedelmeskedni. Ez önmagában nem lenne probléma. A gond az, hogy például a második edzőmeccsen a német másodosztályú Magdeburg úgy gyalogolt át a csapaton, ahogy a játékosaiknak kedvük tartotta. Ki is kaptunk 4-2-re, de mondom, nem is igazából az eredmény a fontos, hanem a mutatott játék.
A racionális magyarázat erre az, hogy egy Bundesliga II-es csapat ennyivel jobb, mint egy magyar NB I-es alakulat. Ráadásul pár nap múlva már tétmeccset játszanak, így előrébb tartanak a felkészülésben.
A klubközeli és a klub alkalmazott emberek több fórumon is információkkal szolgáltattak. Például azt állították, hogy a csapat azért játszott lassan és enerváltan a Magdeburg ellen, mert előtte erőnléti edzés volt.
Viszont volt néhány kommunikációs baklövés, ami engem őszintén szólva nem lepett meg, amikor a kék-fehér csapatomról van szó. A román Voluntari elleni első edzőmeccsen a klub nem volt képes kiírni a kezdőcsapatunkat sem. A Magdeburg ellen pedig csak az első félidei 1-1-es állást tették ki az Instagramra, a végeredményt nem…
Belekből hazatérve még négy felkészülési mérkőzés vár ránk. Ebből három NB II-es csapatok ellen lesz a Sándor Károly Akadémia pályáján. A Kozármisleny után a Gyirmót és a Honvéd ellen játszunk.
Az Újpest elleni, első tavaszi bajnoki főpróbája az MFK Dukla Banská Bystrica ellen lesz.
Az OTP Bank Liga 15. fordulójának nyitómeccsén a Kecskemét és az MTK csapott össze a Széktói Stadionban december 2-án, szombaton délután. Csapatom 2-1-re győzött, ezzel a hatodik helyre lépett előre a tabellán, és növelte a különbséget a kiesőzónával szemben. A rossz időjárás és a pálya állapota miatt a játék nem volt túl színvonalas, de a szurkolók így is kitettek magukért. A meccsbeszámoló következik.
ELŐZMÉNYEK
Sokan tudják, hogy az elmúlt hetek nagy esőzései miatt a Széktói Stadion gyepszőnyege teljesen felázott, mivel elavult a vízelvezetése. A Kecskemét, Ferencváros elleni meccsen is láthattuk, hogy a játék néhol inkább „iszapbirkózásra” hasonlított, mint focira. Számítani lehetett rá, hogy ez a meccs sem lesz sokkal jobb. A kecskeméti klub annyit tett, hogy lefóliázta az egész pályát, hogy megóvja a további csapadéktól. Pár szurkolótársammal viccesen megjegyeztük, hogy Kecskeméten egy kis időutazásban lesz részünk, és a 90-es évek magyar fociját élhetjük át újra a rossz minőségű pálya miatt.
Fotó: MTK Budapest
VÁLTOZTATÁSOK
Ki kell emelnünk, hogy csapatunkban Varju Benedek kezdett a jobboldali szélsővédő posztján. Ez egy meglepő, de pozitív döntés volt a vezetőedző részéről. Úgy gondolom, hogy ez egy bátor lépés volt Horváth Dávidtól, és sokkal jobb volt így ezen a pályán, mint ha Kovács Matyi lett volna a felfutó szélsővédő.
Továbbá másik fontos dolog, hogy Németh Krisztián újra meccskeretben volt nálunk, és a cserepadon kapott helyet, majd beállt. Másik nagy változtatás volt a kezdőcsapatban, hogy Spalek hosszú idő után játszhatott, mégpedig csatárként.
ELSŐ FÉLIDŐ
A játékot a hazai csapat kezdte lendületesebben, de az első tíz percben a védelmünk mindig odaért a helyzeteknél. Az első gólra nem kellett sokat várni, de mi örülhettünk neki, nem a kecskemétiek. Szabó Alex felrúgta Bognár Istvánt a saját tizenhatosukon belül. A játékvezető jogosan ítélt büntetőt. Ezt Nemanja Antonov értékesítette. Ezzel hamar megszereztük a vezetést!
Egyáltalán nem volt meglepő, hogy egy ilyen pályán nehezen alakult ki folyamatos játék. A labda pattogása sem volt a szokásos. Mindkét oldalon kevés volt a pontos passz, sikeres átadás. Látszott, hogy mi arra készültünk, hogy fizikálisan fölényben tudjunk lenni. Ezért jó döntés volt Varju játszatása szélsővédőként, Ennin szerepeltetése a kezdőcsapatban. Így védelemben és támadásban is több olyan játékosunk volt, aki jó az egy az egyekben, a párharcok megnyerésében, a labdatartásban.
A szabálytalanságok terén is meglátszott a szokatlan helyzet. Hozzá kell tenni, hogy a bíró sem fukarkodott lapokkal. Az első játékrészben az MTK-nak 3, a KTE-nek 2 sárga lapot osztott ki.
Az első félidő tehát ebben a szellemben telt el, míg nem már közeledtünk a szünethez, Kocsis Gergő védőnk kezezett a tizenhatosunkon belül, a játékvezető kisebb hezitálás után megadta a büntetőt. Horváth Krisztofer a hazaiak válogatott csatára magabiztosan berúgta azt. Ezzel 1-1-es állással mentek pihenni a csapatok.
Szünetben a büfénél
Amíg a játékosok felkészültek a második félidőre, addig mi a vendég büfénél erősítettünk sörrel vagy teával az elkövetkező 45 perc szurkolására. Megkérdeztük az igen csinos büfés lánytól, hogy miért szerényebb a büfé kínálata, ő pedig kedvesen elmondta, hogy például szendvicseket csak nagyobb meccsekre készítenek, de azt se sokat. A sörcsapot is csak akkor kapcsolják be, ha legnagyobb szurkolótáborok érkeznek. Ez teljesen érthető, de a lány még megjegyezte, hogy lehetne kávé is, de nem érti, miért nincs.
Második félidő
A második félidőt lendületesen kezdtük. Óriási helyzetünk volt rögtön, Spalek veszélyes lövéssel próbálkozott, de Belényesi kapus bravúrral védett. Az 59. percben Varju kiharcolta a mérkőzés harmadik büntetőjét, a videóbíró rövid idő után megerősítette az ítéletet. Antonov ismét higgadtan a jobb alsóba lőtte a labdát. Újra vezettünk! Csapatunk ezután sem fáradt el, annak ellenére, hogy a Kecskemét a hátralevő fél órában mindent megtett az egyenlítésért.
Horváth Dávid mester jól cserélt. Először Némót hozta be Spalek helyett, majd Kovács Matyit küldte fel a pályára. Nagy dicséret illeti, hogy Matyit végre az igazi szerepkörében használta a vezetőedző, támadó középpályásként. Ez a képességeinek megfelelő poszt. A jó összjátékhoz kellett már Némó is. Azt gondolom, ezek után nem sok minden állhat egy Némó, Kisbogesz, Kovács Matyi trió útjába. Remélhetőleg Némó nem sérül meg újra.
Ezen a mérkőzésen jól mozgott, nem tűnt fel, hogy küszködne a játékkal, még egy ilyen pályán sem. Az utolsó percekre Kosznovszky Márk érkezett még csereként, aki szintén újra az eredeti pozíciójában játszhatott a középpályán. A Kecskemét most kifogott a saját pályáján. Elhoztuk a három pontot a Hírös Városból!
A MEZŐNY LEGJOBBJA
Számomra egyértelmű, hogy Antonov volt a meccs embere. Nem csak azért, mert higgadtan belőtt két büntetőt (ez sem kis feladat), hanem azért is, amit hozzáadott a játékunkhoz. Balszélső védőként óriási részt vállalt mind a védekezésben, mind a támadásokban, ahogy ezt ma is megtette. Horváth Dávid vezetőedzőnk úgy nyilatkozott az MTK TV-nek az Antonovról készült rövid riportban, hogy ő egy győztes típusú játékos. Ugyan nehezen illeszkedett be eleinte, mert az öltözői nyelv inkább a magyar, de ősz végére abszolút megtalálta a helyét a csapatban.
Antonov a riportban elmondta, hogy fiatalon balszélsőként játszott, de az edzői úgy látták, balhátvédként jobban ki fog tudni bontakozni, és 15-16 éves korától már balbekként játszott. Nálunk balszélső védő a 3 belső védős rendszer miatt, és így sokkal összetettebb az ő szerepköre, de láthatóan jól megoldja ezt a feladatot.
Ebben a cikkben szeretném feltárni, hogy az elmúlt négy bajnoki, egy kupameccs és a válogatott szünet után, merre tarthat az MTK Budapest FC útja az OTP Bank Ligában. Továbbá említést tennék az újonnan érkezett csatárról, Ennin Richlordról. Kata Mihály csapatkapitányunk jövőjét illető pletykákról is értekeznék. Beszámolnék arról is, milyen gasztronómiai élvezetekben volt részünk idegenbeli túráink alkalmával.
PIZZA ÉS VERESÉG
Október 29-én elég korán kezdődött a Mezőkövesd elleni mérkőzésünk. 13:15-kor fújta meg a kezdősípszót Andó-Szabó játékvezető a Városi Stadionban. Pár szurkolótársammal nem voltunk a legfelkészültebbek, üres gyomorral érkeztünk a mérkőzésre. A büfé meg ránk nem volt felkészülve, mert rágcsálnivalón kívül nem volt más ennivaló. Trasi cimborám találékonynak bizonyult és félig olasz létére, természetesen pizzát rendelt a kövesdi pályához, amely az első félidő derekán meg is érkezett. Ezúton is nagyon köszönjük a mezőkövesdi Kovács Pizzériának, nagyon finom volt!
Mikor az étel megérkezett, már 1-0-ra égtünk. A 7. percben már megszerezte a hazai csapat a vezetést. Cseke Benjámin játszotta át a védelmünk bal oldalát, Vadnai és Kocsis egyaránt verve voltak, majd Molnár Gábor használta ki a kínálkozó helyzetet.
Ezen az álláson semmilyen módon nem sikerült változtatnunk. Fizikálisan erősebb volt nálunk a Mezőkövesd. A második félidő 70. percére a cserék ellenére elfáradtunk. Kovács Matyi abszolút kihajtotta magát. Látszott, hogy nagyon akart. Bár többen nem értettük, hogy miért kell felfutó szélső védőként erőltetni, ha egyszer támadó középpályás, maximum támadó szélső. Nincs meg a kellő fizikuma ahhoz, hogy tudjon védőként funkcionálni és ez ezen a meccsen is megmutatkozott. Hetven perc után le is kellett cserélni.
Hiába tért vissza a középpályára Thiam az eltiltásából, ezen a mérkőzésen jött ki leginkább az, hogy pár kulcsjátékos hiányában teljesen összeomlik a csapat. Kádár és Bobál hiányzott a védelemből, Némó meg a csatársorból. Középpályánk sem volt a legstabilabb, Kosznovszkyra például métereket vertek az ellenfél támadói.
TOVÁBBJUTÁS DÉL-PESTEN
Mindenszentekkor szintén korán kezdett (12.30) csapatunk a Mol Magyar Kupában az ESMTK otthonában. Az erzsébetiek, nagy meglepetésre, az előző fordulóban a Fehérvár FC-t búcsúztatták. Pár szurkolótárs aggódott is emiatt, nehogy minket is megtréfáljon a harmadosztályban vitézkedő alakulat.
Szerencsére ez nem így történt. Az első félidő utolsó tíz percében indult be részünkről a gólgyártás. Antonovnak és Stiebernek köszönhetően kétgólos előnyben fordultunk a második játékrészre.
A 65. percben nagy kő esett le azt hiszem az egész MTK -szurkolótábor szívéről. Zsóri Dánieléről meg talán egy egész szikla is, hiszen hosszú idő után megszerezte első gólját ebben a szezonban. Ráadásul fejjel. Ennek azt hiszem mindenki nagyon örült. A rendes játékidő hosszabbításában Kovács Patriknak sikerült beállítania a 0-4-es végeredményt.
Ezt követően testületileg elmentünk ebédelni a helyi Tücsök vendéglőbe és ott bele is futottunk pár hazai szurkolóba. Tudtunk is velük pár szót váltani a mérkőzésről. Megjegyeztük, hogy egyáltalán nem jó teljesítménnyel mentünk most tovább, és nincs jó formában a csapat.
A Tücsökben észrevettük, hogy már itt is van Tubi 60. Marci szurkolótárs meg is jegyezte, hogy 6 évvel a magyarországi bevezetése után, már tényleg a leglehetetlenebb helyeken is lehet kapni Tubit.
PAKS: GÓL NÉLKÜL
A Paks elleni, idegenbeli összecsapásra már visszatért az eltiltásából Kádár Tamás, aki vezéregyéniség. Ráadásul a védelem egyik, ha nem a legfontosabb tagja.
Látszódott, hogy visszatértével újra egyensúly teremtődött a védelemben. Ez az egyik dolog, aminek elengedtethetetlen szerepe volt abban, hogy nem tudott gólt rúgni nekünk a Paks. A másik az rajtunk kívül eső tényező volt. Ezen a héten a Paks elképesztően nehéz, fárasztó meccsen harcolta ki a továbbjutását a Honvéddal szemben a Magyar Kupában.
Csapatvédekezésben újra összeálltunk, ahogyan az a szezon kezdetekor volt látható. Az előre felé történő játékkal még hadilábon álltunk. Az ellenfél tizenhatosába irányuló passzainkat rendre lefülelték a paksi védők. Antonov támadásban viszont kiemelkedőt nyújtott. Három veszélyes kapura lövése is volt. Ezen a mérkőzésen bizonyította a leginkább azt, amiért leigazoltuk. Nem csak védekezésben hasznos, de felfutó szélső védőként támadásokat is tud generálni, vagy adott esetben ő megoldja egyedül magának a helyzetet.
Azért sem rúgtunk gólt, mert középen Kisbogesz nem kapta meg a kellő támogatást. Ő maga sem tudott kreatív megoldásokat csinálni, amelyek őt máskor jellemzik. Így gól nélkül, egy ponttal távoztunk az atomvárosból.
SZÁNTÓFÖLD ÉS HALÁSZCSÁRDA
A küzdelmet megelőzően észrevettük az estében, hogy a vendégparkoló Paks közigazgatási határán kívül esik, és nincs közvilágítás. Fel is nevettünk, hogy ez az igazi rezsicsökkentés!
Ráadásul a parkoló mellett egy szántóföld egy része terült el, amelyet odafelé megkerültünk, visszafelé viszont már toronyiránt keresztülvágtunk rajta. A mérkőzés után egy rendőrautó fénye jelezte a sötétben a parkolót.
A kezdő sípszó előtt még beugrottam a stadion melletti dohányboltba. A vendégbejárathoz tartva a hazai bejáratnál kedélyesen beszélgető orosz embereket láttunk, akik vélhetően az atomerőmű dolgozói.
Trasi barátom meg is jegyezte, hogy szép dolog tőlük, hogy kijönnek szurkolni a helyi csapatnak.
A legjobb döntés volt betérni a híres Paksi Halászcsárdába levezetni és kitárgyalni a meccsen látottakat. Panasz nem lehetett az adagokra. Emberesek voltak! A minőség változatlanul kiváló.
ÚJ ÉRKEZŐ
Mivel az már nyílt titok, hogy Németh Krisztián valószínűleg nyaki gerincsérvvel küzd és nagy esély van rá, hogy ebben a szezonban már nem fog pályára lépni, kész helyzet elé került a klubvezetés, amire reagálni kellett azonnal. Ahogyan azt szurkolótársaimmal jeleztük már szezon elején, és én is megírtam az egyik blogomban, hogy kellett volna már nyáron igazolni egy gólerős csatárt vagy egy erőcsatárt.
Nos, Némó sérülése kellett ahhoz, hogy ezt belássa a klub. Ennin Richlord szabadon igazolhatóként érkezett. A mutatói alapján 5 meccsenként rúg 1 gólt. Előző szezonban a Honvédot erősítette. Ahogy látni lehet, nincs neki gólgazdag múltja, de a bizalmat neki is meg kell szavazni, mielőtt bárki is lehúzná róla a vizes lepedőt.
A Zalaegerszeg elleni második találatunk nélküle nem sikerült volna. Ő nyerte azt a párharcot, ami következtében egy támadásunk indult és Thiam lehetett eredményes. Sok sikert kívánok neki!
ÖRÖM A SZENTÉLYBEN
A szakadó eső ellenére jó létszámban gyűltünk össze november 10-én pénteken az Új Hidegkuti Nándor Stadionban a ZTE ellen. Mindenki győzelmet remélt, várt és azt is kaptunk. Felszabadító győzelem volt ebben a borzalmas időjárásban.
Látszott a csapaton, hogy az ötmeccses nyeretlenségi széria után (ha a kupameccset nem számoljuk) végre győzedelmeskedni képes. Lehet mondani, hogy az éppenséggel szebb napokat is látott Zalaegerszeg ellen könnyű nyerni, de én azt gondolom, hogy a győzelem az győzelem, bárki ellen is vívjuk ki azt. Büszke voltam a csapatra, hogy kezd kijönni az árokból. Arra is, hogy a tagjai nem akarják feladni egy hullámvölgy után. Nem jó játékkal nyertünk, de nyertünk és az a lényeg. Lélektanilag fontos volt!
Pláne úgy, hogy két tragédia is érintette a csapat két tagját. Mind Horváth Dávid vezetőedzőnk, mind Kocsis Gergely védőnk édesapja a mérkőzést megelőzően hunyt el. Őszinte részvétem a gyászoló családoknak, és kívánom Horváth Dávidnak és Kocsis Gerinek hogy legyenek erősek az elkövetkező időszakban! Mi szurkolók velük vagyunk!
Ekkor még senki se gondolta, hogy a válogatott szünet után Kisvárdán mi vár ránk… De erről majd később.
135 ÉV
Amikor ezeket a sorokat írom, már több mint egy hete, hogy 135 éve alapították meg (1888. november 16-án) az MTK Budapestet. Nem először és nem utoljára írom le, hogy büszke vagyok rá, hogy MTK-ultra lehetek.
Nekem ez a második családom, és ez mindent jelent! Kevesen vagyunk és ugyan most nem egy sikeres klub a miénk, de ‘nagyok leszünk megint újra, ezt akarja minden ultra!’, ahogy ezt egyik szurkolói dalunk is hirdeti.
Itt vagyunk, és szerves részei vagyunk a magyar labdarúgásnak és szurkolói életnek, mondhat bárki bármit. És én erre büszke vagyok!
VERESÉG A SEREGHAJTÓTÓL
November 25-én elzarándokoltunk Kelet-Magyarországra, abban a reményben, hogy újabb győzelmét ünnepelhetjük kék-fehér alakulatunknak a válogatott szünetet követően. Az ellenfél annak ellenére, hogy tök utolsó helyen tanyázott, nem volt lebecsülendő. A Kisvárda mindig ‘mumus’ volt számunkra. Nem egyszer szenvedtünk ellene vereséget. Ezen a napon sem volt ez másként.
