Gelei Károly a Reallal és a Milannal is dolgozott korábban, most Nigériában járt. Interjú.
Gelei Károly FIFA-licences menedzser idén többek között Szoboszlai Dominik édesapjával, a Főnix Gold FC-t irányító Szoboszlai Zsolttal együtt utazott el Nigériába, ahol játékosmegfigyelőkkel ismertette meg az afrikai utánpótlásnevelést. A korábbi egyszeres válogatott kapus Gelei – aki korábban olyan világhírű klubokkal dolgozott együtt, mint a Real Madrid, AC Milan, az Arsenal vagy az AS Roma – az NB1.hu-nak adott interjúban elmondta, miért vannak kétségei a magyar utánpótlásképzéssel kapcsolatban, egyúttal kritikusan nyilatkozott az NB I jelenlegi struktúrájáról és a magyar futballklubok gazdálkodási filozófiájáról.
Mi történt Nigériában, valóban a legjobb magyar futballista édesapja is veled tartott?
Valóban, Szoboszlai Zsoltot is elhívtam, mert kíváncsi voltam a véleményére. Én már hetedik alkalommal jártam Nigériában, de fontos megjegyezni, hogy nem játékosügynökként dolgozom, hanem az ottani scouting utánpótlástorna (Dreamland Embassy of Hungary Cup) szervezésével foglalkozom. Ugyanakkor több játékosmegfigyelő is érkezett a meghívásomra.
Lenyűgözött, amikor először láttam egy ottani tornát, ezért is járok vissza évente. A nigériai nagyon komoly piac, nem véletlen, hogy nyugaton rengeteg afrikai labdarúgó szerepel. Olyan fizikális adottságaik vannak, amelyekkel az európaiak nemigen versenyezhetnek.
Sok mindenben le vannak maradva, ugyanakkor érdemes megnézni, hány afrikai futballista szerepel Európa-szerte, például Bölöni László jelenlegi francia csapatában, az FC Metzben.
Melyik városban, melyik klubnál jártatok?
Aba városában rendeztük idén az utánpótlástornánkat és az afrikai Ferencvárosánál, az Enyimba FC-nél jártunk, az ő stadionukban játszottak a csapatok. A klub elnöke az egykori világklasszis Nwankwo Kanu, aki az Arsenalban, az Ajaxban és a West Bromban is futballozott, majd hazatért szülőhazájába, hogy segítse az ottani futball fejlődését. Kíváncsiak voltunk, hogyan csinálják Afrikában, mi az oka, hogy ontják ki magukból a tehetséges gyerekeket. Megnéztünk egy nigériai első osztályú bajnoki meccset és egy középiskolai bajnokság megnyitóját is. Annak ellenére nagyon tanulságos egy ilyen látogatás, hogy már a világ rengeteg különleges pontján megfordultam Brazíliától Európa országain keresztül Japánig.
Miben látsz különbséget?
Az szemmel is látható, hogy szikárabbak, erősebbek, azaz jobb a genetikájuk. Nemrég nyilatkozta valaki itthon, hogy mi Magyarországon se nem elég gazdagok, se nem elég szegények nem vagyunk ahhoz, hogy elég jó futballistákat neveljünk ki. Ebben van is igazság. Nagy a szegénység Nigériában, a játékosok pedig az életüket adják azért, hogy felhívják magukra a figyelmet. A túlélésért küzdenek, nem ismernek sem istent, sem embert meccs közben, és ez benne van a játékukban. Nem véletlen, hogy sokan szeretik az afrikai játékosokat, hiszen megalkuvás nélkül mennek előre. Jose Mourinho például minden csapatnál ragaszkodott hozzá, hogy afrikai középcsatára legyen. A tornán scoutoltak játékosokat Szlovákiába, sőt Magyarországra is, nyáron érkeznek majd próbajátékra. Egyébként nem is a játéktudás, hanem az alkalmazkodóképesség a legfontosabb kérdés velük kapcsolatban.
Be tudsz számolni sikertörténetről?
Meshack Ubochioma, a Zalaegerszeg játékosa Nigériából került az NB I-be. De többen is profi szerződést kaptak Európában.
Bár Meshack most épp sérült volt, de sok magyarországi mérkőzést tudhat a lábában. Tavaly nyáron például úgy hallottam, vitték volna Nyugat-Európába, de a Zete még nem engedte el.
Ugyanakkor hangsúlyozom, én elsősorban nem a játékosexportban, hanem a sikeres rendezvényben gondolkodom.
Változott bármi Szoboszlai Dominik liverpooli berobbanásával, amikor megjelensz valahol?
Nézd, amikor megjelenek valahol, szerencsére már ismernek azáltal, hogy a Real Madriddal, az Arsenallal, a Romával, a Milannal is dolgoztam. Nem kell nagyon bemutatkoznom, mert ha nem ismernek, akkor felmennek a honlapomra, és meglátják, kikkel dolgoztam együtt, így számomra megnyílnak az ajtók. Ettől függetlenül Dominik szereplése nagyon nagy dolog. Berobbant az elitbe, ez pedig jót tesz a magyar labdarúgásnak, jót tesz a magyar játékosoknak. Bebizonyította, hogy Magyarországon is vannak extra képességű futballisták. Nagyon drukkolok neki, és nemcsak azért, mert az édesapja a barátom. A magyar labdarúgásnak egyszerűen szüksége van ilyen sztárokra, mint amilyen ő.
