Interjú Tóth Lászlóval, a Dabas vezetőedzőjével, aki óriási esélyt ad a fiataloknak.
13 fordulót követően az NB III Dél-Keleti csoportjának 5. helyén áll a bajnokság egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapata, a Meton-FC Dabas, holott az előző szezonban épphogy bennmaradtak a harmadosztályban. A siker fő mozgatórugója a márciusban kinevezett vezetőedző, Tóth László, aki korábban Bücs Zsolt másodedzőjeként már dolgozott a dabasiaknál. A 38 éves szakember játékosként megfordult a Tatabányánál, a Szekszárdnál és a PVSK-nál, majd edzői karrierjében a Vasas Kubala Akadémiánál, az ETO utánpótlásában, másodedzőként a Budafoknál, és rövid ideig vezetőedzőként az NB II-es Kozármislenynél is. Vele beszélgettünk.
Nagyon jó szezonotok van eddig, így adja magát a kérdés: az előző idény végéhez képest ennyire kiemelkedően sikerült a nyári felkészülés? Hogyan kezdődött a munka az új kerettel?
Igen, maradéktalanul elégedett vagyok a felkészüléssel. Nem is az utolsó fél év volt a gyenge az előző szezonban, hanem azt gondolom, hogy az elmúlt két és fél év történéseinek köszönhetően került minden szempontból nagy mélységbe a Dabas. Amikor átvettem a csapatot márciusban, csak a túlélés volt az igazi cél. Szerencsére sikerült, és én már akkor éreztem, hogy ha számítanak rám a folytatásban, akkor teljesen más irányvonalat szeretnék képviselni, és más alapokra szeretném helyezni az itteni futballt. Megbíznak bennem, aminek nagyon örülök, és szemmel látható a fejlődés.
Mi az, ami a leginkább változott, és mi az, amin a leginkább változtatnod kellett?
Személyi változásokban léptünk előre egy nagyot. Sajnos jellemző volt az utóbbi két évben a Dabasra, hogy rengeteg játékostól kellett megválni, és ez a folyamat nyáron is folytatódott, tíz-tizenkét játékos távozott, az ő helyükre kellett újakat hozni. Remélem, hogy utoljára történt ilyen. Én azt vallom, ha hosszú távon gondolkodunk, akkor az lesz a kifizetődő, amit most kezdtem el: a fiatalokra támaszkodom, bennük bízom. Egy-egy idősebb labdarúgó van, a legidősebb az NB I-es rutinnal is rendelkező, 38 éves Forgács Andris, aki az utolsó szezonját tölti, az átlagéletkor viszont nagyjából 21 év. A legidősebb játékos, akit nyáron igazoltunk, 21 éves. Az anyagi korlátaink is szempontot játszottak, de nem a legfőbb szempontot – meg lehet nézni, hogy a kieső Zsámbékból, Egerből, vagy épp a budapesti BLASZ I-ből is jöttek olyanok, akik folyamatosan játszanak, és velük vagyunk ott az élmezőnyben.
Be szeretném bizonyítani, hogy fiatalokkal is lehet sikereket, eredményeket elérni, és nem feltétlenül kellenek a NB III-ba olyan játékosok, akik csak levezetnek, és közben még ki akarnak szedni maguknak 3-4-500 ezer forintot.
Pont az ellenkezője: beépítem a fiatalokat a felnőttcsapatba, és hosszú távon gondolkodva igyekszünk úgy felépíteni őket, hogy később magasabb osztályban is keresettek legyenek. Azt gondolom, hogy jól haladunk. Van a keretünkben például négy olyan 16 éves játékos, akik idén töltötték a 16-ot, és folyamatosan kezdőként játszik 17 éves játékos is. Nem a fiatalszabály miatt kapnak lehetőséget, hanem azért, mert valóban hiszem, hogy be lehet, be kell dobni őket a mélyvízbe. Meg is állják a helyüket.
