Archívum: Blogok

A kezdő és a nagy kérdés

Piscitelli – Bese, Nunes, Duarte, Fiola, Tamás (Murcsányi, 74.) – Ljujic, Lacoux, Geiger (Karamoko, 62.) – Brodic, Horváth K. kezdővel állunk fel. Némi meglepetésre kimarad Gergényi, Fiola játszik a helyén. A meccs előtt az egyik kérdés amit feltettem, hogy sikerül-e átmenteni a lendületet és a játékosok formáját erre a meccsre? Sajnos nem sikerült.

Amiért nem lett meg a három pont

Bár jól indult a meccs, beszorítottuk a Diókat, és az első 10 percben kb 80-20% volt a labdabirtoklási arány ide. Ennek ellenére még helyzetig sem nagyon  jutottunk a meccs nagy részében. Hogy miért, az több összetevős volt.

Az első, hogy a Diósgyőr remekül védekezett. Nagyon jól zárta a területeket a csatáraink előtt. A második, hogy a középső négyesünk (Bese, Lacoux, Geiger, Tamás) valamiért nem ment eléggé fel a második hullámban. Így az ellenfél védői erős létszámfölényben voltak a három támadónkra. Pedig ha egy-két ember feljebb belépett volna a játékba, akkor már több helye maradt volna Ljujicéknak. A harmadik ok, hogy ezúttal mindhárom támadónk alulteljesített. Különösen Brodic volt halovány, de Horvátnak és Ljujicnak sem ez volt élete meccse. Talán az első részben Tamás Krisztiánnak volt néhány ígéretes elfutása a bal oldalon, de a beadásainál olyan létszámfölényben voltak a védők, hogy a csatárainknak esélye sem volt. Geigernek, Lacoux-nak és Besének is sokkal feljebb kellett volna érkezni, de valamiért nem mentek. Egyszerűen nem volt lendület a csapatban. A negyedik ok, hogy ha végre eljutottunk beadásig, akkor általában beíveltük. A védők meg kifejelték. Nem emlékszem olyanra, hogy támadó légipárharcot nyertünk volna. Alapjában is sokkal magasabbak és erőteljesebbek voltak a miskolciak, így nem értettem az állandó ívelgetést. Miért nem lőttük inkább élesen középre? Ja, ahhoz több embernek kellett volna érkeznie középen, de ez nem volt meg. Az ötödik ok, hogy a Diók ráállítottak egy embert Ljujicra, aki ahogy a támadóharmadhoz ért, az embere már támadta is. Nem hagyott neki területet. Talán ennek volt köszönhető, hogy a góllövőlista vezetője csak egyszer jutott lövésig.

Mi lett volna, ha?

A megoldás egyébként az volt, amit Grzelak meg is lépett a 62. percben. Geigert lehozta, Karamoko jött helyette csatárba, Ljujic pedig visszalépett Lacoux mellé a középpályára. Sajnos ebben volt kockázat, mert sem Ljujic sem Lacoux nem elég erős a védekező párharcokban. Így nem volt ütköző zónánk. Talán emiatt jött Lacoux kiállítása, bár ez nem volt törvényszerű. Azt hiszem, hogy Lacoux szerepeltetése Geiger mellett nem jött be. Ugyanis mindketten eléggé hátul maradtak. Nagyon hiányzott Tajti mozgása, aki jobban lép be az ellenfél támadóharmadába, mint a másik kettő. Lacoux egyébként számomra csalódás. Bár a passzjátékban kifejezetten jó, főleg az ellenfél letámadásánál hasznos a technikai tudása és a labdabiztossága, a védekezése finoman szólva sem erős. Ez jól látszódott a sárga lapjainál. Azt pedig nem értem, hogy ha van már egy sárgám, akkor hogy juthat eszembe, hogy két kézzel lerántsam az ellenfelet. Mire gondolt? Hogy nem veszik észre? Ha én látom a lelátóról, akkor a spori is látni fogja. Kár, hogy kiállíttatta magát, mert a meccs ezen szakaszában már belementünk mi is és a Diók is egy adok-kapokba. És ha nincs a kiállítás, akkor azért nagyobb esélyünk lett volna megrúgni azt az egy gólt. A kiállítás jót tett a meccsnek, mert a Diók is kijjebb jöttek, így nekünk is több területünk maradt. Tehát az utolsó 12+8 percben végre volt lendület mindkét oldalon és voltak helyzetek is. Azt kell mondjam, hogy a meccs nagy részében mi voltunk fölényben, mégis nagyobb helyzetei az ellenfélnek voltak. Így a döntetlen reális eredmény.

Egyéni teljesítmények

Piscitellinek volt egy bravúros védése, (én már bent láttam) de túl sok dolga nem volt. A hátvédsor jól játszott. Talán csak egy-két helyzetet engedtek az ellenfélnek, ugyanakkor most hiányoztak a korábbi meccseken látott előretörések. Pedig most nagyon kellett volna, hogy elöl létszámfölényünk legyen egy-egy területen. Bese jól oldotta meg a védőfeladatát, de a támadásoknál sokszor választott biztonsági megoldást. Sajnos nem volt hatékony. Tamás Krisztián volt talán az egyetlen, aki kiemelkedőt nyújtott a csapatunkból. Rengeteget dolgozott a bal oldalon, ugyanakkor sokszor nem ment feljebb. Pedig kínálta magát a hatalmas terület. Geiger és Lacoux szerintem túl passzívan játszottak előrefele. Gege még az első félidőben ment fel, de ő is túl sokszor választotta a biztos megoldást a kockázatos helyett, így a Dióknak mindig volt ideje rendezni a sorokat. Ljujicéknak ma nem ment. Nem volt elég helyük a rövidpasszos beindulásokhoz, és mint írtam, nem is volt elég társ. Alapvetően küzdött a csapat, de fejben nem voltunk elég élesek ahhoz, hogy valami váratlannal előrukkoljunk. A meccs végére többen is elfáradtak, ezért nem értettem, hogy Bartos miért nem cserélt bátrabban.

Bogár jól fújta a meccset.

A kötelező győzelem következik

Pénteken a Győr ellen lehet javítani, addig ki kell elemeznie a stábnak, hogy mit kéne másképp csinálni, mert végig az volt az érzésem ,hogy akadozik a gépezet. Lassúak voltunk fejben is, és a robbanékonyság is hiányzott. Gyorsan meg kéne találni a megoldást.

Hajrá, Lilák!

 

Borítókép: Diósgyőri VTK

Ott vagyunk a legjobb 32 csapat között a MOL Magyar Kupában, a múlt szombati Hódmezővásárhely elleni kétgólos sikert követően. Az öröm a kék-fehér szurkolók körében mégsem felhőtlen. Tényleg az elvileg rossz pálya miatt játszott gyengén a csapat? Sikerül összerázódni a formációváltást követően a csapatnak az Örökrangadóra? És mekkora volt a nagy pálinka a hódmezővásárhelyi pálya büféjében? Ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó ebben az írásomban.

IDŐJÁRÁS

Élménybeszámolómat először egy rövid időjárás-jelentéssel kezdeném. Hódmezővásárhelyen is, ahogy szerte az országban ezen a napon javában tombolt Borisz, a mediterrán ciklon. Nem meglepő módon tehát, nyirkos, szemerkélő esős idő fogadott bennünket, mikor megérkeztünk a dél-alföldi mezővárosba.

A PÁLYA

Amikor megérkeztünk a lelátóra, szurkolótársaimmal szemügyre vettük a focipályát, és láthatóak voltak párhuzamos csíkok a gyepszőnyegen, ahol kevésbé nőtt a fű. A sávok eredetét próbáltuk megfejteni, volt aki humorosan megjegyezte, hogy biztos nemrég szedték ki onnan a répákat, más arra asszociált a sávokból, mintha korábban amerikai foci meccset rendeztek volna a hódmezővásárhelyi pályán.

Mint utólag megtudtam, a pesti pletkya szerint azért lehet ilyen egy gyepszőnyeg, mint Hódmezővásárhelyen, mert mikor nyírták nyáron, akkor a fűnyíró nyoma megmaradt és ott kiszáradhatott, vagy kitépte a fűnyírő és valószínűleg nem telepítették újra azokon a részeken a füvet. Mindenesetre a pályát játékra alkalmasnak találták, éppen úgy mint előző szezonban a Kecskemétét.

Ezt az egészet azért szeretném, csak rögzíteni, mert többek szerint, köztük klubközeli emberek szerint is, azért mutatott gyengébb teljesítményt az MTK a vártnál, mert nem volt megfelelő a talaj. Valószínűleg, ha nem jutottunk volna tovább, akkor ez lett volna a hivatalos magyarázat is. Szerencsére nem így történt.

Szokás mondani, hogy a rossz pálya a gyengébb csapatnak kedvez. Ez most is elhangzott páraktól, én azt gondolom, hogy a hazai csapat játékosainak ugyanúgy nehéz lehetett kihozni a labdát, az ellenfél kapusának ugyanúgy nehezebb volt jól kirúgni a labdát. Külön vicces, hogy emberek ezt úgy fejtegetik különféle platformokon, hogy ott sem voltak a helyszínen.

TELJESÍTMÉNY, TAKTIKA

Röviden megfogalmaznám álláspontomat a téren, hogy minek volt köszönhető a visszafogott teljesítmény a csapat részéről, ami meglátásom szerint reálisabb, mint a pályára fogni az egészet.

A helyzet az úgy áll, hogy játékrendszert váltott a csapat, amelyről írtam az előző blogomban ugyanitt, továbbá tárgyaltuk az Illés Béla előretör, avagy a károgó libák című MTK-szurkolói podcast legutóbbi adásában, ahol meghívott vendégként szerepeltem.

Ötvédős rendszerről visszaálltunk a négyvédősre, amely formáció (4-2-3-1) sokkal közelebb áll a klasszikus MTK-s játékstílushoz, amelyről csapatom mindig felismerhető volt.

Érezhetően még nem szokott át erre a taktikára a játékoskeret. Szerencsére volt rá egy felkészülési mérkőzés a Budafok ellen, és egy kupameccs is, hogy vezetőedzőnk lepróbálja ezt a taktikát a csapattal és nem az Örökrangadón kell ezzel rizikózni.

Horváth Dávid, ahogy sejtettem le is próbálta az új taktikát mérsékelt sikerrel. Amit feltétlenül hiányoltam a kupameccsen, hogy fiatalok nem kaptak lehetőséget, pedig most lett volna rá lehetőség. Azt hiszem Kenesei Zoltán is ezt remélhette a lelátón állva nem messze tőlünk, hogy fia Noel is szóhoz juthat ezen a találkozón. Nem így történt. Sem őt, vagy éppen Szőke Gergőt, sem a sokunk által nagy tehetségnek tartott Anokyét nem cserélte be a mester.

Az összképre ha ránéztünk, főleg akik ott voltunk, mindannyian úgy értékeltük, hogy a továbbjutáshoz ez a játék elég volt, és rendkívül szép támadásokból született mindkét gól, de ez a Szeged ellen a következő kupameccsen elégtelen lesz, az eheti Örökrangadóról nem is beszélve.

Ezt Horváth Dávid is tudhatja, nem véletlenül nyilatkozott úgy a kupameccset követően, hogy csak kifogástalan teljesítménnyel érhetünk el sikert a magyar bajnok ellen.

GÓLOK TÖRTÉNETE

Látszott, hogy a pressinget próbálta erőltetni a csapat az egész párharc folyamán. Illetve az ezekből a labdaszerzésekből való gyors támadásépítést. Az első gólunk ennek megfelelően kevés passzos támadásból jött össze. Molnár Ádint játszották meg jobboldalt, majd az ő bepasszából Polievka volt eredményes, így szlovák válogatott csatárunk megszerezte első MTK-s gólját tétmeccsen. Ennek mindannyian örültünk, kicsit megkésve, mert először azt hittük, hogy az ellenfél kapusa kivédte a lövést.

A második, mérkőzést is lezáró találatot, Molnár Rajmi szerezte, nagyszerű szóló után egy gyors kontrából. Lelkiállapotunkat tükrözte, hogy már össze-vissza kiabáltunk, mert nem sikerült az utolsó percig megszerezni a megnyugtató második gólt, ráadásul az ellenfél is nagyon nyomott az összecsapás hajrájában. Tíz perccel a csata vége előtt, azt hittük, ki fog egyenlíteni harmadosztályú ellenfelünk. Végül nem így lett. Rajmi gólja előtt Borisz szurkolótársam, (akit úgy hívnak, mint a már elvonult ciklont, vagy mint korábbi edzőnket, következő kupaellenfelünk jelenlegi szakvezetőjét Michel Borist, csak neki a vezetékneve a Borisz), abszolút állapotban ordította Rajminak, hogy passzolja le a labdát, ebben a pillanatban Rajmi nem lepasszolta a labdát, hanem belőtte a hálóba. Jó döntést hozott!

PÁLINKA?

Nem meglepő módon meccs közben megtekintettük milyen a felhozatal a büfében. Ez is mindig foglalkoztat bennünket. Háromfajta sör közül lehetett válogatni, többséget a Kőbányai meggyőzte. Én ugyan nem ittam alkoholt, de szemügyre vettem, hogy vodkás üvegből mérik a büfében a szilvódiumot. És nem viccelek, a nagy pálinka két deci volt!

A gesztelyi kiskocsmás élménnyel ellentétben, most nem próbálkoztunk elmerülni az ilyesfajta ivászatban.
A második félidő derekán elkezdték a szurkolást a hazaiak is, látván, hogy helytáll a csapatuk, párakkal közülük Marci barátom le is haverkodott a büfé előtt.

A hazaiak egy ponton még hangosabbak lettek, ekkor állapítottuk meg, hogy leérhetett a nagyon nagy pálinka…

Augusztus 30-án játszotta az MTK Budapest FC csapata a 2024/2025 szezonbeli ötödik mérkőzését. A budapesti kék-fehéreket az a Fehérvár FC fogadta, amelyik a nyár folyamán jelentősen átalakult, több alapembere távozott más klubokhoz, például az Újpesthez. Ennek ellenére sem sikerült legyőznie a vendégeknek a koronázó város csapatát. A jószerivel fiatalokkal felállt, Pető Tamás vezette Fehérvár 1-0-s győzelmet aratott szeretett kék-fehér csapatom felett. Így három győzelemmel és két vereséggel a tabella ötödik helyén tanyázik az MTK a válogatott szünet alatt.

Röviden értékelném a látottakat, bemutatnék több szurkolói véleményt és elmélkednék azon, hogy a PAFC és a Vidi elleni vereségeket után, illetve Kocsis Geri távozásával milyen helyzetbe került a csapat, mik a lehetséges forgatókönyvek a közeljövőre (leginkább az Örökrangadóra) nézve a srácok és a szakmai vezetés számára.

ÖSSZEFOGLALÓ

Sajnálatos módon a meccs legelején a 13. percben Hej Viktor sérülést szenvedett, így kényszerből le kellett őt cserélni. Ami jó hír, hogy a legutóbbi edzés fotókon szerepelt, tehát a csapattal edz, remélhetőleg kisebb sérülése volt/van. Helyére Horváth Artúr érkezett csereként, tehát ahogy láthattuk is utána Kosznovszky ment ki jobboldalra szélsővédő pozícióba. Azt mondanom se kell, hogy vezetőedzőnk ezt a tavalyi bajnokságban is többször végrehajtotta, hogy Koszit kitette a pálya jobboldalára. Ez akkor se vált be és most sem látszott úgy, hogy lenne bármi érdemi különbség azokhoz a korábbi találkozókhoz képest, amikor Koszi jobboldalon játszott. Ezt többször többen már megállapították rajtam kívül is, hogy ő csak középső középpályásként tud jól funkcionálni. A cserét követően beszéltük páran, hogy Molnár Ádint becserélhette volna a mester, de azt nem tudhatjuk a vezetőedzővel ellentétben, hogy végigbírt volna-e kb. 80 percet. Így Ádin csak a második félidőben kapott húsz percnyi lehetőséget, nem meglepő módon Koszit váltotta.

A középpályánk teljesítménye rengeteg kívánni valót hagyott maga után és ez esetben finoman fogalmaztam, mert gyakorlatilag rengeteg passz és átlövés ment át zavartalanul a középpályásainkon, továbbá a Vidi középpályásai, támadói is rengeteg esetben mozoghattak szabadon, azt csinálhattak a labdával, amit akartak, főleg a második félidőben.

Az első félidőben már mindannyian nyugodtan készültünk a szünetre. Akkor még úgy érezhettük sokan, hogyha visszafogott játékkal is, de mi vagyunk fölényben. Ekkor ért minket váratlanul a fehérvári gól, a mérkőzés egyetlen találata. Stefanellinek tűpontosan adták ki a labdát a szélre, Kovács Patrik nem tudta fogni őt, se blokkolni a beadást, amelyből megszerezte a vezetést fejessel a Vidi. Erre már nem volt válaszunk, mert a játékvezető belefújt a sípjába, jelezvén, hogy jön a szünet.

Szünet után

A második játékrészben gyakorlatilag az utolsó tíz percig jelét sem adtuk annak, hogy egyenlíteni akarunk, ne adj isten megfordítani a meccset. Mindenki számára érthetetlen volt. Az utolsó tíz percre viszont megéledt a csapat és elkezdtek újra úgy játszani a fiúk, hogy azt érezhettük, van még keresni valónk ezen a meccsen. Egyetlen lövés, egyetlen helyzet sem zárult góllal, így pont nélkül távoztunk Székesfehérvárról.

Rengetegen tele feszültséggel, kétségekkel. Én magam is tele voltam (vagyok) kérdésekkel, hogy hogyan tovább. Mert tényleg nagyon szép volt három győzelemmel nyitni, Tizenöt éve ilyen nem történt, ugyanakkor ezután nem szabad gödörbe esni és a három győzelem mögé bújni. Az NB I nem állt le. Most egy szurkolói vélemény fog következni, a Hidegkuti Nándor Stadion lelátójának egyik élő legendájának, Eichner Andrásnak szájából, aki mindig elkötelezetten, ámde kritikusan viszonyult kedvenc klubjához.

„Mindhalálig MTK!”

„Leginkább úgy tudnám az egészet jellemezni, hogy képtelenek vagyunk átlépni a saját árnyékunkat.”

–kezdte értékelését.

Ezután több játékos teljesítményét kritizálta, többek között Molnár Rajmiét, Kosziét, Katáét és Polievkáét. Az oldalpasszos, tilitoli játékot nemes egyszerűséggel baromságnak nevezte.

Teljesen reménytelennek tűnik, pláne akkor, amikor Bogesz ilyen gyengén játszik, mint ma (Vidi ellen).”

–fogalmazott.

Beriashvili szerinte jól néz ki, de voltak hibái, amiket könyörtelenül kihasználtak az ellenfeleink.

Nincs igazi hajtóerő a csapatban, lehozzuk a meccseket, öt percet futballozunk a 88. perctől a 93. percig, vagy sikerül vagy nem, de az hogy egy éktelen gyenge Videotontól így kikapni szégyen. Nem találom a fejlődés jeleit.”

–folytatta borúsan.

Ezzel a meglátással jegyzem meg, rengetegen tudnak azonosulni, amely szerintem nem elhanyagolható tényező.
Szerinte ezen a meccsen Varju Beni volt messze a legjobb a csapatból, de általában olyankor szoktunk kikapni, ha ő a legjobb. Ezt kiegészítette azzal, hogy erről nem Varju tehet. Benne lát fejlődést. Úgy gondolja az első három mérkőzésen aratott győzelmekhez kellett a szerencse is, és az is hogy biztos kiesők fognak kikerülni közülük.

