Rácáfolt az orvosokra, akik azt javasolták neki, inkább sakkozzon. Véber és Urbán lecsapott volna a lila kabriójára, doktori címet szeretne szerezni. Interjú.
Korsós György 14 évesen tulajdonképpen abbahagyta a futballt a sérülései miatt, később mégis 22 Bajnokok Ligája-meccsig és 33 válogatott találkozóig jutott. „Első és utolsó”-rovatunkban elmesélte, hogyan cáfolt rá az orvosokra, akik azt javasolták neki, hogy inkább sakkozzon. De beszélt arról is, mikor vágatta le utoljára a haját, és elárulta, hogyan reagált Véber György és Urbán Flórián, amikor meglátták a lila színű bogárhátúját Győrben.
Melyik volt az első meccs, amelyik a legnagyobb hatással volt rád?
A Rába ETO 4-3-as ferencvárosi győzelme. A Győr ezzel a mérkőzéssel lett bajnok 1982-ben. (Ki volt a kedvenc játékosod ebből a csapatból?) Hajszán Gyuszi, akinek teljesen kiismerhetetlen volt a játéka, sokszor az őrületbe kergette az ellenfeleket. Néha az alapvonalnál is kicselezett két-három játékost, mielőtt gólt rúgott.
Mikor rúgtad az első fontos vagy emlékezetes gólodat?
Az első NB I-es gólom a legemlékezetesebb számomra, amelyet 1994 tavaszán szereztem az MTK otthonában. Nem volt nagy gól, de annál fontosabb, legalábbis számomra, még akkor is, ha 2-1-re kikaptunk. Belsővel, kicsit stoplival értem a labdához, amely aztán bevánszorgott.
(Védő voltál vagy középpályás?) Balszélső voltam, de érdekes, hogy Magyarországon jobbhátvédként könyveltek el, pedig ezen a poszton nagyon keveset játszottam. Fiatalon belső, szervező középpályás voltam, de sokszor centert is játszottam, sőt védeni is szerettem, csak nem volt meg hozzá a megfelelő magasságom. Ausztriában eleinte jobbszélső vagy jobb oldali középpályás voltam, majd rájött az edző Grazban, hogy tulajdonképpen bárhol tud engem használni. (Bal lábbal is ügyes vagy?) Rengeteget kellett fejlesztenem a bal lábamat. Tizennégy évesen abbahagytam a futballt, mert volt két szilánkos belbokatörésem egy éven belül. Az orvosok azt javasolták, jobban járok, ha sakkozom, aminek annyire nem örültem. Több mint egy évet kihagytam, de a fejembe vettem, hogy mindenképp sportolni fogok. Sokat úsztam, kerékpároztam, futottam, szinte triatlonoztam, majd egy év kihagyás után
megállapították, a bal bokámnak maximum 70-75 százalékos lesz a mozgásterjedelme az eredetihez képest, így félig-meddig rokkant voltam.
De újra elkezdtem játszani saját felelősségre.
Mire költötted az első fizetésed?
Először tanulmányi szerződésem volt, amelynek egy részéből egy Levi’s övtáskát vettem. De már ekkor elkezdtem félrerakni az életem hátralévő részére.
Milyen volt az első autód?
Egy VW bogárhátú, lila színű kabrió, amelyet Véber Gyuri és Urbán Flóri is meg akart szerezni tőlem, amikor Győrben játszottak. Végül egy ügyvéd vette meg a lányának.
Az első kiló izmok hogyan jöttek fel rád Győrben?
Tizenhét évesen kerültem fel a győri első csapathoz, és tudatták velem, hogy mindenképpen magamra kell pakolnom néhány kiló izmot azért, hogy az NB I-ben ne nyomjanak el. Táplálékkiegészítőket szedtem, B-vitaminkúrát alkalmaztak rajtam, mégsem maradtak meg rajtam az izmok. De amikor 21 évesen harmadszor is megműtötték a bokámat, autodidakta módon edzeni kezdtem két-három hónapon át, és sikerült felszednem négy-öt kiló izmot. Így később ezzel már nem is volt problémám.