A várdai stadionban (pár szurkolótárs ‘patyomkin arénaként’ jellemzett) kritikán aluli játékkal maradtunk sajnos pont nélkül. Lehet mondani, hogy ez a Kisvárda harmatgyenge volt, és a játékvezetés is többször a hazai csapatnak kedvezett, de én azt gondolom, hogy ezen a mérkőzésen egy pontot sem érdemeltünk.
Egyetlen gólunkat Stieber Zoltán szerezte szabadrúgásból, ami szó se róla, lenyűgöző volt, de ezen a mérkőzésen sem sikerült akcióból gólt szereznünk. Négy mérkőzés alatt egy akciógólt sikerült szereznünk a Zalaegerszeg ellen…
Ezenkívül bajnoki mérkőzésen egyik csatárunk sem talált bele a hálóba támadás végén!
A védelem láthatóan stabilizálódott Kádár visszatértével, de a középpályánk és a támadószekció változatlanul harmatgyenge mérkőzésről mérkőzésre. Ha a klubvezetés a téli igazolási időszakban erre nem reagál, akkor a jó védelmünket akár a hajunkra is kenhetjük, ha nincs egy gólképes támadónk, és a középpályásainkban nincs meg a kezdeményezőkészség a támadásokra.
KÉRDÉSEK
Horváth Dávid vezetőedzőnket eddig nem kritizáltam, abból a nagyon prózai okból kifolyólag, mert én nem vagyok labdarúgóedző, nem látom mi folyik edzéseken, az öltözőben stb. Ugyanakkor, mint szurkolóban, bennem motoszkálnak kérdések, amelyek nem hagynak nyugodni. Az egyik legégetőbb számomra az, hogy Kosznovszky Márk, aki pozíciója szerint középső középpályás, miért a felfutó jobbszélső szerepkört kapja rendszerint, amint lehetőséghez jut. A vak is látja, hogy nem gyors, nem tudja a labdát sokáig cipelni. Védekezésben is sokszor Kata és Hej segítségére szorul.
További kérdésem az, hogy Spalek miért kap ilyen kevés lehetőséget? Legjobb információim szerint nem sérült, folyamatosan a kispadon foglal helyet. Lehet, hogy van, amit én nem látok, mint egyszerű szurkoló, és a vezetőedző pedig igen…
KIHÍVÁS
Nagy kihívás a klubvezetés számára záros határidőn belül találni egy gólerős csatárt. Ezt addig, ameddig be nem következik, most már minden blogomban leírhatom. Véleményem szerint a védelem megerősítése is kulcsfontosságú. Vagy igazolni kell egy jobboldali felfutó szélső védőt, vagy az kell, hogy a klub hazarendeli Nagy Zsombort és/vagy Várkonyi Bencét a kölcsönből és Hej Viktor lehetne jobboldali szélső védő. Tőle egyébként sem lenne idegen ez a szerepkör, hisz a Kisvárdánál is nem egyszer jobbhátvédként játszott.
Persze ez csak egy laikus szurkolói elemzés, a szakmai vezetés lehet, hogy előre mutatóbb megoldást fog találni erre a problémára.
Másik kihívás közép- és hosszútávon, hogy mi fog történni, ha Kata Mihály csapatkapitányunk távozik. Mert ne legyenek illúzióink, ez előbb vagy utóbb be fog következni. Ha lehet hinni a pletykáknak már a télen Belgiumba, vagy Spanyolországba távozhat. Szerintem az ő szempontjából csak akkor lenne kifizetődő a távozás, ha fix kezdő lesz, bárhova is igazol. Ha nem, akkor jobb lenne, ha nálunk maradna a szezon végéig és az Eb után igazolna külföldre.
A csapatnak az lenne a jó, és azt gondolom érdeke is, hogy Kata feltétlenül maradjon még a bajnokság végéig. Addig könnyebb lenne felkészülni arra, hogy ki legyen az ő potenciális utódja. Mert ha most eladjuk, tartok tőle, hogy nem fogunk tudni találni a helyére senkit, aki ki tudja tölteni a keletkező űrt a középpályán. Vagyis javítom magam, ez csak akarat kérdése, de én nem vagyok arról meggyőződve, korábbi esetek alapján, hogy fog-e érkezni hatékony helyettese Katának.
Ezek a nagy dilemmák állnak tehát kék-fehér együttesünk előtt, remélhetőleg a klub a legjobb tudása szerint áll majd hozzá a megoldásokhoz.
Kaotikus előzmények után, szintén viharos körülmények között rendezték meg végül Szófiában, a Vaszil Levszki Nemzeti Stadionban a Bulgária – Magyarország (2-2) (számunkra egyértelműen sorsdöntő) Európa-bajnoki selejtezőt, november 16-án este magyar idő szerint 18 órakor. A bolgár fővárosban mondhatni minden szempontból megállt az idő és az élet, szó szerint és átvitt értelemben is.
ÖSSZPONTOSÍTÁS
Mindenki az esti összecsapásra figyelt, illetve a város maga olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben a 90-es, 2000-es évek Budapestjére. Továbbá a bolgár szurkolók készülődtek a mérkőzést megelőző demonstrációra, amelyről szintén részletesen szeretnék beszámolni, helyszínen készült videóval illusztrálva.
Megjegyzés: Az időt ezentúl helyi (bolgár) időnek megfelelően fogom jelezni.
AKKREDITÁCIÓ
A sajtóakkreditációkat a szófiai Grand Hotel Millenium recepcióján lehetett átvenni délelőtt 10 órától. Én 12:30-ra érkeztem a Hotelba, ahol rövid várakozás után a főrecepcióhoz irányítottak. Ott elsőre meglepő módon nem a kért sajtóakkreditációkat adták át nekem, hanem a harmadik emeletre irányítottak. A harmadik emeleten viszont a válogatottunk táborozott; amint megtudtam, épp készült mindenki az ebédhez. Visszamentem tehát a recepcióra, és még egyszer világossá tettem, hogy miért jöttem, egyszerűbben is fogalmaztam („press cards), és a főrecepciós már készségesen hozta is őket. Még egy meglepő kérdést intézett hozzám, még pedig hogy minden médium akkreditációját elviszem-e? Mondtam, hogy nem, csak az NB1.hu-ért és a Sport365-ért jöttem.
Ezután én is megindultam ebédelni, majd átadtam az akkreditációkat az NB1.hu helyszíni tudósítójának. Ekkor volt még időm bőven a tüntetésig, szóval elkezdtem gyalogszerrel felfedezni a fővárost.
SZOVJET METRÓ
Már előző nap, megérkezésemkor belecsöppentem a szófiai éjszakába egy kicsit, leszállva a régi jó szovjet metróról. Mivel nem volt internetem, tettem egy próbát és befordultam az első éjjel nappali trafikba, ami tipikusan úgy nézett ki, mint nálunk a régi trafikok, a Nemzeti Dohányboltok előtti időkben. Kis hely, 1-2 négyzetméteren összezsúfolt dolgok. 6-7 hűtő telepakolva sörrel és üdítőkkel. A pultban pedig ott virítottak a színes dobozos cigik, ahogy korábban Magyarországon is. Ezzel az elánnal vettem is egy doboz piros Marlborot. Átszámolva kemény 1800 forintomba került.
Tovább battyogva az éjszakában szembeötlött egy lepusztult épületegyüttes a Silvinska sugárúton. Ilyen lepusztult, lakatlan indusztriális, szocialista épületek voltak dögivel Budapesten is, csak idővel elbontották őket. Szófiában ezek az épületek még őrzik magukban a rendszerváltás előtti időket.
A PIACON ÚJSÁGÉRT
Visszatérve a mérkőzés napjára, nekivágtam tehát Szófia sűrűjének, és a központi helyen fel is fedeztem egy piacot. Gondoltam magamban, itt csak lesz egy klasszikus újságos bódé, ha már 2003-at írnak itt, bolgárhonban.
Ellavíroztam tehát a bolgár, török és roma piaci kofák között, közben vigyáztam, mert a bolgár babuskák sokszor Forma-1-es versenyzőnek képzelték magukat a banyatankjaikkal. Láthatóan csak arra figyeltek, hogy valamelyik hentes-, vagy zöldségespultnál ők jussanak először sorra.
A piacon nem találtam sajnos újságost, de az utca végén bementem egy Billába, ami nagyjából olyan, mint nálunk a Penny Market, és ott két biztonsági őr megmutatta, hogy merre találok újságost. Hozzátették, hogy csak bolgár nyelvű újságokat árulnak. Pont arra volt szükségem! 5 perc séta után már a bódénál is álltam és megvásároltam a TEMA SPORT november 16-i számát.
MIT ÍRTAK A LAPOK?
Nagyon régen volt a kezemben nyomtatott sajtó, meg akartam újra tapasztalni milyen az illata. Régi szép emlékeket idézett fel bennem, amikor még kölyök voltam, és nagyim rendszeresen vette a Blikket és alkalmanként nekem a Nemzeti Sportot.
Fotó: Tóth Atilla Ferenc
A TEMA SPORT címlapján nem is lehetett más, mint Boriszlav Mihajlov a Bolgár Labdarúgó Szövetség elnöke, aki ha minden vád, pletyka igaz, amit állítanak róla, akkor kétségtelenül egy fekete öves bűnöző, és a bolgár labdarúgás kiárusítója a fogadási maffiának.
Fotó: Tóth Ferenc Atilla
Az első oldalon hosszas elemzés olvasható az esti párharcról, a negyedik oldalon meg a Bolgár Labdarúgó-szövetség kétes ügyeiről és a készülő tüntetésről tájékozódhat a bolgár sportbarát közönség. Látható egy közös kép Mihajlov elnökről és Jordan Lecskov korábbi elnökhelyettesről, akit korrupcióért már többszörösen elítéltek. A tüntetést szervező oldal ki is posztolta a telefonszámát a Facebook-eseménybe, hogy meg lehet neki köszönni a bolgár foci lerohasztását.
SEGÍT AZ INTERNET IS
November 17-én már a TEMA SPORT honlapján az a vezető hír, hogy Mihajlov elnök idézést kapott a Korrupcióellenes Bizottságtól vizsgálatra, és úgy tudni már be is vonult kihallgatásra Szófiában.
Másik fontos hír, hogy Emil Kosztadinov jelenlegi elnökhelyettes nemes egyszerűséggel beintett a tüntető szurkolóknak, és azt mondta, hogy az agressziójukat látva helyes döntés volt a zárt kapus mérkőzés.
Dimitar Berbatov legendás bolgár labdarúgó kint volt a tüntető tömegben, és azt nyilatkozta, hogy Kosztadinov bemutatása a szurkolóknak mindent jól összefoglal. Ő kint volt, és elmondása alapján a bolgár szurkolói társadalom félretett minden rivalizálást egy cél érdekében. Nem a válogatott ellen tüntettek, hanem a döntéshozók ellen.
TÜNTETÉS ÉS RENDŐRATTAK
A szurkolói demonstráció a változásért, Mihajlov elnök lemondásáért a Vaszil Levszki Stadion elé volt meghirdetve 17 órai kezdettel. Én 17:30-kor késve érkeztem a helyszínre, de utólag megnyugodtam, hogy a tiltakozás is nagyjából csak akkortájt indult meg. Ráadásul egy félreesőbb helyen. A stadiont hermetikusan lezárták a bolgár készenléti rendőrök. Százával érkeztek a konvojok. Miután sajtókártyával beengedtek, a stadion területére menten; felkerestem a rendőrsorfalat és a túloldalt duzzadó tömeget. Az eseményben közel 2000 ember jelezte a részvételét. Ebből nagyjából az elején 400-an voltak ott, majd ez nőtt meg közel 1000 főre.
Fotó: Filippov Gergely
Óriási készültség volt a rendőrség részéről. A szurkolók egy ponton úgy döntöttek, hogy kicsit „meghajtják” a kékeket. Tüzeket gyújtottak be, és szurkolói rigmusokat skandálva gyalogoltak előre.
Bő fél órával a mérkőzés kezdete előtt megindult tömegoszlatás tonfával, vízágyúval, könnygázzal. A rendőrség erőszakkal szorította ki a szurkolói tömeget a stadion utcájából. Majd megindult az aréna körüli parkban a „fogócska”. Már javában zajlott a meccs, mikor a park másik végéből hallottuk a szurkolói „csatakiáltásokat” és a rendőrkocsik szirénáját.
Fotó: Filippov Gergely
Az eseménybe feltöltött képek alapján az összecsapás komoly következményekkel is járt.
Több bolgár honlap, Facebook oldal élőben közvetítette a tüntetést és elemezték a helyzetet.
Teljes szolidaritásom a bolgár szurkolóké! A focit nem vehetik el tőletek!
ÖSSZECSAPÁS A STADIONBAN
Míg lenn az utcán nem volt kegyelem a bolgár szurkolóknak, addig megkezdődött, amire mi magyar emberek leginkább vártunk hetek óta. A sorsdöntő mérkőzés, amelyen, ha egy pontot is szerzünk, kint vagyunk a 2024-es Európa-bajnokságon.
Már a 10. percben gyors vezetéshez jutottak a mieink Ádám Martin révén. Szoboszlai beadása tökéletesen érkezett a támadó fejére, aki a bolgár hálóba bólintotta a labdát. 0-1!
Ezt követően kicsit visszaesett a játékunk és ezt ki is használta a bolgár válogatott. A 23. percben Delev kapáslövésével egyenlítettek. Újra egálban volt a két csapat.
LAPHÁBORÚ
A lengyel játékvezető nem fukarkodott a lapokkal ezen a mérkőzésen. Egy-egy piros lapot ki is osztott mindkét csapatnak a mérkőzés során. Az elsőt Valentin Antov kapta, aki Ádám Martinnak rúgott oda. Mivel már volt egy sárgája és még reklamált, egyértelmű volt a kiállítás.
A mi nemzeti 11-ünkből Kerkez Milost állította ki a játékvezető. Kerkez ellenfelére vezette rá a labdát, de Daniel Stefanski szabálytalannak ítélte meg, és a második sárgája után villant is Kerkez előtt a piros lap. Így a második félidő jelentős részére 10-10 ember maradt a pályán.
TÉNYLEG MEGÁLLT AZ IDŐ
Többen mondták, hogy 2002 óta még ez a stadion se változott semmit. Minden ugyanolyan maradt, mint 20 éve. Pedig itt még európai meccseket is játszottak azóta. A sajtórészen nem voltak elkényeztetve a sajtómunkások. Konkrétan csak vizes palackok voltak kitéve, semmi egyéb. Mondtam, hogy tulajdonképpen akár még rá is lehetne gyújtani. Erre mondták páran, hogy kint a lelátón, rá lehet gyújtani nem szólnak érte. „Tényleg megállt az idő itt.” -konstatáltam és kimentünk egy cigire.
DRÁMA A KÖBÖN
Nem is a mi válogatottunk lenne, hogyha az izgalmakat nem a végére hagynák. A bolgár alakulat a 78. percben 11-eshez jutott, amit értékesített is Kiril Despodov. Ezt követően az utolsó 10 percben futnunk kellett az eredmény után. Helyzetet helyzetre halmoztak a mieink, de egyik sem talált be a kapuba. Szoboszlai több szabadrúgást is megeresztett a bolgár kapura, de egyik se volt eredményes. Párak már lemondóan álltak a sajtórészen.
És az utolsó utáni percben jött a katarzis. Az egyenlítő (ön)gól. Szoboszlai betekerte a tizenhatoson belülre utolsó szabadrúgását és Alex Petkov fejéről pattant be a hálóba a labda a 96. percben!! Ezzel Magyarország megszerezte Szófiában az 1 pontot és ott lehet a jövő évi Európa Bajnokságon! Gratulálok a válogatottnak szívből! Hajrá Magyarország!
ÜNNEPLÉS
Szerencsére nem volt végül szurkolástól mentes a pálya. A lelátóra beengedtek pár tiszteletjeggyel rendelkező magyar szurkolót, akik egy része Főnix Goldballos volt. Jelen volt Szoboszlai Zsolt, Szoboszlai Dominik édesapja is, aki nyilatkozott az NB1.hu-nak.
A sajtótájékoztató, és a játékosok reakciói után egy kisebb magyar ultracsoport várta a csapatbuszt és hangosan szurkolva kérték, hogy a válogatottunk jöjjön ki ünnepelni egyet. Meg is szólalt az Éjjel soha nem érhet véget örökzöld a hangfalról. Mind a játékosok, mind a szurkolók teljes örömmámorban úsztak. Ilyenkor jó érzés magyarnak lenni.
Zsinórban 3 vereséget szenvedtünk el három olyan csapattól (sorrendben Ferencváros, Fehérvár, Felcsút), amelyek az elmúlt években uralták a hazai labdarúgást. Anyagi lehetőségeik, játékosállományuk, háttérstáb, mind messze túlmutat az Újpest lehetőségein. Az, hogy ezekkel a csapatokkal 60-70 percig pariban voltunk, már önmagában is kisebb csoda. Amiért mégis fáj minden szurkolónak a három vereség, az azért van, mert az FTC elleni meccset leszámítva reális esélyünk lett volna a pontszerzésre vagy akár a győzelemre is. Hogy mi történt, arról megoszlanak a vélemények. A legtöbben a vezetőedzőt, Vignjevicset teszik felelőssé, míg mások a játékosokat, és persze ismét előkerült a belga tulajdonos és az ügyvezető felelőssége is. Én a gyengébb szereplésben a legkisebb felelősséget az ügyvezetőben látom. Berta Csaba feladata, hogy üzemeltesse a klubot. Megteszi és jól is teszi. Nincsenek adminisztrációs hibák, mindenki végzi a dolgát. Beleszólása az igazolásokba, játékos mozgásba vagy más futballszakmai dolgokba vélhetően nincsen, ezeket a belga tulajdonos és az edző végzik. A tulajdonos az elmúlt évekhez képest jól igazolt, nem csak zsákbamacska szerb vagy afrikai légiósok jöttek, hanem a magyar piacon már ismert és kipróbált játékosok. Tamás Krisztián, Kiss Tamás, Tajti Mátyás mind a kezdőbe érkeztek. Sőt, amikor Antzoulas kidőlt, akkor azonnal igazoltunk egy rutinos belső védőt Koszanovics személyében. A belga az eddigi „csak minden a pénzről szól” filozófiáját félretéve hajlandó volt anyagi áldozatot hozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez az erősítés arra elég, hogy eltávolodjunk a kiesési zónától, és jó esetben odaérjünk a dobogóra, de ahhoz, hogy ez már elvárás legyen, ahhoz újabb játékosokra volna szükség. Hogy ez a játékoskeret mire elég, az egy nagyon jó kérdés, hisz nem lehet csak önmagában vizsgálni, az edző szerepe ebben elengedhetetlen. És akkor elérkeztünk Nebojsa Vignjevic személyéhez. Vajon milyen edző a szerb? Nézzük a tényeket.