Már többek által nehezményezett lassúságot András is szóvá tette. Gyakorlatilag bevallotta a szakmai vezetés is, hogy mi vagyunk a leglassabb csapat jelenleg az NB I-ben. Feltétlenül fel kell gyorsulnunk András szerint, ütősebbnek kellene lennünk az első perctől kezdve. Monológját azzal zárta ironikusan, hogy jön egy „könnyű” meccs a Fradi ellen, bizonyosan kijavítják ezeket a hibákat, és győzni fogunk.

NEHÉZSÉGEK

Az én álláspontom még formálódik a jelenlegi helyzetről és ennek tükrében türelmesebb vagyok, ugyanakkor nem vakít el semmi és láttam én is nagyon sok szembetűnő hibát, mind csapatjátékban, mind egyéni teljesítmények terén. Az egyik nehézség, ami érzékelhető eddig öt mérkőzés után, hogy sem Koszi, sem Horváth Artúr nem tudják azt az agresszív szűrő szerepkört betölteni a középpályán, amit mondjuk korábban Thiamnak sikerült. Thiam mellett nem egyedül Katára hárult a középpályán a szűrő, védekező feladat. Meglátásom, intuícióim szerint Artúr nem is fogja tudni ezt abszolválni, ő sokkal inkább támadó szellemű játékos. Az előre játékban lehet jobban ki tudna bontakozni. Sajnos Felcsúton is és Fehérváron is keresztülmentek rajta éles helyzetekben az ellenfél játékosai.

Koszit továbbra is fatális hibának tartom bármikor jobboldali szárnyvédőnek bedobni, ezért lett kellett volna igazolni még plusz egy szélsővédőt, hogyha nem akarnak komolyabban Ádinra építeni, de ahogy fentebb írtam nem tudhatjuk, hogy ő mennyit bír el jelenleg. Adott esetben megoldás lehetne Merényit visszahívni kölcsönből. Ő hozzá közelebb áll ez a szerepkör.

Továbbá egy agresszív, rutinos szűrőközéppályást érdemes lenne majd télen igazolni. Akkor meg kötelező lesz igazolni, ha Kata Misi játékjogát sikerül végre értékesíteni a korábban már többször hangoztatott paraméterek mentén (minimum 1,5 millió eurós vételár, bónuszokkal, nyugat-európai topligás csapat stb.).

A Vidi ellen Kisbogesz sem találta magát, és ha ő gyenge teljesítményt nyújt, akkor gyakorlatilag elől meghalunk, és ezzel szerintem egyáltalán nem túlzok. További gyenge pont Kovács Patrik volt, aki érzésem szerint még nem érett meg egészen az NB I-re, illetve a baloldali szárnyvédő pozícióhoz még sokat kell fejlődnie.

Többen értetlenül állnak azelőtt, hogy Polievka, aki szlovák gólkirály volt, nem találja a góllövő cipőjét. Szilárd meggyőződésem, hogy erről nem ő tehet elsősorban. Egyrészt nem kapott olyan labdákat öt meccs alatt, amelyeket gólra válthatott volna, bár volt egy pár komoly helyzete, például egy kapufa és egy másik nagy lövés Felcsúton, amit a kapus hárított. Többen beszéltük, hogy ő korábban nem ebben a szisztémában játszott, jellemzően megfuttatták a labdával üres területekre, szélen középen, vagy gyors egyérintős támadások végén szerzett gólokat, a maradék pedig egyéni megoldás volt, nem három védőt kellett lebirkóznia a labdáért folytatott harcban, az biztos. Mindenesetre az komoly ítéletet fog hirdetni a szakmai vezetésről, ha Polievka továbbra is gólképtelen lesz. Remélem ez nem fog bekövetkezni és Horváth Dávid megtalálja a megoldást.

BIZONYTALAN JÖVŐ

Nem szeretném kerülgetni a forró kását. Hogyha nem érjük el a beígért top 6-ot bajnokság végén, akkor mindenkinek csomagolnia kell a jelenlegi szakmai vezetésben. Szeretjük edzőkön elverni a port, de nem Horváth Dávid lesz a fő felelős, ha ez a csapat nem éri el a várt 5.-6. helyet, hanem az a klubvezetés, amelyik úgy gondolta ezzel a kerettel el lehet érni a felsőházat. Szerencsével meglehet, de szerintem a realitás továbbra is a 7.-9. hely valamelyike. Az viszont nem lesz elégséges annak tükrében, amit a klubvezetés ígért. Szóval, ha nem érjük el minimum a 6. helyet, akkor nem lesz miről beszélni.

SZURKOLÓK

És itt vagyunk mi fiatal szurkolók, akik nem láttunk még sikeres MTK-t, max gyerekként az utolsó 2008-as menetelést. Horváth Dávid mester is említést tett egy mostani Büntetőnek adott interjújában, hogy nem tartja kizártnak, hogy megtörténhet újra, hogy az MTK megismételheti azt a csodát, hogy sok saját nevelésű fiatal játékossal bajnokságot nyer. Remélem ez be fog következni. Fontos lenne ez a „nagy generáció” tagjainak is, vagy a még idősebbeknek, akik szeretnének még úgy távozni a túlvilágra, hogy nem egy középmezőnybe beszürkült csapat lett az általuk akár fél évszázadon keresztül támogatott, Magyarország második legsikeresebb csapata. Szóval igen, ez a bajnokság sok szempontból lesz vízválasztó és mindenki érzi ezt. Idősek, fiatalok, ultrák, mezei családi szektorosok stb.

SÉRÜLTEK

Ebben a kérdésben sokadjára érezzük úgy szurkolók, hogy hülyének vagyunk nézve a vezetőség által. Főleg a sérültekről való kommunikáció terén. Az ugyan előrelépés, hogy van hetente, kéthetente tájékoztató, de az elképesztő, hogy ennyire húzódnak egyes játékosok felépülési idejei. Értem én, hogy szenzitív kérdés, de azt senki se szereti, ha átverik. Kádár visszatérését a 3.-4. fordulóra ígérték. Ennek ellenére lement öt forduló, és még csak most kezdett el edzeni a csapattal ismét. Bobálról nem beszélve. Ez őszinte kommunikációval kezelhető lenne a klubvezetés részéről, de erre úgy látszik várhatunk, mert Némó sérüléséről is eléggé konfúz tájékoztatást kaphattunk. Alább beillesztem az MTK Budapest FC hivatalos oldaláról mire is célzok. Egy szurkolótárs szépen összeszedte egy kommentben.

„A szintén a Nyíregyháza elleni találkozón lecserélt Hej Viktor hétvégi játéka kisebb sérülés miatt egyelőre kérdéses, ahogyan a kisebb izomsérüléssel bajlódó Németh Krisztiáné is, a következő napok függvénye, hogy számíthat-e már rájuk a szakmai stáb.” – MTK hivatalos 2024. 08. 07.

„A kisebb izomsérüléssel bajlódó Németh Krisztián is már edzésbe állt, ám pályára lépése ebben a fordulóban még nem várható.” – MTK hivatalos 2024. 08. 16. (Igen, így múlt időben, már edzésbe állt!)

„Az apróbb sérüléssel bajlódó Németh Krisztián és Stieber Zoltán a pénteki mérkőzésen még nem lesz bevehető, de a jövő héten már ők is a társakkal edzenek majd.” – MTK hivatalos 2024. 08. 29.

Szóval ahogy a mellékelt ábra mutatja, van hova fejlődni tájékoztatásban…

Tovább megjegyezném, hogyha ismételten kiesik valaki, ne egy Ennin Richlord „esemény” történjen velünk meg újra, inkább hozzuk fel Herczeg Botit ténylegesen, vagy kölcsönből hívjuk vissza Merényit, ahogy fentebb is írtam. Továbbá tudtommal van visszavásárlási opciónk Vasvárira a Budafoktól.

Számomra érthetetlen őt miért engedtük el ilyen könnyedén. Fiatalpercek miatt is jó lenne ez a megoldás a későbbiekben, mert most el vagyunk maradva ebben a szegmensben.

KOCSIS GERI

Mint ismeretes Kocsis Geri szerződésbontással elhagyta klubunkat, rengeteg szurkoló nagy bánatára. Geriben egy elkötelezett, kék-fehér szívű játékost ismerhettünk meg. Utolsó meccsén kék-fehérben is remek teljesítményt nyújtott a Vidi ellen. Geri a Debrecenben folytatja, kívánok neki sok sikert a továbbiakban és köszönök mindent, amit az MTK-ért tett!

KÖVETKEZŐ FELADATOK

Teljesen megértem Horváth Dávid azon érvelését, hogy a Fradival lehetetlen most felvenni a versenyt. Viszont ha letolt gatyával állunk ki az Örökrangadón jövőhéten a Ferencváros ellen, akkor garantált, hogy utána Máté Csaba Lokija is átgázol rajtunk. Példát kell vennünk a 2022-es önmagunkról (nem az egész bajnokságban nyújtott teljesítményünkről, mert akkor kiestünk, hanem az FTC elleni 0-3-ra gondolok), bár akkor jobb játékosok voltak a csapatban, mint most, de akkor hozok egy közelebbi példát. A Szpari kikapott pár hete a Fradi ellen, ugyanakkor bátran játszottak, nem voltak alárendelt szereplői a meccsnek.

Lehetne az Örökrangadón akár kockáztatni is és fiataloknak lehetőséget adni egy tempósabb játék kíséretében, amire úgy látszik megvan a szándék. Kocsis Geri távozásával és a Budafok elleni felkészülési meccsből ítélve visszatérünk a korábban alkalmazott 4-2-3-1-es felálláshoz, ami közelebb áll az MTK-stílusához, ami gyakorlatilag a védjegyévé vált a klubnak.

Valamivel feltétlenül meg kell lepnünk a magyar bajnokot. Most lenne is rá lehetőség, mert nincsenek a legjobb formájukban.

Reméljük a szombati kupameccsen a Hódmezővásárhely ellen Horváth Dávid fog reagálni már ezzel. Fiatalokat le lehet próbálni, válogatott szünet volt, tehát volt idő gondolkozni.

 

Harmadik meccse ugyanaz a kezdő

Név szerint Piscitelli, Nunes – Duarte – Gergényi, Bese – Tajti – Geiger – Tamás, Ljujic – Brodic – Mucsányi összetételben kezdtünk elég álmoskásan. Az ivószünetig olyan gyenge a játék, hogy már-már elbóbiskoltam. Hiába van nálunk többet a labda, nagyon lassan szőjük a támadásokat. A Kecskemét pedig magasan letámad, és ezzel néhányszor zavarba is hozzák a védelmünket. Aztán az ivószünet után kicsit élénkül a játék, és nyom a Kecskemét. Ennek köszönhetően rúgnak egy szögletet, amelyet Katona, Besét megelőzve a hálóba bólint. 1-0 oda. Ettől viszont összekapjuk magunkat, és négy perccel később Geiger kiugratását Mucsányi átveszi, majd kilövi a jobb alsót. Két fiatalunk hozza össze a gólunkat. 1-1.

A félidő végén még Bese fejelhet tisztán kapura, de sajnos az oldalhálóba stukkol. Kiegyenlített első félidőt látunk. A mieink kicsit lassabban játszanak, míg az ellenfél hozza a szokásos ütközős hajtós játékát. Minőségben jobbak vagyunk, ki kell hogy jöjjön a végére.

Amivel megfogta az Újpest a Kecskemétet

Egyet cserélünk a szünetben. Tajti összeszed egy rúgást, így őt Lacoux váltja. Mondjuk, amúgy sem ment most Tajtinak. A második félidőben egyre inkább a mi akaratunk érvényesül. Jó kis brusztos csapat a Kecsó, de ha gyorsan játszunk és nincs idejük ütközni, akkor könnyen megfoghatók. Az 53. percben Geiger, majd egy perccel később Mucsányi lövését védi Varga kapus. A második bravúros. Az 59. percben Mucsányi helyett jön Horváth Krisztofer. A 66. percben Lacoux kiugratja egy gyönyörű passzal Tamás Krisztiánt, aki középre passzol Horváth Krisztoferhez. Ő egyből tovább gurítja Brodicig, aki az elmozgó védők között a kapu jobb oldalába belsőz. Az iskolakezdést egy tanári góllal ünnepeljük. 1-2.

Újabb csere, Geiger helyett Onovo érkezik. Két perccel később kontrázunk, Horváth egy csellel megindul középen, és kiugratja Brodicot, akire kijön a kapus. Brodicnak meg van szíve átgurítani Ljujicnak, aki a hálóba rúgja. Ha az előző gólunk tanári volt, akkor ez már egyetemi szint. 1-3. A 78. percben Onovo mesteri indítását Brodic viszi kapura, megpróbálja ellőni a bal alsóra, de Varga spárgázva véd. Jön Fiola és Dénes Adrián, Brodic és Tamás helyére. Leperegnek a hátralévő percek. Megérdemelten nyertünk.

Egyszer fent, egyszer lent

Nem jól kezdtük a meccset, de valamiért akkor sem izgultam túl, mert elég stabilnak tűnt a csapat. Igazából a támadás szövésünk volt lassú. De ezt tudjuk be a nagy melegnek. A Kecskemét sem játszott jól, viszont mindenhol ott voltak, nem hagytak levegőt a játékosainknak. Rengeteg párharcot kellett vívni, amit váltakozó sikerrel tettünk. A semmiből jött a Kecskemét vezető gólja, ráadásul az egyik legjobban fejelő játékosunk, Bese mellől szerezte Katona. De tetszett, hogy azonnal próbáltunk más sebességre váltani. Geiger és Mucsányi összjátékából hamar egyenlítettünk, de elég nyögvenyelős volt az első félidő. Talán csak pont ők ketten emelkedtek ki a mieink közül. A többiek többsége átlagosat játszott az első félidőben, míg Tajti és Brodic lefelé lógtak ki.

Tisztára mint Benéék idejében

A második félidőben Lacoux beállásával jöttek az extra labdák előre, és minőséget hozott a játékba Horváth Krisztofer is. Az ő beállásukkal új értelmet nyert Brodic és Ljujic játéka is. A második félidőben rúgtunk még két gyönyörű gólt, amikhez nem volt köze a kecskeméti liláknak. Annyival játszottunk gyorsabban, hogy arra nem tudtak reagálni. Jó volt ezt látni, már csak azért is, mert felvázolta, hogy milyen lehet majd a Ljujic, Horváth, Brodic támadótrió. Szellemes, gurigázós, szemre is tetszetős. Míg hátul és középen meglehetősen stabilak voltunk. Igazából csak akkor kellett izgulnunk, ha a Kecskemét pontrúgáshoz jutott. Ugyanis olyan erővel támadják a kaput, amit nem könnyű levédekezni. A védelemben nem volt extra teljesítmény, de stabilak voltunk, és Duartéék még többet léptek fel a középpályára. Ez némi újdonság volt. A két szélén Bese és Tamás nem tudta megismételni a múlt heti kiváló játékát, inkább átlagosak voltak. Tajtinak ma nem ment, Geigernek annál inkább. Szinte csak jó megoldást választott. Aztán némileg elfáradt, így a cseréje indokolt volt. Lacouxnak az első érintései nem igazán sikerültek. De aztán felvette a meccs ritmusát, és adott néhány kulcspasszt. Ljujicnak nem ment az első félidőben de hajtott, aztán a második félidőben, főleg Horváth Krisztofer érkezése után már villogott. Hihetetlen, hogy mennyire érzik egymást Brodiccsal, akinél ugyanez volt a helyzet. Brodic az első félidei harmatosabb játék után gól és gólpassz. Brodic 6 forduló után 3 gólnál jár, míg Ljujic 5-nél. A csapat pedig 12 találatig jutott. Tisztára mint Benéék idejében.

Horváth Krisztoferről hamar kiderült, hogy miért válogatott kerettag. Nagyon labdabiztos, remekül cselez, és kiválóak a megindulásai. Kellett az ő lendülete a győzelemhez. Onovo is stabilitást hozott a középpályára. Egyből jobban szűrtünk azon a területen.

A cserék

Grzelaknak jó volt a megérzése, hogy Mucsányival kezdtünk. És az is megnyugtató, hogy olyan játékosokat tudtunk behozni a padról, mint Horváth, Onovo, Fiola vagy a tehetséges Dénes. Kezd alakulni a keret. Talán még egy erőcsatár jöhetne, és akkor télig meg is vagyunk.

Hajrá, Lilák!!!

Kiemelt kép: Újpest FC

Ebben a cikkben szeretnék hírt adni szurkolói szemszögből kék-fehér csapatom, az MTK Budapest FC, OTP Bank Liga 4. fordulójában, Felcsúton lezajlott meccséről, amelyet mint ismeretes, elbuktunk 1-0-ra, ezáltal elszenvedtük első vereségünket az idei bajnokságban. Így 4 meccs után, egy elhalasztott bajnokival a hátunk mögött, 9 ponttal a tabella második helyén állunk. Továbbá örömmel írnék arról, hogy két korábbi Sándor Károly Akadémián is megfordult tehetséges játékos került be a magyar válogatott Nemzetek Ligája-keretébe. És attól sem lehetünk távol, hogy egy újabb MTK-s labdarúgó húzhassa magára a Nemzeti Tizenegy mezét a közeljövőben.

Puskás Akadémia FC – MTK Budapest FC 1-0

Előljáróban megjegyzem, hogy az volt a megérzésem, ez egy tipikus egygólos meccs lesz. Vagy ide, vagy oda. Be is jött a tippem. Ki is fejteném röviden, miért gondoltam így. Azért, mert a PAFC nem készült nagy offenzívára ellenünk, pihentettek a Fiorentina elleni Konferencia-liga-playoffra. A különbséget a javunkra Robert Polievka jelenthette volna, de végül nem talált a kapuba, pedig volt két komoly ziccere is, abból az egyik kapufa lett. A felcsúti alakulat javára Jonathan Levi volt a döntő faktor.

Első félidő

Az első félidőt erős szurkolással kezdtük a vendékszektorban. Nagy busszal, szép számban érkeztünk a Pancho Arénához, szóval a 90 percen át tartó szurkolásra nem lehetett panasz.

A pályán már azonban kevésbé tapasztaltuk az elszántságot. Az első 10 percben a hazai csapat egyértelműen dominált. Közepes hosszúságú passzokkal próbáltuk megjátszani támadóinkat, sikertelenül. A harmadik embernek adott passzok is rendre pontatlanok voltak vagy lefülelték őket a felcsúti játékosok. Első komoly gólszerzési lehetőség a félidő derekán, rögzített szituációból lehetett volna, de Kisbogesz a sorfalba lőtte a szabadrúgást, amelyet a javunkra ítéltek.  A félidő vége felé alakultak ki a legveszélyesebb helyzeteink, szám szerint kettő. Mindkettő, ahogy fentebb írtam, szlovák csatárunk, Polievka nevéhez fűződött. A 39. percben a kapufát találta el, rá egy percre Markek hárította lövését. A félidő utolsó lövését Kisbogesz eresztette meg, ismét egy szabadrúgásból. Ez már eltalálta a kaput, de Markek ekkor is jó helyen volt.

Második félidő

0-0-s állással fordultak a csapatok tehát a második játékrészre. Sokak számára szembetűnő lehetett az első félidőben, hogy a csapatok kifejezetten hasonló színű mezben léptek pályára. Ebből született már több cikk is korábban. Én ezt különösen nem tárgyalnám, a helyzetet orvosolták azzal, hogy a PAFC játékosai egy sötét árnyalatú mezre váltottak a szünetben a babakék színűről. Annyit fűznék az esethez, hogy  nem is az NB I lenne, ha egy ilyen incidens nem történt volna meg.

