Interjú Németh Diánával.
A Fradiban 15 évesen mutatkozott be, idén pedig már német nyelvleckék is várnak a világsztárok közé igazoló védőre. A még mindig csak 19 éves, de már tizenkétszeres válogatott Németh Diána célja a kétszeres BL-győztes Wolfsburg felnőtt csapata, de interjúnkban már a távolibb jövőjét illető tervekről is beszélt.
Mikor hallottál először a Wolfsburg érdeklődéséről?
Nagyjából két héttel az átigazolás előtt. Karácsony után, valamikor újév körül felhívott a menedzserem. Éppen Amerikában voltam, így éjjel jött a hívás. Azért telefonált, hogy elmondja, hogy a Wolfsburg érdeklődik irántam. Nyilván meglepődtem, de nagyon boldog voltam.
Hogyan zajlottak a tárgyalások a két klub és közötted?
Részemről egyértelmű volt az igen, és a Fradi sem gördített akadályt a dolgok elé. Azt éreztem, hogy úgy kezelik, hogy ha az egyik játékosuknak lehetősége nyílik egy ilyen nagy klubhoz szerződni, akkor arra nem mondhatnak nemet. Maga az átigazolási folyamat eltartott pár napig, de mivel mindhárom félnek hasonló volt az érdeke, így nem volt különösebb nehézség.
Hatásvadásznak tűnhet a felvetés, de ha azt nézzük, milyen kaliberű csapat a Wolfsburg, akkor ez az átigazolás a női futball berkein belül nagyjából akkora siker, mint Szoboszlai Dominik Liverpoolba szerződése. Annyi különbséggel, hogy rád eleinte majd az U20-as csapatban számítanak.
Több helyről megkaptam már ezt az összehasonlítást, hogy ez olyan, mint Szoboszlai Liverpoolba igazolása. Természetesen jól esik, én is úgy élem meg, hogy nagyon nagy dolog történt velem, de igyekszem motivációként felfogni ezt. Eredetileg valóban úgy volt, hogy az U20-ban fogok játszani az első meccseken, de amikor megérkeztem, mondták, hogy ez majd az alapján dől el, hogyan teljesítek edzéseken. Egy felkészülési meccsen már a felnőtt csapatban is bemutatkozhattam, úgyhogy bízom benne, hogy a szezont a „nagyokkal” kezdhetem majd.
Milyenek voltak az első napok Németországban?
Eddig végig csak a felnőttekkel voltam, ahol a csapat nagy része német. Néhány légiós van, és rajtam kívül csak egy lány nem beszéli a nyelvet. Ő viszont már évek óta itt van, úgyhogy nekem egy picit nehezebb dolgom van. A csapat viszont nagyon befogadó, amikor lehet, angolul beszélnek, hogy mi is értsük. A nyelvi korlátok nyilván nehezítik a beilleszkedést, de ennek ellenére nem érzem úgy, hogy rosszul menne, mert mindenki nagyon segítőkészen áll hozzám.
A klubtól mennyi segítséget kapsz ehhez?
A csapat biztosít majd nyelvtanárt, illetve már egy lakást is kerestek nekem, ahová elvileg februárban be is költözhetek. Akiknek van jogosítványa, azok kapnak autót is. Én itt szeretnék majd megtanulni vezetni, és ha lesz jogsim, akkor nekem is adnak majd autót. Összességében úgy érzem, a klub mindent megad a játékosoknak, amire szükségük van.
Mit gondolsz, mivel hívtad fel magadra a Wolfsburg figyelmét?
Hálásnak kell lennem a Fradinak, amiért bátran és korán bedobja a fiatal játékosait. Én már 14 évesen edzhettem a felnőtt csapattal, és 15 éves voltam, amikor tétmeccsen bemutatkozhattam. Jól építik be a fiatal játékosokat: eleinte heti egy-két felnőtt edzéssel, utána az egész hetet ott edzik le, de visszajátszanak az utánpótlásba, végül pedig már meccsnapon is a felnőttekkel mehetnek. Jól működik ez a folyamat, és ez nekem is sokat segített abban, hogy felnőjek a felnőtt labdarúgáshoz.
A kiutazás előtt beszéltél a Bundesligában légióskodó magyar lányokkal?
Sok bátorító és gratulációs üzenetet kaptam, de ennél bővebben nem nagyon beszéltem senkivel. Jakabfi Zsanett írt, hogy ha bármiben segítségre van szükségem, akkor hozzá nyugodtan fordulhatok.
Mennyiben más a női foci helyzete és megítélése Németországban, mint Magyarországon?
Nagyon más. Lassan 10 napja vagyok itt, de mikor egy-egy csapattársam szembejön, még mindig meglepődöm, hogy mekkora játékosokkal futballozhatok együtt. A női foci népszerűsége is nagyobb, mint otthon. Pár napja egy sima edzőmeccset játszottunk, amin több néző volt kint, mint otthon egy bajnokin, pedig 40 km/órás szél fújt és esett az eső.
Itthon a női labdarúgók többsége valamilyen civil állást is végez a sportkarrier mellett, Németországban viszont más a helyzet. Ebben az értelemben milyen életvitel vár rád az itthonihoz képest?
Főállású labdarúgó szeretnék lenni, és úgy érzem, hogy itt erre meg is van a lehetőségem. Amúgy is tele vannak a napok a csapat által meghatározott edzésekkel és programokkal, úgyhogy idő sem nagyon lenne rá. Otthon munkám még nem volt, a Testnevelési Egyetemre jelentkeztem edzői szakra, de mivel tudtam, hogy külföldre szeretnék igazolni, így végül nem kezdtem el a tanulmányaimat.
Ezen a szakon mondjuk nem leszel elkésve, ha a sportkarrier közben végzed el.
Igen, ráadásul úgy vagyok vele, hogy ha később esetleg majd edzői pályára készülök, akkor a komoly kluboknál eltöltött profi évek legalább annyit nyomnak majd a latban, mint maga az egyetemi képzés elvégzése.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
