Justin Haber tengerbiológusként végzett, jelenleg éttermet és halfarmot vezet, mellette pedig a máltai élvonalban véd.
Az M4 Sport készített interjút a Ferencváros korábbi kapusával, a máltai Justin Haberrel. A 43 éves hálóőr még mindig aktív, hiszen a hazája élvonalában szereplő Gzira United kapuját védte kilenc alkalommal az ősszel.
„Néha a testem jelzi, hogy ideje lenne abbahagyni, de annak köszönhetem, hogy még mindig focizom, hogy fiatal korom óta keményen edzek, figyelek a pihenésre és helyesen táplálkozom. Nem tudom, mikor fejezem be, ameddig élvezem, addig csinálom.”
Az 54-szeres máltai válogatott kapus 2009 és 2011 között, még abban az időszakban tartozott a Fradi kötelékébe, amikor a nem éppen pozitív megítélésű Kevin McCabe volt a többségi tulajdonos.
„Mielőtt a Ferencvároshoz igazoltam, Paddy Kenny mögött a Sheffield United második számú kapusa voltam. A posztriválisom csúcsformában volt, nem sérült meg, nem tiltották el, ezért nem kaptam esélyt a bizonyításra. Anglián belül akartak kölcsönadni, de tudtam, hogy McCabe nemcsak a Sheffield, hanem a Fradi tulajdonosa is, és azt mondtam, megtiszteltetés lenne, ha oda kerülhetnék. Ezt nem csak úgy mondtam, ismertem az FTC-t, mivel még kétezer-háromban, a Birkirkara színeiben játszottam ellenük az UEFA-kupa selejtezőjében. Otthon kikaptunk öt–nullra, és ugyan Budapesten is vereséget szenvedtünk, de kivédtem a legendás csapatkapitány, Lipcsei Péter tizenegyesét. Ott voltak még a későbbi csapattársaim is, Rósa Dénes, Dragóner Attila. Emlékszem, zártkapus volt a mérkőzés, így akkor még nem élhettem át azt a csodálatos hangulatot, amit a ferencvárosi szurkolók teremtenek. Szerencsére később többször is megadatott” – mondta Haber.
Habár két év alatt 12 élvonalbeli bajnoki jutott neki zöld-fehérben – ezen felül volt két kupa- és hét ligakupameccse, illetve a második csapatnál az NB II-ben. Tizenhárom év elteltével is teljes áhítattal és lelkesedéssel beszél a klubról.
Karrierem csúcspontja a Ferencváros. Minden játékos álma, hogy olyan csapat tagja lehessen, amelynek lenyűgöző történelme van. Azzal, hogy a klub játékosa lehettem, válóra vált az álmom. A szurkolók és a csapattársaim is imádtak és én is őket.
Hogy mi volt a legemlékezetesebb pillanat számára?
„Amikor kétezer-tizenegyben bronzérmet szereztünk a bajnokságban, ezzel pedig elindulhattunk az Európa-liga selejtezőjében. Úgy érzem, kivettem belőle a részem, a tavaszi szezonban a címvédő Debrecen ellen a meccs legjobbjának választottak, az én védéseim is kellettek az 1–1-es döntetlenhez. A Fradinál minden meccs egy döntővel ért fel, főleg, hogy abban az időben volt a tulajváltás. Külön öröm, hogy noha a fél csapatot kicserélték, engem megtartottak. Úgy érzetem, nem csak egy játékos vagyok, hanem a család része. Időközben a barátom, André Schembri is hozzánk szerződött. Ő olyan, mintha a kisöcsém lenne, hetente, kéthetente felhívjuk egymást, gyakran szóba kerül a Ferencváros is.”
Justin Haber felelevenítette, amikor egy téli teremtornán vett részt a Ferencvárossal. A Ferencváros–Cibalia Vinkovci döntő hajrájában a tatabányai Centenáriumi Kupát végül megnyerő zöld-fehérek kapusa összepofozkodott egy horvát játékossal, a perpatvar olyannyira eldurvult, hogy a biztonsági szolgálat emberei szedték szét az egymás torkának ugró focistákat.
Haber a futball mellett étterem-tulajdonos – Haber 16 nevű vendéglőjével még a Netflix Kilátástalan éttermek kilátással című sorozatában is szerepelt egy rész erejéig -, valamint tengerbiológusként végzett és egy halfarmot vezet.
Két éttermem volt, de a Habert be kellett zárnom, mert a szerződés megújításánál az addigi bérleti díj háromszorosát kérték, így nem lett volna nyereséges.
„Vörös sügért, farkassügért és egyéb halakat tenyésztek. Ezzel szeretnék a visszavonulásom után foglalkozni, edzőnek nem lennék jó. Hogyan telik egy napom? Ügyelek az akváriumokban lévő vízre, napi háromszor-négyszer etetem a halakat. Mindig kitalálok valamit, most éppen azt tanulom, hogyan lehetnek vegán halaim. Folyamatosan képzem magam, voltam már Amerikában, Chilében és Egyiptomban is különböző kongresszusokon” – ecsetelte a kapus, aki nemrég a polgármesteri címért is indult Florianában.
Justin Haber azt is tervezi, hogy fiával ellátogassanak Budapestre és megnézzenek egy mérkőzést a Groupama Arénában. A máltai kapus üzent az egykori játékostársaknak, van, akivel a mai napig tartja a kapcsolatot.
Elképesztő az új létesítmény, de nekem a szentély, az Albert Stadion marad a kedvencem. Igazi legendák írtak ott történelmet. Jó lenne majd újra találkozni a régi csapattársakkal, megölelném őket. Balogh Zoltánnal, Csizmadia Csabával, Lipcsei Péter testvérével, Gáborral a mai napig tartom a kapcsolatot. Hiányzik a jó értelemben vett őrült Rósa is, vele régen beszéltem. Üzenem nekik, hogy no senki! – ezt akkor mondtam, amikor valaki rajtuk volt, rengeteget nevettünk ezen.
Az interjú végén a kedvenc Fradi-történetéről sem feledkezett meg.
„A novemberi hidegben Paksra utaztunk. Máltaiként a jó időhöz voltam szokva, majd’ megfagytam. Dragóner adott egy krémet, hogy kenjem be vele a lábam. Azt mondta, »Ne aggódj, jó sokat tegyél!«. Megfogadtam a tanácsát… Eleinte nem is volt gond, lejátszottuk a meccset, lezuhanyoztam, felszálltam a buszra, de a kenőcs hatása nem akart elmúlni. Úgy égett a lábam, hogy órákig hideg vízben kellett áztatnom…”