Puskás-MTK: a félidei mezcsere után egy fejesgól döntött a veretlenségről

A második félidő első perceit nagyon figyelmetlenül kezdtük. Az 51. percben a felcsúti alakulat könnyedén vezetett végig egy támadást egy, a félpályán való labdaszerzésből, és nem volt senki aki megállította volna az akciót. Így szerzett a végén fejesből gólt Jonathan Levi. Pedig két játékosunk is elejét vehette volna ennek az egésznek. A legelején Kosznovszky Márk szakíthatta volna meg a támadást azzal, ha agresszívabb, így nem tudott volna emberfölényben jönni az ellenfél, de ezt követően még Horváth Artúrnak is volt lehetősége szerelni. Ezért nem értettem egyet azokkal, akik ezt a gólt egyedül Kata Misin mint utolsó emberen akarták ezt számonkérni.

A gól után vezetőedzőnk megpróbált belenyúlni a meccsbe, de most ez nem volt elég a pontmentésre sem, nemhogy a meccs megfordítására. Az utolsó negyed órára teljesen elfáradt a csapatunk. Még az utolsó utáni pillanatban volt egy nagy lövése Beriashvilinek, de Favorov magabiztosan mentett. A játékvezető pedig lefújta az összecsapást, így szöglet már nem lett, ami miatt volt azért elégedetlenség. “Hogyha már 8 percet ráhúzott, akkor ezt igazán engedhette volna még.” Gondoltuk ezt többen.

Így Fejér vármegyéből pont nélkül távoztunk.

Megoldandó problémák

Röviden megpróbálok rávilágítani arra, hogy mi lehet közép-, hosszú távon a problémahalmaz, amit érzésem szerint orvosolni kellene. Az impozáns 3 győzelem ellenére meg kell jegyeznem, hogy a két keret minőségbeli különbségein kívül kijött az, hogy a 3-5-2-es hadrend ebben a formában nem mindig kifizetődő. A tavalyi szezontól eltérően Katának kell hatos pozícióban játszania egyedüliként, ezzel szemben tavaly Thiam mellett tudott jobboldali nyolcas pozícióban játszani, vagy 3-4-1-2-es, adott esetben 3-4-2-1-es formációban tudott duplaszűrő lenni. De mivel nincs Thiam, rá hárul a szűrőpozíció egyedüli abszolválása. Ez azért lehet a későbbiekben problémás, mert Misi így kimarad a támadásépítésekből, kevesebb progresszív passza lesz. Korábbi meccseken is látszott, hogy Antonov vagy Hej mentek el szélen és vezettek támadásokat. Ez önmagában nem baj, hogy Katának most más a szerepe, viszont akkor Kisbogeszt kellene visszahúzni irányítóközéppályásnak, center pozícióból, hogy tudja szervezni a játékot. Mindenesetre majd Horváth Dávid dönti el, hogy kell-e változtatni.

Balogh Botond és Yaakobishvili Antal

Elérkeztünk az örömteli hírekhez is. Nem titok most már, hogy Balogh Botond, aki 2016 és 2019 között játszott az MTK utánpótlásában, és Yaakobishvili Antal, aki 2015-2017 között volt akadémistánk, bekerültek nemzeti válogatottunkba. Ez minden MTK-szurkoló számára nagy öröm lehet, azt gondolom. A Sándor Károly Akadémia rengeteget nyújthatott nekik a fejlődésükben, hogy olyan játékossá váljanak, amilyenek most, és olyan csapatokban játszhassanak, mint a Parma vagy a Girona. Szerintem nem önzés azt mondani, hogy egy kék-fehér érzelmű ember magáénak érezheti azt, amit elértek. Büszkék lehetünk mindkettejükre!

Megérdemelten kerültek be a keretbe, azt gondolom. Yaakobishvili Antal folyamatosan bizonyítja képességeit a La Ligában most már, Balogh Boti pedig óriásit játszott a Serie A második fordulójában a Milan ellen. 7,7-es értékelést is kapott a Sofascore-tól.

Sok sikert kívánok nektek klubszinten is, úgy a magyar válogatottban is!

Kedvencem

Párszor már megemlítettem (legutóbb pont az előző blogomban), hogy Varju Beninek nagyon jó képességei vannak, és annak is hangott adtam korábban, hogy egyik kedvenc játékosom. Sokszor kellett megvédenem őt kritikáktól. Így nem véletlenül csillant fel a szemem, mikor a válogatott keret predikciókban többször is szerepelt a neve. Végül Marco Rossi szövetségi kapitány nem válogatta be, de többen meg vagyunk győződve róla, hogy még pár jó mérkőzés, és ki fogja vívni a helyét a válogatott keretben is.

Remélem, ez így fog történni, és Kata Misi után újabb kék-fehér játékos léphet pályára Marco Rossi válogatottjában. Beni legközelebb most pénteken, a Fehérvár elleni bajnokin bizonyíthat majd, ahol természetesen mi, MTK-sok is ott leszünk, hogy győzelembe hajszoljuk a csapatot.

Kiemelt kép forrása: MTK Budapest

JÓ LENNE TUDNI A VÉGÉT…

Vannak olyan pillanatai az életnek, amikor oly szívesen előre tekernénk az idő kerekét, hogy megnézzük: „Na ebből mi fog kisülni?” Persze, ha az ember tudja, mi a vége, akkor meg mi értelme? Semmi izgalom, nulla kihívás? Mégis, ki ne csinált volna már hasonlót? Gyerekkoromban, a… nem jut eszembe a sorozat címe. Azokra a sárga hosszúkás alakú krimikre gondolok. Néha sajnos nem bírtam ki és már a könyv negyedénél beleolvastam az utolsó lapokba. A rendező elv az volt, ha számomra kedvező vagy szimpatikus volt a végkifejlet, akkor visszatértem oda, ahol abbahagytam az olvasást és faltam a betűket tovább. Ha viszont úgy ítéltem meg, hogy a cselekmény megoldása nagyon bénára sikeredett, már kaptam is elő egy másik könyvet. Az előző meg egy dobozban végezte.

Most kíséretiesen ugyanez az érzésem. De jó lenne tudni, hogy ennek mi lesz a vége!

Mit tagadjam, nincsenek jó érzéseim. És ezek csak erősödtek a tegnapi zakó és a körítés után, majd még komolyabb aggodalom lett rajtam úrrá, amikor reggel olvastam, hogy tényleg jók voltak azok az értesülések, miszerint Laczkó Zsolt kapta meg a lehetőséget a csapat irányítására. Ezt már csak tetézte, hogy az új tulajdonosok videós bemutatkozása sem sikerült tökéletesen… Na, nézzük sorjában!

Bejelentették az új tulajdonos érkezését Kispesten, távozhat a vezetőedző

VÉGET ÉRT AZ ÖT ÉVES RÉMÁLOM

Az ultrák véglegesen kidobhatják a Bozó és Mendelényi takarodj! drapijaikat. Már nem kell soha többé használniuk. A Metalcom kungáborostul egy életre beírta magát a magyar futball történetébe. A dilettantizmus, a hozzá nem értés, pazarlás, hűtlen kezelés, pénzszórás címszavaknál kell majd keresnünk a munkásságukról szóló bejegyzéseket. Most még nem tudhatjuk, csak remélhetjük, hogy nem helyrehozhatatlan károkat műveltek Puskás, Bozsik és Tichy klubjával. Természetesen mindenki abban bízik, hogy van felfelé vezető út, aminek egy fontos állomása lesz az élvonalba való visszajutás. De vajon a jelek ebbe az irányba mutatnak-e?

ÁPRILIS 7-I TÜNTETÉS

Már legalább fél éve hallgattuk, hogy Bozóék árulják a klubot. Legszívesebben már ők is szabadulnának tőle. Iszonyat pénzbe került ez nekik, de csak saját magukra lehetnek dühösek, akár sikeresen is csinálhatták volna. A hülyeséget ők választották maguknak. Így nincs miért sajnálni őket. Márciusban szakadt el véglegesen a cérna a szurkolóknál, amikor a másodosztályban is a kiesés szélére kerültünk. Ekkor emeltük fel a hangunkat és szerveztünk egy nagyobb megmozdulást, melyet tüntetésnek neveztünk el. Egyértelműsítettük, hogy a kispesti család közös szándéka, hogy szabaduljanak meg a klubtól. Bozó akkor még csitított minket, hogy „Jajj, Fiúk, nem kéne ezt csinálni, épp megegyezés közelében vagyunk egy vevővel, nehogy elriassza ez az esemény a vételi szándékától!” Persze tudtuk, hogy ez nettó hülyeség, inkább a saját politikai törekvését féltette a szentesi polgármesteri székért való küzdelemben. Nem hiányzott neki a balhé. Úgy egyébként elvesztette a választást…

ELADJÁK-NEM ADJÁK

És akkor elkezdődött az idegek harca. Bozó azt nyilatkozta, hogy akár 2 héten belül megtörténhet az eladás, hazai és külföldi csoportokkal is tárgyal. Volt itt mindenféle találgatás. Szijjártó csomagban a BYD vezetőinek a magyarországi induláshoz felkínálta a klub megvételét, szó volt másik kínai vagy koreai cégről, Leisztinger és más milliárdosok neve is felmerült vevőként. Volt, amikor már az Akadémián látták egyesek tárgyalni a politikai elitet, de a Karmelitából is kémek jelentették, hogy a klub vezetői bent jártak. Mások arról tudósítottak, hogy a klub banki tartozásáról szóló szerződést épp átdolgozzák egy másik cégre, amiből tényleg az következik, hogy létrejöhet az adásvétel. Dacára az informátorok értesüléseire, mégis úgy futottunk neki a bajnokságnak, hogy alig történt valami változás. A padon a kudarckerülő, minimalista Csertői ült, igazolásként pedig csak épphogy egy pár középszintű focista érkezett… Ennyi, meg a nagy várakozás maradt.

Közben lassan biztossá vált, hogy Leisztinger a befutó. Fórizs Sándor, Tamás bizalmi embere pedig már a spájzban, akarom mondani a klubban volt és tevékenyen részt vett a klub munkájában. Persze bejelentés nem volt, csak hallottunk ezt-azt. Állítólag nem volt konfliktusoktól mentes az első néhány nap, hiszen még Kun Gergő is itt volt, aki akár még abban is reménykedhetett, hogy legalább egy darabig maradhat, miközben az új vezetés is osztotta a lapokat. Nem lehetett könnyű helyzet…

Mindeközben lement 3 kanyar a bajnokságból, 1-1 zakó, iksz és győzelemmel. A múlt heti ütközet volt a legkellemetlenebb, ahol is a baranyai Michelin gyár lelkes dolgozói, Pinezits vezérigazgató úr vezetésével (aki néhány hónapja még a mi kispadunkon ült) leckéztettek minket. Csoda, hogy a szurkolóink nem dicsérték meg a játékosainkat a lefújást követően? Erre még később kitérek… Mert Fórizs úr is kitért rá…

ÉS AKKOR ELJÖTT A CSÜTÖRTÖK

És lőn az nagy bejelentés! Az Arago csoport megvásárolta a Honvédot! Hogy mi tarthatott ennyi ideig? Mondom. Legalábbis az én tippemet. A mai gazdasági helyzetben nagyon nehezen találtak valakit, aki képes volt áldozni egy ilyen csődtömegre, amit Bozóék itt hagytak. Több, mint 10 milliárdos adósság, előnytelen, több milliárdos hitel és az iszonyú drága, éves szinten cirka félmilliárdos stadion üzemeltetése. Gondolom, Tamás azt mondta, hogy ha a Bozsikot átveszi az állam, a hitelt valahogy átdolgozzák és a nyomott ajánlatra rábólintanak, akkor mehet az üzlet. Tamás nem kispályás, végzettségét tekintve fizikus, nagyon okos ember. Vajmi kevés esély mutatkozott arra, hogy a stadion üzemeltetése átkerülhet az államhoz, hiszen akkor holnap minden másik klub is ezt fogja kérni és az anyagiakat illetően is szerény volt az ajánlat. Szerintem a politikai elit meggyőzte Bozót, hogy nincs más választása és besegítettek ezzel a stadion üzlettel is. Tehát csiki-csuki lett a helyzet. Bozó örülhetett, hogy valamennyit legalább kapott a klubért, Tamás meg – a körülményekhez képest – jó üzletet kötött. Legalábbis innen már nehéz volt nemet mondania…

Na ne gondoljuk, hogy anyagilag jó ez az üzlet. Inkább politikailag. Kapcsolatilag. Későbbi megrendelésileg… Emlékezhetünk, mit mondott Virág elvtárs Pelikán elvtársnak. „Pelikán, egyszer majd mi is kérünk valamit magától.” Ott a hatalom kért a gátőrtől, itt meg fordítva. „Jön még Tamás a mi utcánkba, majd elboltoljuk. Csak ezt a Honvédot húzzák már ki most a szarból!”

No, így jött el a csütörtök.

ÍGÉRETEK, TERVEK, IRÁNYOK

Ígéretek? Na azok nem voltak. Hacsak nem az a 3 éves terv izé. De ne rohanjunk előre. Az 5-6 perces videót megtalálhatjátok a Honvéd honlapján, a tulajdonosváltás hírt görgessétek a legaljára. Meglepődtem, hogy rengetegen ezt nem is látták, csak a hír elejét olvasták el.

Gránitz János, az Arago Sport ügyvezetője nyitotta a nyilatkozatok sorát, aztán Séllei Árpád a Honvéd új ügyvezetője folytatta a sort, majd Fórizs Sándor sportigazgató már a részletekről is beszélt.

G.J. egy dolgot vállalt, az anyagiakat, hogy biztosítják a működést. Arról persze nem szólt a fáma, hogy milyen szinten. Tesco gazdaságos módon vagy a klubunkhoz méltó anyagi keretekkel.

S.Á. sejtelmesen annyit közölt, hogy „Nehéz örökséget vettünk át” Na, ebben aztán benne van minden… Mondjuk nagyon nem lepett meg minket. Évek óta tudvalevő volt, hogy iszonyatos pénzherdálás folyt klub üzemeltetés címszó alatt. Ennél már csak a folyamatok, felelősségi körök, határidők és a tervszerűség nézhetett ki katasztrofálisan.

F.S. vázolta a terveket. Ebben az évben jobb eredményt ígérnek az elmúlt szezon 9. helyénél és 3 év alatt vizionálják az NB I-et. Hááát, nem vállalták magukat túl a fiúk…

G.J. próbálja menteni a menthetőt. Érdekes figyelni a videót. Nézzük csak? „Bízunk benne, hogy a szurkolók támogatni fognak, adjanak nekünk lehetőséget, hogy bizonyítani tudjunk.” Ezzel a résszel nincs is semmi gondom. Szép mondat. Itt van egy vágás a képben, és elhangzik valami olyan, amit az olvasó fantáziájára bízok, majd így folytatódik: „…de mi azt szeretnénk, ha minél előbb feljutna a csapat”. Bizonyára megint ez a 3 (vagy ki tudja mennyi?) év került szóba… Valaki szólhatott a vágóasztalnál, hogy árnyaljuk inkább ezt a képet.

Bemutatkoztak a Honvéd vezetői, az NB I-ről és az új vezetőedző kinevezéséről is szó volt

Tudom, költői a kérdés, de: mi a jobb, ha azt mondják, hogy a „Fradi vetélytársai szeretnénk lenni”, meg „7 meccs 21 pont” vagy őszintén kimondják a 3 évet?…

S.Á. nem kertel. „Nagyon sok átalakítást, változtatást kell végrehajtanunk az Akadémiát is ideértve” Ha jól tudom, az Akadémia vezetője, Herczeg Vince már nem is kell, hogy bejárjon, jövő év elején betölti a 65-öt, nyugdíjba megy. Vajon ki jön helyette? Illetve több edzőnek is már megköszönték a munkát az utánpótlásban.

FÓRIZS SÁNDOR BESZÉDES GONDOLATAI

„Én a játékosokat jó játékosoknak tartom” Hááát, Sándor, tudd, ebben nem mindenki ért egyet Veled… Oké, mégsem mondhattad, hogy kutyaütő mind, de egy „A keret megerősítésre szolgál” vagy „Zalánon kívül nincs minőségi csatárunk” vagy „Azonnal 5-6 igazolásra szükségünk van” azért zene lett volna füleinknek.

„Küzdünk, mászunk, hajtunk, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.” Mondom: ez kevés lesz önmagában, Sándor!

„Beszéltem a játékosokkal, szeretném, hogy nagyobb önbizalmuk legyen.” Valóban? Nincs önbizalmuk? Szerintem pont az a gond, hogy néhányuk sokkal többet képzel magáról, mind akik valójában.

És akkor most jön valami olyan, ami kiverte a biztosítékot a szurkolóknál. Nézzük csak! „A szurkolóinkkal is folyamatosan tartani kell a kapcsolatot abban az esetben, ha ők is korrektül tudnak állni a csapathoz. Néhány játékost lelkileg megfogta a hétvégi elbeszélgetés.” A mislenyi? Jesszusom! Erről tényleg üljetek le Sándor beszélgetni az ultrákkal, mert nagyon másként látjátok/látjuk. A Kanyar egyébként nem is érti, hogy a játékosok miért szoktak kijönni, ha gyenge a produkció. Tök felesleges. Ha meg jönnek, akkor legyen tisztában minden játékos azzal, hogy a focipálya kerítése mellett nem akadémiai székfoglalót fognak tartani az ultrák, főleg néhány sör után. Javaslom, tegyenek bele sokkal többet ők is a meccsbe!

A végén újra feljön egy diszkrét intelem a szurkolók felé. Idess! „Bízom abban… hogy folyamatosan buzdítják a csapatot, szeretnénk egy korrekt kapcsolatot és HA EZ MEGLESZ (sic!), akkor a Honvéd elindulhat együtt egy jó úton.” Sándor, ezt tényleg beszéljétek ki a szurkerekkel, hogy mi van előbb, a tyúk vagy a tojás.

Zárszóként viszont tényleg nagyon klassz a szakmai igazgató mondata: „Ha meglesz a közös öröm, akkor a közös bánatot is könnyebben fogják tudni elfogadni.” Mármint a szurkolók.

Összefoglalva: javaslom, hogy az érintett felek: 2-3 játékos, az ultrák vezetői és a szakvezetés üljön le egy közös beszélgetésre, mert a tegnapi produkció vége nem sült el jól. Se a meccs, se a megafonos üzengetés a táborból.

A MECCSRŐL

Csak címszavakban: a helyzeteket be kell lőni, 1-0 után nem kell látványosan időt húzni, döbbenet milyen kevés párharcot nyertünk meg, főleg a második félidőben, a második labdák nagy része az ellenfélé, ütközések után miért kell fetrengni és a füvet ütni, mintha eltört volna a lábunk? A szünet utáni 10 perc értelmezhetetlen volt, amikor látványosan kevés a futómennyisége egy játékosnak, miért nem cserélünk? A győztes gólnál érdemes végignézni a védelmünk helyezkedését, az aktivitásuk hiányát…

KI MECCSELT AZ AJKA ELLEN?

A tegnapi nyilatkozatokban az szerepelt, hogy Djordje Kamber és Paulik István pályaedzők készítették fel a héten a csapatot, és látszólag Kambi meccselt. Ezzel szemben én olyan dolgokat tapasztaltam tegnap, amik nem jellemzők Kamberre. Néhány játékos lézengése, akaratának hiánya és annak edzői elfogadása, a taktika megválasztása, a cserék ütemezése… Valaki ezt a párharcot tegnap elb…., szóval elmeccselte. Talán „valaki” a háttérből irányított, és Kambi csak egy báb volt? Ha valaki tudja az igazságot, az ne rejtse véka alá!

