A BVSC-Zugló NB III-as bajnoki címet nyert vezetőedzője reméli, akik korábban pocskondiázták, most nem kapnak agyvérzést.
Az egykori 40-szeres válogatott Urbán Flórián megígérte, ha bajnok lesz a BVSC, interjút ad az NB1.hu-nak, de a továbbiakban sehol nem szeretne megszólalni. „A jövőben továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem nekem kell beszélnem, a tabella beszél helyettem. Ha jól állunk, ha rosszul.” A tabella pedig beszédes, hiszen a BVSC lett a három NB III-as csoport első aranyérmese, miután veretlenül megnyerte a keleti csoportot. Csakhogy a feljutásért osztályozót kell játszani. A zuglóiak vezetőedzője brutálisan őszintén nyilatkozott az érzéseiről és a BVSC-s sikerek hátteréről.
Mit jelentett számodra, hogy bajnokságot tudtál nyerni a BVSC-vel?
Először is óriási örömöt, de természetesen óriási aggodalmat is. Hiszen a szívemen viselem embertársaim sorsát, és
nagyon félek, nehogy valakinek az egészsége rámenjen arra, hogy bajnoki címet nyertem a BVSC-vel. Akik korábban pocskondiáztak, szidtak, mint a bokrot, nehogy most annyira felidegesítsék magukat, hogy a vérnyomásuk fölmenjen, és gutaütést vagy agyvérzést kapjanak.
Idén a harmadosztály bajnokai is csak osztályozóval tudnak feljutni az NB II-be. Kisteleki István, a BVSC szakmai igazgatója erre az NB1.hu-nak azt mondta, nem igazságos. Te hogyan látod ezt a kérdést?
Osztom a véleményét. Talán el kellene jutni arra a szintre, hogy megfelelő legyen a versenykiírás. Állandóan változik a kiírás, a bajnokságok létszáma, folyamatosan próbálkoznak mindennel. Pedig én úgy tudom, az UEFA alaptörvényében le van írva, hogy a bajnoknak egy osztállyal feljebb kötelező játéklehetőséget biztosítani. Nem lehet, hanem kötelező. Ezt Magyarországon felrúgják egy másodperc alatt, folyamatosan átszerveznek, kiszerveznek, beszerveznek.
A szóbeszéd szerint komoly lobbitevékenységet folytatnak az NB II-es klubok, hogy osztályozót játszhassanak a másodosztályú csapatok, és ne essenek ki egyből. Ha így van, az nem jó, mert akkor ez mutyi. De az sem jó, ha valaki, akinek nem volt tornazsákja, az íróasztal mellett döntötte el, hogy osztályozót kelljen játszania egy bajnoknak.
Talán jó lenne, ha a magyar futball ezen a szinten is előre tudna lépni, és nem csak válogatott szinten lennének jobbak az eredmények. Nem lenne baj, ha olyan emberek döntenének, akik már sportoltak életükben, és tudják, mit jelent az, amikor egy éven keresztül dolgozik valaki azért, hogy sikeres és bajnok legyen. Majd utána azt mondják, te mégsem mész, nem tudod magad kipróbálni magasabb szinten, mert osztályozót kell játszanod. Ez a dilettantizmusról szól, hiszen olyan emberek döntenek, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy mit jelent az a sportban, ha valaki bajnoki címet nyer.
Gondolom, sportemberként, más választás nem lévén mindent megtesztek, hogy sikerüljön a feljutás. Milyen esélyetek lehet a majdani NB II-ből érkező riválissal szemben?
Én az esélyekkel nem foglalkozom. Én azzal foglalkozom, hogy tisztességesen felkészüljünk. Két mérkőzésen dől el a párharc, és nem lehet tudni, adott napon milyen lesz a csapat, hogy kel fel a játékos, és milyen mentális állapotban lesz.
A lelki felkészítés ezek szerint a bajnokság mostani szakaszában talán fontosabb is, mint a fizikai?
Nincsen arra recept, hogy mikor, mivel kell a játékosokat motiválni. Ugyanúgy készülünk tovább, mint eddig. Semmivel sem fogunk többet edzeni, mint idáig, semmivel sem fogunk többet, jobban motiválni, mint idáig. Minden a megszokott mederben fog folytatódni. Sosem értettem, amikor azt mondja valaki, hogy az edzőmeccs nem számít. Dehogynem számít, ugyanolyan meccs, mint a többi. Én nem mondanék olyat, hogy ez csak egy bajnoki meccs volt, és az osztályozóra majd jobban fogunk készülni, mint a többi mérkőzésre. Miért készülnénk jobban? Ugyanúgy készülünk, mint az utolsó helyezett ellen, de ugyanúgy készültünk az NB I-es Kisvárda elleni Magyar Kupa-meccsre is. A játékosok egész évben tudták, hogy mit, miért csinálnak. A futballtudás nagy dolog, de nagy százalékban kell a sikerhez a szerencse is.