Kapuskérdés
Ha igaz, hogy ezeket az új játékosokat ő választotta, akkor azt mondom, hogy van szeme a focihoz. Ezek a srácok tudnak kiemelkedőt nyújtani. Mindegyikben van potenciál. Hogy ki tudja-e hozni belőlük az edző, az már más kérdés. Csak gyorsan végigszaladok néhány játékoson, hogy értelmezhető legyen az előző mondatom. A kapuban felváltva véd Banai és Nikolic. Egyikük sincs csúcsformában, így felmerül a kapusedző felelőssége. Illetve az is, hogy miért hoznak rendszeresen rossz döntéseket? Miért hibáznak bele a már ezerszer gyakorolt játékhelyzetekbe? Legutóbbi példa, hogy kaphatott Nikolics ismét a rövidbe egy gólt? Az mindig a kapusé. Tudja? Elvileg igen. Meggyőződésem, hogy a kapusainknál valami mentálisan nincs rendben. Kéne hozzájuk egy pszichológus, vagy egy olyan edző, aki ért a játékosok nyelvén.
Felelősség, pedagógia
Pauljevic sokaknak szálka a szemében. Brankó, a földi párharcait akár védekező, akár támadó párharc többnyire megnyeri. A földön kevesen tudják megverni. Vele 3 probléma van. A fejjátéka gyenge. Ez alapvetően az alkatából és a magasságbeli hiányosságából adódik; az előrejátékban remekül elmegy a szélen, majd jön a beadás. Ha nem lapos rövid passzt ad, akkor tízből hétszer rossz helyre ível. Baromi bosszantó; sokszor vét koncentrációs hibát, mint legutóbb a Felcsút elleni meccsen, amikor gólpasszt adott Colleynak. Felelős-e egy edző, hogy a játékosa egyes játékelemekben semmit nem fejlődik? Véleményem szerint igen. Felelős-e azért, hogy a játékosa nincs mentálisan a topon? Igen. El kellett engedni az alternatíváját Kastratit egy ilyen hiányos védelem mellett? Szerintem nem. És akkor Kastrati. Lirim hatalmas visszaesést mutat. Minden mutatóban rosszabbul teljesít, mint korábban? Úgy tűnik, hogy leginkább fejben van lemaradva. Mi történt? Ugyanis nem ő az egyetlen játékos, aki rosszabbul teljesít mint korábban, vagy nem tudja megfutni azt a pályát, amelyre egyébként az adottságai révén képes lehetne. Akik önmagukhoz képest alul teljesítenek: Banai, Nikolic, Kastrati, Kiss Tamás, Csoboth, Hall. Akik többnyire hozzák amit tudnak: Pauljevic, Antzoulas, Koszanovic, Tamás Krisztián, Tajti, Mack, Simon. Akik felülteljesítenek a korábbi önmagukhoz képest: Onovo, Ljujic, Mörschel, Ambrose. És akkor van még egy csoport, azok, akikről nem tudjuk, hogy most hol tartanak. Nem (vagy alig) kap játéklehetőséget Burekovic, Kuusk, Jevtovski, Ganea, és a fiatalok. Különösen szembetűnő, hogy az észt válogatott Kuusk-ot még akkor sem cseréli be, amikor a posztján szereplő játékos megsérül. Burekról sem tudjuk, hogy él-e még. A fiatalokat lehetne-kellene építeni. Az építés az, ha időről-időre berakom 20 percekre a mérkőzés végén. Az hogy nem játszatom hetekig, majd egyszer csak beteszem a kezdőbe, az nem építés, hanem oroszrulett. Mondjuk Varga Balázsnál ez most bejött. És akkor még vannak azok, akikről még nem tudjuk, hogy mit tudnak, mint Jürgens vagy Sasere. A fent leírtak után ki merem mondani, hogy Nebojsa katasztrofális pedagógus. Egyszerűen nem érti a játékosok nyelvét és lelkét. Ugyanis ha értené, akkor ez a csapat sokkal jobban is szerepelhetne. Szintén edzői probléma, hogy az utóbbi meccseken, általában elfogy a csapat erőnléte a 60. percre. Ez részben taktikai probléma, mert a letámadáshoz sokat kell futni. Mi nem spórolunk az erőnkkel, megyünk előre. Sokszor akkor is, ha már nem mindenki képes rá. Márpedig, ha nem az egész csapat támad le, akkor mindig lesz üres ember az ellenfélnél, így az elől lévők feleslegesen futkároznak. A Felcsút elleni meccsen döbbenetes volt látni, hogy míg az első 5 ember (Ambrose, Varga, Csoboth, Tajti, Onovo letámadtak, addig a hátsó 5 az hátra maradt. Az első és az utolsó ember között volt hogy több mint 40 méter volt a távolság az ideális 15-20méter helyett. Persze, hogy sikertelen volt a letámadás. Na itt például Nebojsának bele kellett volna nyúlnia. Nem tette. Ugyanakkor, ha ilyen-olyan okok miatt (taktika, vagy nincsenek rendesen leedzve) de többen is elfáradnak, akkor lehet cserékkel frissíteni, de Nebojsa ezt is elrontotta. Fehérváron a 91. percben cserélt, a Felcsút ellen pedig a 86. percben. És akkor megint egy adalék, hogy az edzőnk mennyire nem ért a játékosokhoz. Emlékeztek, hogy a szezon elején Ganea milyen jól játszott csereként? Gólpasszokat adott, és folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Mostanra az 1-5 perces játéklehetőségekkel teljesen elvették a kedvét a focitól. Így lehet visszaépíteni (lebontani) egy játékost. Az egykori részben húzó emberből egy semmi lett.
Fejben dől el
Az edzőnk szintén rosszul kezeli azt a helyzetet, amikor egy támadónak gyors döntést kell hoznia. Tipikus esete Csoboth. Kevin akkor passzol, amikor lőnie kéne, és akkor lő, amikor passzolnia kéne. Ez a srác szerintem meg van zavarodva. Mivel folyamatosan csak kritikát kap, teljesen elbizonytalanodott. Vele és Kiss Tomival sokkal többet kéne beszélgetni. Nekik szárnyak kellenének és nem láncok. Őket biztatni kellene.
Talán a legjobban az zavar Vignjevicsben, hogy a mérkőzések utáni nyilatkozataiban mindig mást tesz felelőssé, magát soha. Ez egyrészt nem fair a csapattal vagy a játékosokkal szemben. Másrészt, így nem lesz soha hiteles. Ha mindenki úgy látja a stadionban, hogy ő hozta a legtöbb rossz döntést a pályán és a pálya szélén, akkor furcsa azt látni, hogy ő a játékosokra mutogat. És utoljára pedig, az az ember aki az egész csapatért felel, aki a legtöbbet tehet az eredményért, az egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy állandóan megsértődjön, és áldozatként tekintsen magára. Eddig csak azokat a vélhető hibákat soroltam, amelyek rendszerszintűek, és ezekhez jönnek még olyan „apróságok”, amikor nem megfelelő taktikával megy fel a csapat, amikor nem tud reagálni az ellenfél edzőjének a húzására vagy amikor idegen posztra állít be játékost.
Jól jöhet a szünet
Jól fog jönni a válogatott szünet, hogy egy kicsit rendezzük a sorokat, mert után a Mezőkövesd, Paks, Zalaegerszeg, Kisvárda négyes vár ránk a szezon hátralévő idei meccsein. Ebből egyedül a Paks erős csapat, velük pedig itthon játszunk, szóval 10-12 pont is elvárható.
Az elmúlt időszakban sokan hangoztatták: egy Pintér Attila szintű diktátor kellene ide, aki leordítja mindegyik haját, és máris mindenki tudná mi a feladata. Csakhogy annak az lett volna az alapja, hogy adott legyen egy olyan játékosanyag, amely csakis a presszió hatására eredményesebben teszi a dolgát. Pontosabban passzolnak, képesek futtukban átvenni a labdát, megnyerik a párharcokat, betartják a taktikai utasításokat és olyan erőállapotban vannak, amihez már csak egy ilyen fradista k…anyázás hiányzik. És kész is a feljutás. Na, hát ilyen most pont nincs…
Hála a jó Istennek, hogy ezeket a hangokat nem hallották meg a döntéshozók. Jelenlegi helyzetünkben semmi szükség nem lett volna egy ilyen karakterre. Egy másik tábor inkább azt a nézetet vallja, hogy ide a Kárpát-medence Murinnyója is kevés lenne, mert annyira vékony a keretünk. Ebben már talán nagyobb igazság van. De én bízom benne, hogy csak nem ekkora a baj.
Jelöltek és pletykák
Tehát, itt álltunk az elmúlt napokban, lepinezicstelenítve, legatyásodva. Várva, ki vállalja el annyiért, amit Kun Gergőék kínálnak. Fűnek-fának tartozunk, a bérek késnek. Bár érkezett (szóval küldtek egyet…) egy szponzor és rendezte a legsürgősebbeket, de hosszú távra ő sem jelent megoldást.
Supkais a lehetséges megoldások között volt ÁLLÍTÓLAG, bár kétséges volt, hogy azok, akik 4 éve kirúgták, vajon mellette döntenének-e. Gondoljátok el, mekkora blama lett volna Mendelényiéknek, ha Supperrel elindulunk felfelé… Bár, ha jobban belegondolok, ez a gondolatmenet két helyen bicsaklik meg. Egyrészt simán lehet, hogy Mendelényiék már annyira nincsenek benne ebben a döntésben, mint a Kispesti temető portása, másrészről mire kiderül, hogy az új szakvezető sikerre tudja-e vinni a munkát – értsd: legalább stabilizálni tudja a csapat helyzetét a középmezőny első felében -, már rég nem Bozóék lesznek a tulajdonosok… Tehát, ez nem tarthatta vissza Gergőéket Attila személyétől. Talán erősebb lehetett az a logika, hogy egykori szakvezetőnk enyhén sem volt nevezhető soha a fiatalok nagy mentorának.
Jelölt volt mégPető Tamás, aki a Veszprémmel kifejezetten jó munkát végez, de állítólag számára nem csak a fizetés, de a jövőbeli anyagi kilátástalanság sem volt bizalomgerjesztő. Így nagyon távol kerültek a felek a megállapodástól.
Képbe került mégFeczkó Tamás is, aki ugyan korábban ért el vezetőedzőként részsikereket, de komoly kudarcokon is túl van már. Tamás pont nem lett volna jó megoldás. Bár kifejezetten jól ért egy csapat összekovácsolásához, játékosai eleinte a tűzbe vennének érte – hiszen emberileg egy nagyon jó fazon -, de később csak be szokott bizonyosodni, hogy a cukiságfaktor kevés egy hosszú távú sikeres munkához. Ahhoz olyan edzői kvalitások is kellenek, amelyeket még nem tudott megcsillogtatni az egykori balmazi sikerkovács.
Már korábban is várták sokan Mátyus Jani kinevezését, aki mire eljött a döntés pillanata pont csapat nélkül maradt. Bár amikor meghallottam milyen tényezők állnak Janek búcsúzása/elküldése mögött, csak kapkodtam a levegőt. Egyelőre nem írnám le, mert még nem tudtam lecsekkolni az információmat a távozás valódi okát illetően.
Reális lehetőség lett volna még Kambi maradása is, de talán Kunék nem szerettek volna ugyanabba a hibába esni, mint Pinezits kinevezésekor, hogy egy rutintalan edzőre bízzák a csapatot. Nem baj, Gyuri, nem is biztos, hogy szükséged volt Neked jelenleg erre a feladatra. Lesz még lehetőséged felépíteni Magad. Akár itt, nálunk is!
Aczél Zoliról is lehetett hallani, akiről az elmúlt években jó hírek érkeznek és a Mislennyel is minőségi munkát végez. Szegény Zoli valószínűleg élete végéig nyögni fogja a Kutasi Robi öngyilkosságával végződő bundás történetet. De talán egyszer majd kaphat egy igazán nagy feladatot, ahol bebizonyíthatja, hogy nem csak kisebb csapatokkal tud sikeres lenni. Százszor megbűnhődte ő azt a történetet, szívem szerint azt kívánom neki, egyszer legyen, majd még egy nagy lehetősége.
Egyesek szerint a Fraditól nemrég kiebrudalt Máté Csaba is jelölt volt, de szerintem őt inkább csak a szurkolók tippelgették. Reális esély nem volt az ő megkeresésére és megbízására.
A befutó
És akkor maradt Csertői Aurél, akire, ha tippmixelni lehetett volna, nem adtak volna 1,3-nél magasabb oddszot. Elég logikus volt, hogy végül ő lesz a befutó. Már akkor sejteni lehetett, amikor a városi legendák szerint az ultráknak is kikérték a véleményét és az első háromba került az ő rangsorukban is. Még abba a képbe is beleillett – ami a jelenlegi vezetők vezérfonala -, hogy legyen valami kispesti kötődése. Bár, alapvetően senki nem úgy emlékszik rá, mint honvédos focista. Hacsak nem azért, mert épp nálunk szenvedte el azt a brutális sérülést, amit épp Mátyus Jani okozott neki. A neten (sajnos) még fellelhetőek a képsorok, amikor egy becsúszást követően csatárunk sípcsontját és szárkapocscsontját egyszerre törte ketté az akkori fagyista. Szörnyű volt látni, ahogy úgy lengedezett az alsó lábszára Aurélnak, mint ahogy nyáron a kertben kifeszített kötélen a frissen mosott lepedőket fújja a lágy szellő.
Szóval mit várhatunk új szakvezetőnktől? Nem tudom, mennyire lesz neki nehéz, hogy állandó segítője, Németh Zoltán nélkül kell elkezdenie a munkát. Nem lennék meglepve, ha azzal az ígérettel csaptak volna Kunnal egymás tenyerébe, hogy erre a kérdésre még télen visszatérnek. Addig marad Kambi és Taki a pályaedző. Csertői nem a legsimulékonyabb szakvezetők egyike. Na, nem egy Pinyő, de nem is egy konfliktuskerülő Supka. Markánsan megfogalmazza a véleményét és van elképzelése a fociról, amit igyekszik is megvalósítani. Hogy korábban miért nem játszott látványos focit csapataival? Eddig nem derült ki. Simán lehet, hogy csak a keretek nem voltak erre alkalmasak és a célfutballt várták el tőle. Nem tudom. Mondjuk szerintem mindenki kibékülne azzal, ha a következő idényben, ha nem is esernyőzgetve, idebőr-odaből flikkflakkokkal, de odajutnánk a bajnoki verseny első két helyezettje közé. Szóval a célfutball oké részemről.
Az első erőpróba
Kezdésként új edzőnknek és Kunnak is ki lehetett érezni a nyilatkozatából, hogy a fiataloktól sokkal többet várnak. Igyekeznek tudatosítani velük, hogy felnőtt futballisták, és törekedjenek úgy is viselkedni, és ennek tudatában dolgozni, és ne a reklamálásra, kényeskedésre és idegbetegeskedésre menjen el az energiájuk java. Halkan jegyzem meg, hogy ezt szerintem mi magunk, szurkolók is elbaszarintottuk egy kicsit, amikor anyatigrisként ugrottunk csapatunk fiataljainak megvédésére a szezonnyitó csákvári durvaságok láttán. Akkor úgy tűnt igazunk volt, ma én már másként látom. Ez az NB II egy ilyen kávéház. Ütnek, vágnak, öt méterről csúsznak be páros lábbal és lekönyökölnek, mint a sz..rt, ha a szitu úgy hozza.
Persze, ludas itt ebben a helyzetben mindenki más is, ne felejtsük ki ebből a rutinosabb játékosokat sem. De ennek szakmai értékelését hagyjuk meg a szakmai stábnak… Azt biztosan állíthatom, hogy Csertői rendbe fogja tenni az öltözőt. Hogy milyen áron? Na az már egy másik kérdés…Olyan lehetőség bizonyára nincs most a kezében, hogy néhányakat látványosan kitesz a keretből, mert darabra is kevesen vagyunk. Bízzunk abban, hogy kellő érzelmi intelligenciával is meg van áldva szakvezetőnk, és megoldja ezt a helyzetet néhány kézigránát játékosok közé dobálgatása nélkül is.
Az időzítés is (majdnem…) kiváló egyébként az új edző kinevezésére, hiszen pont négy nyerhető meccs jön. Kicsit félve írom le ezt a sort, hiszen ilyen szezonkezdet után kicsit komikus ez a meghatározás, de azért engedtessék meg, hogy egy Ajka, Gyirmót, BVSC, Csákvár négyest már hagy nevezzek így, legalább én mint Kispest szurkoló. S miközben örömködöm, mennyire frankó ez a Kun Gergő a kinevezés időpontjával kapcsolatosan, rögtön meg is jegyzem, hogy ennek pont két válogatott szünettel korábban kellett volna bekövetkeznie…
No, szóval megtörtént az, aminek meg kellett történnie… talán még nem késő. Aurél kinevezését jelenleg a legjobb megoldásnak találom. Ha vele sem tudunk kilábalni… Na, ezt a mondatot inkább nem is folytatnám. Sok sikert kívánok neki és reményeim szerint a tisztább fejjel a pályára kifutó játékosainknak is!
Őszintén bízom benne, hogy vége szakad ennek az állandósult defektfoltozásnak ebben a Loksi nyelven értelmezett embertelen dalban, amely évek óta… embertelen gáz…
Újabb, letehetetlen remekművel ajándékozta meg a szépirodalomra is éhes futballszurkolókat Dénes Tamás és Lakat T. Károly. Hangulatjelentés a könyvbemutatóról, amely egy évvel ezelőtt egészségügyi okokból veszélybe került.
RÉGEBBEN
„Az olvasókat nem érdekli, hogy mi történt a tudósítóval!”
Ezt az alaptételt tanították évtizedekkel ezelőtt a Nemzeti Sportnál (voltak idők, amikor Népsportnak hívták), ami még mindig Magyarország egyetlen sportnapilapja.
Ennek szellemében készültek a helyszíni riportok világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról, nemzetközi kupameccsekről, illetve a legfontosabbról, a magyar labdarúgás bajnoki- és kupameccseiről.
Ezzel semmi gond nem volt, mert szakmánk legendái nem véletlenül vallották ezt akkoriban, hanem joggal!
TÉRNYERÉS
Azóta viszont nagyot változott a világ. Ennek oka az emberiség focilabda utáni egyik legfontosabb találmánya, az internet. Hiszen mindenki számára közzétehetővé és elérhetővé váltak az egyéni élmények és vélemények. Ennek is köszönhető, hogy az NB1.hu az 1999-es megalapítása óta mindig is kiemelt helyet szentelt a helyszíni riportoknak/élménybeszámolóknak, amelyekben az előbb felsorolt jellemvonások főszereplők.
Az olvasói visszajelzések lassan 25 éve jelzik, hogy mindenkinek megérte hallgatni az új idők szavára.
Mint ahogyan szintén nagyon jól döntött Dénes Tamás és Lakat T. Károly, két futballprofesszor, két zseniális sportújságíró, akik kiemelt tiszteletnek és elismerésnek örvendenek a szakmánkban.
Annyi megérdemelt kitüntetésnek a jogosan büszke birtokosai, hogy sokkal könnyebb lenne felsorolnom azokat a címeket, amelyeket véletlenül még nem kaptak volna meg, ha egyáltalán vannak még ilyenek. Szerintem mindegyiket megérdemelték/megérdemlik, ráadásul duplán.
A KILENCEDIK
Péntek délután a kilencedik közös könyvüket mutatták be, amely Dénes Tamásnak sorrendben már a 83.! Ismétlem, a 83.!