Egyébként érthetetlen az is, ha ma bejelentették Laczkó kinevezését, ezt miért nem tudták csütörtökön megtenni? És akkor ő meccselt volna tegnap is…

ZÁRSZÓ

Hiányoltam Leisztinger Tamás megszólalását is a klub megvásárlásával kapcsolatban. Gondoltam, biztos nyaral. No, de hát tegnap kint volt a meccsen. Vagy épp szombaton jött haza?

Hátha tőle több információt megtudhatnánk a jövőt illető változtatásokkal kapcsolatban. Mondjuk arról, hogy igazolunk-e még valakit vagy tényleg ezzel a játékoskerettel indulunk neki a bajnokságnak? Tudom, hogy ez a sportigazgató feladata lenne, nem Tamásé, de tőle ezirányú infókat sajnos nem kaptunk.

HAJRÁ, HONVÉD! CSAK A KISPEST!

Kiemelt kép: Budapest Honvéd FC

Előljáróban elnézést szeretnék kérni azoktól az olvasóktól, akiknek eddig kellett várakozni, hogy az új blogom elkészüljön szeretett csapatomról az MTK Budapest FC-ről. Ezután most, hogy már javában beindult a magyar futballszezon nem kell ennyit várakozni a legfrissebb hírekről a budapesti kék-fehérek háza tájáról. Ebben az írásomban átfogóan kívánom értékelni csapatom 15 éve példátlan szezonkezdését, különös tekintettel az egy hónappal ezelőtt megtartott szurkolói ankéton elmondottakkal összefüggésben. Időben ugrálni fogok, hogy jól látható legyen, hogy minden mindennel összefügg!

Július 18. Bevezetés az ankétról

A szurkolói ankét résztvevői Pinczi Anita női szakág vezető, Horváth Dávid vezetőedző, Dr. Selei András klubigazgató, Balogh Orsolya kommunikációs igazgató voltak. Moderátor szerepkörben ismét Pandzarisz Sándort, az MTK Baráti Kör elnökét tisztelhettük.

A terem már tele volt kék-fehér fanatikusokkal minden korosztályból, mikor megérkeztem. Dr. Selei András meg is kezdte az ankét felvezetését azzal, hogy minden kérdésre válaszolni fognak. De előrebocsátotta, hogy jelenleg a klub a lassú építkezést választotta minden téren, ne reméljen senki gyors átütő sikert. Hozzátette, törekszenek a női futball fenntartására. Nem véletlenül volt jelen Pinczi Anita is, hogy ő is be tudjon számolni a női csapat jelenlegi helyzetéről.

Dr. Selei kiemelte, hogy az aktuális társadalmi politikai helyzet befolyásolja egy labdarúgó-klub helyzetét, ami már gyakorlatilag egy nagy gazdasági társaság.

Ezután megadták a lehetőséget a szurkolóknak, hogy kérdezzenek. Pandzarisz Sándor villámgyorsan magához ragadta a szót és fel is tette az első és talán egyik legfontosabb kérdést. Mik Horváth Dávid érzései a 2023/2024-es bajnokság lezártával?

A vezetőedző higgadtan reagált. Elmondta, hogy azt a pontmennyiséget, amit az Újpest és a DVSC ellen megszereztünk, mások ellen is meg kellene szerezni (kétszer 9 pont). Hozzátette, hogy legnagyobb fiaskóinkat top 4-es csapatoktól szenvedtük el.

Ezután önkritikusan megjegyezte, hogy ezek ellen a csapatok ellen, amelyek csúfos, sok gólos vereséget mértek ránk, nem tudott sem ő, sem a csapat jól reagálni, változtatni időben. Ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy a saját stílusunkat erősebbé kell tenni. Itt jegyezném meg, hogy ennek demonstrálására lesz alkalom most vasárnap Felcsúton a PAFC ellen.

A kérdések ezután a fiatal játékosokra és a két új igazolásra vonatkoztak. Horváth Dávid azonnal jelezte, hogy előremutató a fiatalok (legfőképpen a 2002/2003-asok) fejlődése. A két új szerzemény kapcsán Horváth Dávid kiemelte, hogy Robert Polievka gyakorlatilag “sztárigazolásnak” minősül NB I-es szinten, Ilia Beriashvilit meg pont azért szerződtették, mert az amit ő tud, az hiányzott a védelemből. A blokkolás és a helyezkedés.

Augusztus 3. MTK Budapest – Nyíregyháza 3-0

Itt ugranék először az időben, mert az eddig lezajlott három összecsapásból ezen lehetett legjobban megfigyelni grúz védőnk képességeit, amelyek visszaigazolják a vezetőedző szavait. Nem csak arról van szó, hogy a 24. percben Bognár István szögletéből megszerezte nekünk a vezetést, hanem arról, hogy milyen veszélyesen és spontán tud helyezkedni. Már ezt a szögletet megelőzően úgy mozgott egy másik szögletnél, hogy a ráálított nyíregyházi nem tudta lekövetni a mozgását. Így történt ez a góljánál is. Ezen a meccsen a fejpárbajai javarészét megnyerte, mellé jó párszor blokkolt és szabadított is fel.

Július 18. Vissza az ankétra: a folytonosság

Horváth Dávid szóbeli értékelésében fontos szerepet kapott a folytonosság hangsúlyozása és a tudatos továbbfejlesztése a csapatnak. Mivel már nem frissen feljutott klub vagyunk és a keret magja összeállt, nem megy el az idő alapvető taktikai kérdésekkel. A fizikai felkészítés nagyobb fókuszt tud kapni.

A fizikai felkészítésre Pandzarisz Sándor közbeszúrt egy kijelentést, hogy meglátása szerint az “apokalipszis három lovasa” (tehát az FTC, PAFC és Fehérvár) ellen lassabbak voltunk.

A vezetőedző elismerte, hogy nem vagyunk dinamikus, gyors csapat. Ezzel a játékstílússal, taktikával, játékrendszerrel nem elvárható, hogy gyors csapat legyünk. Amit meg tud tenni a szakmai vezetés, hogy kellő arányban adnak lehetőséget olyan dinamikus játékosoknak, mint Molnár Rajmund, Kosznovszky Márk vagy Kovács Patrik. Ez látszódott az előző idényben a harmadik PAFC elleni meccsen, ami az utolsó hazai meccs volt. Noha kikaptunk, szemmel látható volt a különbség az előző két mérkőzéshez képest mutatott játékban.

Elismerések, célok

Bodrogi Tamás, az MTK Baráti Kör oszlopos tagja gratulált ezt követően Pinczi Anitának és Horváth Dávidnak az elmúlt női-, és férfi bajnokságokban való szerepléshez. A kérdése arra vonatkozott, hogy mi a közép- és hosszú távú terv, hova akar eljutni az MTK?

Először Pinczi Anita kapott szót. A női csapatban  próbáltunk erősíteni, jó pár női játékos elment, de jött erősítés is, a tavalyi csapat már erősebb volt, nagy bravúrral női kupadöntőt is sikerült elérni. Érkezett új pályaedző is. Foglalta össze tömören a mögöttünk álló évadot. A női csapat is próbálja az MTK-identitást követni, fiatal lányokat beépíteni. Sok minden függ attól hogy az FTC, Győr, PAFC hogy erősít majd a női bajnokságban. Egyértelmű célkitűzés a kupadöntő és a bajnoki döntő egyaránt.

A felnőtt férfi csapat részéről először a klubigazgató reagált. Dr Selei megfogalmazta, hogy cél az 5-6. hely, tehát a felsőház. A 8. hely frissen feljutó csapatként elfogadható volt, de feltétlenül előrébb kell lépni a tabellán. Nüanszokon múlt a felsőház és az ezzel járó érdemi prémium.

Taktika, keret, intenzitás

Vezetőedzőnk azzal folytatta, hogy nem erőnléti alapvetően a probléma a csapattal, hanem az intenzitás hiányzik. Ezen lesz a hangsúly ezentúl. Az ő célja is a 25 fős keret kialakítása. Ettől egy tapodtat sem kíván elmozdulni. Úgy ítélte meg, hogy feszültség lenne az öltözőben a további keretbővítéssel. Három belső védő pozícióra hat játékos is van, ebből ketten még sérültek. Bobál Dávid szeptember végén csatlakozhat, Kádár az ankéton elmondottak alapján a harmadik fordulóban már csatlakozhatott volna a csapathoz, de nem így történt. Még mindig a felépülés fázisában van.

Ezt követően Dr. Selei is önkritikát gyakorolt. Hoztak hibás döntéseket, például több fiatalt versenyeztettek egymással, ami nem bizonyult kifizetődőnek. Egyhangúlag azon a véleményen van a szakmai vezetés, hogy jobb a szűk keret ehhez a csapathoz. Jelezték, hogy rendszerfüggő, hogy mennyi fiatalt termel ki az MTK.

Akik engem érdekeltek…

Az én kérdésem következett. Én az elmúlt szezon egyik legkardinálisabb pontjára szerettem volna rátapintani, ami engem és több szurkolótársamat foglalkoztatott. A jobb oldali szárnyvédő posztra, ahol ősszel Kovács Matyi játszott, majd Hej Viktor. Most pedig kölcsönadtuk Matyit a Fehérvárnak. Ennek fényében az is érdekelt, hogy Molnár Ádin felé mekkora a bizalom mint kölcsönből visszatérő fiatal tehetség, akit szintén jobb oldali szélsővédőként képzelnek el.

Horváth Dávid elmondta, hogy ő Matyit kifejezetten szárnyvédőnek tartja, nem tükörszélsőnek. Látta viszont, hogy erősíteni kell Matyit, így a tavasszal 6 kg izmot pakoltak rá. Ezért játszott keveset tavasszal. Szerinte Matyinak kevesebb a mérkőzést eldöntő jegye. Fontosabb a munkabírása és a komplexitása.

Egyértelművé tette, hogy Matyinak környezetváltozásra van szüksége. A Fehérvárnál másik rendszerben játszhat, ahol megmutathatja magát. Hozzátette, hogy Hej Viktorra elsőszámú szárnyvédőként számít, mert tavasszal bevált, így Molnár Ádin kevesebb lehetőséget fog kapni, mint Matyi.

Lehetőség

Megint ugranék előre az időben. Ismételten a Szpari elleni bajnokira, ahol Molnár Ádint a második félidőben becserélték Hej Viktor helyére. És azt kell, hogy mondjam, élt a lehetőséggel. Meg tudta magát mutatni, sokunk szerint bzonyította azt, hogy szárnyvédőként a pálya jobb szélén megállja a helyét. Fiatal csereként tudott új lendületet adni a csapatnak. Ezt mindenki értékelte.

Átlagéletkor

Több szurkoló nehezményezte, hogy a múlt szezonban elég magas volt mindig a kezdőcsapataink átlagéletkora. Erről is biztosított a mester mindenkit, hogy igyekeznek lejjebb szorítani ezt a számot, méghozzá azzal, hogy van 13 saját nevelésű játékosunk, akik zömmel fiatalok. 10 játékos 26 év alatti a keretben és 4 játékos ösztönzött korú. Ez párakat megnyugtatott az ankéton. Aki viszont akkor még szkeptikus volt, az tapasztalhatta, hogy az első három fordulót, amelyeket meg is nyertünk, 25-27 éves átlagéletkorú kezdőcsapatokkal hoztuk le.

Kata Misi

A szakmai vezetés képviselői mindketten hangsúlyozták, hogy Kata Misi továbbra is értéke az MTK Budapestnek, főleg hogy az MTK-ból lett válogatott. A klub továbbra is csak az olyan top 10-es ligákból érkező ajánlatokra nyitott, amelyek elérik a nettó 1,5 millió eurót. Hozzátették, hogy nem preferencia a török vagy tengerentúli liga Misi esetében.

Nemanja Antonov

Felröppentek olyan pletykák a nyári szünetben, hogy a vezetőedzőnek konfliktusa volt Nemanja Antonovval. Ezt Horváth Dávid kategorikusan cáfolta. Dr. Selei András hozzáfűzte ugyanakkor, hogy Antonovnak jövőre lejár a szerződése, tehát ha a klub pénzt akar kivenni belőle, akkor legkésőbb télen értékesíteni kell őt. Azóta Antonov a ZTE és a Szpari ellen is kezdőben szerepelt. Sajnálatos módon vállsérülést szenvedett utóbbi találkozón. A visszatérésének időpontja kérdéses.

Shop

Balogh Orsolya arról tájékoztatott bennünket, hogy a stadion déli oldalát fogják átalakítani, hogy oda tudjon költözni az új MTK-shop. Üzemeltetőváltás is lesz a shop esetében. Várhatóan bővül a kínálat és minden nap nyitva lesznek.

Változtatások

Az ankét végefelé több kérdéscsomagot kapott a mester, amelyek a mentális problémákra, a sok kapott gólra, a sok elvesztett párharcra és a szögletből kapott gólokra vonatkoztak. A szakvezető ezekre diplomatikus választ adott. Úgy fogalmazott: “Azt kell mérlegelni, hogy mi az ami hoz, és mi az ami visz, adott meccsen mi jó a csapatnak.” Azért nem védekezett jól beadások és szögletek ellen a csapat, mert az első rész nem volt  presszingképes. Horváth Dávid beismerte, hogy Hej Viktor, aki először nálunk belső védő volt, sokkal jobb szélső védőnek. A védekezést kívánja erősíteni folyamatosan, kiemelten a csapatvédekezést. Ez lehet a kulcsa annak, hogy kevesebb gólt kapjunk ebben a bajnokságban. Ennek szintén lehetett látni jeleit az első fordulókban már. A PAFC elleni most vasárnapi viadal lesz az eddigi legnagyobb erőpróba szerintem a csapatnak. A Mezőkövesd elleni utolsó forduló kapcsán a mester 100%-osan egyetértett a szurkolókkal, hogy azt nyerni kellett volna. Szerintem nem az az egy forduló számított. 33 forduló van egy bajnokságban.

Sérültek, Kapusok, Jenner

Ezeken a kérdéseken túlmenően magyarázatot kaptunk rá, hogy miért van három kapus a keretben. Ez Horváth Dávid szerint jó versenyhelyzetet teremt, amire mindenkinek szüksége van. Demjénnek törés volt a válogatottból való kikerülés, így extra motivációt adhat neki.

Csenterics Adriánnal hosszútávon számol a klub, de Rácz Gerinek is hosszútávú szerződést kínáltak, ugyanakkor készek eladni őt, ha távozni kíván.

A klubigazgató ezt követően elmondta, hogy szenzitív kérdés, hogy kommunikálnak a sérültekről, mikor mit írnak le róluk. Megjegyzem  a szezonkezdet óta tapasztalható, annak aki figyeli az MTK oldalát, hogy hetente kiad a klub egy rövid tájékoztatást a sérültekről.

Julian Jennerrel bővült nyáron a szakmai a stáb, aki közismerten fradista, és ez több szurkolónál kiverte a biztosítékot. A klub előljárói szerint jó szakember, aki 10 éve itt él, tájékozott, képzett a magyar labdarúgás terén.

Sokat szidottak

Utolsó alpontként, de számomra legfontosabbként elérkeztünk két olyan játékos értékeléséhez, akiket az elmúlt szezonban, akár elmúlt több évben folyamatosan kritizáltak különféle helyekről. Ők lennének Stieber és Varju. Akik nélkül gyakorlatilag nem állna szeretett csapatom 9 ponttal az első helyen 3 forduló után az NB I-ben, amelyre utoljára Garami Józsi bácsi idejében volt példa!

Varju gyakorlatilag a meccs embere volt a ZTE ellen. Két vagy három góltól, gólhelyzettől ő mentett meg minket. A Szpari és a Győr ellen is kiemelkedően teljesített. A támadásokhoz is hozzátett. A Szpari ellen ő és Stieber kapták a Sofascoretól a legjobb értékelést (8,5) a csapatban. Horváth Dávidnak igaza van abban, hogy nem véletlen az, hogy az őt megelőző 6-7 edző is bizalmat szavazott Beninek.

Stibit is sokan kritizálták, nem csak MTK-szurkolók a közelmúltban. Ahogy beállt a ZTE és a Szpari ellen, remélem elhallgattatta a kritikusokat. Egy gólpasszal nyitott Zalaegerszegen, majd duplázni tudott a Hidegkutiban. Stibi nem véletlenül volt válogatott, ez olyan teljesítmény volt, amit akkor karrierje csúcsán mutatott.

Köszönet mindkettejüknek ezért!

 

Kiemelt kép: MTI/Katona Tibor

Újdonságok

Piscitelli – Bese (Babós, 82.), Joao Nunes, Gergényi – Baranyai, Ljujics, Tajti, Geiger, Tamás K. – Karamoko, Brodic. Szerintem ez a legjobb kezdő, amit ebből a garnitúrából ki lehet állítani. A kérdés, hogy mire lesz elég. Talán Ketia-t hiányolják többen is a csapatból, de mivel számítanak a fiatal percek, ezért nem csoda, ha Geiger kezd a helyén. Azért jó volt látni már a bemelegítésnél az elszántságot a mieinknél, és hogy úgy tudtuk kezdeni az első félidőt. Hogy a 10. percig a Fehérvár nem nagyon jött át a mi térfelünkre. Volt néhány újdonság a mieink játékában. Bese és Gergényi bátrabban léptek fel a középpályára, mint a korábbi meccseken, így ott létszámfölényünk volt. Illetve jól szedtük össze a lecsorgó labdákat. Ráadásul ezzel némileg távolabb is tudtuk tartani az ellenfelet a kapunktól. Sokkal magabiztosabban egy-egyeztünk védekezésben, mint az előző meccseken, így elég masszívnak tűnt a csapat. A bal oldalunkon Tamás legszebb napjait idézően robogott fel és alá. Ugyanakkor a jobb oldalon Baranyai játéka némileg visszafogott volt. Igaz, nem tudom, hogy mit kért tőle az edző, de ő csak a biztosat játszotta. A legtöbbször hátrafelé vagy oldalra. Szintén újdonság volt Tajti harcossága, aki nem csak remekelt mint mélységi irányító, de sokat harcolt. Emellett egész jó százalékban nyerte a párharcait. Minden meccsen így kéne küzdenie, és imádná a közönség. A technikai tudása elvitathatatlan. Geigernek is voltak jó és tetszetős megmozdulásai, de a párharcokban most kicsit visszafogottabb volt. Így van hova fejlődnie, ugyanakkor, ő is egyike az ígéretes fiataljainknak.

Parádé az első félidőben

Szóval, az első félidőben szervezetten fociztunk, és addig toltuk a Fehérvárt a kapuja elé, amíg gólt nem szereztünk. A 23. perc végén Tajti indította Besét a jobb oldalon, aki középre lőtte a labdát. A beadás elment keresztbe Karamokoig, aki befelé ment volna vele, de hosszan tolta meg. Így lett jó Ljujicnak, aki kapásból kilőtte a hosszút. 1-0, és itt meg is kell állnunk. Az első 3 fordulóban eddig három gólt szereztünk, mindegyiket Ljujic, és mind szépségdíjas találat. Káprázatos ez a fiú! Hihetetlen. A gól megnyugtatta a mieinket, és magabiztosan játszottuk tovább a játékunkat. A 35. percben Tamás vesztett párharcot a bal oldalunkon, a fehérvári beadást Gradisar fejelte meg a bal alsóra. De Piscitelli simán védte. Két perccel később Brodic fejelt rosszul haza egy labdát, de Gradisar ezt is kihagyta – hál’ Istennek. Illetve szépen védett a kapusunk. Felébredtünk, és a 42. percben megdupláztuk az előnyünket. Gergényi ívelt középre, ahol Bese megcsúsztatta a labdát, amely így Ljujichoz került. Parádésan maga elé tette, és már csak a kapussal szemben állt ajtó-ablak helyzetben, De volt szíve eggyel tovább gurítani Brodicig, aki így megszerzte első újpesti gólját. 2-0 ide, és ez is szépségdíjas találat volt. A 44. percben Gergényi dobta be középre a labdát, amely egy csúsztatás után Ljujicig pattant. Ő kapásból rá is lőtte, de ezt védte Tóth Balázs. A szögletet Ljujic adta be , a labda megtalálta Karamokot, de a lövése lepattant. Újabb sarok, 47. perc. Ljujic kiszögletet adott Geigernek, aki pontosan ívelt Nunes fejére. Ő remek ütemben felugorva a hálóba fejelt. 3-0.

