Hónap: 2019 június

A nagy múltú, de sok vihart megélt budafoki futballcsapatnál a tiszteletbeli elnök, a magyar–ausztrál tulajdonos és a helyi tradíció iránt elkötelezett menedzsment négy éve dolgozik vállvetve azért, hogy visszatérjenek a régi idők dicső napjai – írta a Nemzeti Sport.

 

„Szerettem volna megvásárolni, majd megpróbálni felvirágoztatni egy magyar klubot is, miután a melbourne-i csapatom már többször megnyerte a bajnokságot – mondja Bélteky Róbert tulajdonos. – Nem első osztályú klub megvásárlására gondoltam, kisebb egyesületet szerettem volna, és Jakab János barátom ajánlotta a figyelmembe a nagy múltú Budafokot, amely méltatlan helyzetben sínylődött, és szüksége volt egy megbízható befektetőre, miután korábban olyan sokan kihasználták már a klub vezetőinek jóhiszeműségét.”

 

Bélteky fantáziát látott a projektben és nem is habozott: hamarosan 95 százaléknyi tulajdoni hányadot szerzett az egyesületben (öt százalék egy, a budafoki futballért felelősséget érző közalapítványé maradt). Már a közös munka kezdete is biztató volt, az Újbudával fuzionálva a Budafok egy osztályt máris feljebb léphetett, és a 2015–2016-os idény küzdelmeit az NB III Közép-csoportjában kezdhette meg Budafoki MTE-Újbuda néven. A lelkesedés, az elhivatottság és a stabilizálódó háttér a pályán is gyorsan meghozta az eredményét, első nekifutásra negyedik lett a csapat, egyetlen ponttal csúszva le a dobogóról. A következőben viszont már magabiztosan, 11 pontos előnnyel megnyerte a bajnokságot Prukner László vezetőedző irányításával, miközben a Magyar Kupában páratlan bravúrt vitt véghez azzal, hogy első NB III-as csapatként jutott el a legjobb négy közé, s ott is csak a későbbi győztes és bajnoki címvédő Ferencváros előtt hajtott fejet, miután a menet közben búcsúztatta például a Videotont is. Azóta, 2017 nyarától a Budafok stabil tagja az NB II-es mezőnynek – ahogy az a hagyományaihoz, a múltjához illik.

 

Amióta Bélteky Róbert átvette a klub irányítását, részben az ő, részben a tao- és önkormányzati támogatásnak köszönhetően az egyesület infrastruktúrája jelentős ráncfelvarráson esett át. Miként Vizi Sándor elnök kérésünkre összefoglalta: 2016 és 2018 novembere között három ütemben elkészült a Promontor utcai stadion fedett lelátója, továbbá egy modern szociális blokk a hazai és a vendégcsapatnak, két büfé, a VIP-lelátó, a korszerű játékoskijáró és a villanyvilágítás is. Megtörtént a centerpálya teljes felújítása, beleértve a gyepszőnyeg cseréjét és a pályafűtési-rendszer lefektetését, és az utánpótláscsapatok két kis műfüves pályát kaptak a gyakorlatozáshoz.

 

– Játékosmúltja a Tatabányához köti, és segítette a felcsúti Puskás Akadémia megalapítását is, de mondhatjuk, hogy szívügye mégis a budafoki labdarúgás?

– A Tatabányához erős érzelmi szálak fűznek játékoskoromból, illetve egy ideig vezetőként is segítettem a klubot, az elkötelezettségem maximális, mégis mondhatom, hogy Budafok a szívem csücske – válaszolja Jakab János, a Budafok tiszteletbeli elnöke. – Bízom benne, hogy meghozza a gyümölcsét az a munka, amelyet elkezdtünk, és újra felvirágoztatjuk ezt a százhét éves klubot. Sokak áldozatos munkája van benne, kiemelném közülük Vizi Sanyi barátomat, aki évtizedek óta az állandóságot jelenti a klubnál, amelyet játékosként, edzőként, szakosztályvezetőként is szolgált, most pedig elnökként dolgozik remekül. És külön köszönettel tartozunk Németh Zsoltnak, a térség országgyűlési képviselőjének, valamint Karsay Ferenc polgármester úrnak, mindkettőjüktől megkapunk minden segítséget.

 

– Mire a legbüszkébb a Budafokon végzett munkájából?

– A fiataloknak előbb-utóbb át kell venniük a stafétabotot, és nagyon örülök, hogy sikerült találnom két olyan fiatal vezetőt Oláh Lóránt sportigazgató és Csizmadia Csaba vezetőedző személyében, akik ugyan még most tanulják új szakmájuk fortélyait, de biztos vagyok benne, hogy helytállnak, és hosszú távra tervezhetünk velük. Két rendkívül tehetséges, alázatos és jó munkabírású, kiváló munkamorállal felvértezett fiatalemberről van szó, akiknek nagy jövőt jósolok. Azt nem tudom, hogy nálunk vagy egy másik klubnál, de meggyőződésem, hogy mindketten dolgozni fognak az NB I-ben. A fiatalítás egyébként is a koncepciónk része, a pályaedzőnk harmincegy, az erőnléti edzőnk huszonkilenc, a masszőrünk huszonnyolc éves.

 

– Jövőre hetvenesztendős lesz, a klubvezetés teendői nyilván rengeteg energiát igényelnek. Foglalkoztatja a visszavonulás gondolata? 

– Abszolút, folyamatosan igyekszem átadni a szakmai és a technikai tudnivalókat a fiataloknak, hiszen hamarosan az övék lesz a terep. Most is úgy teszek, mintha nem volna kötelező bejárnom, de napi három-négy órát mindig benn töltök a klubnál. A döntéseknél kikérik a véleményemet, de igyekszem minél nagyobb önállóságra kapacitálni őket. Rövidesen eljön a visszavonulás pillanata, de amíg a Budafoknak szüksége lesz rám, itt vagyok, számíthatnak rám mindenben. Több mint ötvenhat éve szolgálom a futballt, az ötvenhetediket még végigcsinálnám.

 

És milyen perspektívát lát a vezetőség a klub előtt? Mennyire mernek nagyot álmodni Budafokon? Jakab János szerint négy év alatt a munka felét tudták elvégezni, folyamatosan szeretnének fejlődni, és hogy nem kishitűek, azt jelzi, hogy a tulajdonos már kijelentette: ha csapat elérné a célját, és feljut az élvonalba, vállalják az NB I-es tagságot, a szereplésnek pénzügyi akadályai nem lennének.