Egy 32 évesen véget ért pályafutás legjeiről beszélgettünk Egerszegi Tamással.
Egerszegi Tamás csípőfájdalmai miatt jóval korábban befejezte a karrierjét, mint szerette volna. A 180 NB I-es mérkőzésen szerepelt védő-középpályás a Kozármislenyből vonult vissza, és ami biztos, hogy nem a focival fog foglalkozni a folytatásban.
Miért döntöttél úgy, hogy mindössze 32 évesen visszavonulsz?
Sajnos közbejött egy olyan sérülés, amelyet nem terveztem. Bár nyilván senki nem tervezi, de ez olyan sérülés volt, amelyről azt mondták az orvosok, hogy nem igazán lehet vele futballozni, legfeljebb fájdalomcsillapítókkal.
A csípőmben a porc elfogyott, és már olyan fájdalmaim voltak, hogy Kozármislenyben ki kellett szállnom az edzésekből.
Gyógytornára és különféle kezelésekre jártam, és azt hittem, rendben lesz minden, decemberben elkezdtem egyénileg a felkészülést, és a hónap vége felé, amikor már keményebben edzettem, akkor elkezdett megint ugyanúgy fájni, mint előtte. Ekkor eldöntöttem, hogy ezzel nem szabad játszani, az egészségem fontosabb.
Aczél Zoltán vezetőedző hogyan reagált a döntésedre?
Nagyon sajnálta, de tudta, hogy min megyek keresztül, mert ő is a csípője miatt hagyta abba 33-34 évesen. Sajnálta, de én is sajnáltam, hiszen korábban a III. Kerületben nagyon szerettem vele dolgozni, az ő hívására igazoltam át Kozármislenybe. Nagyon jó az itteni közösség, ezért tényleg fájó szívvel vettem tudomásul, hogy így alakult a karrierem vége.
Kozármisleny: Lionel Messi nem fogja kiszorítani Vajda Rolit
Meg lehetett volna előzni ezt a csípősérülést?
A húszas éveim vége felé jobban odafigyelhettem volna, csak nem nagyon volt előjele, hogy nekem ebből ennyire komoly problémám lesz. Erősítésekkel talán ki lehetett volna tolni a visszavonulásom idejét, persze, utólag okosabb az ember. Sajnos, ez már így alakult.
Hogy érezted magad a pályán az idei hat mérkőzéseden?
Sokat vártak tőlem, én is magamtól. Amikor játékba tudtam lendülni, úgy éreztem, hogy tök jó lesz minden a jövőben, aztán jött a sérülés. Így azért van bennem hiányérzet, amiért nem tudtam teljesíteni azt, amiért odavittek engem. Későn érkeztem a csapathoz, alapozásom nem volt, különmunkát is kellett végeznem. Aztán, amikor már jó állapotban voltam, elkezdtem játszani, és nagyon jól éreztem magam ebben a csapatban.
Bámulatosak voltak a hazai mérkőzések. Nem nagy stadionról beszélünk, de mindig telt ház volt, és még ha veszítettünk, akkor is tapsoltak a szurkolók, mindig mellettünk voltak. Különleges hely volt számomra a Kozármisleny.
Szíved szerint meddig futballoztál volna?
Hál’ istennek a genetikám miatt nem volt soha nagy sérülésem, a térdem, a bokám is rendben van. Csakhogy a semmiből jött ez a csípőbaj, amivel nem kalkuláltam. Addig fociztam volna, amíg bírja az egészségem, meg amíg érzek magamban motivációt. Nem tudom, ez hány éves koromig tartott volna, de nyilván nem 32 évesen akartam abbahagyni.
Tudod már, hogy mihez kezdesz a civil életben?
Nincsen végzettségem, csak a focival foglalkoztam. De volt annyi eszem, hogy már elkezdtem készülni arra, hogy ha hirtelen vége lenne a focinak, akkor mi legyen.