Hogyan vették fel a legfiatalabbak a ritmust, mennyire szoktak bele már most a bajnokságba? Nyilván nem kicsit motiválja őket, hogy hétről hétre felnőttmeccseket játszhatnak, és ezáltal fejlődhetnek.
Érdekes kérdés ez, mert a manapság a fiatalokra jellemző hullámok abszolút megmutatkoztak a negyedik és a tizedik forduló között. Mind mentálisan, mind fizikálisan érezhető volt, hogy van lejtmenet, de meg kell érteni, hogy ez a generáció már nem az, mint ami akár az én generációm volt. Őket már más motiválja, őket máshogy kell motiválni. Szerencsére olyanokat igyekeztem magam köré venni, akiket nem feltétlenül kell noszogatni, hanem valóban vannak terveik, álmaik. Ezért lenne hosszú távon is cél, hogy Dabasra olyan fiatalok jöjjenek, akik sikeréhesek, akik tényleg szeretnének NB II-ben, NB I-ben vagy akár még magasabb szinten játszani, és ne azt nézzék, hogy akkor ők most több százezer forintos fizetést vehetnek fel.
Amennyire tehát szép egyébként a fiatalokkal dolgozni, olyannyira rapszodikus is, de igyekszünk ezt kiküszöbölni. Van két-három idősebb szóvivő az öltözőben, akik megfelelő múlttal és rutinnal rendelkeznek, és abszolút segítőkészek: ha bármi problémájuk van a fiataloknak, segítenek. Kérni sem kell őket, maguktól is sokszor odamennek a fiatalokhoz, félrehívják őket, beszélgetnek velük. Úgyhogy jó az összhang. Voltak kétségek a vezetőségben, hogy nem lesz megfelelő az arány a keret életkorát nézve, de a mutatott játék alapján sikerült meggyőzni őket és bíznak bennem. Mondták is nekem többször, hogy ezt így nem sokan merték volna meghúzni.
Említetted a hullámvölgyet: szeptember végén 6-0-ra kaptatok ki az ESMTK-tól, majd egy héttel később 3-0-ra a Békéscsabától. Hogyan tudtad tüzelni, motiválni a fiatalokat, hogy oké, most becsúszott két nagyobb vereség, de ettől még azért nincs itt a világvége?
Igazából nem is a vereséggel volt probléma, hanem az ESMTK elleni hatossal. Ezt követően le kellett ülni komolyabban elbeszélgetni egyénileg és csapaszinten is, hiszen látni kell, hogy egyes jobb csapatokkal egyelőre nem tudunk versenyezni – sem játékosállományban, sem büdzsében. Nagy pofon volt, már csak azért is, mert talán néhány játékos elhitte a szezon eleji négyből négy győzelem után, hogy márpedig mi bajnokságot fogunk nyerni. Ez megint csak a fiatalok sajátossága: kicsit túlzott volt az önbizalom, és nem úgy álltak bele az ESMTK elleni mérkőzésbe, ahogy utána egyébként a Békéscsaba ellen már igen. Megértették, mire van szükség, és nem volt belőle nagyobb probléma.
Van még hátra négy meccs az őszi szezonból, lassacskán félévet lehet értékelni. Mivel lennél elégedett a téli pihenő előtt, és hosszabb távon gondolkozva lesz-e helyezésbeli elvárás a csapattal szemben?
A folyamatos fejlődés a cél, és ezt nem csak úgy, a semmibe mondom. A vezetőség a 10-12. hely környékét határozta meg a szezon előtt, de én magamban azért titkon bíztam abban, hogy az első hatot is megcélozhatjuk év végére. Nyilván evés közben jön meg az étvágy, szeretnénk minél feljebb végezni, de azt gondolom, hogy így is a realitás fölött vagyunk. Ha megnézzük a keret értékét, inkább lehetnénk a tizenegyedik-tizenkettedik helyen, mint az ötödiken, viszont a hullámvölgyből kilábalva az elmúlt mérkőzésen már azt láttam, hogy valóban csapatként, egymásért küzdve játszottak a fiúk. Szeretném, ha a hátralévő négy mérkőzésből minél több pontot csipegetnénk, de ha egyiken sem kapunk ki, már jók leszünk, és elégedetten fordulhatunk a tavaszra.
A legutóbbi mérkőzésen 0-0-t játszottatok a Hódmezővásárhely vendégeként, úgy, hogy az első félidőben két játékosodat is kiállította a játékvezető, a 42. percben pedig téged is. Ezt követően az MLSZ öt meccsre tiltott el, azaz nem lehetsz már a kispadnál az őszi szezonban. Milyen hatással lesz ez a csapatra, és főként a fiatalokra?
Biztos, hogy más lesz, de szerencsére elég erős az orgánumom, úgyhogy a lelátóról is fogom tudni irányítani őket. Megpróbálok külön vonulni minden mérkőzésen olyan helyre, ahonnan átlátom a pályát, próbálok utasításokat adni, de sajnos valóban nem lesz egyszerű. Nyilván tanultam az esetből, bár megvan a véleményem. Nagy az igazságérzetem, és ha bántják a csapatomat, akkor egy idő után elszakad a cérna. Nem vagyok reklamáló típus, sőt, sokszor megkaptam már, hogy túl nyugodt vagyok, de most mondtam olyanokat, amiket nem kellett volna, és amiket az eltiltás mértékét látva sajnálok is. Ennek most a saját bőrömön iszom a levét, de bízom benne, hogy felül tudunk kerekedni. A Hódmezővásárhely ellen 55 percen keresztül játszottunk kettős emberhátrányban, a negyedik helyezett otthonában így hoztuk le nullára a mérkőzést, ami nagyon megsüvegelendő. Van ereje a csapatnak, remélem, hogy ezt a fiúk is így érzik, mert ha elhiszik, és ennek megfelelően teszik oda magukat az elkövetkezendő négy mérkőzésen, akkor még dobogóközeli helyezésre is érhetünk a szünet előtt.
Gondolkoztok közben azon, hogyan alakul majd a tél? Nyilván szeretnétek egyben tartani a csapatot, a fiatal magot, de mellé várható egy-két változás akár az idősebb játékosok szempontjából?
Van hiányposzt természetesen, főleg a védelemben, de azt is tudom, hogy télen sokkal-sokkal nehezebb igazolni. Amit már a beszélgetés elején említettem: az lenne a cél, hogy megálljon a vándorlás. Úgy nem lehet csapatot csinálni, hogy folyton tíz-tizenkét játékos távozik. Bízom benne, hogy garancia tudok lenni a játékosok szemében arra nézve, hogy megkapják a játéklehetőséget, a fejlődési lehetőséget, és ezáltal nem akarnak félévente csapatot váltani. Ha ez így lesz, két-hároméves távlatban gondolkodva meg tudjuk célozni a dobogó tetejét is.
Emellett van még egy álmom, aminek nagyon-nagyon örülnék: az, hogy a mostani fiatalok közül valaki, valakik odakerüljenek az utánpótlás-válogatottakba. Talán erre a legnagyobb, reális esélye a 17 éves Kristóf Márknak lehet, akit úgy hoztam Dabasra, hogy előtte fél évig nem futballozott. Most minden mérkőzésen pályára lép, és nagyon jól teljesít. Kicsit hiányolom a mérkőzéseinkről a szövetségi edzőket, bár biztosan tudják, kiket kell nézni és kiket nem. Talán egy próbát megérne, hogy a mi csapatunkat is figyeljék, mert itt tényleg hétről hétre bemutatkoznak és esélyt kapnak 16-17 éves játékosok. Azt gondolom, ez azért nem rossz dolog.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