Egy évvel ezelőtt viszont sajnos úgy nézett ki, hogy nem lesz már több közös remekmű. Karcsi bácsi ugyanis rosszul lett, kórházba kellett szállítani, amiről azt mondta az összejövetelen, hogy az orvosok „úgy kanalazták vissza az életbe, ahogy Sípos Ferenc rúgta ki a labdát milliméterekkel a gólvonal elől 1966-ban Liverpoolban a brazilok ellen”.
A találkozóra Buda szívében, a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban került sor. A helyszín is jelezte, hogy ez a közös könyv is valódi művészi alkotás. Molnár-C. Pál (1894-1981) festőművész volt, a Gellérthegy oldalában, egy Ménesi úti villában élt és alkotott 50 éven át. Halála után, 1984-ben kisebbik lánya, dr. Csillag Pálné Éva, családi gondozású magánmúzeumot hozott létre, ahol a művek a születésük helyén láthatók. A Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum a legrégibb, családi gondozásban lévő magánmúzeum az országban. És amint belép az ember, egyből megérzi a festék illatát.
Az eseményre a szakma színe-java kapott meghívót. Külön öröm volt a számomra, hogy a jelenlévő kollégák közül gyakorlatilag mindannyian voksolni szoktak az NB1.hu Magyar Aranylabda-szavazásán. Ennek a voksolásnak két kitüntetett főtanácsadója van nagyjából a kezdetektől fogva. Mindenkire rábízom, hogy kitalálja, kikre gondolok…
A tényleg kötetlen és nagyon jó hangulatú összejövetelen a szerzők hatalmas sztorikat meséltek el. Olyanokat, amelyek benne vannak a könyvükben.
BIZALOM
Az viszont nincs benne, de kiderült, hogy az eddigi közös műveik során soha nem tudták, hogy mit és hogyan ír meg a másik. Ennyire bíztak és bíznak még mindig egymásban. Most viszont kivételt tettek, nehogy ugyanazokat a sztorikat tárják az olvasók elé. Mert együtt élték át őket.
A zsenik azt is elmesélték, hogy mindig adott naptári év elején ülnek össze, hogy átbeszéljék, milyen könyvvel lepik meg az irodalomra fogékony szurkolókat.
A két futball- és írásprofesszor barátsága 35 évre nyúlik vissza. Azóta közösen járták be a világot a futball-labda nyomában, tudósítottak világeseményekről és zseniális meccsekről. A kalandozások természetesen hatalmas egyéniségekkel történő találkozásokkal is jártak. Elég csak Alfredo Di Stéfano, Pelé, Eusébio, Günter Netzer, Kevin Keegan, Paolo Rossi, Peter Schmeichel, Michael Laudrup, Zinedine Zidane vagy Ronaldo neveit említenem.
Annyit elárulhatok, hogy a Di Stéfano-sztori létrejöttében hatalmas szerepe volt a legismertebb magyarnak, Puskás Ferencnek, akinek köszönhetően nem maradt 20 ezer karakternyi hely üresen a másnapi Sportban.
A majdnem kétórás beszélgetés végén mindannyian aláírásokat kértünk a szerzőktől kapott könyveinkbe. Akik ott voltak, tanúsíthatják, hogy senki nem azért tett így, mert így illik, hanem azért, mert megtiszteltetésnek éreztük, akárcsak a meghívást.
Tamásról és Karcsi bácsiról ugyanis mindannyian tudjuk: az, amit nem tudnak (vagy nem élték át) a világ legfontosabb és legcsodálatosabb játékáról, az egész egyszerűen nem történhetett meg!
És most végre előtérbe helyezték magukat is, amire titokban mindannyian hosszú évek óta vártunk.
Bebizonyították, hogy egy magának fényes utat törő stílus, a helyszíni riport/élménybeszámoló megszentelt nagymesterei is!
Amikor pedig bejelentésre került, hogy Tamásnak szerdán újabb könyvbemutatója lesz, mindannyian tudtuk, hogy azon is ott leszünk!
MESÉKET MINDENKINEK
A mű olyan, mint a két szerző stílusa és (sport)emberi nagysága.
Lebilincselő!
Az életösszegző könyv valóban „mágikus-misztikus világutazás”.
Mert az egyik titka, hogy a sztorik nem kronológiai sorrendben követik egymást.
Nem véletlenül…
Tiszta szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a (futball)meséket!
De azoknak is, akiket (eddig) még nem varázsoltak el!
A magyar futballszurkoló gyakran érezheti úgy, hogy a különböző, őt érintő döntésekkel, folyamatokkal kapcsolatban nem kérik ki a véleményét. Ezen szeretne változtatni Bodon György, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója és sportmarketing-oktatója. A szakember a magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzések nézőszámának vizsgálatát választotta disszertációja témájának. Ennek kapcsán egy honlapot is beindított, amelyen megosztotta az elmúlt két és fél évben folytatott kutatási munkájának folyamatát.
„Most újabb szintet lépünk. Kollégáimmal arra szántuk a szabadidőnket, hogy összeállítsunk egy anyagot. A szurkolókat nem hallgatják meg eléggé, nincs fórum, ahol elmondhatják észrevételeiket. Csak elszigetelt véleményalkotások vannak. Az a célunk, hogy a szurkoló elmondhassa véleményét meccsélményeiről, nyíltan, névtelenül, amit majd elemezni fogunk. A kutatás sikeréhez az kell, HOGY MINÉL TÖBBEN BIZALOMMAL, ŐSZINTÉN TÖLTSÉK KI A KÉRDŐÍVET, SEGÍTSENEK A MINÉL SZÉLESEBB MEGOSZTÁSBAN. Szurkolótársak, barátok, család, kollégák is el tudják mondani a gondolataikat, érzéseiket.” – mondta Bodon György, aki a DVSC, DVTK, Fehérvár FC, ZTE négyesre vonatkoztatva közel hatvan szurkolói mélyinterjút készített eddig. Ezek az említett honlapon olvashatók.
„A szurkolókat meg kell becsülni. Ezért országosan kiterjesztve az NB I és NB II minden csapatára, összes szurkolójára készítettünk egy kérdőívet (itt kitölthető), ami azért van, hogy nyíltan megfogalmazzunk kérdéseket, legyen fórum, ahol a szurkoló elmondhatja a véleményét a jelenről. Kérek mindenkit, hogy töltse ki a kérdőívet, és biztassa arra ismerőseit, barátait, szurkolótársait is.”
Mily hálás része az emberiségnek a szurkoló… Kis híján továbbmentünk a kupában, s máris többen újra NB I-et vízionálnak. Kambiban pedig rögtön a bosnyák Kloppot látják. Hát igen. Ide jutottunk. Hosszú hányattatásunk eredményeként már egy apró változás is milyen reménykedővé teszi az ezerfejűt. És valljuk be, tényleg volt minek örülni. Még akkor is, ha Bognár Gyuri az állandó kezdők felét pihentette ellenünk. Így teljesen reálisan nem tudhatjuk ennek a kupameccsnek a sportértékét megítélni. De valljuk be, nem is akarjuk mi patikamérlegen kiméricskélni az abszolút pozitívumokat és szembeállítani velük a csak annak látszóakat.
Örültünk felhőtlenül, mintha valóban továbbjutottunk volna. Mert valami olyat láttunk, amit az elmúlt 13 fordulóból mindössze 4-5 félidőn keresztül tapasztaltunk. Csúsztunk, másztunk, miénk volt a lepattanók nagy része. Az átlagosnál sokkal több párharcot nyertünk meg és két apró hibát leszámítva a védekezésünk is jól működött. Biztató volt látni, hogy a hátvédek és támadók közötti távolság csökkent. A középpályát gyakran megfelelő ütemben játszottuk át. És itt jön nálam a képbe Kambi.
Emlékszem, az öreg már nagyon lassú volt az utolsó 1-2 szezonjában, de valamit mégis hihetetlen jól csinált, aminek eredményeként rendre sikeresen akasztotta meg az ellenfelek támadását. Olyan megelőző szereléseket mutatott be, amilyeneket más csak ritkán tudott a csapatunk tagjai közül. A titok pedig abban rejlett, hogy olyan módon volt képes a játék olvasására, mint kevesen. Így kiváló helyezkedésével rendre megelőzte a csatárokat. A másik taktikai fegyvere pedig az az egymást biztosító fegyelem. Hogy a védővonal tagjai alaphelyzetben feltételezik, hogy mi következik akkor, ha a védőkollégát átjátsszák. Akkor jön a társ és folyamatos koncentrálással, megelőző gondolkodással be tud avatkozni.
Valami ilyet láttam több alkalommal, amiben biztos benne van Djordje keze is. Na, nem a meccset megelőző két nap munkája eredményeként, hiszen ehhez kevés volt ez az idő. De csak gyakorolt valami hatást az elmúlt hónapok pályaedzői tevékenysége is a srácokra. Illetve megbízott vezetőedzőnk elengedte a mindenáron a földön hozzuk ki a labdát taktikát is. Inkább Tujvel kirúgásaiból indulgattunk. Szóval láttuk a változást. Hogy ehhez feltétlen szükség volt Pinezits menesztésére? Mindenképp! Valljuk be, Máténak nagyon nagy volt ez a kabát. Nem is értem Kun Gergőt, miként feltételezhette, hogy jó lesz ez így. Hogy valóban ez egy koncepció volt, vagy csak a gombhoz varrták a kabátot. Azaz oly mértékben nem volt pénz egy edző szerződtetésére, hogy jobb híján esett a választás a hórihorgas kopasz tesco gazdaságosra? Én inkább az utóbbira gondolok. Utólag kissé megmosolyogtató, hogy szerényen, hétről-hétre valamiféle folyamatról és annak részegységeiről beszélt, ami hála Istennek csütörtökön már nem arrafelé haladt, amit ő vagy legalábbis a Fehér-Pine duó venyényelt.
Egyébként jó is ez így. Mármint, hogy nem kell még a kupafronton is helytállnunk. Pont elég lesz nekünk megküzdeni a Merkantil Bank Liga gárdáival is. És persze ez a bruttó 2 és fél óra sem hiányzott. Meg azok a sérülések, melyek esetében csak reménykedhetünk, hogy mindenki egészséges lesz hétfőre a Vasas ellen. Lőrinczy esete tűnt nekem súlyosabbnak, Niko lábából csak a görcs nem akart kimenni. Adorján fejét meg bizonyára már összeragasztották. Viszont Pekár Pisti miatt aggódom, remélem nem a műtött lábával van gond. Egyébként Peki újra nagyon üde színfoltja volt a meccsnek. Nagyon éretten játszott, kitűnő szerelései voltak és láttátok hova felmegy fejelni? Kivételes rugókkal és ütemérzékkel rendelkezik fiatal védőnk. Csak így tovább, Pisti! Kellemes volt nézni Krajcsovics, másik 19 évesünk játékát is. Nem illetődött meg, amikor 1-1-ezni kellett a paksiakkal. Talán védőmunkája fejlődhet még, hiszen jelenleg még sokat szabálytalankodik. Szabó Alex egyik legjobb meccsét produkálta. Mondom ezt úgy, hogy feleslegesen kalimpált a kezével, aminek tizi lett a vége. Még szerencse, hogy Haraszti elnagyképűsködte. Nikolasz a mezőny egyik legjobbja volt. Bocskay, Lőrinczy és Adorján kicsit szürkébben hozta a szokásost. Barna bizonyára más feladatot kapott Kambitól, mint amit eddig Máté kért. Így hasznosabb volt a csapat szempontjából. Bedobásai egyre jobbak, bizonyára benne van még kb 6-8 méter fejlődés. Így lassan egy komplett szöglettel fog felérni egy bal oldali taccs. Kálnoki kiválóan irányította a védelmet, egy szavam nem lehet rá. Vagyis de! Megérik a pénzüket Bobállal, hogy nem merték elvállalni a büntetők első 5 sorozatának valamelyikét. Szájtátva nézték, ahogy Kocsis Geri elrontja. Miközben egyébként respekt Kocsisnak, hogy odaállt. Bizonyára fontos lesz ez majd a későbbi karrierje szempontjából. Végül is nézhetjük így is.
Úgy egyébként a Kiskocsissal sem kellene tizit rúgatni, mentálisan nem egy életbiztosítás ilyen helyzetben. Bocskayn is meglepődtem, hogy odaállt. Menni is alig tudott az utolsó 10 percben, valami nem volt rendben a lábával. Az jutott eszembe, amikor kinézett a tizenegyes párbaj, hogy mi lenne, ha Kambi elküldené melegíteni Dúzst és vele védetné a ki-ki meccset. Mint ahogy Gelát váltotta Tomás a Hali ellen az utolsó percben. Akkor nem nagyon jött be. Na ez már lehet, hogy csak az én agymenésem. Egyébként Tujvelen semmi nem múlt. Sőt, még röplabdásként is kiválóan teljesített Szabó fejesénél, amikor kétszer is belepöcizett a labdába, megmentve kapunkat a góltól. Kocsis Dominik többször is jól indított, de továbbra is sokszor tekeredik rá a labdára céltalanul. A szakvezetés helyében Kovács Kálmánra bíznám egy 3 hónapos egyéni projekt erejéig. Meggyőződésem, hogy más focista lenne belőle a személyes foglalkozás eredményeként. Holmant lassan kezdem megfejteni. Zseniális egyéni képességekkel rendelkezik, cselei, testcselei élményszámba mennek. Viszont mintegy 10-15 méter sprint után elfogy, és már semmi ereje nem marad a lövésre. Nem is beszélve arról, hogy annyira egylábas, ami már fájdalmas a néző szemszögéből. Tucatszor el lehetne lőni a bogyót ballal, de csak addig forgolódik, míg jobbra nem jön ki. Viszont akkor már oda a jó pozíció. Gólhelyzeteit is azért nem tudja értékesíteni, mert a rövidebb sprintek után már olyan oxigénhiányos állapotba kerül, hogy rendszeresen rossz döntéseket hoz. Távoli emelései sem mások, mint a futás helyetti pótcselekvések. Szegény Dávid, nem akarom bántani, de ezek most úgy kijöttek belőlem. Viszont még mindig ő a csapat egyik legjobbja. Ha megsérülne, sehol nem lennénk. Bírálataimat is csak azért írtam le, hogy hátha eljut az infó az erőnléti edzőig. Ha megfelelő erőállapotba kerülne, benne lenne legalább 10-15 gól szezononként…
Bobál Gerit emelném még ki, aki a Mosonmedvék elleni fejese után ismét hozzá tudott valamit tenni az eredményességhez. „Buszraszálló”- ez milyen duma! Érdemes lenne lassításban megnézni a gólját, mert nagyon tanulságos. Kiválóan érezte, hogy ha megvárja, míg leesik a labda. Talán a védő is jobban fogja tudni blokkolni a lövést, így a levegőből ütötte rá, valami elementáris erővel. Geri! Mi lenne, ha érdekességképpen néhány hónapig nagyon lelkiismeretesen odatennéd magad az edzéseken, és olyan erőállapotba kerülnél, hogy ne legyen kérdés, ki a középcsatár Kispesten? Csak rajtad múlik!
Még néhány gondolat Keresztesről. Óriási potenciál van benne! Olyan elegánsan játszik, mintha már valamelyik topbajnokságban tenné ezt. Két apró kiigazítással igaz ez a megállapítás. Ezek a mozdulatok sajnos csak néhány percre láthatóak, a fakó meccsein viszont a nagyobb önbizalom hatására már hosszabb periódusokban is. Neki is kifejezetten jól tenne egy egyéni edző. És egy pszichológus, aki elhiteti vele, bátran csinálja meg azt, amire képes. Persze, ehhez fel kellene magára pakolnia néhány kiló izmot, és kifogástalan állóképességet kell elérnie. Akinek van kedve, nézze vissza az egyenlítő gólunk előtti pillanatokat az M4Sporton. Ballal vette át levegőből a labdát és ugyanazzal a mozdulattal bal sarokkal maga elé is tette. Majd jobbal tökéletesen ívelte be, azt Szabó János rossz helyre fejelte, majd így került a bőr Bobálhoz. Na ez van akkor, ha valaki mindkét lábát tudja használni…
Persze, mindezek mellett volt rengeteg hibánk, én is láttam, de ezeket hagy ne írjam le egyenként. Azért csak az NB I második helyezettjével játszottunk. A lelkesedés, hozzáállás és a hit volt a legfontosabb csütörtök este és ezekben a kategóriákban kiválóan teljesítettünk. És biztos volt ebben Kambinak is egyfajta szerepe. Hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy át is vegye a csapatot? Szerintem még nem. Sanszosabb, hogy Csertői fog érkezni a csapathoz vagy Supka? Na erre én is kíváncsi vagyok, kedd délelőtt bizonyára okosabbak leszünk majd. Az viszont biztos, hogy akár hálás szerepe is lehet majd az új szakvezetőnek, hiszen egy Ajka, Gyirmót, BVSC, Csákvár négyessel kezdhet, ami akár még jól is elsülhet.
Nagy kérdés, hogy mennyit vett ki belőlünk a kupameccs. A jegesdézsa kinek mely testrészeit tudta rendbetenni és Kambi kitalál-e valami olyat, ami meglepetést okozhat a Vasas ellen. Kerezsire sajnos legalább 3 hétig még nem számíthatunk.
Az biztos, hogy a szurkolókon nem fog múlni, pár nap alatt az összes jegy elfogyott a vendégbe, így még a hazaiban is sok kispesti szimpatizáns fog helyet foglalni.
Nikolics, Pauljevic-Koszanovic-Hall-Kastrati, Onovo-Tajti-Mörschel, Kiss-Ambrose-Csoboth összeállításban kezdtünk. Némi meglepetés, hogy nem Banai, hanem Nikolic kezdett a kapuban, és Onovo lett a csapatkapitány. Szerintem teljesen megérdemelten. A mérkőzés első 10 percében jobbára nálunk gurult a labda, és a 6. percben Pauljevic csinálta meg magának a lövőhelyzetet. Alig lőtt a bal kapufa mellé. A hetedik percben megkontrázott bennünket a Fehérvár. A végén Kodr lőtt két védőnk szorításában, de a lövés Nikolic kezében landolt. A 8. percben Pauljevic a saját térfelünk közepéről indította Mörschelt, aki az alapvonaltól pontosan tette Ambrose-hoz. Ő Csongvaival a hátán befordult, és a hálóba bombázott. 1-0 ide. A 12. percben Kiss Tomi vitt végig egy gyors kontrát, Csoboth kifutott a jobb oldalra, de Kiss Ambrose-t próbálta megjátszani, rosszul. Ha pontos a passz, akkor ordító ziccer. 13. perc, Tajti szöglete után Csoboth adta a hosszúra, ahonnan Hall fejelte keresztbe, amit Onovo stukkolt a hálóba. A játékvezetők les címén nem adták meg. Na most ez azért érdekes, mert a gólt biztos hogy ellenőrzik a VAR-szobában, és akkor látható, hogy Hall jó egy méterrel a védők mögül érkezett. Egy emberünk, Ambrose volt a rúgás pillanatában lesen, és amikor visszafele futott, ütközött a fehérvári Gergényivel. Így viszont ő hiába nem avatkozott a labdás játékba, akadályozta a védőt. Vélhetően emiatt nem adták meg a gólunkat. Mindenesetre érdekes, mert azért ezt az esetek 90%-ban elengedik. A félidőben többnyire a mi akaratunk érvényesült. Bár a számok szerint kiegyenlített volt a játék (3/2 vs 3/2 a kapura lövések aránya), de ebbe a lesgólt nem számolták bele. Az xG mutatónk eddig biztosan jobb volt. A mezőnyben is nálunk volt többet a labda, és helyzeteink is inkább nekünk voltak. Ha megadták volna a második gólunkat, akkor azt hiszem, meglenne a meccs, így viszont izgulhatunk.