1997-ben őszi első volt a Győr. Végül miért nem ért fel a csúcsra?
Mi is kicsit meglepődtünk, hogy olyan jól sikerült az ősz, a klub nem is nagyon tudta tartani a lépést a prémiumok kifizetésével. De nem ez volt a probléma, hanem, hogy Bicskei Bertalanból szövetségi kapitány lett 1998 elején, majd az Újpest elleni mérkőzésünk volt a fordulópont. A lilák utána megnyerték a bajnokságot, mi pedig a negyedik helyen végeztünk.
Miből jöttél rá először, hogy – ahogyan te fogalmaztál – itthon csúnyán átvertek azok, akik futballozni tanítottak?
Csalódott voltam, amikor megjelentek ezek a sorok, merthogy nem nyilatkoztam ilyet. Mindössze annyit mondtam, hogy három hónap alatt olyan dolgokat is megtanultam Ausztriában a labdarúgásból, amiket itthon senki nem mondott el nekem. Ivica Osim volt az az edzőm, akire a legnagyobb tisztelettel nézek fel, de az összes edzőmnek köszönhetek valamit.
Melyik Bajnokok Ligája-meccsedet tennéd az első helyre a huszonkettőből?
A valaha volt legemlékezetesebb meccsemet a Galatasaray otthonában játszottuk a Sturm Graz csapatával a Bajnokok Ligája csoportkörének az utolsó fordulójában. A győztes biztosan továbbjutott volna, ennek megfelelően nagyon parázs mérkőzést játszottunk egy őrült publikum előtt. Vérre menő csata alakult ki, 90 percig derék- és torokmagasságban repkedtek a stopliscipők. A két kispad megindult egymás felé a mérkőzés vége felé, arra gondoltunk, hogy itt most lesz egy jó kis tömegverekedés, de pont az ellenkezője történt. Az ellenfelek elkezdték ölelgetni egymást, mivel a másik meccs vége döntetlen lett, a miénk is 2-2-re állt, így a két pályán lévő csapat állt továbbjutásra.
A háborúból béke lett, mindkét csapat visszavonult, hátul passzolgatott, a játékvezető nem is értette, mi történik.
A szállodánkban utána egy hajnalig tartó mulatságra került sor a törökökkel, és utána többször is játszott még egymással barátságos meccset a két klub, olyan jó lett a viszony.
Mi jut eszedbe elsőként grazi csapattársadról, Szabics Imréről?
Egy fiatal, szeleburdi, bohém srác érkezett Grazba. Még csak fél éve volt az NB I-ben, de az egy nagyon jó fél év volt. Az elnök kérdésére mondtam is, hogy nagy potenciál van benne, igazolják le. Ketten voltunk magyarok, egymásra voltunk utalva, amiből egy igazi barátság jött ki.
Mi volt az utolsó gondolatod, amikor eljöttél a görög Skoda csapatától?
Hál’isten, megszabadultam ettől a közegtől. Ez volt a pályafutásom egyetlen, átigazolással kapcsolatos rossz döntése. Rányomta a bélyegét a további pályafutásomra. Három évre írtam alá, de három hét után már könyörögtem a menedzseremnek, hogy valamit találjon ki, mert ez nem fog működni hosszú távon. Öt és fél hónap alatt három edzővel dolgoztam együtt, és rengeteg sztorim van, hogyan nem működött a csoportdinamika. (Egyet el tudnál mesélni?) Amikor megsérült a jobb bokám, totálisan félrekezelték.
Meccs után teletömtek gyógyszerrel, majd jött a két gyúró. Az egyik szobafestő-mázoló volt, a másiknak pedig szatócsboltja volt. Az egyikőjük kettévágott egy lilahagymát, és rátette a bokámra, majd egy vödör jeget hozott az étteremből, hogy tegyem bele a lábam három percre.