Gyönyörű beadás volt Geigertől. Vége a félidőnek és a publikum felállva tapsolta a produkciót. Bennem csak egy kérdés merült fel, hogy vajon a második félidőt is megnyomjuk, vagy visszaállunk? Jelentem, megnyomtuk.

Az újpesti legenda fia sem rontotta el a lila ünnepet

Az 53. percben Ljujic ívelt be jobbról egy beadást középre, ahol Tajti harcolt meg a labdáért. Csakhogy a fehérváriaktól is elpattant a bőr, így Bese a két védő között odapasszolta Tajtinak, aki nemes egyszerűséggel kilőtte a hosszú sarkot. Higgadt gól, pontos befejezés. 4-0 ide.

A gól után cseréltünk. Lement Baranyai és jött helyette Simon, illetve lement Geiger, jött helyette Radosevic. Innentől kezdve a Fehérvár edzője, Pető Tomi újabb friss embereket küldött be, és mindent egy lapra feltéve támadtak a szépítésért. Nem jártak sok sikerrel, mert ha át is jutottak a védelmen, akkor ott volt Piscitelli, aki sorra hozta a bravúrokat. Egy kivétellel. A 90. percben Milisevic adott be bal oldalról középre, ahol Kovács Patrik érkezett, és Nunest megverve gyönyörűen fejelt a kapunkba. Kár, hogy ezt a gólt mi kaptuk legendás csatárunk fiától.

Grzelak egyébként cserélt még. A 71. percben a meghúzódó Ljujic helyére Dénes Adrián érkezett. A végén Karamoko és Bese helyett jött Babós és Mucsányi, vagyis újabb magyar fiatalok. Végül az utolsó két percben felállva ünnepelt a stadion. A 4-1 a mutatott játék alapján is teljesen megérdemelt.

Lehet tovább fejlődni

Mostanra kezd beérni az edző munkája, kezdtem azt érezni, hogy egyre szervezettebb a játékunk. Az egész elkezdett valahogy csapatként működni. Egyre több volt a tudatos helyezkedés, és egyre meggyőzőbb volt, amit nyújtani tudtunk. Elöl viszont még mindig esetleges a játékunk. Szerencse, hogy van egy komoly klasszisunk Matija Ljujic személyében. Mind a négy gólunkban benne volt. Az elsőt ő rúgta, a másodiknál ajtó-ablak helyzetben passzolt a csatártársnak. A harmadiknál ő adta a labdát Geigernek, aki Nunes fejére ívelt, míg a negyediknél újra ő adta középre a labdát. Ez most nemzetközi szint volt. A mai meccsen kifejezetten tetszett a Tajti, Geiger páros. Főleg, hogy Tajti felszívta magát és remekül állt bele a párharcokba. És még az sem vette el a kedvét, hogy a spori néha akkor is lefújt egy-egy megmozdulást, amikor teljesen tisztán szerelt. Meggyőző volt az is, ahogy a nagy bedobásoknál és a pontrúgásoknál mindhárom belső védőnk felment fejelni, és jól is vívták a légi párbajokat. Brodicnak még hatalmas lemaradása van kondiban, de a mozgásán látszik, hogy érti a játékot. Nagyon komoly a helyezkedése, akárcsak az, ahogy a kaput támadja. És az is, ahogy utat nyit másoknak. Ha feljön fizikálisan, akkor nagyon sok örömünk lesz a fiúban. Továbbra is vegyes érzéseim vannak Karamokóval kapcsolatban. Fizikálisan tökéletes, és nagyon gyors, de a foci nevű játékot nemigen érti. Talán ha lesz egy olyan meccs, ahol kontráznunk kell, és lesz területe, akkor lehet hogy érvényesülni fog a gyorsasága. De így mindössze annyi a haszna, hogy folyamatosan futtatja és leköti az ellenfél védőit. Vele még nagyon sokat kell foglalkozni.

Ljujic lába megint elsült, már az első félidőben elintézte az Újpest a Fehérvárt

FTC idegenben

Szombaton derby. Hiába ez a szép győzelem, attól még nem mi vagyunk az esélyesek. A zöldek annyival előrébb járnak, hogy nem is tudom, hogy hány összetevőnek kell teljesülnie ahhoz, hogy meglepjük őket. Óva intenék bárkit is attól, hogy hiú reményeket tápláljon. De a mai játék azt mutatta, hogy jó úton indultunk el. Nagyon várom, hogy bejelentsék Fiola érkezését. Őt azonnal kitenném a belső védelem jobb oldalára, így pedig Bese játszhatná a jobb futót. Barna szerintem sokkal hatékonyabb lenne, mint Baranyai. Sokat kell még csiszolnunk a játékon, és fel kell gyorsulnunk a csapatjátékunkban. Még mindig lassú az átmenet a védekezésből támadásba. És a letámadás sem tökéletes, ezzel pedig rengeteg energiát veszítünk. Kellene még 3-5 azonnal bevethető klasszis, akik a hazai átlag felett vannak.

És tisztelettel kérek mindenkit, hogy ne írják oda a régi közhelyet, mely szerint a győzelmet nem kell megmagyarázni. Nem magyarázzuk, hanem elemezzük és beszélgetünk.

Hajrá, Lilák!

(kiemelt kép: Réti Zsolt/Újpest FC)

 

Szombat délután tartotta meg az MTK két felkészülési mérkőzését, amelyek a szurkolók számára a helyszínen megtekinthetők voltak a Sándor Károly Akadémián. Az első meccset a budapesti kék-fehérek elvesztették a Kozármisleny ellen 0-2-re. A második meccsen, amelyet az elejétől láttam (mert ezt tekintettem mérvadóbbnak) diadalmaskodni tudott a Budapest Honvéd FC ellen 4-3-ra. Erről az összecsapásról szeretnék beszámolni és következtetéseket levonni az elkövetkező szezonra.

Megérkezés

A Sándor Károly Akadémiát a 37-es villamossal közelítettem meg és szálltam le a Salgótarjáni utca, temető megállónál. A környéket magát már nagyon jól ismertem, ugyanakkor a felújított akadémián még sosem jártam. Most ez végre megtörtént. Az edzőpálya lelátójának bejáratánál útbaigazítottak engem és pár kispesti fanatikust, hogy büfét a komplexumon belül találhatunk.

Ennek megfelelően először arra vettem az irányt. Többen ott szembesültünk vele, hogy sört nem lehet kapni a büfében. Voltak páran élelmesek és később feltankoltak boltból dobozos sörrel. Én részemről maradtam most a hideg üdítőknél.

Ezt követően csatlakoztam Zoli barátomhoz, edzőmhöz a lelátón. Még tartott a Kozármisleny elleni felkészülési, de már láthatóan mindenki a következő meccsre készült lélekben a pályán is, úgy a lelátón is.

Első félidő

Megbeszéltük először Zolival, hogy kiket fogunk kiemelt figyelemben részesíteni. Leginkább a két új érkezőt, Beriashvilit, Polievkát. Viszont a fiatal Horváth Artúr játékára voltunk még kiemelten kíváncsiak. A 4. percben már láthattunk tőlük is egy szép támadásépítést. Horváth Artúr játszott össze Polievkával, ő tette tovább előre a labdát, de Jurinának nem sikerült megnyernie a párharcot. Már a mérkőzés első 10 percében látszott, hogy új szlovák csatárunkhoz illik a rövid passzos játékunk.

Ami még tetszetős volt, hogy váltogattuk menet közben a mély és feltolt védekezést.
Sajnos Kata Misi labdavesztése után Medgyes jó indítást kapott és megszerezte a kispestieknek a vezetést.
Negyed óra elteltével meg volt az első lelátóról való beszólás. Egy idős úr kiabált be Demjén Patriknak, hogy nem tud helyezkedni rendesen… Iyen szakértelem mellett meg se mertünk szólalni.

Viccet félretéve én egyáltalán nem vagyok híve, hogy random beordibáljunk edzőmeccsen kioktató szövegeket játékosoknak. Tudom, hogy vannak bőven, akik űzik ezt a műfajt, de én azt gondolom, hogy arra van az edző, hogy ő adja az instrukciókat a játékosnak.

Fél óra elteltével nem volt kapura lövésünk és a sokszor bizonytalan, pontatlan játékunk következtében a Honvéd sikeresen lekontrázott minket és Kerezsi kétgólosra növelte a kispestiek előnyét. Nagyon könnyedén, akár egész pályán visszatámadott ellenfelünk, amikor labdát vesztettünk a középpályán. És ez sajnos sűrűn fordult elő ebben a félidőben. Az is probléma volt, hogy labda nélkül, labda ellen nagyon közömbösen muzsikált a csapat egésze.

Ami pozitívum kiemelhető volt, az az, hogy folyamatosan Polievkát próbálták megjátszani középpályásaink, felfutó szélsőink, de a kispesti védelem ezeket mindig semlegesítette.

A 36. percben szabadrúgáshoz jutott csapatom, amelyet Bognár végzett el. Kata szépen csúsztatta ezután a labdát a kapuba, ezáltal feljöttünk 1-2-re és így vonultak a csapatok a szünetre.

Második félidő

A szünetről visszaérkezvén megláttam volt gimnáziumom tanárát Ábelt (engem nem tanított), aki köztudottan piros-fekete szívű. Sikerült megtárgyalnunk egyaránt a Kispest és az MTK múltját, jelenét, jövőjét. Közben nyilván a radarom a meccsen volt folyamatosan.

Félidőben Horváth Dávid csereként pályára küldte Molnár Rajmundot és Némót, a változtatásoknak meg is lett az eredménye. Előbb az 51. percben nagyon gyors támadás végén Horváth Artúr adta a gólpasszt balról beadásból az érkező Polievkának, aki megrúgta első gólját kék-fehérben és ezzel ki is egyenlítettünk.

Ebben a félidőben már a mi játékunk érvényesült. Mi diktáltuk a tempót. Tehát nem érdemtelenül fordítottuk meg a meccset az 55. percben, amikor Molnár Rajmund balról adta be a labdát az érkező Kovács Patriknak, aki betalált a kapuba. A 64. percben Anokye csereként lehetőséget kapott. Úgy látszik vezetőedzőnk vele is számolhat a következő szezonban. Öt perccel később sajnos az ő hibájából (befelé akart cselezni a baloldalon, de elvesztette a labdát) kontrázott le minket a Kispest és szögletből megszerezték az egyenlítő gólt is.

Szerencsére volt a csapatban még egy gól. A 74. percben Polievka adta a kulcspasszt Némónak, akinek csak be kellett gurítania a labdát a bal alsóba. Ezzel beállítva a 4-3-as, gólokban gazdag végeredményt.

Összegzés

Az első és legfontosabb konzekvencia, ami levonható a Honvéd elleni meccsünkből, hogy kezdőcsapat és meccskeret szinten az ezen a találkozón pályára lépő játékosokkal számol elsődlegesen Horváth Dávid. Viszont nem játszott a Kispest ellen az egyik tavalyi szezonbeli alapemberünk Nemanja Antonov. Nagy kedvencem Kocsis Geri is, csak az ezt megelőző Kozármisleny elleni felkészülésin kapott lehetőséget. Ahogy az a Molnár Ádin is, aki a tavalyelőtti NB II-es szezonunkban nagy tehetségnek bizonyult, majd kölcsönben játszott Baranyában és tért idén vissza. Ő az, akit ki akar a szakmai stáb jobboldali szélső védőként próbálni, ha nem tévesek az információim.

Ez az a kardinális poszt, ahova idén sem igazoltunk, pedig már tavaly kellett volna. Ez az a poszt, ahol vezetőedzőnk egy teljes őszi idényen át Kovács Matyit játszatta, amelynek láttuk a súlyos következményeit. Matyinak nem ez volt az eredeti posztja.

A nagy kérdés az, hogy Molnár Ádin tudja-e abszolválni ezt a feladatot, amit rá akarnak ruházni, vagy megint “besül” ez a kísérlet, ahogy Matyi esetében is történt és Hej Viktor megint “beugorhat” megmentőként. Molnár Ádin eredeti posztja szélső támadó. Ha Horváth Dávidnak megint sikerül igazi jobboldali szárnyvédő nélkül lehoznia a soron következő bajnokságot, akkor el fogom ismerni azt, hogy nem csak “simán” jó edző, amelyről a hibáitól eltekintve nincs kétségem, hanem azt is el fogom ismerni, hogy egy korszakos zseni.

Ami nagyon nagy pozitívum, hogy a merevebb 3-5-2-es felállást igyekeztünk elhagyni és átállni egy fluidabb 3-4-2-1-re, vagy adott esetben 3-4-1-2-re. A legutóbbi tavaszi szezonban többször volt egyébként ilyenre példa. Remélhetőleg ez most már rendszeres lesz.

A következtetések levonásában ezután a párharc után figyelembe kell vennünk azt is, hogy két tavalyi kulcsjátékosunk még sérült. Az egyikük Bobál Dávid, aki még nem 100%-os és várhatóan nyár végére térhet vissza. Illetve Kádár Tamás, aki a BKV elleni felkészülésin combsérülést szenvedett. Így a Honvéd ellen nem a legjobb védelmünk állt ki. Ettől függetlenül Nagy Zsombi és az újonc Beriashvili bíztató játékot mutatott.

Sajnos ezt Varju Beniről kevéssé állíthatom, pedig sokakkal ellentétben nekem egyik kedvenc játékosom. A széleken látszik, hogy Hej Viktor iránt töretlen a bizalom, nem véletlenül. Mondom itt tényleg kérdőjeles, hogy ő belső védő lesz-e, és Ádin lesz a szárnyvédő mellette. Kovács Patrik játéka a másik szélen nekem még bizonytalannak hatott. Ott Antonov játszatását várják többen a szezonnyitótól kezdve.

Csabi

Szomorú információval gyarapodtunk az elmúlt napokban. A Nemzeti Sportról értesültünk, de voltak már belső pletykák is arról, hogy Thiam csípősérülése után nem lesz a keret tagja. A szerződése jövő évig köti az MTK-hoz, de szabadon távozhat elvileg. Sok sikert kívánok neked Csabi! Köszönök mindent amit az MTK-ért tettél!

Jegyzőkönyv

MTK-Honvéd 4-3 (1-2)

Gólszerző: Kata (36.), Polievka (51.), Kovács Patrik (55.), Németh (74.) illetve Medgyes (10.), Kerezsi (31.), Kundrák (70.)

MTK Budapest: Demjén – Varju, Beriashvili, Nagy Zsombor – Hej, Horváth Artúr, Kata (Németh, 46.), Bognár, Kovács Patrik (Anokye, 64.) – Polievka (Herczeg, 78.), Jurina (Molnár Rajmund, 46.). Vezetőedző: Horváth Dávid

Honvéd: Dúzs (Gyetván, a szünetben) – Pauljevic, Pekár (Szabó T., 66.), Ene, Benczenleitner – Sigér, Nyitrai, Lőrinczy (Keresztes, 66.) – Kerezsi (Kundrák, 66.), Holman (Simon B., 66.), Medgyes (Krajcsovics, 66.). Vezetőedző: Csertői Aurél

Véget ért az Európa-bajnokság, amelyet a legjobb és legszebb focit játszó válogatott, Spanyolország nyert meg. Amíg a magyar válogatott részt vett a tornán, az NB1.hu kiküldött szerkesztői a helyszínről tudósítottak. Azonban a Spanyolország-Anglia (2-1) döntőben is képviseltettük magunkat egyik kedves olvasónknak, Tamásnak köszönhetően. Az ő élményei alapján következik beszámoló az utolsó Eb-meccsről, képekkel és videókkal.

ÉRKEZÉS KEZDÉSRE

Tamás a barátaival vasárnap kora délután érkezett meg Berlinbe. Akkori jelentése szerint nem volt még sportbaráti az időjárás, mert hűvös volt és esett az eső.

„A szurkolói zóna a Brandenburgi kapunál 16 órakor nyitott, akkor érkeztünk oda. Ekkor még nem volt annyira emelkedett a hangulat, mert sokan még a városban múlatták az idejüket. Innen még visszamentünk a szállásra pihenni, majd elindultunk a stadionba, ahová este hét óra után pár perccel érkeztünk meg” – mesélte Tamás.

BÉKÉSEN, DE FÁRADTABBAN

Mindig érdekes téma a szurkolói szubkultúrában, hogyan közelítik meg a szurkolótáborok a mérkőzések helyszíneit, különösen, ha az angolokról van szó.

„Amerre mi jártunk, az angolok békések és nyugodtak voltak. Amikor a beérkeztünk, a zászlóik közül már nagyon sok ki volt feszítve a szektorok elé. Még nem voltak sokan a lelátón az előbb jelzett időpontban. Viszont a rendezők több angol drapériát is levetettek a kerítésről, onnan, ahol mi voltunk, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy miért. Nagyon jó volt, hogy mellettük volt a mi szektorunk, mert lényegesen többen voltak, mint a spanyolok, ezért jóval hangosabbak is voltak, és jobban is szurkoltak.”

Tamás viszont ekkor olyan dologra hívta fel a figyelmünket, amire talán nem gondoltak sokan.

„Ott voltunk a magyar válogatott három csoportmeccsén, ami sok utazással járt. Amikor hazaérkeztünk, fáradtak voltunk. Angliának viszont még volt további négy mérkőzése, és azt éreztem, hogy ez hatással volt a fanatikusaikra, mert voltak közöttük olyanok, akik már legalább egy hónapja Németországban voltak. Lehet, hogy én vártam többet az angol szurkolóktól, de azt éreztem rajtuk, hogy kimerültek. A mérkőzés közben végig arra gondoltunk, hogy kár, hogy nem a magyar válogatott a döntő egyik résztvevője, mert akkor garantálva lett volna a világszínvonalú szurkolás.”

Mindig fontos kérdés a labdarúgásban, hogy a csapatok bemutatásánál és a himnuszok közben hogyan viselkednek a szurkolók.

„A bemutatásnál az angolok azért pfujolták a spanyolokat, a legnagyobb ellenszenvet Marc Cucurella kapta. A himnuszok közben viszont semmilyen sportszerűtlenséget nem tapasztaltunk. A mérkőzésen a létszámfölény miatt is az angolokat lehetett jobban hallani.”

GRATULÁCIÓK

A legfontosabb jelenetek azonban a találkozó lefújása után játszódtak le. Tamásék ugyanis a magyar válogatott mezében mozogtak a meccs előtt is a városban és a találkozón is.

„Mindannyian sötét hajúak vagyunk, ráadásul a magyar válogatott Adidas-meze nagyon hasonlít a spanyol válogatottéra. Több angol szurkoló gratulált nekünk a lefújás után a győzelemhez. Természetesen örömmel fogadtuk a gratulációikat, de végig arra gondoltunk, hogy mennyire jó lett volna, ha a mi fiaink nyerik meg a finálét a világ legszenvedélyesebb, legjobb szurkolótábora, a magyar előtt.”