Megvannak a terveim, most nem szeretném elmondani, hogy mik, de hál’ istennek nem az van, hogy „hú, most mit kezdjek magammal?”. Nem kell kapkodnom, mert megvan a lehetőségem arra, hogy a foci után is tudjak valamivel foglalkozni.
Annyit árulj el, kérlek, hogy van köze a focihoz?
Egyáltalán nincsen. Focimeccsekre fogok járni, a barátaim mérkőzéseire kimegyek, amikor tudok, és ennyi marad meg nekem a sportágból.
Mi volt az oka, hogy viszonylag nagy vándormadár voltál?
Volt, amikor rosszul döntöttem. Sokszor türelmetlen voltam, az volt a fejemben, hogy nekem most mennem kell. Sok helyen tudtam játszani, de többször is inkább várnom kellett volna a klubváltás helyett.
Ha a karriered elejére visszatekintünk, 2010 és 2012 az Újpest első és második csapatában is játszottál. Pályán voltál a 6-0-s Fradi elleni győzelem alkalmával. Az volt életed futballélménye?
Nagyon nagy élmény volt ezt átélni 19 évesen. Meg is örökítettem magamon másnap tetoválásként. Újpesti nevelés vagyok, a szívemhez közel áll a csapat.
Követed a két rivális történetét? Hiszen azóta megfordult velük a világ, a Fradi évek óta legyőzi az Újpestet, sőt vissza is vágott a 0-6-ért egy 6-0-val.
Úgy érzem, hogy más futballpolitikát követ a két klub. Az egyik mindent meg akar nyerni, a másiknál pedig a tulajdonos inkább megveszi és eladja a játékosokat, ez a célja. De nem minőségi játékosokat vásárol, szemben a Ferencvárossal. Én nagyon bízom abban, hogy nagy változás lesz Újpesten, bár ahhoz nyilván új tulajdonos kellene, hogy a csapat fel tudja venni a versenyt a Fradival. Mert azért eléggé nagy különbség van most a két klub között. A derbiket igyekszem a helyszínen megnézni, és sajnálatos, hogy évek óta nem sikerült a Fradit megverni. De bízom benne, hogy a jövőben ez változni fog.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy – a klubot már 13 éve megvásárló – Roderick Duchatelet miatt nem volt annak idején maradásod a csapatnál, aki nem kért a fiatal magyarokból. Mi történt pontosan? A sebeid beforrtak már?
Eléggé rosszul érintett. Barczi Dáviddal kiküldött minket a tulajdonos a másik csapatához, a belga Sint-Truidenséhez. Behívott minket, és mondta, hogy van ez a lehetőség, itt nem tudunk maradni. Volt bennem rossz és jó érzés is. A rossz az volt, hogy el kell hagyni az Újpestet, a jó pedig, hogy ha jól szerepelünk Belgiumban, akkor feljebb is vezethet az út. De nem ilyen szépen alakult, ahogyan felvázolta, mert igazából az első csapathoz nem is tudtunk odakerülni. A tulajdonos erről nem is tudott, és konkrétan két hónap kellett, hogy megértse, mi a második csapathoz vagyunk száműzve.
A fiatalokkal edzettünk, meccset nem tudtunk játszani akkor sem, ha az első csapatból lejött egy kerettag. Az utolsó hetekben már nagyon-nagyon elegünk volt. A tulajdonos ezek után saját maga ellenőrizte a helyzetünket, és ő is így át lett verve, ő sem értette, hogy mit keresünk a második csapatnál, ezért hazarendelt minket.
Ezek után miért kellett eljönnöd az Újpesttől?
Kölcsönadtak kétszer fél évre Siófokra, és utána járt le a szerződésem. Furcsa így kimondani, de én soha nem akartam sok klubban játszani. Ha tudtam volna, akkor nagyon sokáig maradok Újpesten, legfeljebb csak egy jó külföldi lehetőség esetén távoztam volna.
A Diósgyőrben 2014 és 2016 között sok meccsen szerepeltél, jól ment a játék, volt egy négygólos idényed is. Több poszton is megfordultál, Miskolcon melyiken vetettek be?