Annak mi lehet az oka, hogy a magyar válogatott jóval magasabb nívót képvisel, mint az NB I?
Azt hiszem, ha elmondanám a véleményem, abból botrány lenne. Maradjunk annyiban, Rossi remek edző, elévülhetetlen érdemei vannak a válogatott sikereiben, de én teljesen másképp látom a sikeres utánpótlásnevelést, mint ahogyan az itthon, a valóságban működik.
Tegyük fel, Csányi Sándor MLSZ-elnök megkeres, és azt mondja: „Karcsi, mondj három dolgot, és bevezetjük!” Mi lenne az?
Felesleges ezen elmélkedni, mert nem fogadná meg. Az a baj az egésszel, hogy szerintem a rendszert építették fel rosszul, nem így kellene működnie.
Mivel engem az üzleti alapon működő labdarúgás érdekel, és nem az, ahogy itthon zajlanak a dolgok, hátrébb vonultam. Ami nálunk megy, az nem üzleti alapon működő labdarúgás, ez mecenatúra alapon működő labdarúgás. Utóbbi nem arról szól, hogy pénzt termeljek belőle, hanem, hogy népszerűsítsek valamit. Elég sokat utazom, és látom, mi, hogyan történik a világban. Ha egy klub, egy akadémia 2 millió eurós éves költségvetéssel dolgozik, akkor a sikerességét úgy mérik fel, hogy hány játékost tud eladni az adott évben, és több lesz-e végül a bevétele, mint a kiadása volt. Ez nyugaton így működik, nálunk nem.
Nálunk nincs igazából mérve ezen az alapon, mire képes egy akadémia. Sajnos, erre a Honvéd a legjobb példa. Mindenki elájult tőle, hogy mennyire jó az utánpótlás-nevelése. Aztán lásd, kiesett az NB I-ből a Honvéd, az akadémistákkal pedig, ha nem visznek oda több rutinos futballistát menet közben, még a másodosztályból is kiesett volna az NB III-ba. Szerintem ezt másképp kellene csinálni, de tudomásul veszem, hogy ez az itthon elfogadott elképzelés. Félre ne értsen senki, én drukkolok, hogy minden jól sikerüljön, és beváljon a hazai rendszer, hiszen én is benne vagyok a futballban, de én biztos, hogy másképp csinálnám.
A válogatott keretben vannak fiatalok is, akik alternatívát jelenthetnek az idősebbek pótlására.
Kikre gondolsz?
Balogh Botond, Dárdai Márton, Kerkez Milos, Vancsa Zalán.
Hol is játszanak ők? Mennyi időt töltöttek el a magyar utánpótlásképzésben? Az a baj, hogy a jelenlegi 12 csapatos NB I alkalmatlan a fiatalok fejlesztésére. Azért, mert egyetlen edző sem fogja felvállalni, hogy esetleg zsinórban három vereséget szenvedjen a csapata, mert akkor a harmadik helyről visszaesik a kilencedikre, és azonnal kirúgják. Márpedig a fiatalok teljesítménye hullámzó. A fiatalokat csak akkor lehetne beépíteni az NB I-be, ha felemelnék az élvonal létszámát. Ugyanakkor, ha létszámot emelünk, csökken a színvonal. A kettő – színvonal megtartása, fiatalok beépítése – egyszerre nem megy. Dönteni kell. Most izgalmas az NB I, minden mérkőzés élet-halál kérdés, bár ennek ellentmond az idei év, mert az utolsó két helyezett leszakadt. A fiatalok csak az NB III-ban, jó esetben az NB II-ben tudnak játszani, az NB I-ben nagyon kevesesen kapnak lehetőséget. Erre egy saját példát tudok mondani, ha engem 18 évesen nem tettek volna be az NB I-es Csepel kezdőjébe, akkor nem váltam volna NB I-es játékossá. De tudok mondani egy másik példát is. Ha edzőként, 16 évesen nem teszem be Budafokon az NB III-ban, majd az NB II-ben Lovrencsics Gergőt a csapatba, akkor belőle sem lett volna 19 évesen NB I-es játékos.
Lehetséges, a 19 éves Pécsi Ármin azért lesz jó kapus, mert most megkapja a lehetőséget Felcsúton?
Pécsi Ármin megkapta a lehetőséget ősszel az NB II-ben, Csákváron, és jól teljesített. Télen előre lépett egyet, s él a lehetőséggel. Nincs könnyű dolga, mert nagy rajta a nyomás, nagyon jól kell teljesítenie, mert egy-két meccs után kilökhetik, ha nem úgy jönnek az eredmények. Az NB I-ben kiegyensúlyozott teljesítményt kell nyújtani, ami általában a fiatalokra nem igazán jellemző.
