Mészöly Kálmán sírt, Váczi Zoltán elszomorított.
Átélhették azt, amit emberemlékezet óta nem: boldogok lehettek!
Nem lettek bajnokok (azok 1977-ben voltak utoljára), nem nyerték meg a Magyar Kupát (azt 1986-ban sikerült legutóbb), nem jutottak vissza az NB I-be (a hivatalos célkitűzés a másodosztályú bajnoki cím megszerzése lesz 2019/20-ban), de mégis piros-kék madarakat lehetett volna velük fogatni.
Évtizedek óta csak részsikereket ért el az imádott klubjuk, amely leginkább a kudarcairól, megszűnéséről és az NB I és az NB II közötti liftezésről emlékezetes a többi gárda szurkolóinak a számára. Meg egy olyan stadionról, amelyik már 20-30 éve is ütöttnek és kopottnak számított, de nekik, akik ma ott voltak, mégis a legszebb és a legnagyobb volt a világon.
És véleményük szerint az új most már annál is nagyobb és szebb lett, mint volt. Ez utóbbi kitételből az utolsó megállapítás mindenképpen igaz, mert az 5200 néző befogadására alkalmas, újjávarázsolt Illovszky Rudolf Stadion (a korábbi 18 ezres volt) tényleg lenyűgöző lett. Mint írtuk, benne van ennek a klubnak a lelke és a történelme, igazi közösségi térként is funkcionál majd. Ráadásul, a klub vezetői profi megnyitóünnepséget hoztak össze, amit szintén profi módon bonyolítottak le.
És ezt nem az nb1.hu találta ám csak ki, mert az előző mondatunk első felét nem más, mint maga Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének az elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője mondta honlapunknak, amikor elsőként vele találkoztunk, amikor betoppantunk hivatalosan is az új arénába.
Előtte meglestük a szurkolókat is, akik boldogan beszélgettek egymással, vettek részt a klub által szervezett programokon. Volt, aki Várady Bélának képzelhette magát az ügyességi lövőgyakorlatoknál, voltak, akik a gyerekeik kedvében járva vettek részt programokon és voltak, akik a magyarok egyik legfontosabb kenyerét, a sört fogyasztották. Akárki és akármit csinált, az volt a lényeg, hogy boldog volt és jól érezte magát.
A konkrétan a fociról szóló programok 16.30-kor kezdődtek, a Vasas veteránjai a magyar öregfiúk válogatottal mérték össze a tudásukat. A végeredmény 6-6 lett és mindkét csapatban olyanok léptek pályára, akikért tényleg érdemes volt meccsekre járni korábban, és ezt most is így éreztük. A Vasast Dr. Genzwein Ferenc irányította, aki a háttérben szeret tevékenykedni, de legalább egy, ha nem két szobrot már simán megérdemelt volna Angyalföldön, most is annyit dolgozott heteken, hónapokon át, hogy a legtöbb közönségkedvenc ott legyen a mérkőzésen. A magyar válogatottat meg speciel Gellei Imre vezényelte.
Utána a szurkolók, a Vasas Kubala Akadémia és a szponzorok vegyes csapatai mérték össze a tudásukat, majd következett a Vasas-DAC mérkőzés előtti felvezető műsor, ami előtt azonban minden szempár a sajtópáholy melletti részre szegeződött.
Feltűnt ugyanis a lelátón Mészöly Kálmán, a magyar és az angyalföldi labdarúgás egyik legnagyobb legendája, aki könnyes szemekkel foglalt helyet a lelátón. Gyakorlatilag mindenki szeretett volna vele legalább egy képet készíteni és a rettenthetetlen Szőke Szikla, betegsége elleni heroikus küzdelme egyik jeleként, mindenkinek a kedvében járt.
A következő pillanatok viszont (kicsit) szomorúságot okoztak az angyalföldi híveknek, mert híre ment, hogy az egyik legnagyobb közönségkedvenc, Váczi Zoltán, utoljára lépett pályára a saját elmondása szerint életében. A mai Vasas-Öregfiúk meccsre új cipőt is vett, a teste is bírná még a játékot, de a családja többet kívánja már látni.
A felvezető műsor jó volt, Szalay Edit, akit az M4-ről ismerhetnek a legtöbben, úgy vezényelt a szurkolóknak, mintha egész életében egy (titkos) ultracsoport előénekese lett volna.
Volt a Nélküled is, további hangulatfokozás, majd Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke (neki is sokszor kellett ám tartania magát érzelmi szempontokból…) Szilágyi Áron olimpiai bajnokkal a kezdőkörbe vonult és megnyitották/átadták az új Illovszky Rudolf Stadiont. A kezdőrúgást meg Raduly József, a Vasas örökös tiszteletbeli elnöke végezte el.
Azt a stadiont, amit az angyalföldi ultrák parádés élőképpel köszöntöttek, a második félidőt meg görögtűzekkel. Erre válaszul a dunaszerdahelyi fanok az MLSZ-t kezdték el emlegetni, nem sportbaráti szempontból.
A meccs igazi felkészülési találkozónál az ünnepi jellege miatt több volt, hiszen 5000 néző volt a stadionban. A DAC-on azért lehetett érezni, hogy jövő hét csütörtökön a Cracovia elleni hazai fellépéssel megkezdi a szereplését az Európa-ligában…
Mindezek ellenére a vendégek is nyerni akartak, de ettől a 77. percben messze kerültek, mert Birtalan Botond 11-esből megszerezte az új stadion első gólját. És hát ugye a Vasas 77-ben volt utoljára bajnok…
Elfogult beszámoló a világ legnagyobb és legszebb stadionjáról – képek, videók – NB1.hu
Kétfajta sportújságíró létezik. Az egyik halmazba azok tartoznak, akik titkolják/nem vállalják fel, hogy melyik csapatnak, csapatoknak szurkolnak, a másikba meg értelemszerűen azok, akik igen. Én az utóbbiak táborát erősítem, bárhol, bármikor, bárki előtt felvállalom, hogy Vasas-szurkoló vagyok!
Pár perccel később újabb, hatalmas öröm érte az angyalföldi híveket, mert az edzői stáb tagja, a legutolsó ikonikus kedvenc, Ferenczi István is pályára léphetett, akivel kapcsolatban sokan megesküsznek rá, hogy még mindig inkább játszania kellene. Pár perccel a vége előtt Birtalan helyezett el a bal alsóban egy föld-föld rakétát, így aztán pláne teljes lehetett az angyalföldiek öröme.
Mint pár napja írtuk, a Vasas nagyon sokáig nem lesz még bajnok- és kupagyőztes több, ismert ok miatt, de a sokat megélt gárda mellett még mindig kitartó szurkolói ma minden cím megszerzésénél boldogabbnak érezhették magukat.
Mert szépek a trófeák, fontosak a helyezések, de igazi, varázslatos, múltra büszke otthon nélkül az egyik sem ér semmit!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
