Reggeli Londonban, ebéd Madridban, vacsora Rióban – interjú a magyar focimenedzserrel

Az 1999-ben alapított nb1.hu elérkezett a 40. átigazolási szezonjához, ezért arra gondoltunk, bemutatjuk a labdarúgás kiemelkedő időszakának egyik legfontosabb szereplőjét, a menedzsert és annak irodáját. Segítségünkre Illés Zoltán (nyitóképen szürke pólóban – a szerk.), a HSI Soccer cég egyik vezetője sietett.

 

Illés Szombathelyen született, labdarúgóként a Haladás junior csapatáig jutott, majd egy sérülés miatt a főiskolai tanulmányaira helyezte a hangsúlyt. A későbbiekben ügyvezetőként, valamint klubigazgatóként dolgozott az NB II-es Szentgotthárd és Tatabánya csapatainál, majd NB I-ben Szombathelyen és Pápán. Játékosügynökként 2004 óta dolgozik, számos játékossal volt hosszútávú kapcsolata, a jelenlegi válogatott keretből Lang Ádámot és Gróf Dávidot képviseli.

 

 

Mikor alapítottátok a céget?

Ezzel a tevékenységgel személy szerint kétezer-négy óta foglalkozom, de többször átalakuláson ment át a cég. A HSI Soccer Kft. két éve működik.

 

Mit jelent a legutóbbi változás?

A háttérben volt komolyabb a változás. Egy Pénzügyi- és szakmai befektető szállt be a cégünkbe, ennek köszönhetően stabilabb lett a működésünk. Nagyon sokat kell utaznunk, nagyon sok egyéb költségünk van, melyek finanszírozást igényelnek.

 

Mennyit kell utaznotok? Mindegyik nap kell?

Az országon belüli túrákat már nem is tartom utazásnak, ez természetes. Számomra teljesen normális dolog, hogy az egyik nap Szombathelyen, a másik nap Debrecenben vagyok.

 

Ezt meg lehet szokni?

Mivel nem tekintem munkának, amit csinálok, igen. A foci az életem, nekem nem nyűg miatta semmi. Fárasztó persze tud lenni, mert ha este fél tizenegyes indulással kell, mondjuk Nyíregyházáról Szombathelyre mennem, az nem mindig ajándék. De sokkal jobban érzem magam, mintha nyolctól négyig irodában kellene lennem.

 

 

 

Az igaz, hogy menedzser nemcsak a menedzsere, hanem pótapája is a játékosnak?

Ez abszolút így van. Nemcsak a fiataloknál, hanem az idősebbeknél is. Nem azt mondom, hogy problémákkal keresnek meg, de néha olyan dolgokat kell közösen megoldanunk, mintha pótapuka lennék. Nem főnök-beosztott viszony van köztem és a játékosok között, ez tény. Sokkal közelebbi, adott esetben akár barátság is kialakul.

 

Magánéletbeli ügyekben is segítesz?

Volt olyan, akinek a matek érettségijébe nyújtottunk eléggé komoly segítséget.

 

Mi volt a legkülönlegesebb kérés, ami játékostól érkezett feléd?

Egyet nem tudnék kiemelni. Vannak kevésbé publikusak is. Volt, hogy a barátnő külföldre utaztatását kellett megszervezni játékos után, vagy külföldre ki-, illetve hazaköltözésben segíteni.

 

Miről beszélsz egy átlagos munkanapon a játékosaiddal?

A közvélemény felé eléggé hangsúlyozva van az átigazolási és a nem átigazolási időszak. Nekünk a két átigazolási szezon közötti időszak van, hogy dolgosabb.

 

Több haverom mondta azt, hogy a menedzsernek könnyű dolga van. Beajánlja a játékosait több klubhoz, majd valamelyikkel megegyezik egy tárgyalás alatt, utána meg szépen zsebre vágja a pénzt.

