Az egyszeres válogatott középpályás 4 éves korában kezdett futballozni Debrecenben, klubja most méltatlan, és végül visszavont ajánlattal ebrudalta ki.
A szezon végeztével külföldi ajánlatról lehetett hallani a neved kapcsán, illetve arról, hogy te szíved szerint maradnál Debrecenben. Végül az NB II-es Kazincbarcikánál kötöttél ki. Hogy lett ez a történet végkifejlete?
Az ügynököm már hónapok óta dolgozott azon, hogy eldőljön a sorsom. A Kazincbarcika ajánlata júniusban érkezett. Voltak megkeresések az NB I-ből és Felvidékről, és közben persze folyt az egyeztetés a Debrecennel is, így nagyon sokat gondolkodtam a döntésen. Mikor a Barcika jelezte, hogy már nem tud tovább várni a válaszomra, elfogadtam az ajánlatukat.
Ha volt magasabb szintről is ajánlat, miért döntöttél az NB II mellett?
Valóban ez volt a döntés lényegi része, hiszen egy sportoló mindig alaposan átgondolja, ha lefelé vált osztályt. De szimpatikus koncepciót vázoltak fel számomra, és a családom szempontjából is megfelelő ez a lépés. A nagyobb gyermekem most megy iskolába, a kisebbik oviba, a feleségem pedig most megy majd vissza dolgozni. Mindenképpen olyan döntést akartam hozni, ami a közös életünk szempontjából helyes, és mivel Kazincbarcika nincs messze Debrecentől, ezt tartottam a legjobbnak.
A DVSC-vel való hosszabbítás miért esett kútba?
A klub egy méltatlan ajánlatot kínált nekem, amin szerettem is volna változtatni, de ebben nem voltak partnerek. Családi szinten nagyon kötődünk a klubhoz és a városhoz, így végül még ezt is kész lettem volna aláírni. Ám amikor ezt jeleztem a DVSC-nek, azt a választ kaptuk, hogy az itt töltött éveim iránti tiszteletből, illendőségből adták az ajánlatot, és nem hitték, hogy el fogom fogadni. Majd vissza is vonták.
Az nem meglepő, hogy léteznek ilyen ajánlatok, az már inkább, hogy egy klub ki is mondja, hogy pusztán illendőségből kínálta fel. Mit reagáltál, amikor ezt közölték veled?
Nem velem közölték, hanem az ügynökömmel. Már az ajánlat megérkezésének napján is nagyon nehéz éjszakám volt. Utána az is gyanús volt, hogy bár határidőn belül reagáltam e-mailben a klubnak, hogy kész vagyok aláírni, nem jött válasz. Másnap hívták fel az ügynökömet. Valóban finoman szólva is érdekes volt ez a lépés, én is értetlenül álltam előtte.
2010-ben kerültél a DVSC felnőtt keretéhez, ahol egy év fehérvári kitérőtől eltekintve eddigi karriered egészét töltötted. Milyen gondolatok cikáznak egy ilyen helyzetben egy klubikonként kezelt labdarúgó fejében?
Hirtelen lepörgött az a másfél évtized, amit a Loki felnőtt csapatánál töltöttem. Nagyon szomorúnak találom a helyzetet. Ki kell mondanom, a szeretett klubom, amelynél 4 éves koromtól futballoztam, megalázott. Ez a bánásmód bármelyik, 2-3 éve itt lévő légióssal szemben sem lett volna fair. Ha körbenézünk az NB I-ben, vagy akár más bajnokságokban, azt látjuk, hogy megbecsülik azokat a játékosokat, akik sokáig szolgáltak egy klubot. Tőlem ezt elvették. Biztos, hogy idő lesz, mire ezt megemésztem.
Szrdjan Blagojevics vezetőedzőnek mi volt az álláspontja, illetve a szerepe az ügyedben?
Hogy ő ez ügyben mit egyeztetett a vezetőséggel, azt nem tudom. Fű alatt hallottam annyit, hogy nem szán nekem fontos szerepet, más típusú játékosban gondolkodik a posztomon. De az egyeztetés nem vele folyt, amióta itt van, korrekt és jó munkakapcsolatban voltam vele.
A nem olyan régi Ripost-ügyet is beleértve?
Az egy kellemetlen eset volt, de gyorsan túlléptünk rajta. Egy bulvárlap egy másik bulvárlap által készített rövid interjúmból kiemelt egy választ, majd azt jóval agresszívebb színezettel tálalta. Akkor életemben először és utoljára megvettem az eredeti interjút közlő Bors magazint, és bementem vele az edzőhöz, megmutatni neki, hogy nem azt és nem úgy mondtam, mint ahogyan azt a Ripost tálalta. Megköszönte, hogy tisztázni szeretném vele a helyzetet. A cikkre pedig azt mondta, hogy meg sem akarja nézni, mert tudja, hogy működik a bulvár, és hisz nekem. Bár a sajtóban viszonylag nagy port kavart a dolog, mi gyorsan túlléptünk rajta.
A szurkolók kiálltak melletted, sőt egyenesen nekimentek a klubvezetésnek az eseted miatt. Feltételezem, hogy a DVSC mint klub továbbra is fontos számodra, de a szakítás csúnya lett. Összességben milyen érzésekkel hagyod magad mögött a Lokiban töltött éveket?
Nem ilyen távozást terveztem Debrecenből. Vannak emberek, akikben mérhetetlenül nagyot csalódtam. Az elmúlt fél évben az volt a kommunikáció irányomba, hogy minden rendben lesz a szerződésemmel. Bár más kárán már megtanultam, hogy az a biztos, ami le is van írva, de hittem az adott szóban. Hiba volt. Nem ismerem igazán mélyen a klubot vezető embereket, de szerintem nem biztos, hogy minden esetben átérzik a döntéseik súlyát. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy ilyen szurkolói reakciók érkeznek majd. Tudtam, hogy Debrecenben nagyon szeretik azokat a játékosokat, akik sokáig szolgálják a klubot, de ez a szintű támogatás meglepett, nagyon hálás vagyok érte.
Varga József hasonló pályát írt le a szezon folyamán, végül ő is Kazincbarcikán kötött ki. Ő olyan szerződést kötött a klubbal, amely arról is szól, hogy közép- illetve hosszú távon, játékoskarrierje után is számítanak a munkájára. Az esetedben van szó hasonlóról?
Úgy tudom, már a Józsi esete sem esett jól a debreceni szurkolóknak. A velem kapcsolatban érkező éles reakciók részben annak is köszönhetők, hogy fél éven belül újabb saját nevelésű játékossal bánt hasonlóan a klub. Ami a barcikai szerződésemet illeti, három évre írtam alá, ez kizárólag arról szól, hogy játékosként számít rám a klub. Szóban felmerült hasonló elképzelés, de egyelőre még nem kezdtem el az edzői tanulmányaimat. Amíg érzem magamban az erőt, addig labdarúgóként, a pályán szeretnék minél többet adni a csapatnak.
Balhé Debrecenben, a távozó Bódi szavait közleményben cáfolja a klub
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
