Elárulta, miért vonul vissza.
Mint arról korábban már többször is beszámoltunk, befejezte a pályafutását Dejan Karan, a DVTK csapatkapitánya.
A 34 éves, korábban a Kecskemétnél is megforduló védő szűk hat évet töltött a diósgyőrieknél. Most a klubhonlapnak nyilatkozva elárulta, miért jött el a búcsú ideje – ebből idézünk.
"Én sem leszek már fiatalabb, és ugyan 34 évesen még sokan a csapatuk húzóemberei, de a legutóbbi sérülésemet követően az utóbbi másfél évben már alig játszottam. Sokat szenvedtem a térdemmel, és miután megműtöttek, már inkább az öltözőben tudtam a csapat hasznára lenni, és ott igyekeztem is minden tőlem telhetőt megtenni. Ha pedig pályára léptem, akkor kizártam minden fájdalmat, és csak a győzelemre koncentráltam. És hogy miért most? Jelként tekintettem a szerződésem kifutására egy olyan klubnál, ahol hat évet töltöttem el, minden egyes nap örömmel jöttem edzeni, és mindig vártam a meccseket. Nagyszerű embereket ismertem meg a csapattársaimban, a stábtagok között és a klubházban is. Ez idő alatt Miskolc a második otthonommá vált. Most azonban lejárt a szerződésem, és nem szerettem volna máshová igazolni. Még képlékeny a jövő, de az biztos, hogy profi szinten abbahagyom, és jelenleg azt sem tervezem, hogy levezetésként az amatőrök között játsszak. A konditerembe persze lejárok majd heti néhány alkalommal, annyira az életem részévé vált mozgás, de ez elég lesz, inkább a családommal töltök több időt.
Rendkívül hálás vagyok a DVTK-nak az elmúlt hat évért, amit Miskolcon töltöttem. Nem csak idősebb, hanem tapasztaltabb, és talán jobb ember is lettem. Sokat tanultam az életről, önmagamról, és megtanultam kezelni a nyomást. Mert sokféleképpen lehetne jellemezni életem ezen szakaszát – ami a leghosszabb a profi évek alatt -, de a legjobb szó az az izgalmas. Emlékeim szerint egyetlen olyan mérkőzést nem játszottunk, amikor csak azért léptünk volna pályára, hogy játsszunk egy jót, mindig tétje volt a mérkőzésnek, valamilyen cél eléréséhez kellett a pont. A DVTK egy nagy klub ennek megfelelő szurkolótáborral és elvárásokkal. Állandó nyomás alatt játszottunk, meg kellett tanulni kezelni ezt is. Nem volt egyszerű, de bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk rá."
S hogy mi lesz vele a jövőben?
"Profi labdarúgóként szinte minden hétvégém foglalt volt az elmúlt években, ezért elsősorban a családommal szeretnék minél több időt tölteni. A kislányom októberben születik, már azt is eldöntöttük, hogy a fiamhoz, Konstantinhoz hasonlóan Újvidéken. Szeretnék a fociban maradni, de a konkrétumok még csak körvonalazódnak. Az biztos, először sokat kell tanulni, edzői licencek és scout képzés szerepel a terveimben. Amennyiben a DVTK igényt tart rám az új területen, akkor szívesen visszatérek Diósgyőrbe, de most hazaköltözök Újvidékre. Imádom ezt a klubot, a pályán mindent megtettem a sikerekért, talán a pályán kívül is tudok majd segíteni, de tisztában vagyok azzal, hogy sokat kell még addig tanulni."
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