Nekem edzőként szerencsém volt, mert hiszen olyan játékosaim vannak, akik nem futballkurvák és megélhetési futballbűnözők. A csapatot emberileg olyan játékosok alkotják, akik képesek elfogadni azt, amit mondunk, és azt csinálják, amit kérünk.
Szerencsém volt a szakmai stábbal, hogy ilyen játékosaink vannak. Nincs plusz motiváció, nincs plusz készülődés, tudja mindenki, hogy mit szeretne, mi a célja, aztán két mérkőzésen fog majd eldőlni, hogy ez sikerül-e vagy nem.
Kisteleki István azt nyilatkozta az NB1.hu-nak, „nem szeretném, ha Urbán Flórián egy megalkuvó nyuszifül lenne a kispadon”, megerősítve, hogy ő kifejezetten szereti a temperamentumodat. Mennyire jó ezt hallani, hogy száz százalékban elfogad a szakmai igazgató?
Amikor felhívott Pista bá’, tudta, hogy mi az, amit képviselek, hiszen a játékosa voltam. Nagyon sokat változtam, sokkal higgadtabb vagyok, mint korábban. Eltávolodtam a futballtól, és ez nem is volt olyan nagy baj. A mostani munkámon rengeteget gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, nem voltam benne biztos, hogy erre nekem szükségem van-e. De aztán úgy döntöttem, megnézem, mit hoz az élet.
Egy dolgot kértek tőlem, hogy csapatot csináljak, legyenek olyanok a játékosok, mint amilyen én voltam a pályán, megalkuvás nélkül küzdjenek, harcoljanak, és egységes csapatot alkossanak. Ez nem áll tőlem messze, hiszen játékosként is csapatban gondolkodtam, és gyűlöltem a magamutogató, önimádó hülye gyerekeket, általában edzésen jól megrugdostam őket, hogy térjenek észhez.
Edzőként sem rajongok ezekért a játékosokért, de ahogyan az előbb is mondtam, nálunk szerencsére nem volt meg nem értett hülye gyerek az öltözőben. A Pista bá’ által kértek szerint próbáltam elérni, hogy csapatunk legyen, hiszen csapatként bármilyen túlerőt le lehet győzni. Én ezt vallom, én nem hiszek az egyéni sztárocskában, aki majd egyedül eldönt meccseket, és 40 gólt rúg. Örülök annak, hogy idáig sikerült megvalósítani, hogy legyen egy egységes csapatunk.
Szintén Kisteleki mondta rólad, hogy „a futballérzéke és az elméleti tudása topon van a magyar edzők társaságában. Kiválóan teljesít edzőként”. Ezek alapján, gondolom, nagyon jó a kémia köztetek a szakmai igazgatóval. Milyen együtt dolgozni a volt MLSZ-elnökkel?
Én mindig azt vallottam, hogy a bizalom nagyon fontos. Sokan nem is ismernek, és az hiszik, én egy borzalmas, kilengő ember vagyok, és ismeretlenül pocskondiáznak. Amikor ő volt az edzőm Újpesten, akkor játékosként is azt vallottam, hogy a rend és a fegyelem vezet eredményre. Nem volt ajnározás egy-egy siker után, mert folyamatosan jobbat akart kihozni belőlünk, és ez a hozzáállás borzalmasan közel állt hozzám. Kőkeményen fogtak minket, és tudtuk, mit miért kell csinálni. Ugyanez jól működik most is nálam edzőként is. Pista bá’ pedig most is ugyanolyan kőkeményen fog, mint ahogyan játékosként is fogott, én pedig ugyanazt gondolom az életről és a futballról is, amit ő, mégpedig, hogy nem lehet egy pillanatra sem kiengedni és lazítani. Ha valamit csinálunk, csináljuk tisztességesen. A mi kapcsolatunkban ez fontos, hogy én tudom, hogy ő milyen, és ezzel én maximálisan tudok azonosulni, még akkor is, ha nem minden héten dicsérget minket. A helyükön kezeli a dolgokat, és a cél mindig az, hogy még jobbak legyünk, minden területen. Ez egy stáb, ahol mindenki beteszi a magáét, ő a szakmai vezető, és mindenkit igyekszik abba az irányba terelni, hogy a saját területén a legeslegjobbat hozza ki magából. Hiszen, ha senki egy pillanatra sem lankad, és beteszi a közösbe a legjobb tudását, abból valami jó fog kisülni. A mi kapcsolatunk így működik.