Kevésbé ismerik az életünket. Sajnos tényleg sokan azt hiszik, hogy csak ennyi az egész. Egyáltalán nem így van. Ha egy játékosnak lejár szerződése, akkor nagyjából egy évvel előtte már kiemelten foglalkozunk a sorsával. Ideális esetben marad a csapatánál, adott esetben jobb szerződéssel, mert mindenki elégedett a másikkal. Ez a helyzet kívánja meg a legkevesebb munkát. Ez azért ritkább eset. Játékosok is könnyebben váltanak, főleg, ha szakmailag és anyagilag is előrébb tudnak lépni. Ilyenkor elkezdjük keresni azokat országokat és klubokat, melyek megfelelhetnek neki. Százhetven centis, ötvenvalahány kilós, pengés focistát nem Angliába kell ajánlani vagy olyan területre, ahol a fizikai képességekre koncentrálnak. Adott ország vagy térség után fel kell kutatni azokat a klubokat, melyekhez egyáltalán odakerülhetnek. Ezekhez remek külföldi kapcsolatot kellenek. Az utópia, hogy valakinek kétszáz, nem magyar klubhoz van kapcsolata. Ilyen nincsen. Meg kell keresni tehát az ideális helyszínt, ám ha ott nincs kontakt személy, akkor ki kell alakítani a kapcsolatot. Vagy külföldi kontaktól vesszük le, hová és milyen játékost keresnek. Van, hogy a kiajánlások elkészítése is rengeteg munkát igényel. Volt olyan, hogy az egyik kapusunk lábjátékáról kellett külön filmet forgatnunk. Amikor a nagy egész összeáll, még csak utána kerül sor az anyagiak részletezésére. Hogy mennyit tud keresni a játékos, milyen egyéb lehetőségek vannak, mekkora az ügynöki jutalék. Ez az utóbbi a legvége a történetnek.

 

Már az is utópia, hogy egy klub képviselője elmegy egy meccsre vagy egy ügynökség küld egy sima összefoglalót a játékosról és ennyi elég a kiválasztáshoz?

Ez az álomkategória. Főleg, ha nagyobb klubokról, nagyobb pénzekről beszélünk. Egy kiszemeltet többször megnéznek, akár négyszer-ötször.  A Mai technikai lehetőségeknek köszönhetően ki lehet elemezni adott mérkőzések egy-egy mozzanatát. Most már nagyon alapos a feltérképezés van. Nagy terepet nyert a scoutok munkája. Szerencsére ez Magyarországon is kezd kiépülni. Jó példa erre a Vidi és a Fradi. Ők külföldre már csak olyan játékost mennek ki megfigyelni, akit úgy feltérképeztek, hogy tudják, érdemes megnézni. Nem úgy van, hogy jön egy ajánlás és valaki már megy is. Célirányosan történik minden. Már azok az idők is elmúltak, hogy egy klub képviselőjét kiviszik Brazíliába, megnézetnek vele húsz meccset, hátha találnak valakit.

 

Említetted a Vidit, a fehérváriak miatt ugorjunk vissza egy évet az időben a nemzetközi szereplésük miatt. Ha mondjuk a felelős vezetőjük lennék, arra gondolnék, hogy a nemzetközi porondon húzós, kemény meccsek várnak ránk, ami azt jelenti, hogy legalább az idegenbeli mérkőzéseken védekeznünk kell. Ezért kell egy olyan középpályás, akiről tudom, jól indít hosszan, ami a kontráknál nagyon fontos lehet. Ilyen a paraméterekre is rá lehet keresni a rendszerben? Lehet, ezt így kérni adott kontaktól, hogy ilyen alapkvalitásokkal rendelkező játékost ajánljon vagy keressen?

Abszolút megvannak erre a lehetőségek. Kovács Zoltán tényleg ilyen sportvezető is, aki tényleg nagyon aprólékosan, körültekintően határozza meg, milyen játékosra, játékosokra van szükségük. Van, hogy azt mondja, a védekező középpályása ne csak rombolni és labdát szerezni tudjon, hanem a mélységi indításai is legyenek jók. A Ferencvárosnál is az európai nagy klubok által mutatott példát követik, Hajnal Tamás belépésével külön felelőse van a szakmai résznek és így garantált, hogy még profibb lesz a kiválasztási rendszerük is.

 

Mennyi idő egy hálózat kiépítése, hogy minél több országban, térségben legyen kapcsolat további ügynökökkel, klubokkal?

Több év. Olyan ez, mint a klubok scout-rendszere, mindig tudni kell, „hová kell nyúlni”. Ha védekező középpályást keresünk, akkor tudnunk kell, kihez lehet fordulni. Lehet másik ország ügynöke is. Scoutok között is vannak ismerőseink, de alapvetően más ügynökségekkel fogunk össze. Az a legjobb, ha olyan partnerünk van, akivel már többször dolgoztunk együtt.

 

Nem kell tehát mindig utaznotok. Mennyire jön ki viszont az utazás egy hétre, hónapra?

