Sannino utolsó perces cserével üzent a Fradinak is.
Már nincs kieső helyen a Honvéd és már nem második a Mezőkövesd.
Két fontos következtetés, melyeket levonhatunk a 7. forduló után. A matyóföldiek eddig szárnyaltak a bajnokságban, általános elismerést kiváltva azzal, hogy a forduló előtt még a második helyen álltak a tabellán.
Most meg a harmadikok. Ez is megsüvegelendő.
A Honvéd viszont eddig elmaradt a várakozásoktól, legalábbis, ami az eredménysort illeti. A Mezőkövesd otthonában elért, szombati 2-1-s győzelem (is) kellett ahhoz, hogy a kispestiek már nincsenek kieső helyen a bajnokságban.
Azok a kispestiek, akiknél az új kiírás indulása előtt megfogalmazódott, hogy cél a nemzetközi porondra való újbóli kijutás. Az elmúlt hetekben azonban a Craiova-balhé miatti UEFA-szappanopera mellett arról is szóltak a hírek, hogy vajon meddig maradhat a vezetőedzői poszton Giuseppe Sannino, aki a nyáron érkezett a Honvéd kispadjára.
Voltak hangok, melyek már a távozását követelték, és a talján mester a Nemzeti Sportnak a legutóbbi forduló előtt adott nyilatkozatában maga mondta el, hogy egyik legfontosabb vezetőedzői filozófiája az, hogy akárhol dolgozik a világban, soha nem csomagolja ki a bőröndjét. Mert a labdarúgásban nagyon sok dolog nem állandó, ezek közül kiemelkedik a szakmai munka irányítása.
A vezetők (mindig, mindenben ők döntenek végül) és a játékosok (ők jelezhetnek) azonban nem voltak így ezzel és nem is nagyon látni vagy hallani olyan, a külvilág számára is ismeretes információkat, melyek arra utalnának, hogy nagyon gondolkodtak volna a váltáson, vagy ezen ügyködtek volna. Persze, mindig az eredmények minősítenek, de nem is kell mindig kapkodni, vészesnek tűnő helyzetben sem.
Mielőtt Mezőkövesden nyert a Honvéd az Újpest vendége volt két fordulóval ezelőtt, utána a Vidit fogadta. A vörös-feketék úgy ruccantak át a klub és a szurkolótábor számára is az egyik legfontosabb párviadalnak számító megmérettetésre az ősi fővárosi riválishoz, hogy addig négyszer zakóztak és csak a jobb gólkülönbségük miatt nem voltak utolsók (a Kaposvárt illette meg akkor ez a helyezés).
Amikor a lilák ellen ment a meccs, akkor viszont lehetett látni – fontos, hogy a négy zakó után és a Sannino leváltását követelő/felerősödő hangok közepette -, hogy a Honvéd játékosai úgy döntöttek, hogy az olasszal képzelik el a folytatást. Látszott, lehetett is érezni, hogy érte is küzdenek. A Vidi ellen is így volt, azon a mérkőzésen a legvégén kapták az 1-0-s vereségüket jelentő találatot úgy, hogy még utána is termelhettek volna gólokat.
A Honvéd most megint nyert a hétvégén, és ami fontos, a matyóföldi góljaik után a gólszerzők, Banó-Szabó Bence és Anis Ben-Hatira is a kispad irányába indultak el örömükben, ami jelzi a jó csapatszellemet, mert a pályán lévők nem felejtik el, hogy közösség tagjai, a bajtársaikkal és a stábtagokkal együtt érnek el mindent.
És olyan felvételek is készültek, amiken az említettek az olasz trénerrel ünnepelnek.
Sannino a pedagógiához is ért, hiszen a mérkőzés legvégén a második gól szerzője helyett a sérülése után visszatérő, a Vidi elleni meccset emiatt kihagyó Davide Lanzafame léphetett pályára.
Ez két ok miatt is fontos volt.
Egyrészt azért, mert Lanzafame a pályán is azon kívül is vezér a kispestieknél, másrészt azért, mert Sannnino így üzent a Ferencvárosnak (is). És a nyitóképen látni is, hogy a fiatalabbik talján érti, mit, miért csinált a régebbi vágású…
Vasárnap ugyanis Honvéd-Fradi lesz, az a meccs is mindig történelmileg szenvedélyes légkörű, de most duplán lesz benne olasz temperamentum is.
Az meg eleve mindig hozzáadott érték!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