PRECIZÍTÁS 

Tamás elmesélte, hogy a lefújás utáni ünneplésről az angol szurkolók 80%-a kivonult, akik viszont maradtak, nem pfujoltak, nem okoztak rendbontást, hanem meredten, szomorúan bámultak maguk elé. Látszott rajtuk, hogy nehezen dolgozzák fel, hogy egymás után két Európa-bajnoki döntőt is elbuktak. A spanyolok végig ünnepeltek, érthető módon nagyon jó hangulatban voltak. Ebből a szempontból talán jobb lett volna, ha Anglia nyer, mert a létszámbeli fölény miatt még nagyobb bulit csaptak volna a szurkolóik.

„A stadionból való kijutás, a közlekedés a városban nagyon jól meg volt szervezve, ugyanúgy, mint a szurkolói zónákba való bejutás. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk, nemcsak a fináléban, hanem a magyar válogatott csoportmeccsei alatt is. Egyszer sem éreztük azt, hogy az alapos ellenőrzés ellenére is lassú lenne bárhová a bejutás, vagy akadozna a szurkolók kiszolgálása. A szurkolói zónákban megfelelő számú stand volt, megfelelő létszámú személyzettel. Nagyon sok Toi-Toi is volt, így ezzel sem volt gond. A talajt műfű borította, öt-hat óriáskivetítő is volt a Brandenburgi kapu melletti zónában. Nagyon jól éreztük magunkat a finálé napján is, de még jobb és emocionálisabb élmény lett volna, ha olyan magyar szurkolókkal van tele Berlin, akik azért vannak ott, hogy hozzásegítsék a mieinket a végső győzelemhez.”

További felvételek a döntőről és a kőrítésről az NB1.hu Facebook-oldalán érhetőek el.

Bár az Európa Bajnokság és nemzeti tizenegyünk szereplése miatt az ország futballszerető része lázban ég(ett), történt más fontos esemény is, ami érdekelheti a futballbarát embereket. Június 17-én, hétfőn a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen megrendezte a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága az éves Fair Play díjátadó ünnepségét, amelyen szerencsém volt részt venni. Köszönet ezért az egyik díjazottnak, a Gesztely FC Sport Bau csapatának és klubelnöküknek, Bacsó Leventének! Itt is óriási gratulációmat nyilvánítanám ki nektek!

Az esemény

A Fair Play-díjátadó ünnepség általában év végén kerül sorra, de hagyománytartó módon olimpiai évben, mindig az olimpia előtt közvetlenül rendezik meg. A díjátadót Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Dr. Bartha Csaba MOB sportigazgató és Dr. Kamuti Jenő, a Magyar és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke nyitotta meg beszédeikkel ebben a sorrendben. Beszédeik összegzései megtalálhatóak ezen a hivatkozáson keresztül a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos oldalán. A Magyar Kupa főszponzora, a MOL is beszámolt az eseményről. Én egy, fontos idézetet emelnék ki.

Dr. Kamuti Jenő idézte Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvost és kutatót:

A sport nem csak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket.”

Miért mentem?

Nem titok, hogy miért mentem el erre a díjátadóra. Az azt megelőző héten kaptam Levitől, a gesztelyi klubelnöktől üzenetet, hogy mikor lesz a díjátadó, és örülnének, ha én is, mint MTK-szurkoló megjelennék. Így is tettem. Tudni kell, hogy már nagyon jó sportbarátságra tettünk szert a gesztelyiekkel. Ennek eredménye lett, hogy az MTK Budapest FC és az MTK Baráti Kör közösen, MTK-fanatikusok támogatásával jelölte MOB Fair Play díjra a Gesztely csapatát a ‘Fair Play eszméjének népszerűsítése’ kategóriában, amelyet el is nyert a borsodi kiscsapat. A gesztelyi túráinkról, a fogadtatásról és a kupameccsről írtam is egy hosszú élménybeszámolót az nb1.hu Szurkolók hangja rovatába.

2023 szeptemberében a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Gesztelyen játszott MOL Magyar Kupa mérkőzést az MTK Budapest. A megyei I. Osztályban futballozó Gesztely FC Sport Bau csapata nagyon várta az összecsapást, méretükhöz és lehetőségeikhez képest túlteljesítve kommunikáltak a mérkőzésről, és míg az összecsapás végig nagyon sportszerű volt, a településen egyfajta népünnepélyt varázsoltak a klub dolgozói.”

– áll a MOB Fair Play Bizottságának 2023 évi díjazottjairól készült brossúrájában indoklásként, hogy a Gesztely miért érdemelte meg ezt a díjat. Senki sem fogalmazhatta volna ennél pontosabban! Hajrá, Gesztely, MTK és magyar labdarúgás!

A gesztelyiek egy kis videóval is készültek az ünnepségre, amelyet elérhetővé tettek oldalukon is mindenki számára.

A 2023-as év MOB Fair Play-díjasai:

Fair play cselekedet:

diploma: Aramis SE Futsal (futsal), Márton Véda (úszás), Vlasenko Aleksandr (műkorcsolya), Simon Dániel (fallabda)

Fair play a sport szolgálatában:

diploma: Tóth Erika, Érdy Márta, Loboda Viola
trófea: dr. Téglásy György (az Országos Sportegészségügyi Intézet – OSEI – orvosigazgató főorvosa), Sinkó Andrea (ritmikus gimnasztika szakedző, aerobik edző)

A fair play eszméjének népszerűsítése:

diploma: Gesztely FC Sport Bau labdarúgócsapata
trófea: Csabai Edvin, a Kolonics György Alapítvány elnöke, Kocsis L. Mihály, újságíró

MTK: a valaha volt legjobb idegenbeli túra

Fair play szabadidősport:

trófea: Tóth Ádám és M. Tóth Katalin (streetball)

Fair play életmű:

diploma: dr. Szepesi László (vívóedző), Osztie Géza (tornaedző)

Művészet/Tudomány:

trófea: Nemcsák Károly (színművész)

Vegyes érzések kavarognak az MTK Budapest FC hívei között a most lezárult bajnokságot követően. Mire számítanak a következő szezonban szurkolótársaim? Mit várnak a klubvezetéstől? Fogunk-e igazolni, és ha igen, mely csapatrészekbe? Hogyan értékelik a múlt szezont? Elégedettek vagy sem? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat öt szurkolótársam meginterjúvolásával. Most az ő véleményeik következnek.

Zsófi – „Legyen Bogesz a csapatkapitány!”

Zsófi szurkolótársam szerint az elmúlt szezon nem volt borzasztó, de elmaradt a jótól. A következő bajnokságban egy valódi szárnyalást szeretne látni, de ehhez szerinte mindenképpen igazolni kell. Gólerős befejező csatárra és támadószellemű irányító középpályásra lenne szükség.

A klubvezetéstől azt várja, hogy MTK-szellemben vezessék a klubot, ne úgy, mintha a címer és minden, ami hozzá tartozik, azért létezne, hogy nekik fialjon. Mivel Kata Misi majdnem biztosan távozik a szurkolók szerint, Zsófi Bognár Stefinek adná a csapatkapitányi karszalagot, akinek a Fehérvár elleni idegenbeli meccsen meg is kapta a mezét. Idézem őt: „Azt várom, hogy Bogesz lesz az új CSK, – minden szempontból megérdemli ezt a pozíciót, néha már most is ezt lehetett érezni – úgyhogy ideje volna nevén nevezni a gyereket.”

Zsófi továbbá reméli, hogy a szakmai vezetés képes lesz felhozni a jó fiatal játékosokat mentálisan,
hogy ne féljenek a saját posztjukat, egyéni játékukat játszani.

Két realista a többiekkel szemben

Trasi és Krisz barátaim ketten fejtették ki álláspontjukat a fentebb már jelzett kérdésekben a Macskakő kocsma teraszán a múlt héten.

Először Trasi ragadta magához a szót, és elöljáróban megjegyezte, hogy számára ellentmondásos szezon volt ez. Sikerült elérni a kitűzött célt, nem estünk ki azonnal. Ez Michael Boris óta nem sikerült, akkor neki mennie kellett valamiért, folytatta. Az elmúlt 10 év MTK-jához képest viszonylag elégedett, de ez az elégedettség azt jelenti, hogy nem fáj, de nem is örül.

Úgy gondolja, hogy jó lenne visszanyerni azokat a pozíciókat, amiket megszoktunk, és most a realitások talaján maradva nem a bajnoki címekre gondol, hanem egy 4. helyre vagy egy európai kupaindulást érőre. A földtől nem lehet elrugaszkodni. Kiemelte, hogy jó, hogy hozunk fel folyamatosan akadémistákat, akik közül voltak, akik megemberesedtek, például Kosznovszky. Azonban azt várja a klubvezetéstől, hogy ha Kata megy, akkor pótolni kell őt, és nem egy akadémistával, hanem egy rutinos játékossal, aki lehet magyar vagy külföldi, de ne levezetni jöjjön ide. Ez a fontos. Magyart részesítene előnyben, de minőségi külföldi játékos is jöhetne, hiszen korábban már jártunk jól pont ezen a pozíción légióssal, nevezetesen Ramadanival.

Krisz reálisan fogalmazva kifejtette, hogy az elsődleges feladat az, hogy stabilan megvessük a lábunkat az NB I-ben. Szerinte mindenki látja, hogy elengedhetetlen egy gólvágó csatár. Bár nagyon kedveli Némót, ő már túl van karrierje zenitjén a véleménye szerint. Szükség van egy olyan csatárra, aki több mint 50%-os várható gólmutatóval rendelkezik, míg Némóé mindössze 30% volt az elmúlt szezonban.

Nem lehet bármi áron az akadémiára építeni, meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek révén szépen araszolhatunk előre a tabellán a következő években.”

Pozitív meglepetés volt számára, hogy vezetőedzőnk ebből a játékosállományból a maximumot hozta ki. „Nem szidom a játékosokat, mint sokan, de azt látni kell, hogy ha kulcsemberek kiesnek, oda kellenek csereemberek. Egy piros lap vagy sérülés összedöntheti a fordulók alatt felépített kemény munkát” – zárta mondandóját higgadtan.

FöBö – „Edzőkérdés is eldőlhet a következő szezonban.”

„Mindig bizakodva indulok neki egy szezonnak, főleg ha frissen feljutók vagyunk. Most sikerült is bennmaradni” – kezdte mondandóját Föbö, haverom. Ezután magvas gondolatai következtek.

Elismerte, hogy nyilván húzza az ember a száját olyan meccsek miatt, a FTC, Fehérvár és PAFC csapatai elleni vereségek zsinórban, ami háromszor is megtörtént idén. Továbbá az őszi idényben ehhez társult a Mezőkövesd elleni vereség is, akiket csak egyszer sikerült legyőznünk.

Az MTK elmúlt szezonjának értékelése 10 pontban

Kiábrándító szerinte a mínusz 19-es gólarány. Reméli, hogy ha Bobál visszatér és érkezik még egy-két belső védő, lesz változás.

Számára minősíthetetlen volt, ahogyan félénken kiálltunk a Fradi ellen ősszel, majd februárban. Hogy hat, akár hét védővel álltunk fel, és még úgy is kaptunk 5, akár 6 gólt.

Föbö szeretné, hogy a következő bajnokságban ne súroljuk a kiesőhelyet. Ez kulcskérdés, mert érzése szerint stabilnak látszó csapatok jönnek fel az NB II-ből. Nyilvánvalóan bízik abban, hogy lesz nálunk két rosszabb csapat.

A vezetőségtől azt várja, mint mindannyian, hogy tegyen azért, hogy megerősítse a keretet. Föbö behozott az interjúban egy új nézőpontot is, mely az edzőkérdés. Úgy érzi, az első 11 fordulóban fog eldőlni, hogy Horváth Dávid-e a megfelelő ember vagy sem.

Mivel most már nem újoncok vagyunk, az ő szájíze szerint rakhatja össze a csapatot. Tényleg egy első osztályú, nem újonc klubról beszélünk, legalább a felsőház legyen a cél, ne csak a kiesés elkerülése”

– fejezte be az interjút.

Zoli – „Erősítések kellenek több helyre”

„Nagyon nagy elvárásokkal indultam neki ennek a szezonnak. Fiatal és tapasztalt játékosok kohéziójától reméltem, hogy meghozza a várt eredményeket. Dávidban nagy bizalmam volt a bajnokság kezdetén!” – vágott bele a beszélgetésbe nagy elánnal edzőm, barátom, szurkolótársam, Zoli.

Nem szegték kedvét az MTK mellett való évtizedes kitartásától az olyan vereségek se, amelyek a Ferencváros, Fehérvár és Felcsút ellen történtek. Azonban egyre jobban úgy kezdte érezni a bajnokság folyamán, hogy a klubvezetés vagy nem akarja, vagy nem tudja ezt a csapatot megerősíteni.

Richlord, Spalek és talán még Jurina is hagyott maga után kívánnivalót. Nem hozták azokat az eredményeket, amiket Zoli szeretett volna. Jurina mondjuk meccsmegfordító erejű volt az Újpest ellen a két góljával, ezt hozzá is tette. A szájíze keserű, mert ha ezek az erősítések bejöttek volna, akkor azt mondta volna, hogy a vezetőség mindent megtett, de mivel Jurinán kívül nem tettek hozzá semmit a csapat játékához, van hiányérzete.

Zolinál is pozitívum volt a bentmaradás, Borishoz képest is több pontot sikerült szerezni, ráadásul ezt magyar edzővel, sok fiatallal értük el.

A szezon értékelésében kiemelte, hogy számára Demjén visszaesése szomorú, és nagyon reméli, hogy a bajnoki rajthoz újra jó formában fog érkezni.

Ezután rátért az igazolásokra. Reálisan hat érkezőt vár a nyár folyamán hozzánk: két belső védőt, egy jobboldali szárnyvédőt, egy védekező középpályást, egy támadó középpályást, aki jobbszélsőként is szerepelhet, és egy gyors csatárt.

Kádár helyett egy gyorsabb belső védővel számolna, aki hasonló játékstílusú, de egy nem lesz elég. Bobál mellé szükség lenne még egy jobblábas hátvédre, bár Hej Viktor is szépen teljesített – mondta. Stieber cseréje szerinte elengedhetetlen, ezért van szükség egy jobbszélső támadó középpályásra, aki tud beadni vagy középen érkezni gólhelyzetben.

Kata pótlása Zolit is foglalkoztatja, mint az előtte megszólalókat. Végezetül ő is kiemelte egy robbanékony, gólerős csatár nélkülözhetetlenségét.

Ebben a kommentárban szeretném az MTK Budapest FC teljesítményét az OTP Bank Liga 2023/2024-es kiírásában értékelni, elemezni 10 szempont alapján. Öt pozitív és öt negatív, számomra meghatározó eseményt, történést szeretnék kiemelni. Ezek között találhatóak egyszeri eufórikus élmények, olyan személyek, akik fontos szerepet játszottak a szezon folyamán, valamint hosszabb, akár az egész bajnokságot átívelő jó vagy rossz tendenciák is. A jó dolgokat a végére hagyva, a negatívumokkal kezdeném. Tehát először kritizálni fogok, majd dicsérni.

1. pont: ígéretek

Ahogy azt a szezont megelőző szurkolói ankétról való beszámolómban megírtam, Dr. Selei András klubigazgató úgy nyilatkozott, hogy házon belül mindenki optimista és 50 ponttal számolnak a bajnokság befejezésekor. Így a végelszámolás után empirikusan ellenőrizhető tények alapján kijelenthető, hogy ez az optimista célkitűzés nem valósult meg.

Hozzá kell tenni, hogy a klubigazgató úr a téli szünet alatt már visszafogottabban nyilatkozott, és azt mondta, hogy apró részletek dönthetnek arról, hogy a 4., 6., vagy 8. helyen fogunk végezni. Végül igaza lett, tekintve, hogy mennyi pontot veszítettünk a tavaszi szezonban. Itt nem a Vidi, Fradi, Felcsút „hármasfogatra” gondolok, hanem olyan csapatok elleni döntetlen meccsekre, mint a KTE, a DVTK vagy az utolsó fordulóban a Mezőkövesd elleni összecsapás.

Ha ezek ellen a csapatok ellen győzelmet arattunk volna, akkor teljesült volna a szakmai vezetés szezon eleji ígérete és ezáltal az optimista számításaik.

MTK: Futács sorsa, kapcsolat a szurkolókkal, optimista célkitűzés

2. pont: megalázó vereségek

És akkor itt rátérnék arra, ami minden jó érzésű MTK-szurkoló számára olyan érzékeny pont, hogy az néhány tapasztalt szurkolótársnak is joggal okozhatott traumát. Méghozzá az „Apokalipszis három lovasától” elszenvedett kudarcok sorozata. 9 mérkőzés, 9 vereség, 36 kapott gól és mindössze 5 rúgott gól a Fehérvár, a PAFC és a Ferencváros csapatai ellen. Ez az, ami megmagyarázhatatlan.

Persze, mindent meg lehet magyarázni. Lehet mondani, hogy az őszi meccseken sok sérültünk és eltiltottunk volt. A februári Örökrangadót feláldoztuk azért, hogy jól teljesítsünk a Fehérvár és a PAFC ellen, ami nem sikerült. És hosszan lehetne folytatni a védhetetlen védelmét. Amikor már a vezetőedző jön elő azzal a kommunikációs formulával, amivel egyes klubközeli személyek szoktak érvelni, hogy de hát ha levesszük ezeket a meccseket, akkor egyébként közel hibátlan a bajnoki szereplésünk.

Akkor minden Horváth Dávid mester iránti tiszteletem ellenére engedtessék meg azt mondanom, hogy itt nem csak a lóláb lóg ki, hanem az egész lovarda. Igen, valóban ugyanannyi pontunk lenne, ha csak 1-2 gólos vereségek lettek volna ezek, de legalább a klub hírneve nem sérült volna meg ennyire. És ez is ugyanolyan fontos, mint bármi más, ha nem a legfontosabb!

3. pont: sok kapott gól

A harmadik pontunkhoz érkeztünk, amely gyakorlatilag az előzőből következik. Miért kaptunk ennyi gólt ezek ellen a csapatok ellen? Igen, ezek a csapatok valóban jobbak nálunk, a keretük másfélszer, háromszor, sőt akár ötször annyit ér, mint a mienké. Mégis, a többi NB I-es csapat kevés kivétellel nem mutatott ilyen szintű összeomlást, dekoncentráltságot. Megértem, hogy a sorsolás nem volt szerencsés a mi szempontunkból, de kérem. Amikor a szezon elején kiderült, hogy ebben a sorrendben fogunk ezzel a három csapattal találkozni, akkor a klubházban gondolhattak volna arra, hogy ezt az akadályt hogyan kellene leküzdeni, és nem koncepció nélkül, lesz ami lesz alapon nekivágni ennek az egésznek. Mi lesz, ha a következő bajnokságban a sors ismét kegyetlenül bánik velünk, és ugyanígy egymás után összesorsol minket ezzel a három mumussal? Ugyanúgy földbe állunk, vagy mi lesz a terv?

4. pont: mentális összeomlás

Szépen, gyakorlatilag eszterláncba fűzve, egyik pontból következik a másik. A csapat időszakos összeomlása nyilvánvalóan ősszel és tavasszal is a súlyos vereségekből eredt. Ugyanakkor azt továbbra is hibaként emelném ki, amiben a szakmai stábnak, élükön Horváth Dáviddal, fejlődnie kell, az az, hogy ha a csapat hullámvölgyben van, akkor a játékosokat hogyan tudja motiválni, feltüzelni, lelket önteni beléjük. Hogy képesek legyenek hátrányból játszani, hogy ne essenek össze, ha az ellenfél gyors gólt szerez, ha egy kulcsjátékosunk éppen ne adj’ Isten lesérül vagy kiállítják. Mindkettőre volt példa ebben a bajnokságban. Váratlan szituációkra mindig reagálni kell, nem szabad kétségbe esni. Ilyenkor az edzőnek fontos feladata, hogy a kispadról magabiztosságot és ne tanácstalanságot sugározzon.