Inkább a legdurvább példát mondanám. Öt-hat évvel ezelőtt volt egy olyan napom, amikor Londonban reggeliztem, Madridban ebédeltem és Rio de Janeiróban vacsoráztam. Nyilván vannak lazább napjaink is, de hétvégén mindig úton vagyok a bajnokik miatt. Hétközben mindig más a helyzet, átigazolási szezon előtt például teljesen hektikus. Ébredtem már úgy Portugáliában, hogy hirtelen nem is tudtam, hová utaztam.

 

Az irodátokban milyen egy átlagos munkanap, amikor nem kell rohangálnotok?

Alapvetően nincs kötelezettség, mint egy normál munkahelyen. Nem kell napi szinten az irodában megjelennünk, nincs jelenléti ívünk. Nem is lehet ezt a szakmát úgy csinálni, hogy mindig ugyanakkortól ugyanaddig ülsz az irodában. Ha valahol van internet- és telefonhálózat, akkor én ott tudok dolgozni. Időközönként tartunk céges megbeszéléseket, hogy átbeszéljük a feladatainkat, de a legtöbb esetben erre sincs időnk. Napi szinten egyeztetünk telefonon, vagy szóban, vagy csevegőprogramokon keresztül. Vannak közös csoportjaink az internetes felületeken, ezekben is meg tudjuk beszélni a dolgainkat.

 

 

 

Mennyien vagytok a cégnél?

Hárman vagyunk üzlettársak, két külsős dolgozik nekünk, egyikük egy volt futballista, aki a szakmai dolgokban segít nekünk. Másik besegítő kollégánk a sajtóügyeinket intézi és a közösségi média felületeinket kezeli.

 

Egy volt focista miben tud segíteni egy menedzserirodának a legjobban? Titok, ki ő?

A brazil Alex José de Paula (fehér pólóban, közte és Illés között Diego Tristan – a szerk.) segít nekünk, akit a Haladásból ismerhetnek a leginkább a szurkolók, Görögországban és Dél-Koreában is játszott, napjainkban még mindig játszik, méghozzá a megye egyes Répcelakban. Jobban látja a pályát, belülről ismeri a dolgokat, tudja, mikre kell felfigyelni. Brazíliából jött, több országban játszott, így rengeteg embert ismer.

 

 

 

Negyvenedik átigazolási szezonomat kezdem meg az nb1.hu-nál. Azt vettem észre pár évvel ezelőtt, hogy már nem a legutolsó pillanatban dőlnek el a játékosok sorsai, legfőképpen akkor, amikor valaki hosszabbít. Emlékeid szerint mikor következett be az a változás, aminek köszönhetően akár egy évvel az eredeti megállapodás lejárta előtt is van, hogy már megtörténik a hosszabbítás és annak bejelentése?

Kerülném a politikát, de amióta a jelenlegi kormány van, azóta. Sokaknak nem tetszik, de tény, hogy a magyar sportnak megnőtt a támogatottsága, az MLSZ is sokkal jobb, amióta Csányi Sándor az elnök. A változások bekövetkezése óta a csapatok munkamorálja és anyagi helyzete is sokkal jobb lett. Nem egyik pillanatról a másikra működnek a klubok. Voltak olyan időszakok, amikor az átigazolási szezon közepén sem tudták még a klubok, mennyit tudnak költeni. Egy ideje viszont egy évre is lehet előre tervezni már.

 

Fiatalokat hogy lehet feltérképezni?

Rendkívül sok scout járja az utánpótlás-meccseket. Az első jelzések sokszor azonban baráti alapon érkeznek a tehetségekről. Van, hogy a fiatalok szemrevételezése a kluboknál nagyobb hangsúlyt kap, mint a felnőtteké. 

 

Még mindig igaz, hogy a góllövő csatárt a legkönnyebb eladni?

Ameddig a futball futball lesz, ez így marad. Az egyik legnagyobb sportszergyártó cég európai központot váltott, az új vezetés a kapusokat és a védőket lehúzta a támogatási listáról. Köztük van Jan Oblak is, az Atlético Madrid csodakapusa, de tudtommal Gulácsi Péter szerződését sem hosszabbították meg. A csatárok és az előre játszó játékosok előtérben vannak.

 

Egy nap mennyi mérkőzésre mész ki Magyarországon? Mik a feladatok a mérkőzéseken?

