Grzelak magyarul válaszolt az újságíróknak és elárulta, hova utazik télen a Vidi.
Mint arról beszámoltunk, a Fehérvár 3-0-ra verte szombaton az őszi bajnok Paksot az NB I-ben – ezzel az eredménnyel vonulhat a két csapat a téli pihenőre.
Csoda- és villámgyors gól, a Vidi simán verte az őszi bajnok Paksot
A lefújás után a két vezetőedző értékelt.
Bartosz Grzelak (Fehérvár): „A meccs előtt sokat beszéltünk a Paks erősségeiről. Magasan letámadnak, erősek a párharcokban. Erre felkészítettük a játékosainkat. Egy Vidi-meccsre készültünk, azaz azt szerettük volna, ha a mi stílusunk dominál, és nem engedjük, hogy az ő játékuk érvényesüljön. Remekül kezdtünk, természetesen ez is fontos volt, a második gólunk pedig fantasztikus támadás végén esett. Egy ilyen mérkőzésen viszont nem lehetett egy pillanatra sem kihagyni, magasfokú koncertrációra volt szükség egy ilyen erős ellenféllel szemben. Nagyon büszke vagyok arra, ahogy a csapat kezelte ezt a mérkőzést, taktikailag, mentálisan és a szenvedélyt tekintve is rendben volt ma minden. Le a kalappal a csapat előtt.
Tényleg nagyon jó sorozatban vagyunk, de még csak a szezon felénél járunk, még nem dőlt el semmi. Természetesen az a cél, hogy ezt a jó formát átmentsük a tavaszi idényre. A játékosok kéthetes pihenőt kapnak, de azért mindenki kap egyéni programot is. Januárban kétszer egy hétre Horvátországba utazunk edzőtáborba, szeretnénk két erős ellenféllel is játszani ott. Három idegenbeli meccsel kezdjük majd az évet, fontos, hogy ezekre megfelelően felkészüljünk.
Talán mondhatjuk, hogy ez volt a legjobb meccsünk. Külön öröm, hogy egy erős ellenféllel szemben mutattuk be ezt a teljesítményt. Volt mostanában több jó meccsünk is, korábban olyan is akadt, hogy jól játszottunk, de nem szereztünk pontot. A múlt héten viszont pont az ellenkezőjét láthattunk, nem volt jó napunk Mezőkövesden, de a miénk lett a három pont. Szerintem összeségében a csapat fejlődése folyamatosan látható volt az ősz folyamán.
Kodro egy taktikailag nagyon rugalmas játékos, több szerepben is tudjuk használni. Okos labdarúgó és egy igazi vezető, aki példát mutat a többieknek, ráadásul most szórja a gólokat is. Örülök neki, hogy ő a Vidi játékosa. A jó matróznak át kell hajóznia a legnagyobb viharokon is, csendes vízen nem lehet megtanulni jól vitorlázni. A szezon elején még nem volt teljes a keret, kemény volt a sorsolásunk is, de sokat tanultunk csapatként ebből az időszakból. Mindenki realizálta, hogy nem fogunk egy futballmérkőzést sem nyerni akkor, ha nem vagyunk 100 százalékig elkötelezettek. Erről sokat beszéltünk az öltözőben. Formációt is váltottunk, stabilabb lett a védekezés és a kétcsatáros játék több gólt is hozott elől. Az az érzésem, hogy most olyan focit mutatunk be, amelyben mindig benne van a gól, a mérkőzés állásától függetlenül. Ez szerintem egy nagyon fontos tényező.
Nem! (válaszolta arra a kérdésre mosolyogva magyarul, ami arra vonatkozott, jelent-e bármit, hogy az öltözőből a BL-himnusz dallamai szűrődtek ki – a szerk.)”
Bognár György (Paks): „Megérdemelten nyert ma a Vidi, de mi is elértük a célunkat, mert 145 fiatalpercet kellett ma összehoznunk, és ezt sikerrel teljesítettük. Nem a legjobb csapatunkkal kezdtünk, rutintalan volt a védelem, ráadásul Szabó Jani is megsérült. Ezért is jött a szünetben Szappanos és Böde, hogy legyen valami rutin a pályán. Kikapni soha nem jó, ha a legjobb csapatunkkal állunk fel, lehet élesebb lesz a mai mérkőzés, de szükségünk volt a fiatalpercekre, ezt már nem tudtuk tovább húzni. A versenyrendszert szerintem nem ártana átgondolni… Valakinek be kell tenni a fiatalokat, valakinek meg nem – van olyan csapat, amelynek nincs szüksége a központi pénzre, ezért nem is játszatja a fiatalokat, nekünk viszont az elszámolásnál kellenek a percek. Úgyhogy versenyegyenlőségről most ne beszéljünk.
Nyilván tavasszal is küszködni fogunk a fiatalpercekkel, mert ha ezt figyelembe kell vennünk, akkor nem a legjobb csapatunk van a pályán – mint ahogy ma sem. Egyet tudok érteni a Vidi-szurkolókkal is – bár semmi köze nem volt a végeredményhez –, mikor kiabálták, hogy »Hülye vagy! Hülye vagy!«, azt eléggé magaménak éreztem.”