5. pont: Bobál sérülése

Az egyik eredője a fent taglalt problémahalmaznak Bobál Dávid őszi PAFC elleni hazai meccsen történő Achilles-ín szakadása, melynek következtében a bajnokság hátralévő részére kiesett a csapatból. A fájdalom nem csak akut volt, és nem csak Bobál Dávidnak fájt, hanem a csapat egészének és nekünk, szurkolóknak is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Bobál személyében az NB I egyik legjobb belső védőjét tudhatja az MTK a soraiban. Ezért volt különösen fájó, hogy egy ilyen jó játékosunk hosszú időre sérült le. Ez hatással volt ezentúl mindenre. Amit én itt ordító ballépésként éltem meg, az az, ahogy ezt a klubvezetés lereagálta, miután nem számoltak azzal, hogy mi van, ha beüt a sérüléshullám októberben, és hogy oldják meg a kieső játékos, vagy játékosok pótlását.

Mivel Dr. Selei András azt találta mondani télen (megint a korábban hivatkozott interjúját idézném), hogy ne készüljünk úgy, hogy majd úgy fognak igazolni, hogy mi van, ha bárki is lesérül a csapatból, hanem majd fiatalokkal megoldják, akik vagy élnek a lehetőséggel, vagy nem. Na most én teljesen megértem ezt. Ez a felfogás illik az MTK-hoz, hogy sok fiatalnak biztosítunk lehetőséget az első csapatban, de egy 12 csapatos NB I-ben, ahol 2-3 vereség után könnyedén kieső zónába kerülhet bármelyik csapat, ez mindig kockázatos lépés lesz.

Bevallom őszintén, én nagyon szorgalmaztam Nagy Zsombi visszajövetelét a kölcsönszerződéséből télen, de valahogy nem azt a teljesítményt nyújtotta a visszatérése után, amit sokan vártunk. Kívánom neki, hogy az elkövetkező szezonban újra megtalálja régi önmagát! Az utolsó fordulókban voltak határozottan erre mutató jelek tőle. Szóval egy ilyen helyzetben azért érdemes lenne, csak 1-2 kulcspozíció tekintetében elgondolkozni a keret mélyítésén.

6. pont: Gesztely

Végre eljutottunk a kellemes élményekhez. Az első, ami számomra hihetetlenül nagy élmény volt, az az őszi idényben tett túra Gesztelyre, és a helyi csapat, a Gesztelyi FC elleni mérkőzés. Erről és a későbbi téli látogatásunkról Gesztelyre a Diósgyőr elleni bajnoki után már írtam egy korábbi cikket. Ebben megemlítettem, hogy az MTK Budapest FC és az MTK Baráti Kör felterjesztette a MOB-nál Fair Play-díjra a Gesztelyi Futball Klubot. Ahogy értesültem a klub elnökétől, Bacsó Leventétől, a díjat oda is ítélték a csapatnak. Ezúton is hatalmas gratulációm a Gesztelynek!

7. pont: fiatalok

Erről már többször írtam én is, és mások is elismerően szóltak róla. Az MTK-nál hagyomány, hogy saját nevelésű fiatalokat nagy számban építenek be a csapatba, vagy értékesítik őket a külföldi piacon. Ebben változatlanul kiemelkedőek vagyunk. Keserű szájízt az okozhat, hogy a kezdőcsapataink sokszor ennek ellenére elég magas átlagéletkort jeleznek. Ugyanakkor a jövő többször beköszöntött a meccseken ebben a bajnokságban, Kosznovszky, Kenesei, Horváth Artúr és mások személyében. Erről az útról nem látszik letérni a jelenlegi klubvezetés.

8. pont: közösség

Ami fontos és örök, az az, hogy az MTK Budapest és annak szurkolótábora nem csak egy csapat, hanem egy elemi erővel bíró identitással rendelkező közösség, amelyhez tartozni mindig megtiszteltetés lesz. Szurkolni egy ilyen nagy múltú klubnak, skandálni a kék-fehér szurkolói dalokat mindig felemelő érzés. Ezt nevezem én úgy, hogy család. A kék-fehér színek, amelyek minden fanatikust összekötnek. Minden idegenbeli túrát élveztem ebben az évben az eredménytől függetlenül. Nagyon örültem annak, hogy mindig változatos társasággal volt szerencsém utazni. Ennek köszönhetően még újabb barátságokra is szert tehettem. Három emlékezetes idegenbeli túra is hozzánőtt a szívemhez. Értelemszerűen a gesztelyi, a diósgyőri és egyben második utunk Gesztelyre, valamint a zalai túránk a zalakarosi fürdőn keresztül a ZTE Arénához. Mindegyik túráról megtalálhatóak a beszámolók itt az NB1.hu Szurkolók hangja rovatában.

9. pont: Kata Misi

Kata Misi személye erre a szezonra már megkerülhetetlenné vált a csapatban. Ezt jelezte az is, hogy ő lett a bajnokság kezdetén a csapatkapitány. Ez amellett, hogy növelte az értékét és ezzel rá terelte jobban a válogatott szövetségi kapitányának és külföldi csapatok figyelmét, még jót is tett a csapat kohéziójának, hogy egy ilyen fiatal játékosra bízták a csapatkapitányságot. Aminek én azt gondolom, meg is felelt. Misi már az új típusú mélységi középpályások közé tartozik. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a jó teljesítménye mellett felfigyelt rá Marco Rossi és nyugati bajnokságok élvonalbeli klubjai is.

Kata Mihályt Hollandiába vinnék, megvan, kiket építenének be az első csapatba

10. pont: Horváth Dávid

Nincs eredményes csapat jó edző nélkül. Sokan sok mindent vártunk Horváth Dávid mestertől, és most ezekhez mérten ítéljük meg a munkáját.

A vezetőedzőnk még csak 38 éves, tehát rengeteget kell fejlődnie több területen is, de az elvitathatatlan érdeme, hogy amire szerződött, azt teljesítette. Az MTK-t az NB I-ben tartotta, és bizonyos szempontból túl is teljesítette a várakozásokat azzal, hogy egy igen szűk kerettel ért el 44 pontot és a 8. helyezést. Ebben a keretben voltak olyan játékosok, akik szerintem nem ütötték meg a magyar élvonal mércéjét. Továbbá, a mester kisebb csodát hajtott végre azzal, hogy a teljes bajnokságot klasszikus, 3-5-2-es felállásba illő jobboldali szárnyvédő hiányában hozta le. Hozzáteszem, gólvágó csatárnak még szintén híján vagyunk.

Ezen tények ismeretében csak gratulálni tudok Horváth Dávidnak és remélni a még jobb folytatást. Az, hogy nem estünk ki, az ő és a csapat érdeme. Nagyon remélem, hogy azok, akik orosz rulettről beszéltek, a 12 csapatos NB I okán, mikor harmadjára kiestünk ebben a rendszerben, most mélyen hallgatnak és nem folytatják ezt a hókamókát, mert ha az orosz rulett volt, hogy kiestünk, akkor most is az orosz rulett döntötte el a bentmaradást, és nem a szakmai vezetés érdeme.

Ezzel zárnám soraimat. Sikeres eljövendő szezont kívánok a csapatnak és a vezetőedzőnknek!

Hajrá, MTK!

Az OTP Bank Liga 32. fordulójában az MTK a Puskás Akadémiát fogadta a Hungária körúton. A találkozón a papírforma érvényesült: csapatom 3-1-re kikapott a felcsútiaktól. A hazaiak játékában a küzdeni akarás megmutatkozott, és új információkkal gazdagodhattunk a következő bajnokság tekintetében. Lecsóval búcsúztattuk a szezont az utolsó hazai mérkőzés után.

A MÉRKŐZÉSRŐL

Miközben a Netovábbnál készült a lecsó, még viccelődtünk, hogy nem gond, ha lemaradunk az első öt percről, hiszen nem akkor dől el a meccs. Azonban az ötödik percben a vendégek szögletből megszerezték a vezetést. A bajnokság során többször előfordult, hogy a játékosaink nem voltak elég éberek a rögzített helyzetek védekezésénél, és ez a mérkőzésen sem volt másképp.

A Felcsút a 12. és a 20. percben további két góllal döntötte el a találkozót. Ettől kezdve nem volt kérdés, hogy a mérkőzés végén vereséget szenvedünk. Azonban csapatunk időnként olyan megoldásokat mutatott, amelyekből látszott, hogy a játékosok tudnak focizni és küzdeni, és nem véletlenül vagyunk az NB I középmezőnyében. A védőink ezen a mérkőzésen több támadást vezettek végig, mint a középpályásaink és a csatáraink.

Például Hej Viktor egyedül alakított ki egy helyzetet Bognár passza után, egy gyönyörű cselsorozattal törve a kapura. Kocsis és Varju összjátékából, Horváth Artúr segítségével a csapat átjátszotta magát a felcsúti védelmen, és végül Kovács Matyi fölé bombázott. Mindkét esetben a védőinknek köszönhetően lövésig jutottunk. A szépítő gólunkat is védőink hozták össze: Kovács Patrik az alapvonalról pontosan adta be a labdát az érkező Nagy Zsombornak, aki közelről a hálóba fejelte a labdát.

A második félidőben is inkább a védőink próbálkoztak lövésekkel. Hej, Kocsis, Kovács Patrik és a csereként beálló Antonov mind megpróbálták veszélyeztetni Pécsi Ármin kapuját, sikertelenül. Fontos esemény volt még, hogy a mindössze 17 éves Kenesei Noel első élvonalbeli mérkőzésén kapott lehetőséget, Kata Misi helyére lépve, és a rövid idő alatt kihasználta a lehetőséget.

JÖVŐTERVEZÉS

A találkozón kiemelendő volt, hogy bár már teljesítettük a bajnokság fiatal-perc ajánlásait, vezetőedzőnk továbbra is bizalmat szavazott több fiatal tehetségnek a kezdőben és csereként is. Ez a jövőre nézve fontos lehet a csapat számára. A szünetben informálódhattam arról, hogy több jelenleg kölcsönben vagy az NB III-as csapatunkban szereplő fiatal tehetség beépítése is kilátásban van a felnőtt csapatba a következő szezonokban.

Ilyen lehet Christian Anokye, Herczeg Botond, Szőke Gergő és Merényi Ádám. Továbbá megtudtam, hogy csapatkapitányunk, Kata Misi iránt több nyugati bajnokságból érdeklődtek (angol másodosztály, MLS, Eredivisie, belga elsőosztály). Az MTK 1,5 millió euró alatti eladási árat nem fogad el, és eddig a legnagyobb ajánlat 1,2 millió euró körül volt.

Misi távozása majdnem biztos, így a pótlásán való gondolkodás időszerű. Javaslom a klubvezetésnek, hogy az eladásból befolyó összeget jól fektessék be, ha Misi külföldre igazol. Korábban tapasztaltuk, hogy ez nem mindig történt meg a lehető legmegfelelőbben (Schäfer vagy Vancsa eladása esetében).

CSAPATRÉSZEK

A következő bajnokságra készülve szükség lesz igazolásokra a következő posztokon: csatár, védekező középpályás, belső védő és jobboldali szárnyvédő. Korábban már említettem, hogy Kovács Matyit a jobboldali szárnyvédő poszton játszatni nonszensz volt, mivel nem tudott olyan mélyről indulni és olyan sokat futni, majd visszaérni védekezni. Fizikuma sem volt meg ehhez a poszthoz. Szerencsére Horváth Dávid mester adaptív volt, és tavasszal Hej Viktort alkalmazta jobboldali szárnyvédőként.

Védekező középpályásra Kata Misi távozása után nagy szükség lesz. Horváth Artúr tehetséges fiatal, de még idő kell neki, hogy beérjen. Thiam már túl van karrierje zenitjén. Belső védő igazolása fontos lenne, mivel ha bárki kiesik a védelem tengelyéből, az egész csapat koncepciója összeomolhat. Csatárt is elengedhetetlen igazolni, hogy tovább bővüljön a választék. A szakmai vezetés preferenciája, hogy ezekre a posztokra lehetőség szerint magyar játékos érkezzen, vagy ha nem is magyar, de NB I-es tapasztalattal rendelkező, akár korábban NB I-ben megfordult személy legyen a kiszemelt.

LEFÚJÁS UTÁN

A kilencven perc után átmentünk szembe és megtartottuk a már hagyománnyá avanzsáló szezonzáró szurkolói kajálást. Zsófi szurkolótársam volt a főszakács, és többed magunk segítségével sikerült összehozni a főzést.

A lecsó príma lett, mindenki elégedett volt. Aki hozzájárult mindehhez, annak óriási hálám.

Ilyenkor pláne kiemelten jó érzés MTK-szurkolónak lenni.

43 ponttal áll az OTP Bank Liga 6. helyén az MTK Budapest FC csapata 2 fordulóval a végelszámolás előtt. A bajnoki hajrá kezdetén a budapesti kék-fehérek 2-1-es vereséget szenvedtek az Örökrangadón hazai pályán. Utána óriási, négygólos késbe szaladtak bele emberhátrányban a MOL Arénában, a Fehérvár FC vendégeként. Ebben a cikkben az Örökrangadó körülményeit, a székesfehérvári történéseket járnám körbe, és bemutatnám, hogy miben kiemelkedő klub a mai napig az MTK.

A 224. Örökrangadó

Az Örökrangadókat természetszerűen mindig nagy várakozás előzi meg. Tudván, hogy telt ház lesz a Hidegkutiban, én taktikusan “előremenekültem” és jó korán megérkeztem a szentélyhez, ahol már jó pár szurkolótársam is gyülekezett. A stadionban előkészültünk a szurkoláshoz zászlókkal, dobbal, mindennel amivel illik a nagy eseményre. Majd nem kevesen a dohányzóban vártuk a kedvenceink pályára lépését és a kezdősípszót.

Ezalatt megfigyeltük, hogy a biztonságiak elég érdekes módon szelektálnak, mikor a hazai, családi szektorba engedik be a szurkolókat. Tudni kell, hogy az alapvetés az az lett volna, hogy hazai szektorba fradistát nem engednek be. És alapvetően valóban nem engedtek be fradistákat, de voltak azért zöld-fehérek, akik bebocsátást nyerhettek ezen szektorokba. Itt jelezném, hogy nem tudom mi alapján döntöttek a biztonságiak, de kívülről úgy hatott, hogy nem konzekvensen.

A legfontosabb pillanatok

Egygólos hátrányba a 29. percben kerültünk, de sokáig nem kellett szerencsére várni az egyenlítő találatra. Antonov bravúrosan ment el a balszélen a ferencvárosi védők mellett, és a beadásából Némó fejessel volt eredményes a 31. percben. Óriási volt ekkor a hangulat a szektorunkban. Láttuk a tüzet és a magabiztosságot a csapatunkban, azt amit hiányoltunk a két előző, idei FTC elleni találkozóról.

Szakvezetőnk, Horváth Dávid nagyon jól felkészítette a játékosokat mind fejben, mind taktikailag. Sajnálatos módon Lisztes Krisztián beadása a félidő vége előtt Demjén Patrik hálójában landolt, így 1-2 lett az állás, de ez nem szegte senki kedvét a szurkolástól.

A második játékrészben, mint azt mindenki tudhatja, nem esett több gól, a 224. Örökrangadót a Ferencváros nyerte. Volt pár elképesztően nagy ziccerünk, például Kovács Matyinak, de Dibusz az összeset hárította.

Nem szégyenkeztem most a csapat teljesítménye miatt. A pontszerzés benne volt a meccsben. Így ki lehet kapni a Fraditól.

Fiatalok, saját nevelésűek

Hogy ne csak mindig a felnőtt csapatunkról ejtsek szót, meg kell említsem utánpótlás csapataink remeklését az elmúlt időszakban. U17-es csapatunk a Vasas FC korosztályos csapata ellen ért el 4-3-as sikert, míg U16-os fiataljaink 5-1-es diadalt arattak a Ferencváros korosztályos gárdája ellen. Óriási gratulációm a srácoknak!

Az MTK Budapest FC mindig híres volt az akadémiájáról, méltán lehetünk büszkék a Sándor Károly Akadémia fiataljaira.

Az is jól látható, hogy azért a felnőtt együttesbe való bejutásba is van perspektíva. Ezt igazolja az a statisztika, amelyben világviszonylatban is jó helyen (20.) szerepel az MTK, azzal hogy 81% a játékosainak magyar. A játékosok fele saját nevelésű.

A koronázó városban

Székesfehérvárra én és Krisz barátom hamarabb lezúztunk InterCityvel, hogy egy kicsit felfedezzük a várost, ne csak a mérkőzést tekintsük meg. Megnéztük a koronázási bazilika romjait. Megállapítottuk, hogy ez nem egy keleti tájolású épület volt valaha.

A város szívében megittunk egy sört, az egyik vendéglátóipari egységnél megpillantottuk Schön Szabit, korábbi játékosunk, aki most a Fehérvár csapatát erősíti. Krisz oda is szólt neki humorosan, hogy: “Aztán nehogy gólt rúgj ellenünk!” Ő nem is talált be ellenünk, ugyanakkor gólpasszt jegyzett a találkozón, de erről majd később.

Megfigyeltük, hogy a helyi éttermek árai eléggé a budai és V. kerületi árakhoz konvergálnak. Ezt a MOL Aréna vendégszektorának büfései szintén megerősítették mikor a stadionhoz érkeztünk.

Távozhat az MTK kanadai támadója

Kádár hiányában

A meccs nem kezdődött jól számunkra. A 10. percben Varju Beni eladta a labdát az ellenfélnek, majd Karamoko iramodott meg a labdával Rácz Geri kapuja felé, de Kádár Tamás megállította. Sajnos szabálytalanul, ráadásul utolsó emberként. Ezért kiállítás volt a büntetése. Így kerültünk emberhátrányba.

Innentől kezdve nem lehetett más cél, minthogy tisztességgel helytálljunk, de sajnos az most nem sikerült.
Az első félidőben arra támaszkodtunk, hogy tartsuk a labdát minél többet, ami sikerült is. Erre a Fehérvár viszont jól tudott reagálni. Széthúzták a pályát, hogy sokat kelljen az eleve emberhátrányban lévő csapatunknak futnia. Gyakorlatilag volt, hogy a labdát birtokló hazaiak egyvonalban oldalvonaltól-oldalvonalig feltöltötték a pályát, és a mieink csak kapkodhatták a fejüket, hogy merre tart éppen a labda.

Nem tudtunk területeket szűkíteni, a fehérvári támadók a védőink és középpályásaink közti hézagokban szabadon mozoghattak, szerezhettek labdát, indíthatták társukat. A második félidőben próbált Horváth Dávid az akut helyzetre válaszolni, de itt már háromgólos hátrányban csak az lehetett a cél, hogy ne égjünk nagyot. Végül kontrából kaptunk egy gólt még, és Rácz védte Karamoko tizenegyesét. Így állt be a 4-0-s hazai győzelem

Egyéni hibák

A legnagyobb problémakör ezen az összecsapáson az egyéni hibák egymásra halmozódása volt. Kezdve Kádár rossz belépőjével, majd Hej Viktor odafejelte a labdát Schön elé a tizenhatoson belül, akinek okos passzából Katona megszerezte a vezetést.