Csatárként kezdte a Dibusz-utódnak kikiáltott kapustehetség – interjú
Árminnak nagyon drukkolok, jó teljesítményt nyújt, de jó lenne, ha sokkal több fiatal játszhatna az NB I-ben. Vannak kivételek, ám nálunk a 16-17-18 éves focisták még gyerekek. Egy hasonló korú afrikai már fizikailag sokkal érettebb. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kivételek a mentális és a fizikális érettség szempontjából egyaránt a magyarok esetében.
Melyik ország utánpótlásnevelő rendszere tetszik neked a legjobban?
Nagyon szeretem a holland bajnokságot, bár most mintha egy kis válság lenne náluk. A két legjobb utánpótlásnevelő klub ugyanakkor szerintem az osztrák Red Bull Salzburg, és az Ajax. Bár utóbbinál gondok vannak, de az teljesen másra vezethető vissza. Ez a két klub tudatosan építi az akadémiáját annak érdekében, hogy gazdaságosan működjön. A Salzburg kifejezetten sok pénzt termel ki az utánpótlásából, éves szinten több millió eurót kaszál a tizenéveseiből.
Több sportújság szenzációként tálalta, hogy a Frankfurtnál kijelentették, azért igazolják le Lisztes Krisztiánt és mellette több más tehetséget is, hogy később nagyot szakítsanak az eladásukkal.
Ez teljesen normális. Gondoljunk bele, miről szól a futball? Elkezded a fiatalt építeni, kevés pénzért megveszed, sokért eladod. Ennek így kellene működnie, ebben semmi rossz nincsen.
Sokan nem fognak szeretni, amit mondok, de az Újpest korábbi tulajdonosa, Roderick Duchatelet relatíve kevés pénzből akarta üzemeltetni a klubot, fel akart nevelni, ki akart emelni játékosokat, aztán jó pénzért eladni. Hogy ezt mennyire tudta jól csinálni, az már egy másik történet, de ez volt az eredeti terv. Szintén más kérdés, hogy ezzel az Újpest-drukkerek mennyire voltak boldogok, hiszen nekik az lenne a lényeg, hogy a csapat a dobogón végezzen, miközben lehet, a tulajdonosnak nem ez volt a legfontosabb, hanem, hogy egy rentábilis klubot hozzon létre.
Mindig az a kérdés, mi egy klub filozófiája? Ha a tulajdonos, az edző és a klubigazgató nincs azonos hullámhosszon a közös stratégiát illetően, annak bukás lesz a vége. És ebbe a szurkolókat is be kell vonni, mert ha ők nem vevők arra, ami a klubnál zajlik, akkor azt sem lehet sokáig fenntartani.
A Honvédról beszéltünk, mint negatív példáról, miközben egy teljesen más klubfilozófiával 2017-ben bajnok tudott lenni. A tulajdonost akkor George F. Hemingwaynek hívták. Neki miért sikerülhetett az, ami az újpesti tulajdonosnak nem?
Hemingway úr hihetetlen jó érzékkel nyúlt hozzá dolgokhoz, és nagyon jól járt az agya. Én többször tárgyaltam vele, látszott, hogy nem Magyarországon szocializálódott. Ő tényleg a futball üzleti oldalára koncentrált, már amennyire ezt itthon meg lehetett csinálni. Amikor üzleti alapú futballra törekszel egy másik rendszerben, akkor az nem biztos, hogy működni fog. Ez nem csak annyi, hogy elhatározom, ha nem olyan a közeg, akkor nem fogod tudni megcsinálni. Hemingway úrnak mégis sikerült. Az akadémiáról is sikeresen felhozott játékosokat, és jött ki egy-két olyan srác, például Gazdag Dániel, akikből pénzt tudott csinálni. Nem adott nagy fizetést a játékosoknak azért, hogy sikerre éhesek maradjanak, és akarjanak még több pénzt keresni. Ha alacsonyabb a fizetés, de több a prémium, akkor a játékos jobban akar nyerni, bár ez így nagyon le van egyszerűsítve, a helyzet azért ennél bonyolultabb.
Egyet szeretnék az interjú végén kiemelni, nem kritizálni szeretnék. Én voltam majdnem minden pozícióban a magyar labdarúgásban – voltam vezetőedző NB II-ben, ügyvezető NB I-ben, marketing igazgató a Magyar Labdarúgó Ligában és technikai igazgató is az MLSZ-ben -, nem feltétlenül vágyom arra, hogy ismét reflektorfényben legyek. Azt gondolom, hogy elég jó rálátásom van Magyarország és a világ futballjára. Nem biztos, hogy mindenben igazam van, de én így látom. Ha a gondolataimmal el tudok indítani egy újragondolást, már megérte, de én mindentől függetlenül szurkolok a magyar labdarúgásnak, és nagyon boldog vagyok, ha a válogatott sikeres, hiszen az a magyar futball dicsőségét hirdeti.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