Nemrég a Magyar Futball Akadémia-Puskás Akadémia U17-es meccsel kezdtem szombat délelőtt 10-kor. Utána kimentem a Fradi-Paksra 17 órára, majd átmentem az esti zárómeccsre, a Honvéd-Vidire. Utánpótlás-meccseken hasonló a munkánk, mint a scoutoké. Feltérképezünk mi is, vagy ajánlások figyelembe vételével szemrevételezünk. Felnőtt meccsekre vagy azért megyünk, mert kíváncsiak vagyunk a játékosaink teljesítményére, plusz a kapcsolattartás miatt, mert egy-egy bajnokin nagy létszámban van jelen az a közeg – játékosok, vezetők, ügynökök -, akikkel nekünk tartani kell a kapcsolatot. Gyakran jönnek külföldi megfigyelők is, őket is több meccsre kell elvinni.

 

Külföldi partnerekkel hogy történik a kapcsolattartás?

Ez is komoly előszervezést igényel minden esetben. Kilencven százalékban úgy történik, hogy külföldi klub vagy partnerügynökség meghívására utazunk el. Kész programot készítünk, melyik mérkőzésekre megyünk el egy adott országban. Nehéz bármelyik sztorit kiemelni, de amikor egy Benfica-Academica mérkőzésen voltam régebben, akkor a hazaiak igazgatójával vacsoráztunk a meccs után. Juventus- és olasz szurkolóként Miccolit említettem meg neki kedvenc játékosomként. Fél óra múlva megkopogtatták a hátamat. Megfordultam, Miccoli volt az, aki nekem adta a mezét. Nyilván van olyan is, amikor felülünk a lelátóra, mint meghívottak, de a mérkőzés után már megyünk is tovább.

 

A magyarországi meccsrendezés mennyire közelít a nyugati szinthez? Azért kérdezem, mert pontosan emlékszem rá, hogy húsz, tíz vagy öt évvel ezelőtt hogyan álltunk vagy éppen nem álltunk ebben a szegmensben.

Az infrastruktúra jelentős változásával már teljesen európai színvonalon vagyunk. Sok stadionunkat Európa bármelyik pontján letehetnénk. Nemrég vendégünk volt egy brazil és egy arab ügynök. Utóbbi Dzsudzsák Balázsék csapatával is kapcsolatban áll. Nos, ő konkrétan el volt ájulva mindentől, amit a Groupama Arénában tapasztalt, pedig volt már nem is akármilyen mérkőzéseken és létesítményekben. 

 

 

null

null

 

Legegzotikusabb táj, ahol munka ügyben meccsen voltál?

Életem álma volt kisgyerekként már Brazília és a Maracana. Az ötvenes vébédöntőn kétszázezren voltak, amikor erről olvastam először, elképzelhetetlen volt a számomra ez szombathelyi kiskölyökként. Azt megélni, hogy hétszer voltam Brazíliában és majdnem minden alkalommal voltam meccsen a Maracanában, fantasztikus, felejthetetlen élmény.

 

És a Hali-stadionba milyen kimenni?

Már ugye nem az van, amelyikben felnőttem. Viszont természetes, hogy teljesen más érzelmi töltettel érkezem ki egy hazai Hali-meccsre. Voltam a klub igazgatója is majdnem három évig. A jelenlegi munkámban viszont az érzelmeket félre kell tennem. Szokták kérdezni, melyik csapatnak szurkolok egy-egy meccsen, amikor a játékosaink egymás ellen játszanak. Mindig mondom, a végeredmény másodlagos, az a fontos, hogy a srácaink jól játszanak. Rúgjanak gólt, védjenek tizenegyest, legyen olyan a végeredmény, ami mindenkinek jó.

 

 

 

Válogatottbeli tagság mennyivel növeli meg egy játékos értékét?

Nagyon sokkal. Jobb bajnokságban nagyon nehéz olyan játékost ajánlani, aki még nem viselte a címeres mezt. Lang Ádám Dijonba történő igazolásánál nagyon sokat nyomott a latba, hogy mind a négy Eb-mérkőzést végigjátszotta. Negyvennyolc óra alatt játszódott le az átigazolása.

 

Kinek intéznéd a legszívesebben az ügyeit?

Sajnos már nem játszik, de Alessandro Del Piero a választottam. És persze Gianluigi Buffon, hiszen én is kapus voltam. Velük viszont pont elég az is, ha kezet rázhatnék valamikor. Nyilván ez már álomkategória marad. Viszont nagyon sok olyan játékossal találkoztam, akik gyerekként és még felnőttként is igazi példaképnek számítanak. Ezek azok a pillanatok, amik közben azt gondolom, nem munka, amit csinálok és megéri minden utazás.