A második gólnál Csongvai verte meg Bognárt és bombázott a kapuba. A harmadik találatban meg Rácz is benne volt sajnos, akinek ez volt az NB I-es debütálása. Ami a neve mellé írandó az határozottan az, hogy kivédte a tizenegyest, ezzel nem lett nagyobb a vereség.

Következő feladat

Most szombaton délután csapunk össze a PAFC csapatával, akik ellen szintúgy nem sikerült még pontot szereznünk a bajnokságban, ahogy a Ferencváros és a Fehérvár ellen sem. A vezetőedző nagy feladat előtt áll. Mentálisan fel kell ráznia a fiúkat, hogy szépen zárjunk a bajnokság számunkra utolsó fontos mérkőzésén. Ha a Felcsútot sikerül megszorongatni, akkor a már kiesett Mezőkövesd elleni utolsó bajnoki, már csak edzőmeccs jellegű lehet számunkra.

Az MTK az előző két bajnoki mérkőzésén négy pontot gyűjtött, a maximálisan elérhető hatból. Hazai pályán 1-1-es döntetlent ért el a DVTK ellen (amelyből győzelem is lehetett volna), majd a Szusza Ferenc Stadionban drámai végjátékkal harcolt ki 2-1-es diadalt az Újpest ellen. Így a budapesti kék-fehérek a tabella 5. helyén állnak, felülmúlva minden idei várakozást. Ezen két mérkőzés részletes elemzésére és körülményeire összpontosítok az írásomban.

MTK-DVTK 1-1

Átvettük az irányítást

Az első félidőt a diósgyőriek kezdték agresszívan és proaktívan, ám elképzeléseik nem váltak valóra, és körülbelül tíz perc elteltével átvettük a játék irányítását. Hatékonyan alkalmaztuk a pressinget, többször zavarba hoztuk a DVTK védelmét, megakadályozva a tagjait abban, hogy hátulról építsenek.

Ennek eredményeként először Kisbogesz lőtt veszélyesen a 20. percben, majd tíz perccel később Bognár István szép támadás végén közelről megszerezte a vezetést számunkra. Ekkoriban egyértelműen mi uraltuk a játékot. A félidő vége előtt Kosznovszky is veszélyeztetett egy lövéssel, amely nem sokkal ment el a kapu mellett.

Összességében elmondható, hogy a letámadással és a gyors, rövid és középtávú passzokkal sikerült irányítanunk az összecsapás első felét.

Elveszett győzelem

A DVTK vezetőedzője már a második félidő elején cserékkel próbálta élesíteni csapatát. Sokáig azonban ezek a váltások nem hoztak eredményt, így mi úgy éreztük, hogy a három pont a zsebünkben van. Ám tévedtünk. Alapvetően visszavettük a védekezés intenzitását, több teret engedve ezzel a miskolciaknak, akik lassan kibontakoztatták jól szervezett játékukat. A 75. percben még Némo veszélyeztetett, lövése a lécre csapódott. Ez volt az utolsó lehetőségünk a győzelemre…

Az utolsó húsz percben folyamatosan növekedett a DVTK veszélyes támadásainak száma. Több játékosunk is kimerültséget mutatott ebben az intenzív tempóban. Majd jött az egyenlítő gól. A csereként beállt Pernambuco első próbálkozását Demjén védte a 80. percben. Öt perccel később már nem tévedett az ellenfél brazil támadója. A DVTK megnyerhette volna a meccset a hosszabbításban, de Demjénnek köszönhetően ez nem történt meg.

Hibás döntések

Ami ebben a párharcon óriási hibánk volt, amelyet előttem páran már megénekeltek, hogy a második félidőben mélyen, beszorulva védekeztünk, ami sokak számára érthetetlen volt. Nem értettük, hogy miért döntött az edző és a játékosok úgy, hogy egygólos előnyünknél elkezdünk passzívabbá válni, és hosszú indításokra támaszkodni, különösen egy olyan Diósgyőr ellen, amely nem jeleskedett a labdabirtoklásban és nem tudott hatékonyan reagálni a letámadásainkra az első félidőben.

Ennek eredményeként az ellenfél átvette a kezdeményezést, és dominálták a pálya nagy részét tudatos támadásaikkal. Gyakran elveszítettük az egy-egy elleni párharcokat, néhány kivételtől eltekintve. Csak idő kérdése volt, hogy elfárad-e a csapat az utolsó tíz percben, és kapunk-e gólt. Kisbogesz fáradhatatlanul küzdött, de sokszor vissza kellett jönnie a labdákért vagy védekezésben segítenie. Végül is lecserélték, mert láthatóan kifáradt. A mi cseréink sem sokat változtattak a helyzeten. De nem hiszem, hogy ezek a váltások döntően befolyásolták volna a meccset.

A legnagyobb hiányérzet, hogy Antonov nem kapott lehetőséget a kezdőben, és még be sem cserélték. Keringtek olyan pletykák, hogy nézeteltérésbe keveredett az edzővel az öltözőben. Reméljük, ez nem igaz, és csak kisebb sérülés akadályozta meg a pályára lépését. De mindenképpen érezhető volt a hiánya a baloldalon.

Kiemelkedő teljesítmények

Teljesen függetlenül ettől az eredménytől, úgy vélem, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni a csapat teljesítményéről. Sőt, a mezőny legjobbjai Kata Misi és Kisbogesz voltak. Katának alig volt pontatlan passza. Ezt támasztja alá a 95%-os passzhatékonysága és a 3-ból 3 pontos, hosszú indítása. Nem véletlen, hogy ősszel bekerült a válogatottba. A jelenlegi mérkőzésen is megmutatta tehetségét.

Kisbogesz pedig hihetetlenül fontos szerepet tölt be a csapatban, ami ma is megmutatkozott. Sajnálatos módon a második félidőben olyan játékba kezdtünk, amely nem kedvezett neki.

Eldőlt Bognár István sorsa

ÚJPEST-MTK 1-2

Mi jól kezdtünk…

Az Újpest elleni hétvégi mérkőzésen már nem volt olyan kellemes időjárás, mint a DVTK elleni előző héten. Hűvös és nyirkos idő volt, ami nem minden szurkolótársamnak tetszett. Személy szerint én nem éreztem annyira kellemetlennek, de tudni kell rólam, hogy a melegebb időjárás nem az erősségem. Időnként erős szél is fújt a meccs alatt, de nem befolyásolta jelentősen az összecsapás menetét.

Szép számmal képviseltük magunkat a vendégszektorban. Jól is kezdtük magunk részéről a rigmusok skandálását.

A csapat viszont kevésbé nyújtott jó teljesítményt a mérkőzés elején. Az Újpest dominált, bár nem teljes erőbedobással. Csoboth Kevint nem sikerült megfékezni a jobb oldalon. Ő azonnal megrázta a hálót a 20. percben, megszerezve a liláknak a vezetést. A félidő második felében a védelmet próbáltuk rendezni, Hej Viktor és Varju Beni cseréjével. Hej Viktor a jobb oldalon védő szerepet vállalt, míg Varju középen segített.

Nem sikerült érdemi támadásokat vezetnünk, és sokak szerint a labdabirtoklás aránya is jóval az Újpest javára billent. Az online statisztikák szerint viszont sokkal kiegyensúlyozottabb volt a helyzet.

Szünetben

A vendégszektor dohányzó részén jó hangulatban telt el az idő a pillanatnyi eredmény ellenére. Páran megtárgyaltuk, hogy kinek örülnénk, ha feljutna az NB II-ből, de persze azt is, hogy hanyadik helyre várjuk az MTK-t a bajnokság végén. De arról is beszéltünk, hogy a bajnokság kezdete előtt már a 10. helyet is boldogan aláírtuk volna.

Mámoros második félidő

Horváth Dávidnak kétségkívül sikerült felráznia a csapatot. Most nagyon jól beváltak a vezetőedző cseréi. Különösen Stiebert és Jurinát kell kiemelni, akik becserélése meghatározó fordulatokat hozott.

A 59. percben már szinte egyenlíthettünk volna, de Némó gólját érvénytelenítette a VAR kezezés miatt. A lefújás után önironikusan megjegyezte, hogy most nem gólokat és kapufákat ad, hanem inkább gólpasszokat. Jurina egyenlítő találatához nagyon alázatosan járult hozzá.

Az egyenlítés után érezhetően magasabb szintre kapcsolt a csapat, és mi szurkolók is még intenzívebben buzdítottuk őket. Az utolsó percekben érkezett a katarzis, amikor a hétperces hosszabbítás végén Kocsis Geri beadása után Jurina tökéletes fejesgólt ért el. Hatalmas eufória tört ki, ahogy rohantunk a kerítéshez, hogy ünnepeljük a játékosainkat és a megérdemelt győzelmet!

Következő kihívások

Sorsdöntő rangadók előtt állunk. A bajnokság hajrájában olyan csapatokkal találkozunk, akik ellen eddig idén egyetlen pontot sem sikerült szereznünk. Őket érzékletesen az „Apokalipszis három lovasának” neveztem egyik blogbejegyzésemben. Köztük van a már bajnok Ferencváros, akikkel most vasárnap csapunk össze az Örökrangadón.

Ezek mérkőzések fogják eldönteni, hogy hol végezünk a bajnokságban, és sikerül-e bejutnunk a legjobb hat csapat közé, amit a klubvezetés optimistán tervezett a szezon elején. Reméljük a legjobbakat!

Az viszont biztos, hogy az eddigi teljesítményről sokan még álmodni sem mertünk.

Hajrá, MTK!

A múlt héten kétszer is túráztam Kelet-Magyarországon. Először Kisvárdára látogattunk, remélve, hogy az MTK továbbjut a MOL Magyar Kupa negyeddöntőjében. Sajnos ez nem sikerült (3-2-es vereség lett a vége), de a hétvégi DVSC elleni bajnokin a Nagyerdei Stadionban sikerült kárpótolniuk magukat (2-1-es győzelem). Ezekről a túrákról és a mérkőzések kulcsszereplőiről elmélkedem.

UTAZÁS KISVÁRDÁRA

Az autóúton megvitattuk, hogy milyen gyenge a mérlegünk Kisvárda ellen. Úgy tűnik, bárhogyan is állunk fel ellenük, a vereség garantált. Ezt azonban a csapat néhány fordulóval ezelőtt megcáfolta, amikor 2-1-es győzelmet arattunk a Hungária körúton. Ez optimizmussal töltött el minket a következő összecsapás előtt.

A meccs kezdését a lehető legrosszabb időpontra, kedd este 8 órára tűzték ki.

De a nehezítő tényezők sem tántorítottak el attól, hogy a helyszínen nézzem meg a meccset. A sofőrünknek jeleztük, hogy ne a stadiont, hanem az Andy Vajna utcát adja meg célként a navigációban, mert ott található a vendégszektor parkolója.

Ezt az őszi szezonban már megszenvedtük, mert egy teljes lakónegyedet kellett körbejárnunk, hogy elérjük a vendégparkolót.

A STADIONBAN

A várdai stadionba, amelyet kinézete alapján Patyomkin-arénának is nevezhetnénk (az Instagramon még a „stadion” szó is idézőjelek között szerepel), jó időben érkeztünk meg.

Pozitív szurkolással próbáltuk buzdítani a fiúkat a pályán, de az első félidőben ez láthatóan nem segített. A játékunk kiábrándító volt. Két fatális védelmi hibából kaptunk gólt, egyet akcióból, egyet szögletből, ami nagyon fájt. Gyakorlatilag ezen a félidőn dőlt el a továbbjutásunk. Lehetne mondani, hogy miért nem bekkeltük ki az egyenlítés után az utolsó perceket, de a harmadik gól olyan találat volt, amit bármikor be lehet kapni. Az első kettőt nem kellett volna. A csapatnak azonban dicséret jár, mert a második félidőben nem mutattak lélektelen játékot, ami az egyenlítéshez is hozzájárult.

A vezetőedzőt is dicsérnem kell a kiesés ellenére, mert úgy látom, hogy a csapat egyre motiváltabb, és érzik, mit jelent az MTK-ban futballozni. Jobb később, mint soha.

DEBRECENI ATMOSZFÉRA

A Nagyerdei Stadion vendégszektorában kevesen voltunk (még az M4 Sport kommentátora is megszámolt minket), de a csapat mindent megtett, hogy a kevés szurkoló ne érezze úgy, hogy feleslegesen utazott ismét több órát Kelet-Magyarországra egy héten belül. A jó, agresszív játék mellett a hangulat is remek volt. A 90 perc után, a pályán lévő feszültség – például Jurina konfliktusai több DVSC játékossal, vagy Dzsudzsák Balázs és Varju Beni összetűzése – után megérdemelt győzelmet ünnepelhettünk.

Ezzel elmondhatjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, amely ellen a DVSC ebben a szezonban nem szerzett pontot. Ahogy Szrdjan Blagojevics, a debreceniek szakvezetője is elmondta, nem lehet véletlen, hogy mindhárom alkalommal legyőztük őket.

A LEGJOBBAK

Három játékosunkat szeretném kiemelni, akik az egyik vagy a másik mérkőzésen nagyot alkottak. Az első Bognár István, aki Kisvárdán szerezte az első gólunkat, és ezzel felélesztette a játékunkat a második félidőre. Egyébként ő adta az asszisztot a Loki elleni második gólunk szerzőjének, Horváth Artúrnak.

Kisbogesz ebben a szezonban a csapat egyik legfontosabb tagja. Sok indokolatlan kritika éri, de a statisztikái és a teljesítménye magukért beszélnek. Minden fordulóban pályára lépett, és 16 pontot szerzett 8 góllal és 8 gólpasszal a kanadai táblázaton. Ráadásul elkötelezett MTK-szívű játékos.

A második Kosznovszky Márk, az U21-es válogatott középpályása is, aki az utóbbi hónapokban egyre jobb formát mutat. Már beverekedte magát a kezdőcsapatba. Horváth Dávid mestert kell dicsérnem, mert Kosznovszkynak végre sikerült megtalálnia a megfelelő pozíciót a csapatban.

Kosznovszky remek mezőnymunkát végez, agilisan küzd a labdáért, és jól is tartja azt. A Debrecen elleni mérkőzésen megszerezte a vezető gólt. Horváth Dávid a mérkőzés utáni értékelésében elmondta, hogy ez volt az, amit hiányolt tőle: hogy kapura veszélyes legyen. Most ez is megvalósult. Miknyóczki Ádám édesapja egy tavaly őszi mérkőzés utáni sörözés alkalmával mondta, hogy Kosznovszkyban nagy potenciált láttak már a Sándor Károly Akadémián is.

Horváth Artúr a harmadik kiemelendő játékos. Mint box to box játékos, a pálya teljes terjedelmén megjelent és hatékonyan játszott. Csak négy elvesztett labdája volt, és kiemelkedő, 84%-os passzpontossággal rendelkezett. Labdával rendkívül magabiztos, és gólhelyzetet is ki tudott használni, ezzel növelve előnyünket, amit csak Bárány Donát tudott csökkenteni. A győzelem a miénk lett, köszönhetően a csapatnak és fiatal tehetségeinknek!

Így történt, hogy egy hét alatt ezer kilométert tettem meg a szeretett klubomért.

És ebből most sem bántam meg egyetlen métert sem!

Aki rendszeres olvasója a Szurkoló hangja rovatnak, az pontosan tudhatja, hogy MTK-szurkoló vagyok. Ezért éreztem szükségét, hogy írjak arról, hogy a Törökország és Koszovó elleni felkészülési mérkőzésekre Marco Rossi szövetségi kapitány az őszi meccsekkel ellentétben nem hívta meg Kata Misit, az MTK csapatkapitányát, és Demjén Patrikot, az MTK kapusát.

A VÁLOGATOTTÉRT IS

Azok, akik ismernek, tudják, hogy az MTK iránti rajongásom mellett a magyar válogatott iránti tiszta szívű szurkolás a legfontosabb számomra. Élek-halok a válogatottért, és szinte belehalok, ha nem juthatok jegyhez, hogy a helyszínen szurkoljak a nemzeti csapatnak. Ott voltam Szófiában is, amikor eldőlt, hogy kijutunk az Európa-bajnokságra.

Magyarország-Bulgária: Mi, szurkolók vagyunk a 12. játékos!

A válogatottból Schäfer András az egyik, ha nem a legkedvesebb játékosom, aki az MTK-ban mutatkozott be a felnőttek között. Nagyon örültem, hogy a törökök elleni mérkőzésen, hosszú sérülése után, ismét a címeres mezben láthattam, ráadásul végig a pályán volt és az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. A Koszovó elleni mérkőzés második félidőben beállva is a jobbak között volt.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kapusunk, Demjén Patrik, és a csapatkapitányunk, Kata Mihály ezúttal még a keretbe sem került be.

A döntések okait csak Marco Rossi ismerheti. Biztosan megvoltak az érvei a döntése mellett.

KATA MISI

Kata feladata a bajnokság hajrájában, hogy bebizonyítsa: számolhat vele Rossi mester a válogatottban és a közös harcban az Európa-bajnokságon.

Az előző MTK-meccseken, különösen a Kecskemét elleni bajnokin és a drámai végjáték után elvesztett Kisvárda elleni kupameccsen, Kata nem mutatta élete formáját. Hozzá kell tennem, a csapat sem. A csapat gyengébb játéka is hozzájárult ahhoz, hogy Kata sem tudott kiemelkedni. Pedig látszott rajta, hogy mindent megtett, próbált mindenhol segíteni, még a széleken is, ami nem elsődleges feladata.

Misinek fontos lenne az Eb-keretbe kerülése, különösen, ha külföldi szerződésre apellál. A kontinenstornán való szereplés karrierje szempontjából is lényeges lenne, hiszen lehetőséget adna neki, hogy a nyáron Németországba utazhasson a többiekkel.

DEMJÉN PATRIK

Demjénnek könnyebb a helyzete, mivel úgy tudom, még évekig szeretne az MTK kapusa maradni, tehát nincsenek átigazolási tervei. Ugyanakkor nehezebb helyzetben is van, mert konzisztensen jó teljesítményt kell nyújtania, hogy ne Szappanos Péter vagy Tóth Balázs legyen a harmadik kapus az Európa-bajnokságon.

Ez komoly verseny, amelyben nem csak Patriknak kell élesnek lennie, hanem az MTK szakmai vezetésének is. Ha a szakmai stáb harmadszor is úgy dönt, hogy elengedi az Örökrangadót, ahogy legutóbb is történt, akkor Horváth Dávidnak meg kell fontolnia, hogy beállítja-e Demjént a kapuba, és kockáztatja-e, hogy vele kapunk ki, ami múltkor demoralizáló volt számára. Ki is esett a jó formájából, amit az 150. NB I-es meccse utáni Instagram-posztjában is érzékeltetett.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Patrik Demjén (@patrikdemjen) által megosztott bejegyzés

A bajnoki hajrában két lehetőség van a kapusunk szempontjából. Az MTK, beleértve Patrikot is, magabiztosan teljesít a Fradi, Fehérvár, PAFC hármas ellen, vagy ha nem, akkor jobb ötlet lehet nem Demjént védetni a három közül valamelyik meccsen, hogy ne romoljon a teljesítménye. Így a Szappanossal és Tóth Balázzsal való versenyben nem kerülne hátrányba. Azt kívánom Patriknak, hogy most mentálisan legyen toppon, mert ez a legfontosabb. Ezek a hónapok fogják megmutatni, milyen kapus ő valójában.

Nagyon bízom benne, hogy a magyar válogatott továbbjut a csoportjából az Európa-bajnokságon és minél messzebbre jut. De a legédesebb az lenne számomra, ha az imádott klubcsapatom említett játékosai is hozzájárulnának a sikerhez.