De fél perc után már éreztem, hogy szétfagynak a sejtjeim. A sérülésnek köszönhetően sikerült kiharcolnom, hogy felbontsák a szerződésemet közös megegyezéssel, bár az elnök azt mondta, el fog tüntetni a futballtérképről. A sérülésemről kiderült, azonnal műteni kellett volna, utána másfél évig nem is tudtam futballozni. Később az Austria Wien második csapatához igazoltam, és csapatkapitányként hidat kellett alkotnom az edzői stáb és a csapat között, remek időszaka volt ez a pályafutásomnak, itt jött meg a kedvem az edzősködéshez. Később játékosedzőként kétszer is bajnokságot nyertem az osztrák alacsonyabb osztályban. De amikor megszületett a harmadik gyerekem, úgy döntöttem, nem szeretnék tovább ingázni. Ekkor jöttem haza Magyarországra a győri DAC-hoz, pedig ekkor még az NB III-ból is kerestek. De nem akartam többet utazgatni, a DAC pedig öt percre volt biciklivel.
Milyen emléked van a Bácsa színeiben lejátszott utolsó meccsedről?
2017-től 2021-ig itt is játékosedzőként szerepeltem, bár az elnökkel volt egy megegyezésem, hogy ha már edző leszek, ne nagyon tegyem magam előtérbe játékosként, mint tette ezt egy korábbi játékosedző. 2020 őszén volt az utolsó mérkőzésem, amelyről akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó. 2021 tavaszától klubigazgatóvá léptem előtt – máig is az vagyok -, és így eltávolodtam a szakmai munkától.
Mracskó Mihályt kérdeztük, mikor vágta le utoljára a bajuszát, így te sem úszhatod meg a kérdést. Mikor volt utoljára rövid a hajad?
Négy-öt évente meguntam, és ilyenkor nem átmenetek voltak, hanem levágattam nullás géppel. Ilyen volt 2004 tavaszán, majd 2009-ben utoljára. De alapvetően szeretem a hosszú hajat.
Mire gondoltál a 2000-es magyar-olasz vb-selejtező (2-2) utolsó percében, a lefújás előtt?
Hogy minél hamarabb legyen vége, mert jó az eredmény. (Kivel cseréltél mezt?) Alessandro Del Pieróval. 2005-ben a Rapid Wiennel játszottunk a Juventus otthonában, és a meccs után újra vele cseréltem, emlékezett rám, meg is jegyezte, hogy korábban hosszabb volt a hajam.
Mit tanítottál utoljára az egyetemen?
Jelenleg négy tantárgy oktatásában veszek részt a győri Széchenyi István Egyetem Sporttudományi Karán. A Motorikus képességek, Humánbiológia, Sportfiziológia gyakorlat tantárgyakat párban oktatjuk, ami pedig csak az én tantárgyam, az Sportjátékok 3 néven fut. Ez a labdarúgás.
Az OTDK-s különdíjad („A mindennapos testnevelésben részt vevő, valamint az amatőr és az elit akadémiai futballképzésben részesülő 14 éves fiúk fiziológiai jellemzői”) az utolsó nagy elismerésed, vagy szeretnél még tovább menni?
Azért is jöttem át főállásban az egyetemre, mert
szeretnék doktori iskolában továbbtanulni.
Most igyekszünk összerakni a kutatási témát április közepére, majd utána fogok jelentkezni. Így szeptembertől elvileg már a Széchenyi Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájába fogok járni.
Mi az az utolsó nagy tett, amit még mindenképp szeretnél elérni az életedben?
Jó lenne doktori címet szerezni, de az még jóval odébb van. A futballt illetően UEFA B edzői végzettségem van, és terveim között szerepel, hogy magasabb fokozatot szerezzek.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