Az utolsó pár évemben lettem belső védő, előtte védekező középpályás voltam, így Diósgyőrben is. Különleges volt ott futballozni, egy igazi focirajongó város, a szurkolók eléggé a szívemhez nőttek. Később, Paksról kölcsönben még játszottam a DVTK-ban, ekkor már az új stadionban. De a régi stadionnak volt egy különleges hangulata, amikor kivonultak a játékosok és találkoztak a szurkolókkal, a Napos Oldallal. Teljesen más volt ott focizni, mint az új arénában. Mint ahogy Újpesten, úgy Diósgyőrben is focistának érezhette magát az ember. Én szerettem ott lenni nagyon.
2017-ben a lengyel másodosztályú Miedź Legnicánál is szerencsét próbáltál, de csak tíz meccsig jutottál. Megbántad azt a kalandot?
Ez volt az első olyan alkalom, amikor türelmesebbnek kellett volna lennem. Aki külföldre igazol, nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra játszani fog. Ennek a féléves időszaknak az egyik felében játszottam, a másik felében nem, de szeretett az edző, csak mondta, hogy még időre van szükségem. Nem akarták, hogy elmenjek, de ekkor jött a Vasas megkeresése. Tudtam, hogy Budapestre szerződhetek, a volt feleségem sem tudott Lengyelországba kijönni hozzám, sokszor egyedül voltam, ezért úgy éreztem, jobb lesz nekem egy fővárosi csapatnál. Ha nem esünk ki, akkor lehet, hogy jó választás lett volna a Vasas. Pedig jól éreztem magamat, jól is sikerült az első fél évem, de sajnos nem tudtunk kiharcolni a bennmaradást.
2018 májusában a Fradi ellen a 94. percben egyenlítettél, majd nem a legszebb szavakat használva ünnepelted a gólodat, visszhangja is volt az esetnek. Mi játszódott le benned?
Az volt a baj, hogy már nagyon sok feszültség volt bennünk. A gólom után ez az egész kirobbant belőlem. Előtte lefejeltek, vérzett az orrom, és felvettem én is ezt a rossz stílust. Amikor a gól után kiengedtem a gőzt, az nem a szurkolótábornak szólt, ezt sokan félreértik, ezért kaptam nagyon sok üzenetet, például, hogy ne lépjek ki az utcára. De ez nem a szurkolótáborra vonatkozott. Egy játékosra, aki folyamatosan duruzsolt a fülembe, de azt nem szeretném elmondani, hogy kiről van szó.
Ezek után három év alatt megfordultál Pakson, kölcsönben a Honvédban és Diósgyőrben, majd Győrben, végül a III. Kerületben és a Kozármislenyben.
Jó érzés volt visszamenni fél évre Diósgyőrbe, sokan ott voltak még a korábbi klubalkalmazottakból, de számomra ez sem volt jó időszak. Mert nehéz úgy beilleszkedni egy csapatba, ha vannak rendes, igazolt játékosok. Megemlíteném még a III. Kerületet, ahol nagyon jól éreztem magam, családias volt a hangulat, a szurkolótábor is normális volt, csakúgy, mint Kozármislenyben.
Korábbi csapataid közül melyiknek szorítasz a leginkább?
Az Újpest és a Diósgyőr elég közel áll a szívemhez, követem a mérkőzéseiket folyamatosan. Bár nem töltöttem ott sok időt, de a Kozármislenyt is figyelni fogom, mint ahogyan a III. Kerületet is.
Mire gondoltál, amikor a pályafutásod végét úgy adták hírül, hogy „32 évesen visszavonult a TV2 szexi sztárjának az exe”?
Lehet, az embereknek nagyobb szám, ha valaki a tévében szerepel nap mint nap, minthogy valaki a sportban letesz valamit az asztalra. Én nem érzem magam nagyon nagy focistának, de azért valamit elértem, hiszen 180 NB I-es mérkőzésem volt. Van hiányérzetem, de azért nyugodtan ki lehet írni a nevemet.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