Milyen a mostani életed, mennyire vagy boldog?
Teljesen jól vagyok, idáig is az voltam. Most is ugyanúgy élem az életemet, mint amikor nem a futballal foglalkoztam.
Most mi jut eszedbe, ha rápillantasz a kezeden arra a tetoválásra, hogy „Újpest: egy város, egy csapat, egy szerelem, egy élet”?
Én Újpesten születtem, annak idején Újpest-szurkoló voltam, az Újpest-táborban szurkoltam, labdát szedtem Törőcsik Andrásnak, Tóth Andrásnak. Ez nem csak arról szól, hogy én az Újpestnek szurkolok, és ezt felírtam a kezemre. Az Újpest mint kerület, mint a születési helyem és mint a lakóhelyem is nagyon sokat jelent nekem.
A magyar foci szerinted jó irányba halad?
Nem az én tisztem megítélni a magyar futball irányvonalát, de az nem lenne baj, ha nem lennének dilettánsok a döntéshozók között, és tiszta viszonyokat teremtenének a bajnokságokban. Majd eldöntik fenn, hogy merre halad a magyar futball. De engem egyáltalán nem is érdekel, hogy merre halad a magyar futball, én végzem a dolgomat, nem hiszem, hogy a többivel nekem kellene foglalkoznom.
2018-ban azt mondtad, „tessék adni nekem lehetőséget, egy, inkább két évet egy normális csapatnál, és ha elszúrom, lehet szidni, de addig nekem senki ne ugasson”. Most megkaptad a lehetőséget egy normális csapatnál, és bizonyítottál. Mi jut most erről eszedbe?
A hangoskodók most csendesebben vigadjanak, és keresgéljenek az asztalon, hátha találnak valamit.
Nézel-e a távoli jövőbe, látod-e, edzőként meddig, hová juthatsz?
Sohasem voltam megélhetési futballbűnöző, hogy elmenjek valahová, és valakinek a hátsófelét tisztogassam azért, hogy legyen valamilyen foglalkozásom a magyar futballban. Bár nagyon sok olyan ember van ebben az országban, aki így éli az életét. Én sohasem foglalkozom azzal, hogy mi fog történni velem, ha nem a futballban dolgozom majd. Nem érdekel egyáltalán!
Az életemet így is megoldottam, nyugodtan éltem, amikor nem a futballal foglalkoztam, és ezután is meg fogom oldani. Most az élet úgy hozta, hogy a futballal foglalkozhatom, élem az életemet nyugodtan, ahogyan idáig is, de nincsenek ilyen gondolataim, hogy meddig és hová juthatok el.
Mennyire befolyásolja a munka iránti elkötelezettségedet, hogy a következő szezonban az NB II-ben vagy az NB III-ban kell-e majd irányítanod a BVSC-t?
Ezzel sem foglalkozom. Az élet majd el fogja dönteni, hogy melyik irányba visz. Ha fölfelé, akkor a vezetőkkel egy irányba megyünk tovább, ha lefelé, akkor a vezetők eldöntik, milyen irányba menjünk. Én teszem a dolgomat, hogy sikeres legyen a klub.
Mennyire Urbán Flórián vezetőedző sikere a mostani bajnoki cím?
Nem én vagyok überokos, hiszen van itt egy szakmai stáb van. Szabó István, a Kecskemét edzője nyilatkozta nemrég, hogy ő mindenhez ért, de adott területeken a hozzáértőbbeket kéri fel maga mellé. Én is ugyanígy, hasonlóan gondolkodom. Ami a BVSC-nél zajlik, az egy szakmai stábnak a munkája. Dudás Jani erőnléti edzőként, Kincses Ádám pályaedzőként, Erdélyi Karcsi kapusedzőként, László Balázs masszőrként, Hinics Róbert technikai vezetőként, Kisteleki Pista bá’ pedig a vezetésben tette hozzá a maga területén, amit kell. Mindenki a maga területén beleteszi a legjobbat, amit tud. Nem én vagyok a nagy sikeredző, hiszen ez a szakmai stábnak a sikere, ami idáig elvezetett minket, és remélhetőleg elvezet a jó eredmények irányába a jövőben is.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
