És még azt is tudta, mit változtat a DVTK.
Vannak edzők, akik abban hisznek, hogy egy jól bevált sémát kell mindenáron játszatniuk az adott csapatukkal, vagy mint arra például Marco Rossi szövetségi kapitány is esküszik, az a legjobb, ha van még egy taktikai alapfelállás, amit megközelítőleg olyan hatékonyan tud alkalmazni a csapat, mint az eredetit.
Természetesen a labdarúgásban minden taktika annyit ér, amennyit a pályán megvalósítanak belőle a játékosok. A túl tudatos játék azonban megöli a labdarúgást, ha nem párosul egyéni kvalitásokkal, váratlan húzásokkal, mint cselsorozatok vagy távoli, lehetetlen szögből leadott lövések.
És az is szokott ülni, ha egy edző kiszámíthatatlan, azaz meghúz olyan taktikai húzásokat, amikre az ellenfél vezetőedzője vagy szakmai stábjának egy-egy tagja nem gondolt volna soha.
Utóbbi kategóriába tartozik a mindig szókimondó, de őszinte Bognár György, aki az általa elmondottak és a látványos támadófociba vetett hite miatt kiemelten népszerű a szurkolók köreiben, ezt egyébként a róla szóló cikkeink megtekintési adatai is alátámasztják.
Bognár eddigi edzői pályafutásának legváratlanabb húzása talán az volt, hogy Paksra érkezvén az erőcsatár Böde Dánielből középső védőt faragott pillanatokon belül, amihez persze kellett a focistája játékintelligenciája is, hiszen azon a poszton is jól játszik úgy, hogy nem csak az erejét kell fitogtatnia (egyébként támadóként sem csak izomból dominált…)
A Diósgyőr tegnapi, idegenbeli 4-1-es legyőzése alkalmával Bognár előjött egy másik trükkel is, aminek az volt a lényege, hogy az ék Sajbán Mátét az ötvédős rendszerben (ami támadásban 3-5-2-es alapfelállás) a jobb oldalra vezényelte.
DVTK: mikortól készüljön az edzőváltásra Kuttor Attila? – NB1.hu
Sajbánról eddig is lehetett tudni, hogy gyors, lendületes játékos, de Diósgyőrben az is kiderült róla, hogy akkor is így van ez (a kapura való veszélyesség jellemvonását is megtartva), amikor több tíz méteren keresztül az oldalvonal mellett kellett fel (és egyébként vissza is) nyargalnia többször a találkozó alatt.
Előtte egyébként Bognár István játszott, akivel jól megértették egymást, ha meg Sajbán előre indult, akkor a többi védő jobban elosztotta a területet, arról nem beszélve, hogy a középpályáról Balogh Balázs is bármikor visszább tudott lépni, mint tette azt meg a pályafutása alatt már annyiszor (és akkor is így volt ez, amikor Szabó János lódult neki a bal oldalon).
Sajbán azért is kerülhetett oda, ahol játszott, mert Bognár tudta, a Diósgyőrnek mennie kell(ene), hiszen az életéért küzd, akkor is, ha ikszre áll a meccs és akkor is, ha a Paks van előnyben. És utóbbira már a 10. percben sor került, innentől kezdve tehát ült Bognár elképzelése, de azt fontos leszögezni, hogy a taktika kidolgozásában nem játszott szerepet az, hogy a vezetés megszerzése után emberelőnyben játszottak a tolnaiak.
Eszmefuttatásunkat alátámasztja egyébként a fiának, a pályaedző ifjabbik Bognár Györgynek is a meccs utáni nyilatkozata: „Tudtuk, hogy ellenfelünk erre a mérkőzésre átvariálja a felállását, valamint arra is számítottunk, hogy egy-két játékosnak a posztja is változni fog, ezek mind így is lettek. Alaposan felkészültünk tehát, és ez meg is látszott. Véleményem szerint a harmadik gól döntötte el a találkozót, jó lett volna előbb megrúgni, de még ezért sincs okunk szomorkodni. Le a kalappal mindenki előtt, hiszen minden játékosunk a maximumot hozta ki magából”
Bognár tehát azt is kitalálta, hogy mire készülnek majd a diósgyőriek, amiért szintén külön dicséret illeti.
És még valami: pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy eltiltása és a betegsége miatt nem volt ott a mérkőzésen a vezetőedző, de a taktikát ő találta ki, a kezdőcsapatot ő jelölte ki, így övé a legfontosabb érdem, de dicséret és elismerés illeti a stábtagokat és a játékosokat is, akik megvalósították az elképzeléseit.
Egyébként a már említett harmadik paksi gólt egy bizonyos Sajbán Máté szerezte, akit két perccel a gólja után a védekezőbb felfogású Papp Kristóf váltott.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