Biztató folytatás, majd összeomlás
Csere nélkül folytattuk. 47. percben egy újabb Tajti szöglet után Csoboth lőhetett tisztán 16-ról, de az egyik védő sarkáról kipattant a labda. A spori ismét tévedett, mert kirúgást ítélt. A 48. percben Bese lőtt messziről a jobb sarokra, de Nikolics védett. A 60. percben Tajti lőtt zúgó kapufát, az első negyedóra végén elmondhatjuk, hogy ezt a félidőt is jól kezdtük. Kettős csere odaát, Bese helyett Kastrati (szélső védő helyett szélső csatár), illetve Flores helyett Kalmár (védekező középpályás helyett támadó középpályás) érkezett. A 61. percben Mörschelnek volt egy nagy lövése, de szépen védett Tóth. Sajnos egyre jobban magunkra húztuk az ellenfelet. Nem tudom, hogy miért állunk ennyire vissza. Vignjevics mondta? A játékosok nem bírták már? Szerkezetet kellett volna váltani a több támadó miatt? Vagy csak cserélni kellett volna? Az látszott, hogy a belső középpályán még egész jól szűrt az Onovo-Tajti-Mörschel hármas, ugyanakkor a két szélén, Kiss és Csoboth kevésbé hatékonyan védekezett, így egyre többször kerültek létszámfölénybe a széleinken a fehérváriak. Főleg Pauljevic szívott, mert sokszor ketten és volt, amikor hárman hozzák az oldalán. Az is egy taktikai elem volt a Fehérvár játékában, hogy a bal oldalunkon támadtak. Ott túltöltötték az oldalt, majd egyszer csak átívelték a hosszúra, ahol Pauljevic fejpárbajra kényszerült a támadóval. Ezeket az egy-egyeket csak 50%-ban tudta hozni. Pauljevic a földön a legmegbízhatóbb védőnk, de a levegőben verhető. A 68. percben Schön bemutatott egy nagy műesést. Andó-Szabó a tizire mutatott. Nikolic már az elején magabiztosan mutatta, hogy ő nem ért a játékoshoz, mutatta, hogy varozzák meg. Hosszas elemzés után kiderül, hogy tényleg nem ért hozzá, így mind Nikolic sárgáját, mind a tizit törölték. Viszont akkor műesésért Schönnek járhatott volna egy újabb sárga. Merthogy neki már volt egy. Az pedig így piros. Andó-Szabó ezt nem merte meglépni, vagy csak szimplán csalt. Nem tudom. Innentől viszont már csak egy csapat volt a pályán, és az nem a miénk volt. Láthatóan többen is elfáradtak, néhányaknak nem feküdt a sok ütközős játék, de a mi szeretett mesterünk nem cserélt. Miért is tette volna? Hisz minden rendben volt. Vezettünk. Sajnos Vignjevics tanácstalansága sokba került ezen a meccsen. Ugyanis a Fehérvár sorra vezette a támadásokat. És kettőből be is talált.
Az elsőnél megint csak Pauljevic mellől adott be az a Schön, akinek már a pályán sem volna szabad lennie. A másodiknál egy beadást Pauljevic középre fejelt az ellenfél csatárának. Itt mentségére legyen mondva, hogy előtte Hall felugrott, és épphogy nem érte el a labdát, ami megzavarhatta Brankót. A 91. percben négyet cserélt az edzőfenomén. Jött Simon, Ganea, Sashere és Mack, de ez már a veszett fejsze nyele volt. Miért nem lehetett ezt a 70. percben 1-0-nál meglépni? Bár a 95. percben Pauljevic jobb oldali beadását Ganea meg tudta fejelni, de 7 méterről mellé bólintotta. Vége, kikaptunk.
Mi vezetett a nulla ponthoz?
Nagyon jól kezdtük mindkét félidőt, szereztünk egy gólt. Volt több helyzetünk, és alapvetően uraltuk a meccset. Az első félidőben, amikor feljött a Fehérvár, akkor is uraltuk a játékot. Magabiztosan játszottunk, csak az adott aggodalomra okot, hogy nem lőttük be a helyzeteket. A 60. percben a Tajti-kapufa után támadóbb játékrendszerre váltott a Fehérvár, de sajnos Vignjevics erre nem reagált. És a következő 30 percben sem. Pedig onnantól felborult a pálya, és egyre nagyobb volt a nyomás a védelmünkön. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy Nebojsa miért nem cserélt. Egyrészről megtörhette volna vele az ellenfél lendületét, másrészt a mieink egy kicsit fújhattak volna. Mert többen is fáradtak voltak már. Harmadrészt a két szélsőnk védekezése finoman szólva is gyatra volt. A Fehérvár pedig egyre hatékonyabban játszotta a pozíciós játékot. Ezt a meccset két ember miatt veszítettük el. Az egyik Vignjevics, a másik Andó-Szabó. A játékvezető mérkőzést befolyásoló hibája volt, amikor Schönt nem küldte le második sárgával. De nem ez volt az egyetlen hibája, a mezőnyben többször is odafújt olyan szituációkat, amik érthetetlenek voltak. A lesgólunkat nem sorolom ide, mert az véleményes volt.
Egyéni teljesítmények
Nikolic nem védett rosszul, volt néhány bravúrja is. Pauljevic nagyon jól kezdett, mind a védekezésben, mind az előrejátékban jó teljesítményt nyújtott. Ő akkor került szorult helyzetbe, amikor az ellenfél többnyire létszámfölényben hozhatta rá a labdát. A második fehérvári gól előtt Hall felugrott és megzavarta, így ez csak részben az ő sara. A két belsővédőnk váltakozó eredménnyel vívta a párharcaokat. Az elején több, a végén kevesebb sikerrel. Kastrati most valamivel koncentráltabb volt, mint az előző meccseken. Se így is volt egy-két eladott labdája. Neki is ugyanaz volt a nehézsége, hogy Csoboth néha lemaradt az emberéről, így Lirimre két ember is jutott. A három középpályásunkkal én elégedett vagyok. Nagy területen és hasznosan játszottak, ezen a meccsen Mörschel tetszett a legjobban. Se Tajti és Onovo is átlag felettit nyújtottak. Kiss Tominak az elején bejöttek a dolgai, de aztán meggyűlt a baja Schönnel. A védekező párharcait többnyire elveszítette vele szemben, és utána kevesebb energiája maradt a támadásokra is. Ambrose gyönyörűen fordult be, és lőtt gólt, és elég jó arányban vívta a párharcokat is. Neki legalább a mentalitásával nincs probléma. Csobothnak voltak remek megmozdulásai, ugyanakkor voltak rosszabb megoldásai is. Ráadásul a védekezésben többször is lemaradt.
Ami jó…
Ha pozitívumot kell mondanom, egyre jobban látszik, hogy mit akarunk játszani. Tajti és Mörschel érkezésével, egyre nagyobb területet játszunk be, technikai tudásuk sok kényes szituációt megoldott. És ahogy visszaváltanak védekező pozícióba, így Onovo is szabadabban mehet fel. Vincent ebben a rendszerben a másodvirágzását éli, jönnek is tőle a gólok. Tajti és Mörschel több kulcspasszt is adnak meccsenként, és jó helyekre érkeznek a második labdákra. Tetszik Ambrose agilis játéka. És úgy látom, hogy folyamatosan fejlődik. Ugyanakkor ez még mindig kevés, ez még mindig nem egy Diagne vagy Budu szint. A védősorunk a jobb napjain egy erős közepes teljesítményre képes, míg a rosszabb napjain több gólt is össze tud szedni. Ezzel a védősorral nem hogy a nemzetközi kupában de a hazaiban sem mehetünk biztosra. Ami szintén szembetűnő, hogy szinte minden meccs végére összeesik a csapat. Nem tudom, ki a felelős az erőnlétért, de jól láthatóan nincsenek a topon a fiúk.
Ha nem találjuk meg a megoldást a hibáinkra, akkor vissza fogunk süllyedni a középcsapatok közé.
És még valami. Nagyon rövid a padunk. Ha nincs Tamás Krisztián és Ljujic, akkor a kezdőn kívüliek már nem feltétlen azt a szinten tudják hozni, mint a kezdőnk. (Talán ezért is várt Nebojsa olyan sokat a cserékkel.)
Drámai mérkőzésen, tizenegyesekkel vívta ki a Paks a továbbjutást a Magyar Kupa 5. fordulójába a Honvéd ellen. Az NB II-ben eddig gyengén szereplő kispestiek viszont komoly életjelet adtak magukról, éppen a Vasas elleni, hétfő esti rangadó előtt.
TÖBB, MINT 90 ÉVE
„Erő a lábban, érzés a szívben!”
Ez volt a mottója annak a marketing-kampánynak, amelyet több mint hat évvel ezelőtt indított el George F. Hemingway, a Honvéd akkori tulajdonosa. A Kispest a Videotonnal csatázott a bajnoki címért, és reális esélye volt arra, hogy 1993 után ismét aranyat nyerjen.
Ehhez azonban a Kispest fanatikus szurkolóinak is be kellett állniuk a csapat mögé. Meg is tették, mint mindig, mindenhol! De nem csak rájuk volt szükség, hanem azokra is, akik szintén szeretik a Honvédot, de a lelátón visszafogottabban szokták biztatni a játékosokat.
Őket kellett meggyőzni, hogy még nagyobb lelkesedéssel szurkoljanak.
Az akció egyik ötletgazdája Dudás-Györki Tamás, a Kispest akkori marketingese volt. Ő javasolta, hogy újra fel kell eleveníteni a Honvéd ősi, több mint kilencven éves szlogenjét.
„Erő a lábban, érzés a szívben!” – mondta a szakember, és mindenki támogatta az ötletét. A klub szurkolói és Kispest-párti munkatársai közül mindenki ismerte a jelmondatot, de tudták, hogy az aranyérem elhódításához erősen kell hangsúlyozni.
Így megjelent a programfüzetben, a honlapon, a hirdetőtáblákon és a BKV megállóinak és járműveinek a felületein is (ezeken is reklámozták a Honvéd hazai meccseit).
ÚJRA BEVÁLLT
A Honvéd Facebook-oldalán, 2017. május 26-án, egy nappal a sorsdöntő mérkőzés előtt, a következő posztszöveg jelent meg. Az utolsó fordulóban ugyanis Kispest-Videoton meccset rendeztek a Bozsikban.
„Erő a lábban, érzés a szívben!
Ez a klubunk egyik mottója immár 90 éve. Az utolsó leheletünkig, szívből fogunk hajtani értetek és a tizennegyedik bajnoki címért. Igaz, hogy papíron feleannyit ér a klubunk kerete, mint a Videotoné, de ez a pályán nem fog látszani, mert éhesek vagyunk a sikerre, és újra ott lesztek velünk, felejthetetlen hangulatot varázsolva a Bozsik Stadionba.
Milyen érzés lenne majdnem negyedszázad után újra bajnoki címet ünnepelni! Mindent meg fogunk tenni a győzelemért, hogy karneváli hangulatban ünnepelhessük együtt az aranyérmet!
Hajrá, Honvéd! CSAK A KISPEST!”
Az ígéret nem maradt üres frázis, hanem valóra vált. A gólkirály Eppel Márton találatával a piros-feketék 1-0-ra győztek és bajnokok lettek.
A poszthoz egyébként az alábbi képet csatolta Dudás-Györki:
Fotó: Budapest Honvéd FC
A HARCOS
A felső sor bal szélén nem más látható, mint annak a csapatnak az egyik legfontosabb játékosa, a motor, a szív és a lélek: egy bizonyos Djordje Kamber.
A boszniai-szerb, de már magyar állampolgársággal is rendelkező, legalább tripla tüdejű játékos (a középpálya és a védelem tengelyében is kimagasló teljesítményre volt képes) akárhol játszott Magyarországon, mindenhol a csapata erőssége volt. A legnagyobb közönségkedvenc azonban Kispesten lett.
Annak ellenére, hogy nem a Honvéd saját nevelésű játékosa volt, tökéletesen illeszkedett Magyarország és az egyetemes világ egyik legfontosabb klubjának a jelmondatához.
Nem ismert elveszett labdát és fáradtságot sem. Mindig tudta, hogyan kell szólni a társaihoz. Ha kellett, biztatott, ha kellett, az „asztalra csapott”. És mindenki hallgatott rá, akárcsak a legjobb barátjára, a horvát Ivan Lovricra.
FELSORAKOZÁS
Djordje Kamber csütörtök este, a Paks elleni kupameccsen, mint megbízott vezetőedző irányította a Honvédot az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott Paks ellen. A továbbjutás végül a paksiaké lett, de a meccsen látott Kispest az igazi Kispest volt.
Olyan, amilyet mindig is látni szeretne a fanatikus szurkolótábora.
Olyan, mint maga Djordje Kamber.
Fotó: Budapest Honvéd FC
Az NB II-ben eddig látott Honvédból ugyanis hiányzott az igazi harci szellem. Olyan, amilyen az aranyoroszlánt (kabalaállata) jellemzi. Láttam a Kispest eddigi összes meccsét ebben az évben, a legnagyobb gond az volt, hogy a férfias hang eddig hiányzott a vezértől.
Mindenkinek, így a futballistáknak is van lelkük, van szívük, nem mindegy, hogyan szólnak hozzájuk. Ám a felnőtt futball a férfiak között valóban a férfiak sportja.
Kell a biztatás, kell az önbizalom növelése, de mézesmadzag-szólamokkal nem éleszthető fel a harci kedv.
Csütörtök este Djordje Kamberen és a játékosain is látszott, hogy nemcsak túl akarnak lenni az éppen következő meccsen, hanem harcolni akarnak és fognak is azért, hogy sikerrel vívják meg.
Olyan elánnal küzdöttek a pályán, mint ahogyan a fanatikusaik mindig is teszik azt a lelátón.
Nem ismertek elveszett labdát, nem adtak fel párharcot, mentek előre tiszta szívből.
A siker elmaradt, de a Kispest is megérdemelte volna a továbbjutást.
„Erő a lábban, érzés a szívben!”
Ez a Kispest már nem az a Kispest volt, amit 2023-ban eddig láttunk.
Djordje Kamber mögé a szurkolótábor nem állt be, mert eddig is a Honvéd mögött volt. A legenda mögé a játékosok és a szakmai stáb tagjai sorakoztak fel.
Mert pontosan tudják ők is, akárcsak a lelátó népe, hogy mit és hogyan tett le az asztalra játékosként a Kispestért (is). Hogy milyen mentalitást, milyen hozzáállást képvisel.
ANGYALFÖLDÖN
A Kispest hétfőn a Vasas vendégeként a bajnokság rangadóján szerepel majd.
Előzetesen az angyalföldiek az esélyesebbek, akárcsak a paksiak voltak.
Ám ha a Vasasnál bárki azt gondolja, hogy elég lesz csak a focicsukákat a mezzel együtt kiküldeni a pályára, akkor az végzetes hiba lesz.
Mert a Kispestnek újra Djordje Kamber a vezére!
A Honvéd vezetőitől remek döntésnek bizonyult, hogy őt nevezték ki megbízott vezetőedzőnek.
Mert a harci kedvet, így magát a hitet adta vissza a Kispest teljes közösségének.
Biztos vagyok benne, hogy a hétfői Vasas-Kispestről még nagyon sokáig fogunk beszélni.
Mert én azt is láttam, ahogyan a Vasas harcolt a Nyíregyháza elleni legutóbbi hazai bajnokiján és a Gyirmót ellen a szerdai, szintén otthoni kupameccsén.
A hétfői az érzelmek szenvedélyes rangadója lesz.
Olyan, amilyenre minden nap szüksége van a legfontosabb dolognak a világon.
Vasárnap elhunyt Bucsik István, akit mindenki Piciként ismert. Ötvenhat éves volt. Ő volt az egyik legfanatikusabb Újpest-szurkoló, aki dolgozott is a lila-fehérek klubjában, valamint a REAC-nál és a Hungaroring csapatában is. Mindenhol szerették és tisztelték. Nemcsak az Újpest-szurkolók, hanem klubhovatartozástól függetlenül a szurkolói szubkultúra legtöbb tagjai is. Bucsik mindig segített az NB1.hu-nak, amikor honlapunknak nehézségei voltak.
A DERBI HELYETT
Szia Pici!
Vasárnap, mint 10 éves korom óta mindig, készültem arra, hogy kimegyek a Derbire. Indulás előtt még ránéztem a Facebookra, és akkor ért egy hatalmas pofon.
A Réti Zsolti posztját láttam…
Azt írta, hogy most vége az internetnek számára, majd éjjel visszanéz. Hozzátette, hogy ez lesz élete legnehezebb Derbije…
Rögtön tudtam, hogy rólad van szó. Mert tudom, hogy milyen fontosak vagytok egymásnak Zsoltival. És azért is, mert amikor utoljára találkoztunk az Újpesti Piacon, ami szerintem a világ legjobb piaca, mélyen és őszintén beszéltél magadról.
Ez volt az első olyan beszélgetésünk, amikor nem viccelődtél. Ismerlek vagy 30 éve, de ilyen még soha nem fordult elő.
Mindig vidám voltál, mindenkihez volt egy kedves vagy egy troll szavad. És ezért nem hittem el, hanem biztos voltam benne, hogy örökké fogsz élni!
Miután újra elolvastam a Zsolti posztját, összetörtem. Nem szoktam sírni, de férfiasan bevallom, hogy most így történt. Elment minden erőm és lelkesedésem. És először nem mentem ki a Derbire.
Azonnal írtam a Zsoltinak, miközben eszembe jutott a Mentős Gabi és a Szőke is, akiktől szintén könnyes szemmel kellett már elbúcsúznom a honlapunkon.
VASÁRNAPONTA
Soha nem felejtem el, ahogy megköszönted mindig nekem, hogy vasárnaponként kijártam a REAC-ra. Azt hittem csak viccelsz velem, mert tudod, hogy elsősorban azért mentem oda, hogy veled találkozzam. Hogy halljam a történeteidet. Mindig kínáltál étellel, kávéval és itallal is, mert pontosan tudtad, hogy már megint hónapok óta csúszik a fizetésünk.
Tőled elfogadtam a segítséget!
Tudtad rólam, hogy Újpestre jártam gimnáziumba és azt is tudtad rólam, hogy harmadik éve Újpesten lakom. De soha nem zavart, hogy nem vagyok Újpest-szurkoló és az sem, hogy nem a IV. kerületben nőttem fel.
