"Több mint játék" interjúsorozatunk vendége elárulta, jelenleg miért éppen Magyarországon vár az új kihívásra.
Milyen futballista volt László Csaba, és hogyan élte meg Székelyudvarhelyen a magyarságát és Ceausescu diktatúráját Erdélyben? A magát konok székelynek nevező László Csaba Romániából az NSZK-ba költözött, ahol a Ford gyárnál középvezetői szintig jutott, de mégis a labdarúgást választotta. Döntése jónak bizonyult, hiszen a Mönchengladbachnál megismerhette az aranylabdás Lothar Matthäust, akit a magyar válogatott kispadjára is követett. Ugandában csodaemberként emlegették, Skóciában ma is legenda, és a ferencvárosi drukkerek is szelfit készítenek vele, ha meglátják. De melyik országot tartja az igazi otthonának, és hol szeretne egyesülni a családjával? Több mint játék című interjúsorozatunk második alanya összefoglalta cseppet sem unalmas életét, és a terveiről is őszintén beszélt.
Az alábbiakban kiválogatottunk a legjobb szövegek közül néhányat, a történetek csattanóját az idézetek utáni linkre kattintva nézhetik, hallgathatják meg.
Székelyudvarhely, Ceausescu diktatúrája
„Én nem kívánom senkinek ezt átélni. A Ceausescu diktatúrájában meg kellett felelni. Tudok olyan dolgokat mondani, amiket mi minden nap átéltünk. Gyerekként ezt feldolgozni nem volt egyszerű.” (kattintson a teljes történetért!).
NSZK
„A nagybátyámon keresztül megvolt ez a német kapcsolat. Pszichésen embereket nyomás alá helyezni, ez tényleg működik. Nem követtem el azt a hibát, hogy újra vonatra ülök, és hazamenjek. Bécsben találkoztam újra először a szüleimmel, nem volt könnyű lelkileg. Új életet kellett kezdeni, és automatikusan kaptam egy eltiltást, hogy nem focizhatok nemzetközi szinten.” (a teljes történet)
Ford
„Gumikesztyűvel olajból vettem ki dolgokat. Nyolc-kilenc év után már a marketinges osztálynál dolgoztam, de közben elvégeztem a kölni főiskolát. Három munkahelyem is volt egyszerre, és mindhárom helyen meg kellett felelnem. Ma is csak Forddal járok.” (a teljes történet)
Edzőség, Matthäus
„Találkoztam a Lotharral, beszélgettünk, és ő úgy döntött, hogy engem fog maga mellé venni. A mai napig hálás vagyok neki. Voltak azok a félelmek, hogy beszélni tudsz a világ egyik legjobb, aranylabdás futballistájához, de ezzel nekem semmi gondom nem volt. Sok mindent tanultam tőle, és jó párost alkottunk. Amit most csinál, Bundesliga-kommentátorként, abban perfekt. Már nem Budapesten él. Velem sok mindent megosztott, ami kettőnk között marad örökre.” (a teljes történet)
Fradi, magyar válogatott
„A mai napig a ferencvárosi szurkolók, úgy érzem, nem felejtették el, hogy ki vagyok, és ez felemelő érzés.”
Ha nem megy a Fradinak, akkor azt mondják, Mester, vissza kell jönni.
„Ha megy, akkor is van ember, aki megállít, kér egy szelfit, és egy vállveregetés után elbeszélgetünk.” (a teljes történet)
Csodaember Ugandában
„Én voltam az egyedüli edző, akihez három év alatt nem nyúltak. Pedig tudni kell, ha három meccsen kikapsz, akkor mehetsz. A válogatott nem volt kitűnő, de mi elértük, hogy kijutottunk az Afrika-kupára, és elértük, hogy Kelet-Afrika meghatározó csapata legyen Ugandáé. Le tudtuk győzni Angolát, vagy 14 év után Nigériát. Vagy imádod, vagy utálod Afrikát. A családom azóta is visszavágyik.” (a teljes történet)
Hearts
„Valahányszor a Hearts edzőt cserél, én vagyok az első számú jelölt a szurkolóknál. Számomra Edinburgh egy csoda, a második otthonom lett.”
DAC
„Amikor odakerültem, Dunaszerdahely a mélypontját élte. Nem járt a közönség mérkőzésre. Odajöttek hozzám a vezérszurkolók, és elmondták, nincsenek ellenem, de addig nem fognak meccsre járni, amíg nem látják a dacot, a lelket, a változást. Ez aztán megváltozott, a közönséget sikerült visszahozni. Az új stadion első meccsén győztünk, és a Slovant is le tudtunk győzni egy utolsó percekben szerzett góllal. Visszahoztuk a szurkolókat.”
Ferencváros, Hearts, DAC – felemelni ezt a három csapatot, jóleső érzés látni, hogy mindhárom csapatnak jól megy a játék ma. Egy helyen lehet szerencséd, de ha több helyen is eléred azt, amire vállalkoztál, az már nem lehet véletlen.
Családi egyesülés
„Most nagyon szétszóródtunk, New York, Oslo, Edinburg, Budapest. Szívem szerint azt szeretném, ha a feleségemmel itt élhetnénk, és Magyarországon visszaadhatnám a magyar futballnak azt, amit kaptam.” (a teljes történet)
A teljes interjú:
