Az előző nyolc bajnokiján hat gólt szerző légióssal Dzsudzsák mentalitásáról, Dombi rockkoncertjéről és a Fradi mielőbbi utoléréséről is beszélgettünk.
Dorian Babunski tiniként a Real Madridban, bátyja, David a Barcelonában pallérozódott, míg most az NB I-ben a Debrecen-Mezőkövesd bajnokin tudtak egymás ellen játszani. A testvérek végigkísérik egymás karrierjét, hiszen Japánban is egy ligában futballoztak, de ott voltak a válogatott kispadján is, amikor az egész világ megdöbbenésére az északmacedónok legyőzték Olaszországot a vb-pótselejtezők elődöntőjében. A 26 éves Doriannal a fivére mellett a parádés debreceni formájáról, Dzsudzsák Balázs mentalitásáról, Dombi Tibor rockkoncertjéről, a Fradi mielőbbi utoléréséről és Fernando Morientes hatásáról is beszélgettünk.
Hogyan kerültél fiatal labdarúgóként a Real Madridhoz?
Az édesapám is labdarúgó volt, Spanyolországban is játszott, ezért Barcelonában éltünk a családommal. Én a jóhírű Cornella akadémiáján futballoztam 13 évesen. Egy tornán a Barcelona korosztályos csapata ellen játszottunk, jól ment a foci, rúgtam egy gólt és adtam egy gólpasszt. De mégsem a Barcelona, hanem a Real Madrid megfigyelői keresték meg a klubomat és a szüleimet, hogy szeretnék, ha az ő akadémiájukon folytatnám.
Miképp eshetett meg, hogy téged a Real Madrid igazolt le, a bátyád pedig a Barcelonában szerepelt?
A testvérem, David már jóval korábban csatlakozott a Barcelonához, mint én a Real Madridhoz.
Én is a Barcelonától számítottam volna szerződésre, de ez soha nem érkezett meg, a Real Madrid viszont hívott.
Egymás ellen soha nem játszottunk Spanyolországban, hiszen a testvérem idősebb korosztályokban szerepelt, de mindketten remek éveket töltöttünk két fantasztikus klubnál. A bátyám a Barcelonának, én a Realnak szurkolók azóta is, édesapánk szintén a Barcának, de ha megkérdeznéd, miattam azt mondaná, hogy mindkét csapatért odavan.
Nem sokkal később egy igazán meglepőt húztatok, amikor Japán felé vettétek az irányt. Ez hogyan történt?
A játékosok jellemzően idősebb korukban igazolnak Ázsiába, nos, én talán egész Japán legfiatalabb légiósa lehettem ekkor a magam 19 évével. A bátyám már hat hónapja ott játszott, és nagyon kellemes tapasztalatokról beszélt, amikor az ottani életről és futballról kérdeztem. De 25 évvel ezelőtt az apám is játszott már Japánban, és szintén jó tapasztalatokat szerzett, ezért én is úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a bajnokságban. Voltak jó momentumaim, de sérülések is hátráltattak. Talán nem ez volt a pályafutásom legjobb döntése, mégsem adnám oda senkinek az életemnek ezt a szeletét, hiszen nagyon sokat tanultam az itt eltöltött négy évem során.
A bátyáddal az északmacedónok Olaszország elleni, győztes vb-pótselejtezőjét a kispadról izgulhattátok végig. Milyen élmény volt ez a siker?
Macedónia történelmének az egyik legszebb pillanata. Őrült mérkőzés volt, a mérkőzés hajrájában sikerült győztes gólt szereznünk. Utána megkönnyebbülést érzett mindenki, a sikerrel megkaptuk az elmúlt években elvégzett kemény munka jutalmát. Egész életemben egy ilyen pillanatra vártam. Később aztán nem volt szerencsénk, hiszen a pótselejtező döntőjében Portugáliát nem sikerült legyőznünk.
Máskor egy olaszok elleni győzelemmel világbajnokságot lehet nyerni, most a kijutásra sem volt elég. Nem tartottad igazságtalannak?
Elképesztően nagy győzelmet arattunk, de a futball nem őrzi meg az emlékeket, csak az marad meg a történelemkönyvekben, hogy melyik csapatok jutottak ki a világbajnokságra. De az vitathatatlan, hogy Észak-Macedónia óriási respektet szerzett magának a futballvilágban ezzel a győzelemmel. Éppen ezért mégiscsak fontos és nagyszerű, hogy sikerült ezt a mérkőzést megnyernünk.
A mostani Eb-selejtezőn újra összekerültetek Olaszországgal. Ez a múlt tükrében jó hír?
Remélem, hogy jó hír. De természetesen megvan bennünk a tisztelet, szerények vagyunk, hiszen tudjuk, újra óriási kihívások előtt állunk. Mert nemcsak Olaszország tagja a csoportunknak, hanem még Anglia, Ukrajna és Málta is. Világklasszis válogatottak is vannak az ellenfeleink között, ezt jól tudjuk, de mindent beleadunk, hogy 2020 után újra ki tudjuk harcolni az Eb-részvételt, akár egy újabb, Olaszország elleni sikerrel.
Milyen esélyeid lehetnek az újabb válogatottságokra?
Nagyon remélem, minden nap ezért is dolgozom. A szövetségi kapitány dönt erről, de én próbálom megkönnyíteni a döntését azzal, hogy mindent beleadok. Ha a dolgaid jól alakulnak, előbb-utóbb meg kell érkeznie a meghívónak.
Mit érzel amiatt, hogy a bátyád, David távozott Debrecenből, így már nem vagytok egy klubcsapatban?
Természetesen szomorú vagyok. Elsősorban azért, mert nagyon szeretek egy csapatban szerepelni vele. Másodsorban pedig azért, mert szerintem
a bátyám egy igazán minőségi labdarúgó. Szerintem ő az egész NB I egyik legjobb középpályása.
Nagyon hiányzik.
Hogy érezted magad a tavaly novemberi Debrecen-Mezőkövesd (1-0) bajnokin, amikor egymás ellen játszottatok?
Nem ez volt az első alkalom, korábban Japánban is futballoztunk már egymás ellen. De ez most is egy nagyon különleges és szép pillanat volt, eszünkbe juttatja azokat az időket, amikor gyerekként, az utcán egymás ellen fociztunk.
Davidnak március 1-jén, az interjú elkészítésének az idejében van a születésnapja. Sikerült együtt megünnepelni?
Épp ez az oka annak, hogy most autóban ülök. Hiszen kedden elutaztam Mezőkövesdre, hogy megnézzem a Zalaegerszeg elleni kupameccsüket. Együtt, egy reggelivel ünnepeltünk, de hív a kötelesség, az edzések, hiszen a Debrecennek is kupamérkőzése lesz csütörtökön a Puskás Akadémia ellen.
A legutóbbi nyolc NB I-es mérkőzéseden hat gólt szereztél. Minek köszönhető, hogy ennyire jó formába kerültél?
Ebben az egész csapat és az edző remek munkája egyaránt benne van, de az is, hogy nagyon jól sikerült a téli edzőtáborunk. Nagyon jól vagyok fizikálisan, magabiztosabbnak is érzem magam, és nagyon ambiciózus vagyok, csakúgy, mint a klubom. Szerintem a téli szünet utáni mérkőzéseken sikerült is megmutatni, hogy képesek vagyunk felszabadult és eredményes játékra, én ehhez elsősorban gólokkal szeretnék hozzájárulni.
Nemrég szereztél egy gyönyörű, átemeléses gólt mintegy 25 méterről a Honvéd ellen. Ez a kedvenced a magyarországi találataid közül?
Nagyon szép gól volt, de nem ez a kedvencem.
Inkább arra gondolok vissza a legszívesebben, amelyiket egy fordulóval korábban, a Paks ellen szereztem a meccs 95. percében. Azzal sikerült megnyernünk a mérkőzést 2-1-re, ráadásul a saját közönségünk előtt. Esztétikailag nem volt annyira szép, de a fontossága miatt ez az eddigi kedvenc magyarországi gólom.
Mennyire érzed Debrecenben, hogy Dzsudzsák Balázs egy különleges labdarúgója az országnak?
Valóban, ahogyan mondod, ő nemcsak Debrecennek, hanem az egész országnak a meghatározó alakja. Fantasztikus a pályafutása, nagyon fontos tagja a Debrecennek, mindenki tisztában van azzal, mennyire varázslatos például a bal lába. De a mentalitása az, amivel rengeteget ad a csapatnak, és ennek köszönheti, hogy ennyire emlékezetes a karrierje. Mindent megtesz, hogy kihozza belőlünk a legjobbat, remekül motivál minket minden egyes nap.
A másodedzőtök, Dombi Tibor pedig egy rockegyüttes dobosaként is ismert. Volt már alkalmad megnézni élőben?
Még nem volt rá lehetőségem, de nagyon szeretném. Tibi is nagyon fontos része a csapatnak, nagyon tiszteljük azért, amit már eddig is tett a debreceni futballért. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire támogatja és szereti őt az egész város, ő is a szurkolók nagy kedvence. Mindenképpen rajta van a listámon, hogy elmenjek egy koncertjére!
Mi lehet a legnagyobb cél, amit elérhet idén a Debrecen?
Természetesen szeretnénk megnyerni a Magyar Kupát, de szerénynek kell maradnunk, látnunk kell, hogy minden egyes mérkőzés elképesztő fontossággal bír. Ha a bajnokságban két mérkőzést elveszítesz, akkor már a kiesés elkerüléséért futballozol. Viszont, ha nyersz zsinórban két-három meccset, akkor már a top helyezésekért is csatázhatsz. Remélem, hogy idén harcban lehetünk a dobogóért, bár tudjuk, hogy nehéz dolgunk van. Pláne most, hogy több fontos játékosunk megsérült.
Bár a vezetők gyorsan intézkedtek, komoly kapushiány volt pár napig a klubnál. Te kész lennél vészhelyzetben beállni a kapuba?
Természetesen, most azonnal kész lennék rá, bárhol segítenék a csapatnak, ahol csak tudok.
Ha szükség van rá, nagy örömmel felveszem a kapuskesztyűt.
De jó fiatal kapusaink vannak, akik képesek lesznek megoldani a problémát.
Ki a legjobb barátod a csapaton belül?
Mindenkivel jó kapcsolatban vagyok, különösen Christian Manrique-kel, akivel közös helyen lakunk, és mivel spanyol, közös nyelvünk is van.
Miért éppen 23-as mezben futballozol? Michael Jordan miatt?
Részben miatta, de Fernando Morientes is 23-asban játszott. Az egyik U19-es spanyol csapatomban ő volt az edzőm. Ő a példaképem.
El tudod-e képzelni, hogy akár hosszabb távon Debrecenben futballozz?
Abszolút. Úgy érzem, hogy a magyar bajnokságban a Debrecen az a csapat, amely a Ferencvárossal harcban lehet az elit pozíciókért. A DVSC nem is annyira régen még bajnoki címeket nyert, Európában is megmutathatta magát. Úgy gondolom, hogy szépen lassan visszakerülhetünk erre a polcra a szurkolóink segítségével. Remélem, hogy a drukkerek megértik, hogy ez egy folyamat, amíg újra elérjük ezeket a célokat. Szeretem a várost, a klubot, a körülmények fantasztikusak, úgyhogy miért ne lennék itt szívesen még évekig?