Helyette inkább meséltél nekem. A szeretett csapatodról, a barátaidról, a családodról és azokról is, akik szintén soha nem fogják feldolgozni a hiányodat: az Újpest szurkolóiról!
A DERBIN
A vasárnapi Derbit már nem élhetted meg! Ezért elmesélem neked a legfontosabbakat, mert hiszem, hogy valahogy most is olvasol, mert mindig őszintén elmondtad a véleményedet az írásaimról. Amiért szintén örökké hálás leszek neked.
Szóval a lényeg: az Újpest egységesen, hangosan vonult be a Groupamába. Nagyon jó szurkolást csináltak ők is a meccsen.
Büszke lettél volna rájuk. És tudom, hogy az égi lelátókon most is az vagy!
És képzeld: a Zsolti nem tartotta be az ígéretét, mert most is küldte a zseniális képeit. Arról, ahogyan vonultok a Ferencvárosban. Mindegyik felvételen kerestelek…
De sajnos már hiába…
Mindig azt állítottátok Zsoltival együtt, hogy „Maradunk végig!”
Engedj meg nekem egy másik ígéretet is.
Nem csak, hogy maradunk, de szurkolunk is végig!
Add át kérlek az üdvözletemet a Szőkének, a Mentős Gabinak, a Hypós Ferinek és a Nagy Atillának is!
Október 22-én, napsütötte délutánon az OTP Bank Liga 10. fordulójában az MTK Budapest FC csapott össze a Puskás Akadémia csapatával. A végeredmény ismert. A felcsúti alakulat súlyos vereséget mért a kék-fehérek együttesére. A meccsbeszámolón túl szeretném feltárni, hogy minek köszönhető a három mérkőzés óta tartó lejtmenet. Továbbá megpróbálok kísérletet tenni arra, hogy megértsük miért van őskáosz az MTK védelmében. Tartsatok velem!
GYENGE KEZDÉS…
Bizakodva baktattam a stadionba, és mire megérkeztem pár perces késéssel, már tizenegyest is ítélt a játékvezető a javunkra, hosszadalmas VAR-ozást követően. Stieber Zoltán állt oda elvégezni. Olyan gyönyörűen a kapufára lőtte a labdát, hogy több szurkolótársam szarkasztikusan meg is jegyezte, hogy belehaltak olyan szép volt. Ugyanakkor gól nem lett belőle.
A játék ment tovább és nem detektáltam azt a fajta magabiztosságot a csapatban, amely jellemezte őket a korábbi fordulókban. Passzolgatás egymásnak a középpályán, bizonytalan kísérletek arra, hogy az ellenfél támadó harmadába kerüljünk. Ennek következtében érkezett is a gyors gól a Puskás részéről a 10. percben Batik Bence révén.
Majd érkezett az újabb csapás. Bobál Dávid kiesett a védelmünk tengelyéből. Mint később kiderült achilles-ínszakadása lett. A műtéten a hét elején sikeresen átesett, innen is jobbulást kívánok neki, és remélem mihamarabb vissza tud térni, mert szükségünk van rá. Horváth Dávid mester érezhetően tétovázott egy darabig, nyilvánvalóan ő sem volt hirtelenjében felkészülve arra, hogy az egyik kulcsjátékosunk lesérül. Még bőven zajlott Bobál ápolása a partvonalnál, de csak percekkel később küldte el Spaleket melegíteni a vezetőedző. Nagyjából 3-4 percen át emberhátrányban kellett játszanunk. Ráadásul így két klasszikus védővel maradtunk, ami teljesen érthetetlen volt sokunk számára.
A zavart ki is használta az ellenfél. Gruber Zsombor nagy szólóját követően volt eredményes, és ezzel már kétgólos hátrányban voltunk.
Komoly helyzetet ezután sem sikerült kialakítanunk. Stieber egy veszélyes szabadrúgást eresztett meg, amelyet védett a felcsúti hálóőr.
Nem kimondottan jó játékkal, de magbiztosan tartotta meg tehát előnyét a Puskás. És ez még csak a kezdet volt, el nem tudtuk képzelni mi jöhet a második játékrészben.
…ERŐS VISSZAESÉS
A szünet után több szurkolótársam úgy vonult vissza a lelátóra, hogy nem vár semmit már ettől a mérkőzéstől, csak legyünk túl rajta méltósággal. Nos még ennyit se kaptunk. A felcsúti brigád, mint kés a vajon ment át a hézagos védvonalainkon. Könnyedén kigurigáztak bennünket. A félidő elején Kocsis védőnk nagy lövést eresztett meg. Becsültem, mert a támadóink közül senki se vállalkozott lövésre.
0-2-nél úgy játszottunk defenzív labdabirtoklást, mintha mi vezetnénk.
Ez teljesen érthetetlen volt mindenki számára. A felcsúti felállt védelmen egyszerűen képtelenség volt átjutni, nem volt semmi ötlet, elképzelés. A 65. percben elérkeztünk a mentális összeomláshoz is. Megkaptuk a harmadik gólt, és látszott rajtunk, hogy semmi, de semmi nem szól mellettünk.
Egy középkorú szurkolótársam keserűen megjegyezte, hogy bólyák ellen az edzésen jó fizetésért megy, de felállt védelem ellen nem. És erre abban a helyzetben tényleg nem lehetett mit mondani. Arra az ember tényleg nem tud mit mondani, hogy még az első félidőben Kovács Matyi szépen elmegy a védője mellett, tökéletesen beadja a labdát és Zsóri meg végignézi, hogy a kapus lehúzza azt. Ilyen a világon nincs.
Zsórinak nagyjából két értékelhető labdaérintése volt a második félidőben, zéró góllal áll 10 forduló után a bajnokságban és Horváth Dávid véletlenül sem játszott el azzal a gondolattal, hogy ne őt nevezze a kezdőbe, hanem mást.
Mondjuk, Némó hiányában a merítés sem a legjobb, de ha nincs más, abból kell főzni ami van. Próbálja ki kezdőként Molnár Rajmundot, vagy akár Kovács Matyit is be lehetne dobni centerként, mert ő meg néha elveszik a széleken az erős védőkkel szemben.
A harmadik gól után én elmentem megkeresni a dohányzóba a morális megváltást, vagy legalábbis a lelki békét. Addig az ultra szektorban klubvezető-kritikus rigmusok kezdtek el zúgni.
A KÉTRUDAS
Mire visszaérkeztem, arra lettem figyelmes, hogy társaim már nem tartották fel a ‘Lift nem működik!’ feliratú kétrudas molinónkat, ami arra utal, hogy nem elfogadható, hogy az MTK évek óta az NB I és az NB II között ingázik oda-vissza.
Mint kiderült, egy rádiózást követően a biztonságiak vetették le a kétrudast. A meccs után az inkriminált helyzetet a klub az MTK Baráti Kör Facebook posztja alatt úgy kommentálta, hogy nem adtak ki utasítást a drapi eltávolíttatására.
Én azt gondolom, hogy elvileg egy olyan országban élünk, ahol véleményszabadság van, és ez a jog mindenkit megillet, így a szurkolókat is. Hogyha ez egy biztonsági magánakciója volt, vagy félreértés történt, akkor a klubvezetésnek ennek megfelelően kellett volna eljárnia.
Csak azt tudom remélni, hogy ilyen többé nem fordul elő. Nem ez volt az első kínos konfliktus a biztonsági szolgálat és a szurkolók között.
ELKESEREDETTSÉG
A Puskás Akadémia a mérkőzés hajrájában megadta nekünk a kegyelemdöfést. Rúgott még két gólt. A negyedik gól után érdemes volt figyelni kapusunk Demjén Patrik reakcióját, aki tagadhatatlanul kiborult mezőnyjátékosainkra. Őt sajnáltam a legjobban. A taktikailag és mentálisan is legyőzött csapatunkból egyedüli volt, aki kiemelkedett. Ha ő és a bravúrjai nincsenek, akkor alsó hangon 8-0 lett volna a végeredmény.
Akiket még szintén sajnálok, azok a gyerekek, kamaszok, tinik, akik szüleikkel kilátogatnak a mérkőzésekre. Tudom, hogy vannak olyan szülők többen is, akik látták az MTK-t fénykorában, és arról mesélnek fiaiknak, lányaiknak, hogy ez a fővárosi kék-fehér gárda a legnagyszerűbb magyar csapat volt valaha. Most ezeknek a fiataloknak ezt kell nézniük. Egy mentálisan megvert csapatot. És egy csillogó szemű gyereknek nem feltétlen lehet és nem is kell elmagyarázni, hogy lesz ez jobb is, ez csak egy kis megingás. Nem. Ő most akarja látni azt a csapatot, amiről az apukájuk beszélt nekik.
És igazuk van!
Ha hiányos is a keret a sérültek eltiltottak miatt, akkor sem kéne lélekben úgy összeomlania a többi játékosnak, mint egy kártyavárnak. Akkor legalább tisztességesen vérezzenek el, ahogy ezt tette a Kecskemét az Újpest ellen. Öt gól után se adták fel, és tudtak is szépíteni 5-3-ra.
FELADAT ÉS FELELŐSSÉG
Horváth Dávid mester első nagy kihívása elé érkezett az MTK kispadján. És egyelőre úgy néz ki, nem találta ki, hogyan birkózzon meg ezzel.
A lefújás utáni sajtótájékozatón adott nyilatkozata is tanácstalanságot sugalmazott. Pedig most van itt az idő, hogy megmutassa méltán ő az MTK vezetőedzője, aki vállalja a felelősséget minden tettéért, és igyekszik erőt sugározni és akaratot a hibák orvosolására. Értelemszerűen nem a lehetetlent várom el, mint szurkoló. Nem azt várom, hogy Horváth Dávid a semmiből teremtsen elő egy góllövő csatárt, egy belső védőt meg egy ballábas szárnyvédőt. Ez a vezetőség és a már sokszor emlegetett technikai stáb feladata lesz a téli igazolási időszakban, amiben egyébként a vezetőedző is benne van, de nem egymaga dönt.
Az akut védelmi válságkezelésre én megfontolandónak tartanám azt, hogy Nagy Zsombit és/vagy Várkonyi Bencét rendeljük vissza kölcsönből. Eleve nem értettem mi volt az elképzelés amögött, hogy Várkonyit kölcsönadtunk, mikor nem túl acélos a kispadunk.
A hétvégén esedékes Mezőkövesd elleni bajnokira én lehetőséget adnék, az eddig csak kispadon helyett kapott Vadnainak. Nagy tapasztalata van és a védelem megsegítésére pont ilyen ember kell most. Nem olyan játékos mint régen, de a jelenléte szerintem ebben a helyzetben sokat segíthet.
Csak egy változás a kezdőben, a közép-amerikai válogatott meccséről vélhetően fáradtan érkező Mörschel helyén Mack kezd, így a felállásunk Banai, Pauljevic- Kosanovic- Hall- Tamás, Onovo- Mack-Tajti, Kiss- Ambrose- Csoboth összeállításban kezdünk. Az első 52 percben az történt a pályán amit mi akartunk. Sokkal frissebben játszottunk, sokkal gyorsabbak voltunk, és ami a legfontosabb, hogy sokkal gyorsabban mentünk át védekezésből támadásba, mint ahogy azt a Kecskemét le tudta volna követni. Az 5. percben Csoboth szerez labdát a saját térfelünkön, kiugrik vele úgy hogy a védője lerántani sem tudja, leadja Ambrose-nak, aki a lehető legjobb ütemben teszi vissza Kevinnek, aki elgurítja Varga kapus mellett. 1-0. A 16. percben Csoboth veszít labdát, fordul a Kecskemét, de a jobbról visszatett labdát Zsótér eltöri. A 32. percben egy bal oldali Tajti-szöglet átszáll a hosszúra, Hall visszapassz Mackhoz, aki keresztbe gurítja Tamás Krisztiánhoz, aki 32 méterről hatalmas gólt ragaszt a jobb felsőbe. Szépségdíjas találat és 2-0.
A 38. percben Ambrose leszerelte a könnyelmű Belényesit, betört a tizenhatoson belülre. Az első lövését blokkolták, a másodikat a kapus védte. Kár, hogy Peter ezt elönzőzte, mert középen Csoboth, a túloldalon pedig Kiss Tomi érkezett, utóbbi nagyon üresen. Vége az első játékrésznek és egy igen jó félidőt produkáltunk. Többnyire az történt a pályán amit mi akartunk. Volt három nagy helyzetünk abból kettőt gólra váltottunk. Szintén figyelemreméltó, hogy kétszer is jó helyen tudtunk labdát szerezni, így ezekből üres területekre vezethettünk kontrákat. Így született Kevin gólja és Ambrose helyzete. A Kecskeméten zavarodottság látszik, néha fogalmuk sincs, hogy állítsák meg a villámgyors csatárainkat.
Plusz hét perc játék
A második félidőt is jól kezdjük. Tajti elveszíti a labdát, da aztán harcosan visszaszerzi Vágótól, és pontos lövést ereszt a jobb alsóba. 3-0. Varga a másik oldalra várta a lövést. Ismét a támadóharmadbeli területen szereztünk labdát, amit sikerült gólra váltani. Az 51. percben Mack ugratja ki Pauljevicet a jobb oldalon, aki az alapvonaltól visszagurít a második hullámban érkező Onovóhoz, aki 6 méterről megelőzve a védőjét felvarrja a léc alá. 4-0. Ebben az akcióban nagyon szép volt Mack kulcspassza Brankóhoz, ő pedig fel sem nézve gurította vissza középre, ahol Onovo érkezett tökéletesen. És még mindig nem állunk le. Az 52 percben Kiss Tomi szerez labdát a félpályánál (újabb fontos labdaszerzés) megindul vele, mikor kilépnek rá továbbadja Ambrosenak, aki visszagurítaná Kissnek, csakhogy mögé megy ami így pont jó Onovónak, aki egyből keresztbe lövi a kapu előtt és középen jól érkezik Csoboth, aki megelőzve a védőjét a közelről a hálóba lövi. 5-0. Szép volt Kiss labdaszerzése, Onovo centerezése, és Csoboth berobbanása is. A közönség rákezd az „Újpest parádé!” kezdetű nótára. Azt hiszem, hogy a fiúk itt már egészen biztosak voltak a győzelemben, és Vignjevics hiába hajtotta őket tovább, innentől már nem ugyanazzal a lendülettel mentek tovább. Ez felhozza a Kecskemétet, és az 57. percben szöglethez jutnak. A beívelés középre érkezik, ahol Szalai 7 méterről erős fejest küld a kapunk jobb oldalába. Sajnos, hiába voltunk meg létszámban az ötösnél, nem is osztottuk el megfelelően az embereket, és a labdát sem támadtuk elég határozottan. 5-1. A 60. percben minden mindegy alapon letámad a Kecskemét és Csoboth el is adja a labdát a 3 rátámadó játékos között. Megjátszák középen Szuhodovszkit, aki miután tol rajta egyet bezúdítja a jobb felsőbe. Szépségdíjas találat ez is, Banának esélye sem volt. 5-2.
Ez a második bekapott gól kicsit felébreszti a csapatot, és ismét több energiát teszünk a meccsbe. A 68.percben Mack rúgja fel a labdát Ambrose-nak, aki visszateszi német légiósunknak. Ő Csobothtal a bal oldalán és Kiss-sel a jobb oldalán kerül lövő távolságba, és ahelyett hogy leadná valamelyik érkező csatárnak, gyengén a kapu bal oldala fele tekeri. Ez nem okozott gondot Vargának. Kár érte. A 85. percben ismét Szuhodovszki adja be a szögletet ezúttal is középre, ismét rosszul osztjuk el a támadókat, így Vágó erővel fejel a kapunkba. 5-3. A hosszabbítás utolsó 5 percében még két kecskeméti helyzet, de ezeket megússzuk, így miénk a győzelem.
Összegzés
Az első 52 percben álomszerűen játszottunk. Frissek voltunk, koncentráltak voltunk, gyorsak voltunk, és olyan tempóban fociztunk, ami egyszerűen sok volt a Kecskemétnek. Három gólt is szereztünk úgy hogy a letámadásnál elvettük az ellenféltől a labdát, és baromi gyorsan beérkeztünk vele az üres területekre. Rengeteg volt az extra a játékunkban, többen is átlag feletti teljesítményt nyújtottak ez alatt az idő alatt. Az 5-0-nál azt hiszem, hogy elhitték a srácok hogy ez a meccs már megvan, és elkezdett csökkenni a koncentráció, lassabban mentünk bele a párharcokba, és a második labdákat már nem mi, hanem az ellenfél szedte össze. Három gólt kaptunk. Egyet egy buta labdavesztésből, kettőt pedig szöglet után. És akkor egy kicsit álljunk meg. Mindkét szöglet gólnál megvoltunk létszámban. De a mieink inkább területet fogtak mint embert, így mindkétszer viszonylag zavartalanul tudott fejelni az ellenfél. Sajnos már a sokadik ilyen gólt kapjuk a szezonban. Erre sokkal jobban oda kell figyelni. Szintén nagy tanulság, hogy egy agyon nyert meccset is szorossá lehet tenni, ha nincs meg a kellő koncentráció. Ha ezen a meccsen kiegyenlített volna a Kecskemét, az minden idők egyik legnagyobb feltámadása lett volna. Nekünk pedig óriási blama. Szerencsére nem így történt.
Amikor a kapus se nem jó, se nem rossz
A kapuban nehéz Banait értékelni, mert volt egy szép védése a hosszabbításban, de mellette alig volt dolga. A három gólról így többszöri visszajátszás után azt gondolom, hogy nem tehetett. Pauljevic remekül védekezett, az ő oldalán csak kétszer mentek el, és ezúttal hasznosan segítette a támadásokat. A negyedik gólunknál gólpasszt adott Onovónak. A Kosanovic-Hall belső védő páros sokáig nagyon jól állta a sarat, de hogy két gólt kaptunk szöglet után az ötösről, abban ők is benne vannak. Tamás Krisztián szokás szerint gyorsan és hatékonyan focizott, a gólja pedig extrává emelte a teljesítményét. Onovo ma ismét nagyot játszott. Szokás szerint sok támadást is megakasztott, de a gólja és a gólpassza emelte átlag fölé a teljesítményét. Mack ezen a meccsen önmagához képest ismét kiválóan játszott. Ő szűrt a védővonal előtt, és ezúttal egész jó hatékonysággal rombolt. Sőt, a második gólunk előtt ő adott gólpasszt, illetve volt egy helyzete is. Tajti hatalmas munkát végez szervezésben, és egyre jobban kiveszi a részét a védekezésből is. A labdaszerzése és az abból jövő gólja klasszis volt. Kiss Tomi is nagyon jól játszott. Voltak remek megindulásai, jól bontja az ellenfél védelmét és az átlag feletti sebessége sok nehézséget okozott az ellenfél védőinek. Csoboth ma ismét klasszis játékot produkált, elsősorban a két gólja miatt, de egészen remek megoldásai is voltak. Ambrose ismét nagyot játszott. Ugyan az utolsó pillanatokban nem mindig a legjobb megoldást választotta, de az első gólunknál remek gólpasszt adott Csobothnak, és emellett is helyzetbe tudott kerülni, illetve az ötödik gólunknál is volt egy kulcspassza Onovóhoz.
Vignjevics erényei
Vignjevics mostanra jól összerakta a csapat játékát. Ami szembetűnő, hogy az egész mezőnyben mi megyünk át a leggyorsabban védekezésből támadásba, és ez egy olyan fegyver, amivel meccseket tudunk nyerni. Míg pár meccsel ezelőtt ostoroztam, hogy túlságosan a biztonságra törekszik, és ezzel lassítja a játékunkat, mostanra visszatalált az üdvözítő stratégiához, és olyan kontrákat vezetünk, amiket az ellenfelek nem tudnak lereagálni. Szintén Vignjevics javára írom, hogy több játékosunknak is visszatért az önbizalma és a formája is. Fizikailag is jól bírjuk a meccseket, és azt hiszem hogy az utolsó 3 meccsünkön (Debrecen, Diósgyőr, Kecskemét) már stratégiailag is az ellenfelek fölé nőttünk. Szembetűnő, hogy például míg Vincent Onovo, korábban csak szenvedett a 8-as szerepkörben, mostanra már nem csak felér, de gólokat szerez és gólpasszt ad. Ez pedig bővíti az edző taktikai tárházát, mert így játszhatunk vagy két szűrővel (Mack-Onovo) és egy támadóbb játékossal, (Tajti,Mörschel vagy az éppen sérült Ljujic) vagy egy szűrővel és két támadóbb szellemű játékossal. De felhozta TajtitMackot, Kiss Tamást és Ambrose-t is.
Nem egy szerencsésnek ismert dátumon, hanem péntek tizenharmadikára hirdették meg a legenda, Hidegkuti Nándor szobrával kapcsolatos felavatást a róla elnevezett stadion előtt, a Hungária körúton. Az esemény két részből állt össze: egy hivatalos és formális részből, majd ezt követte a szurkolók részéről szervezett, családias szoboravatás.
AZ ÜNNEPSÉG
A szoboravató ceremóniát Zakor Sándor, az MTK Budapest FC tulajdonosa nyitotta meg beszédével. Őt követte Lomnici Zoltán alkotmányjogász, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Majoros Áron Zsolt, a szobor alkotója és Rózsa Mihály, egy elkötelezett szurkoló. Utolsóként Deutsch Tamás, az MTK klubelnöke szólalt fel.
Minden beszéd részletes elemzését most nem szeretném végrehajtani. Aki érdeklődik a hivatalos beszédek iránt, az különböző hírforrásokban találhat összefoglalókat a szoboravatásról. Deutsch Tamás beszéde teljes egészében elérhető az MTK klub honlapján, ami számomra a legérthetőbb volt mind az öt közül. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mindegyik beszéd rendkívül értékes volt. Azonban érzésem szerint a hangosítás nem minden esetben volt tökéletes, és a Hungária körút zajai sokszor elnyomták a felszólalók hangját.
Az ünnepségen részt vettek az MTK fontos személyiségei is. Kanta József, korábbi csapatkapitányunk, a modern kori klubhűség egyik példaképe, Kenesei Krisztián, korábbi csatárunk és jelenlegi asszisztens edző, Horváth Dávid, vezetőedzőnk, de a mostani játékosok és alkalmazottak is részt vettek az ünnepségen. Viszont Kósa Gyuri bácsi, az MTK Baráti Kör örökös, tiszteletbeli elnök csak a hivatalos rész után csatlakozott.
Ez az esemény minden olyan szurkoló számára fontos volt, akinek az MTK múltja, jelene és jövője a szívében lakozik.
Az este „fénypontja”, ha lehet így nevezni, értelemszerűen a szobor leleplezése volt. Ha jól saccolom, talapzattal együtt nagyjából 2,5 méter magas rozsdamentes acélszobrot helyeztek el a stadion előtt, a Hungária körút felőli főbejáratnál.
Az alkotó, Majoros Áron Zsolt elmondta, hogy számára hatalmas megtiszteltetés volt a szobor elkészítése és megmunkálása. Nem egy klasszikus zsánerművet szeretett volna alkotni, hanem egyértelműen, ezzel precedenst teremtve, kortárs köntösben próbálta átadni Nándi bácsi alakját és szellemiségét a közönségnek.
Az acél sziluettekből összeállított művet saját műhelyében faragta ki, látszik rajta a belefektetett munka. Kiemelte, hogy számára fontos volt, hogy a mű az időtállóságot, az örökkévalóságot és a lelket is reprezentálja Nándi bácsi alakján keresztül. Ezzel a szelleme mindennap velünk lehet, MTK-szurkolókkal. Ezenkívül részletesen foglalkozott Hidegkuti életművével és személyiségével, és mint minden művész, megpróbálta ezt saját stílusában közvetíteni a nagyközönség felé a szobor formájában.
MŰELEMZÉS
Ahogy már jeleztem, kortárs és szokatlan szoborról beszélünk. Gyakorlatilag mindenkiből érzelmeket vált ki, aki ránéz. Szerencsém volt, hogy alaposan megtekinthettem sötétedés előtt is, ami a későn érkező szurkolótársaknak már nem adatott meg. A világosság és a sötétedés teljesen más érzést kelt a szoborral kapcsolatban.
Az alkotás kapcsán három egymástól nagyon különböző dolog jutott eszembe: a 3D-nyomtatás eljárása, a „Terminátor 3 – A gépek lázadása” című film, és végül egy olyan ókori római alak, amelyet acélba oltottak.
Ezek mind különleges és sokrétű asszociációk, laikusként ezek mentén tudom értelmezni a legendás futballistánkat ábrázoló művet. Majoros Áron Zsolt merész vállalkozásba fogott, noha nem fejszével és fával dolgozott. A múlt egyik legfontosabb alakját próbálta meg ábrázolni a jelen eszközeivel, hogy a jövő felé mutasson. Ebben a szép ív is benne van, bár nézetem szerint a művész úr talán túlvállalta magát a készítés során.
A rozsdamentes acél praktikus okokból tökéletes választás volt, mivel sosem lesz baja a szobornak, és ez nem elhanyagolható szempont. Az anyag, együtt a mondanivalóval, valóban jelképezi az örök érvényűséget és az elpusztíthatatlanságot. Ugyanakkor magát a küzdő, lélekkel teli futballistát talán nem adja vissza teljes mértékben.
Ráadásul az ilyen konstellációban helyezett szobor elhelyezése talán nem a legideálisabb, mivel mögötte azonnal észrevehető, hogy beolvad a bejárat vasrácsaiba.
Egyértelmű, hogy a szobrot szemből kell vizsgálni, hogy a sziluettek összeilleszkedése kiemelkedjen, és láthatók legyenek a rések a lemezek között, ami az egyediségét adja. Az értékelése ennek a megközelítésnek köszönhetően a leginkább megfelelő.
Ami a kivitelezést illeti, az arc kidolgozásánál lehet, hogy más megoldás lett volna a legjobb választás. Gyakorlatilag kapcsolódik a függőleges acéllemezek elrendezéséhez. Némi hasonlóságot mutat a függőleges acéllemezek elrendezésével, ami miatt az embernek olyan érzése lehet, mintha maszk vagy sisakrostély lenne Hidegkuti fején.
Kijelenthetem, hogy Majoros Áron Zsolt vállalkozása merész és tisztelem az elhivatottságát. Számomra egy klasszikusabb kivitelezés is megfelelő lett volna, de értem és tisztelem a művészeti területen mutatott kreativitását és formabontó hozzáállását.
EGYEDI TÖRTÉNELEM
A hivatalos ünnepség zárásaként mi, szurkolók, Nándi bácsi szobrát a saját MTK-s módunkon avattuk fel. Bár a kör családias volt a leghűségesebb társaimmal, de mi is megtartottuk a saját szoboravatásunkat.
Pandzarisz Sándor, az MTK Baráti Kör elnöke mondott egy olyan beszédet, amely minden szurkoló szívét megszólította. Nagy tapsot is kapott érte.
Ezután átmentünk a megszokott helyünkre, a Netovább nevű műintézménybe, hogy megvitassuk a műalkotást. Mindannyiunkban előtört a műkritikus, hiszen egy jó szurkoló nem csak a bírók szidásában és a keret összeállításához ért. Ilyen esetekben pláne, hogy a kortárs művészet is hozzátartozik a szenvedélyünkhöz!
Cimboráim vegyes érzelmekkel fogadták a szobrot. Volt olyan, aki hangosan kijelentette, hogy neki tetszik a szobor, és örül, hogy nem csak egy unalmas, mindenhol látható tucatszobor készült, hanem egyedi alkotás.
„Mi egyedi klub vagyunk egyedi történelemmel, és ehhez egyedi szobor dukál!” – jegyezte meg Marci határozottan.
Ez az eset juttatta eszembe egy beszélgetésemet Krisz barátommal a Villányi Vörösbor fesztiválról, amikor R-Gó koncert közben arról beszélgettünk, hogy attól, hogy valaki nem szeret valamit (például én az R-Gót, ami nyilvánvaló), az még objektíven nézve nem teszi azt borzalmasnak, ötlettelennek vagy ízléstelennek. Ugyanez vonatkozik erre a szoborra is. Csak azért, mert valakinek nem tetszik, objektív szempontból nem feltétlenül rossz.
Elhangzottak különféle jelzők, például a „Hidegkuti Transformers Szobor” és hasonlók. De a szurkolók azért vannak, hogy kritizáljanak és véleményt formáljanak, ahogy mindannyian tettük.
CSAK A MIÉNK?
Lezárásként hozzáfűzném, hogy egy fontos dologról elfeledkezhetnek néhányan a szobor kapcsán. KiKnek szól végül is ez az alkotás? Nyilvánvaló, hogy elsősorban az MTK-soknak, de miért nem került ez említésre?
De mi van azzal, hogy talán minden magyar szurkolónak is? Hiszen Nándi bácsi az Aranycsapat 9-es tagja volt. Vagy ott vannak az egyszerű járókelők, akik munkából jövet-menet találkoznak vele. Ha ránéznek, felismerik-e Nándi bácsit? Milyen érzelmeket vált ki belőlük, vagy akár más csapatok szurkolóiból, akik éppen a saját csapatuknak szurkolnak?
Rengeteg kérdés, amelyekre csak az idő adhatja meg a választ.
A kiégés gyakori, sok sportolót érintő, ugyanakkor gyakran tabuként kezelt téma. A kiégés olyan állapot, mely akkor alakul ki, mikor valaki hosszú távon stressznek van kitéve. És egyedül már nem képes ezzel megküzdeni. Vegyük azt az esetet, hogy egy fiatal labdarúgó jelzi a túledzettség tüneteit. Erre az edzője így reagál: „Nincs kedved edzeni?!”. Vagy „Nem vagy elég elhivatott!”. A túledzettség, a túlterheltség, a sérülések és az élsport okozta nyomás gyakori stressztényezők. Amennyiben ezek a tünetek megjelennek, fontos, hogy a sportoló időben szünetet tartson. Pihenni kell, illetve szakember segítségével felmérni, mi okozza a stresszt.
Jelen cikk játékos szempontból vizsgálja a kiégés jelenségét. Azonban ugyanúgy értelmezhető edzők, klubvezetők, szülők és minden sportban érintett ember számára. Így érzékenyebbé válhatunk a környezetünkben megjelenő, kiégéshez vezető jelzésekre.
A sportolók kiégésének okai
A sportolók kiégésének számos oka lehet, az egyik legjellegzetesebb a pozitív visszajelzések, megerősítések hiánya. Ebből adódóan a játékos elégedetlenné válik helyzetével, önbizalma csökken. Az edzők sokszor nem megfelelő kommunikációval akarnak sikert elérni játékosaikkal. Ennek eredménye lehet a kiégés, szélsőséges esetben az élsportból való kilépés. Előfordulhat az is, hogy olyan csapattárs hagyja el a klubot, aki támaszként volt jelen a játékos életében. Pozitív szakmai és emberi visszajelzéseket kapott tőle, így társa hiánya negatív hatással lehet motivációjára. Pozitív megerősítést tehát edzője mellett más, számára hiteles személytől is kérhet és kaphat a játékos, megküzdési stratégiaként. Továbbá hasznos önmagának is adni pozitív visszajelzéseket, amikor valamit saját elvárásai szerint jól csinált.
Következő kiégéshez vezető ok lehet a monotonitás, a túledzettség és ezzel párhuzamosan a pihenés hiánya. Alapvetően az edzők mellett dolgozó szakmai stáb felelőssége, hogy megfelelően készítsék fel a labdarúgókat aktuális mérkőzésükre. Azonban a sportpszichológus is jelzőrendszer lehet, felismerve a túledzettség állapotának jeleit. A csapatba kerülés esélye miatt általában keménynek és fáradhatatlannak mutatják magukat a játékosok, ami nem őszinte kommunikáció az edzővel szemben. Ezért a sportpszichológus fontos szerepet játszhat a túledzettség felismerésében, és a játékossal egyeztetve jelezheti azt edzőjének. A túledzettség jelei közé tartozik a fáradtság, hangulatingadozások, motiváció csökkenése, étvágytalanság, a gyakori betegségek és sérülések, alvászavarok, stagnáló vagy romló teljesítmény. Valamint a már említett csökkenő önbizalom.
További ok lehet a játékossal szemben támasztott túl magas elvárás, a nehezen teljesíthető vagy irreális célok. Erre jó példa egy utánpótláskorú labdarúgóval történt esetem. Szülei nyomására igen erős szakközépiskolába került be, általános iskolai tanulmányait befejezve. Mivel fontos volt családon belül a magas szintű tanulmányok folytatása, azzal akarták motiválni gyermeküket, hogy amennyiben nem lesz legalább négyes átlaga félévkor, ideiglenesen felhagyhat a labdarúgással. Azonban a játékos számára a labdarúgás volt az első, így az edzések miatt nem tudta tartani a tanulással szemben felé támasztott követelményeket. Végül a szülőkkel is átbeszélve a helyzetet, megelőzhető volt a fiatal játékos kiégése.
A kiégés folyamata
A kiégés folyamata öt szakaszra osztható. Amennyiben a sportolónál beavatkozás történik az első négy szakasz valamelyikében, megelőzhető a teljes kiégés állapota.
Az idealizmus szakaszában a játékos nagy lelkesedéssel veti bele magát az edzésekbe. Gyakran irreális célokat tűz ki magának. Tapasztalataim szerint ez igen jellemző felkészülési időszakban, új csapathoz kerülve. Ilyenkor a játékos meg akarja mutatni, hogy több van benne, mint az előző szezonban mutatott teljesítménye. Ez rendben is van, lényeg a célok reális kijelölése. Továbbá lépésről-lépésre való elérésükhöz a megfelelő stratégia kidolgozása.
A realizmus szakaszában a játékos felismeri saját képességeit, lehetőségeit és korlátait. Ilyenkor reálisabb képet alkot magáról. Ehhez azonban kellő önismeretre van szükség, mert csalódást okozhat benne, ha aktuálisan nem tudja megvalósítani az általa oly régóta tervezett és vágyott célt. Az erős kapcsolati háló, a család támogatása és a tudatosság fontosak lehetnek ebben a szakaszban.
Ha a játékos bekerül a stagnálás szakaszába, lelkesedése és teljesítménye romlik. Érdeklődése csökken az edzésfeladatok, mérkőzések iránt. Ezt gyakran úgy éli meg az edző, hogy nem teszi eléggé oda magát játékosa a pályán. Ilyenoor úgy gondolkodik róla: „Van helyette másik játékos, aki motiváltabb, beteszem inkább őt.” Ettől azonban még inkább elveszíti motivációját a labdarúgó és tovább sodródik a teljes kiégés felé. Általában ilyenkor kéri a játékos vagy edzője sportpszichológus segítségét. Hiszen a sportoló már nem azt a teljesítményt nyújtja a pályán, amiért szerződtették.
A negyedik, frusztrációs szakaszban a sportoló saját elvárásai már nem egyeznek a valósággal, ami komoly frusztrációt okoz számára. Ilyenkor gyakran edzésbe menekül a játékos és az edzésmunka bizonyítási kényszere lesz domináns. Miközben privát szférája teljesen beszűkül, csapattársaival és edzőjével való kapcsolata romlik. Illetve magánélete is megsínyli ezt az állapotot. Ebben az esetben már hosszabb sportpszichológiai folyamatra van szükség, általában a klubváltást és az új csapatba való beilleszkedési folyamatot összekapcsolva.
Az apátia szakaszában közöny és érdektelenség a legjellemzőbb tünetek. A játékos magába fordul, rosszkedvű, reményvesztett és már nincs benne lelkesedés. Nem tűz ki magának újabb célokat, mert fél a valós vagy vélt kudarcoktól. Sportban és a magánéletében sem talál örömöt. Ez az állapot egészségügyi problémákat, mentális zavarokat és sérüléseket is okozhat. Ebben a szakaszban a sportolói identitás kérdőjeleződik meg és felmerül az élsport befejezése is.
A kiégés megelőzése és kezelése
A jól képzett edző gazdálkodik sportolója erejével, olyan módszereket keres, amelyek változatos terhelést eredményeznek. Reális célokat tűz ki játékosa felé és a teljes fejlődési folyamatra is koncentrál. Nem csak a pillanatnyi sikerekre. Partnerként tekint a játékosra, így a szakmai ötleteit és visszajelzéseit komolyan veszi. Hasznos jelezni a sportoló felé, miben volt jó egy-egy edzés vagy mérkőzés alkalmával. Aztán megbeszélni, miben szükséges még fejlődnie. Egyértelmű, konkrét instrukciókat adva, a pozitív kritika és támogató kommunikáció elengedhetetlen a kiégés megelőzésében.
További lényeges szempont, hogy legyenek olyan időszakok az edzések, mérkőzések között, amikor a sportolónak engedélyezett a „pihenés luxusa”. Amikor az élsporttól teljesen független dologgal foglalkozhat. Feltöltődve hatékonyabb lesz a teljesítménye, ami végső soron a csapat sikerességét eredményezi. A sportoló felelőssége is, hogy amennyiben a kiégés tüneteit tapasztalja magán, keressen fel sportpszichológust. Megtanulhat különféle relaxációs technikákat, melyek támogatják őt a feszültséggel való megküzdésben és hatékony pihenésben. A sportpszichológiai folyamat során a labdarúgó önmagára fókuszálhat, önismereti fejlődésen megy keresztül. Megtanulja teste jelzéseit felismerni, elfogadni és komolyan venni.
Összességben azt mondhatjuk, a képességek, kihívások, magánélet és élsport összhangja lényeges tényező a kiégés megelőzésében. Munkám során azt tapasztalom, manapság már egyre kevésbé titkolóznak a sportolók azzal kapcsolatban, hogy sportpszichológushoz járnak. A reális önértékeléshez hozzá tartozik, hogy felismerik, szakmai támogatásra van szükségük mentális egészségük megóvása, fejlesztése érdekében.
Banai – Pauljevics – Koszanovics – Hall – Fehér, Onovo -Tajti, Kiss – Mörschel – Csoboth, Ambrose összeállításban kezdtünk. Szerintem ez a legjobb felállás jelenleg (betudva hogy többen sérültek.) a 4-2-3-1-es formációban. És annak is örülhetünk, hogy ismét öt magyar a kezdőben!
Eseménydús első félidő
Az első percekben a Diósgyőr agresszíven és hatékonyan támadott le, így többször is labdát vesztettünk a saját térfelünkön. De izgatottságnak vagy kapkodásnak nyoma sem volt a csapatunkban (nem úgy a szurkolók között!). A 9. percben Vancas lőtt éles szögből, de Banai lábbal védett. A 14.percben Jurina fejelt kapura Koszanovic szorításában, de fölé is ment és Bana is rajta volt. A 17. percben végre kezd magához térni a csapat. Csoboth szerez labdát a saját térfelünkön. Végigviszi a támadást, majd kijátssza Kiss Tominak, aki tol egyet befelé, és ballal a jobb felső mellé teker. A kapus már verve volt, kevésen múlt, ez volt az első nagy helyzetünk. A 26. percben megint Csoboth viszi el bal oldalon a labdát, ketten is kilépnek rá. Így Tajti középen tisztán átveheti, rárúgja, és a kissé ütemtelen lövés be is menne, de a kapufa hárít. Ez volt a második nagy helyzetünk. A 30. percben Tajti ki akarta kísérni a labdát, de Gera elvette tőle, visszapassz Pernambuconak, aki rálőtte a hosszúra. Hall azonban beleért, így róla szögletre ment. A 34 percben Holdampf szerez labdát, indítja Pernambucot, sajnos Fehér lassan reagálja le, így a brazil lépéselőnybe kerül, de Bana hárít. A 40. percben Dió-szabadrúgás a jobb oldalról, a középre szálló labdát Jurina tette kapura, de Bana egy reflexmozdulattal kiütötte, majd az ismétlést is fogja. Sokadik bravúrja ma Banainak. Brávó! 42. perc, ismét Csoboth megy el a bal szélen, kilépnek rá, így a támadást kísérő Onovóhoz passzol, aki 24-ről rárúgja. A labda épphogy elmegy a jobb felső mellett. Ez is jó lehetőség volt, szám szerint a harmadik nagy helyzetünk. A végén még egy diósgyőri helyzet, de megússzuk. Vége a félidőnek. Az idei szezonban most játszunk a legerősebb csapat ellen, talán csak a Puskás volt eddig ezen a szinten. Viszont sikerült felnőnünk a feladathoz, mert frissen és élesen játszunk, és bár az első negyedórában a Diósgyőr letámadása elég hatékony, a 15 perctől már nekünk is jönnek a helyzetek és a mezőnyben is szépen játszunk. A kulcs azt hiszem az, hogy nagyon gyorsan játsszuk át a középpályát, így a Diósgyőr nem tud elég párharcot provokálni a pálya közepén, a védekező harmadukban viszont már sokkal óvatosabbak. A center mögötti 3 támadónk, Kiss, Mörschel és Csoboth nagyon jó helyeken veszik fel a labdákat, és ezáltal remek megiramodásokat láthatunk. Többször is sikerül megkontrázni az ellenfelet, és a mi helyzeteink sokkal több veszélyt hordoznak mint az ellenfélé. Talán csak egy ember lóg ki lefelé, Fehér Csanád, aki többször is bizonytalan, és az oldalán Pernambuco többször is megverte. Nem is csoda, hogy a félidőben lehozza Vignjevics, és bejön helyette Tamás Krisztián. Ezzel azonnal megváltozik a játék képe, mert Tamás mind fizikumban mind gyorsaságban felveszi a versenyt az ellenfelével.
Jót tett a pihenés
Jól jöttünk ki a szünet után, és most mi támadunk le agresszívebben. 47. percben Kiss középre adja Onovóhoz, Onovo bepassz előre középre, Tajti egy labdaérintéssel továbbítja Kiss Tominak, aki kilép, de 8 méterről fölé durrantja. Ajtó-ablak helyzet volt. Ez volt a negyedik nagy helyzetünk. A 48. percben Csobothot buktatják a 16-os vonalával egy magasságban. Bent hatalmas helyezkedés, Tajti ível középre, de úgy, hogy az átszáll mindenki felett. Sajnos a kapufa ismét ment. Ez volt az ötödik lehetőségünk. A visszapattanót Kiss Tomi lövi rá 16-ról, de a labda elsuhan a bal alsó mellett. Simán beakadhatott volna. A 51. percben szögletet rúgunk. Tajti ível, de ezúttal nem középre, hanem a rövidre, Onovo fejére, aki két védő között is a hálóba bólintja. 1-0 ide. Bravúros volt Tajti beadása, hisz úgy ívelte Vincent fejére a labdát, hogy elölről és hátulról is fogták, mégis ő tudta megfejelni. Az pedig szintén zseniális, ahogy érkezett és ahogy befejelte. Nagyon megérdemeltük, hogy a hatodik helyzetünkből végre sikerült gólt elérnünk, 1-0. A gól után némileg visszaállunk és próbáljuk a térfelünkön szűkíteni a területet, hogy a gyors diósgyőri csatároknak ne legyen elég helye. A taktika több-kevésbé működik is. 61. percben egy rövid kirúgás után Jurina ziccerben mellé gurít. Mázlink volt most. A 63. percben a kis Gera csúnyán megrúgja Csobothot, amiért villan a sárga, teljesen jogosan. A meccs egyébként a nagy iram ellenére sem durva, talán csak Gerában van némi frusztráció, amit belépőkkel próbál levezetni. Már kijárt neki a lap. A 64. percben ismét egy Tajti szabadrúgás, Mörschelig száll a hosszúhoz a labda, de Mörsi sajnos kicsit hátradől lövés közben, így a labda fölé száll. Ez is helyzet volt, a hetedik. 66. perc, egy felívelést Ambrose fejel vissza Onovónak, aki Kisst futtatta középen, Kiss vezette egy kicsit a labdát, majd remekül tálalt Ambrose elé, aki 10 méterről, jobbal, a jobb alsóba lőtt, úgy hogy fel sem nézett, 2–0. Ez is parádés alakítás volt mindhárom játékosunktól. És itt most álljunk meg. Ambrose tavaly ilyenkor helyzetig sem jutott volna, mert fogalma sem volt, hogy hova kéne futnia. Most nem csak hogy jó ütemben lépett ki a legjobb helyen, de érzésből rúgta el a labdát a hosszúba. Ez már csatárteljesítmény a javából. Ha lehet olyan, akkor a gól után még inkább visszaálltunk. A 69. percben ismét Jurina hagyja ki a helyzetet. 74. perc, Ambrose szerez labdát az ellenfél tizenhatosánál, de ahelyett hogy a tisztán álló Kisshez játszaná azt, inkább fölé rúgta. Ambrose elfáradt. Jönnek is a cserék. A 76. percben Kiss Tomi és Ambrose helyett érkezik Mack és Simon. Mack szűrőnek jön Onovo mellé, Simon a jobb oldalra, és Mörsi megy fel centernek. A 79. percben Ganea váltja Csobothot, aki szintén elfáradt és aki egyébként elég sok rúgást is kapott. Kellenek is a cserék, mert egyre kevésbé érünk oda a párharcokra, látszik hogy kezd lassulni a társaság. A 83. percben újabb BANAI-BRAVÚR!Egy diósgyőri támadás végén előbb Jurek fordult le védőjéről és lőtt kapura 11 méterről, Banai lábbal védett, majd a kipattanót Pozeg Vancasfejelte a jobb felső irányába, Banai a levegőben úszva szedte ki a jobb felsőből! Hatalmas védés volt, főleg, hogy a földről felpattanva kellett hárítania. A végén még jön néhány gyenge próbálkozás, de lélekben már rég feladták ezt a meccset a Diósgyőriek. Nyertünk 2-0-ra!
Összegzés
A meccs hatalmas iramot és hazai szinten jó játékos is hozott. Mindkét csapat gyors, így voltak nagy beindulások és sok-sok helyzet. Nálunk előrelépés volt, hogy ezúttal több komolyabb helyzetet sikerült összehozni, és bár kevesebb volt a kapura lövésünk, de a gólhelyzeti mutató biztos magasabb lesz, mint a korábbi meccseken. Az, hogy ezt a meccset sikerült lehozni gól nélkül, az Banainak és a szerencsének köszönhető. Banának nagyon sok bravúrja volt, de volt amikor egyszerűen már csak a szerencse mentett meg bennünket a góltól. Az ellenfél erősségét mutatja, hogy ők úgy tudták összehozni a helyzeteiket, hogy nálunk ezúttal Hálistennek elmaradtak az egyéni hibák. Azt hiszem, hogy Vignjevic erre a meccsre megtalálta a tökéletes kezdőt és a tökéletes taktikát is hozzá. Védekezésben nagyon jól zártuk a jobb szélt, Ehhez nagyon kellett Pauljevics tanítani való védekezése, és Kiss Tomi agilis játéka is. A bal oldalon, az elején még Csoboth is vissza lépett besegíteni Fehérnek, de később taktikai okokból már nem jött vissza annyira mélyen, így Csanádnak meggyűlt a baja a brazil szélsővel. Középen Onovo remekül szűrt, és Tajti kiválóan irányított. Az elől lévők nagyon jó helyeken vették fel a labdákat, hol visszaléptek érte, hol területre futottak be, így kifejezetten gyorsan jutottunk el az ellenfél kapujáig. De az egész csapat fegyelmezetten védekezett, de a Diósgyőr nem csak gyors de párharc erős gárda is, így ők is szépen termelték a helyzeteket. Hogy ezek kihasználásában nem voltak annyira sikeresek mint a mieink, annak az is lehet az oka, hogy többnyire sikerült mindig odaérni egy-egy védőnek, de volt hogy Mörschel vagy Ambrose szerelt a saját 16-on belül. Ebbe a meccsbe mindenki hatalmas munkát tett bele, és ez hozta meg az eredményt.
Egyéni produkciók
Banai ihletett formában védett, megszámolni sem tudom, hogy hány bravúrja volt. Ha mindig így tudna védeni, az igen üdvös volna. Kimondhatjuk, hogy ő volt a mezőny legjobbja. Pauljevics kevesebbet ment fel, viszont a védőmunkáját parádésan látta el. Koszanovicson látszik a rutin, mert úgy játszott, mintha nem is a héten igazoltuk volna. Nagyon stabil volt, és stabilitást tudott adni a védelemnek is. Hall is remekül játszott, nagyon szép mentései is voltak, ő is kiemelkedőt nyújtott. Fehérnek sajnos nem ment a játék, a cseréje teljesen indokolt volt, és Tamás Krisztián nagyon jól szállt be, remekül zárta végre a bal oldalunkat, és a támadásokhoz is sokat hozzá tudott tenni. Nagyon jó, hogy visszatért. Onovo úgy játszott, ahogy kell. Fantasztikus munkabírással szűrte a támadásokat, és kiválóan lépett be a támadásokba is. Egyre jobban megérti magát Tajtival, a gólja pedig extrává emelte a teljesítményét. Tajti is egyre jobban felveszi a ritmusunkat. Rúgott két kapufát, adott egy gólpasszt, és nagyon jól mozgatta a csapatot. Nála csak egy dolgot hiányolok, néhány párharcba túl kényelmesen megy bele. Kiss Tomi egyre jobban formába lendül. Most is hozta a lendületes szélsőjátékát, adott egy gólpasszt, és többször is helyzetbe tudott kerülni., és ha kicsit lehiggad és nem kapkod, akkor jönni fognak a gólok is. Mörschel játéka is javulóban van. Nagyon sokat dolgozott a két tizenhatos között, aztán centerben is, igaz most nem volt olyan hatékony, mint Debrecenben, de olyan területekre fut, és olyan kreatív a játéka, hogy a csapat profitálni tud belőle. Csoboth még nincs csúcsformában, de végre ezen a meccsen megint jöttek a megindulásai, volt két kulcspassza, és sokszor csak szabálytalanság árán tudták tartani. Az ő és Kiss Tomi sebessége nagyon extra a játékunkban. Ambrose, hatalmasat küzdött, rengeteg csatát is nyert, néhányszor helyzetbe is került, és az egyiket be is rúgta. Ő a keret legjobban fejlődő játékosa. Simonnak, miután beállt, főleg védekeznie kellett, és azt jól is hozta, a támadásokhoz ezúttal nem sokat tudott hozzá tenni, de vélhetően most nem is az volt a feladata. Mack most jól szállt be, ütközött, összeszedett lecsorgó labdákat, csak így tovább! Ganea a hosszabbítással együtt kapott 15 percet, de azt a negyed órát végig sprintben tette meg. A hátul passzolgató Dió védőket folyamatosan űzte és hajtotta, hogy ne tudjanak tisztán felívelni. Nagyon odatette magát.
Vignjevics ezúttal tényleg remek taktikával és a tökéletes kezdővel küldte fel a csapatot. Ezúttal jól sikerült a motiváció is, hisz mindenki koncentrált volt. Éles volt a csapat. A cseréket is jókor húzta meg és jól sikerültek a hadrend váltások is. Tökéletes munka volt.
A Diósgyőr több más csapattal ellentétben kifejezetten jó benyomást tett rám. Ők is focizni akartak, és csak ritkán durvultak. Egy-két elkésett belépő volt, és talán csak Gera játszott túlzott erőbedobással.
Karakó a bemelegítés alatt kapott hideget-meleget, amire úgy reagált, hogy megtapsolta a bekiabálókat. Na ez nem volt sportszerű mozzanat. Ugyanakkor a meccset szerintem jól vezette, most nincs mit rajta számon kérni.
Végül, de nem utolsó sorban a tábor. A tábor ma olyat nyújtott, hogy ennek a meccsnek nem is lehetett más a vége, csakis győzelem. Ez a szurkolás nagyon sok plusz energiát adott a játékosoknak. Nektek is jár a Szép volt Fiúk!
„Hatpontos mérkőzés” és „kiesési rangadó” – így vezették fel a szakértők a Mezőkövesd elleni mérkőzésünket, aminek megnyerésére komoly szükségünk volt. A siker nem csak a tabellán elfoglalt helyezésünkhöz, hanem most már a játékosaink lelkiállapotának is kellett.
Több tényező is megnehezítette a dolgunkat, ugyanis Boér Gábor betegség miatt nem készülhetett az egész hét folyamán a csapattal. Vezetőedzőnk azonban felgyógyult a mérkőzésre, és a három pont megszerzéséért irányította csapatunkat a kispadról. Arról a kispadról, ahol tavaly egy rendkívül fontos mérkőzést nyert meg, az első „újkori meccsén”, ami szükséges volt a bennmaradáshoz.
De talán sokkal inkább aggasztóbb Mim Gergely hiánya, aki a mérkőzés előtti edzésen egy kisebb sérülést szenvedett, így a bombaformában lévő támadó nem állhatott Boér Gábor rendelkezésére.
Érdekesség, hogy klasszikus szélső nélkül kezdtünk, mivel ezúttal Meshack is csak a cserejátékosok közé lett nevezve.
Csapatunk jól kezdte a mérkőzést és rögtön nagy nyomást gyakoroltak játékosaink a Mezőkövesd kapujára. A mezőnyfölényünk korán kialakult, Antonio Mance életerős lövései komoly gondot okoztak a hazaiak számára.
Jó játék és szép támadások
Játékunk látszólag sokat fejlődött a legutóbbi mérkőzés óta. Mintaszerű támadásokat vezettünk végig a Mezőkövesddel szemben. A hazaiak védelme annyira instabilnak és sebezhetőnek tűnt, hogy vezetőedzőjük, Kuttor Attila már a 26. percben cserélt, taktikai okokból kifolyólag. Ez a változtatás azonban nem segített a hazaiaknak, és Antonio Mance óriási góljának köszönhetően felkerült a neve az eredményjelző táblára. A horvát csatár az egész mérkőzés folyamán aktív volt és találatát is egy kitűnő egyéni megmozdulás előzte meg. Ilyen egy tökéletes kontratámadás!
Látszólag védelmünket is sikerült stabilizálni, hiszen az első félidőben hatástalanítottuk a klasszis megoldásokra is képes Stefan Drazicsot, és különösebb helyzet nélkül maradtak a hazaiak.
Az észak-macedón válogatott meghívót is kapó Todor Todoroski pedig könnyen elképzelhető, hogy idővel kiharcolhatja magának a kezdő pozíciót is, kiszorítva ezzel a kezdőből Huszti Andrást. Todoroski teljesítménye meggyőző volt a Mezőkövesd ellen, aki látszólag egy az egy elleni szituációkban, támadásokban és védekezésben is kimagasló a mutatottak alapján.
Croizet új szerepkörben
Az Eszéktől érkező Josip Spoljaric ezúttal nem nyújtott kimagasló teljesítményt és keveset volt játékban. Nem volt meglepő, hogy már a második játékrész elején lecserélték, és helyére a nigériai Meshack érkezett. Ezzel a cserével francia támadónk, Yohan Croizet behúzódott a szélről, és 10-es szerepkörben is megvillanthatta tudását. Véleményem szerint ez a szerepkör sokkal jobban illik Croizet játékstílusához, és jobban tudja így segíteni a csapatot a siker eléréséhez.
Csak a szokásos
Lassan már megszokott lesz a ZTE-szurkolók körében az, hogy csapatunkat folyamatos balszerencse sújtja. Ezúttal egy ártalmatlan hazai beadás után fejelt görög védőnk, Evangelou a saját kapunkba.
A balszerencsés mozdulatnak köszönhetően kiegyenlítettek a hazaiak. Pedig a ZTE közelebb állt a második találat megszerzéséhez az öngólt megelőzően, Meshack azonban csak a felső lécet találta el.
Szintén szokásosnak mondható már az is, hogy Medgyes Sinan minden mérkőzésen cserére szorul. A balhátvéd látszólag gyenge fizikai állapotban érkezett Zalaegerszegre, hiszen korábbi csapatában nem kapott elegendő játékpercet.
A Mezőkövesd cseréi lendületet hoztak a hazaiak számára és sokkal nyíltabb lett a játék. Érezhető volt, hogy pár percen belül valamelyik csapat megszerezheti a vezetést. És így is lett!
Meshack egy óriási labdát adott Yohan Croizetnek, aki egészen a tizenhatoson belülre vezette a labdát, és adta vissza a játékszert a nigériaihoz. Meshack nagyon jól ismerte fel a szituációt és továbbította a játékszert Mancéhoz. A horvát csatár most sem hibázott és ismét megszerezte számunkra a vezetést! Mintaszerű támadás és összjáték, kevés ilyet lehet látni az élvonalban.
Összegzés
Csapatunk játéka sokat fejlődött az előző héthez képest, láthatóan kezdenek összeszokni egymással a játékosok. Megérdemelt győzelmet arattunk a Mezőkövesd ellen, ezzel egyik legnagyobb riválisunkat egy még nehezebb szituációba hoztuk. Antonio Mance érkezésével „csatár állt a házhoz”, méghozzá egy vérbeli. Helyzetkihasználásunkon talán még van mit csiszolni, azonban sokkal inkább fontosabb, hogy védelmünk régóta nem látott stabil lábakon állt. A hazaiak kevés helyzetet tudtak kidolgozni, csupán egy kisebb rövidzárlat alakult ki védelmünkben.
