Dúzs Gellért Budafokon építené magát újra.
Az utánpótlásban eltöltött időszakkal együtt kilenc évig volt a Budapest Honvéd labdarúgója Dúzs Gellért. A most 22 éves kapus Kispesten vált NB I-es labdarúgóvá. Ugyanitt lett az U21-es válogatott tagja. A kispesti tulajdonosváltás azonban nem kedvezett a játékosnak, aki addig élvezte a bizalmat, a szurkolók pedig szerették. Nem így tervezte tehát, idén mégis váltania kellett. Dúzs a szintén NB II-es Budafokhoz igazolt kölcsönbe, hogy újraépíthesse magát. Ügynöke szerint ugyanis a szakmai inkompetencia áldozatává lett ügyfelét az NB III-ba küldte volna a Honvéd vezetése. Később pedig fizetett volna azért a kispesti klub, hogy ne védjen ellenük. Interjú Papp Bencével, a BePro Career Agency tulajdonos-ügyvezetőjével.
– Kezdjük a legfrisseb dologgal, ami pikánsabbá teszi ezt a klubváltást: Honvéd-Budafok meccsel indult a tavaszi szezon. Október 31. után Dúzs Gellért újra a Bozsik Arénában lépett pályára, de már ellenfélként. Hogy élte meg a mérkőzést a játékos? Beszéltetek erről?
– Gellért rendkívül felkészült és kiváló hozzáállású játékos. Egyetemet végzett, de nyilván mindenkinek aki a nevelőegyesülete ellen lép pályára, különleges érzései vannak. Ebben rendkívüli módon segítette őt a Honvéd szurkolótábora, akik az élvonalban már a debütálásán harsogták: Dúzs, Dúzs, Dúzs. Elképesztő volt megélni mindezt, főleg az őszi események tükrében.
– 10-es skálán osztályoztátok a teljesítményét?
– Ezt tegye meg nyugodtan a szakmai stáb. Mi a mentális oldallal és az előmenetellel foglalkozunk elsősorban.
– Gellért 22 éves, közel 70 NB-s felnőtt meccse van a Honvéd színeiben. Ott lett NB I-es és U21 válogatott futballista. Minden amellett szólhatna, hogy ő védjen nevelőegyesületében. Hogy jött mégis a kölcsönszerződés gondolata?
– Valóban, annak ellenére, hogy korábbi kapusedzőjén, Vereckei Dánielen és Domján Norbert játékosmegfigyelőn kívül az utánpótlás-éveiben szinte senki sem bízott benne Kispesten. Ő akkor is teljes erőbedobással állt bele a mindennapokba, miként azt teszi nap mint nap.
– Mióta érlelődött benne, hogy megoldás lenne a klubváltás? Már nyáron is lehetett olyan információkat hallani, hogy ügyfeled kényszerpályára került Kispesten.
– Nem titok, hogy már a debütálása évében voltak ajánlataink. A kiesést követően ugyanakkor a klub az értékei megtartása mellett döntött. Rendkívül magas, irreális árat szabtak meg. Gellért első számú kapus volt, teljesítménye önmagáért beszélt, télen és nyáron is voltak érdeklődök. Számításaim szerint tavaly 12 pontot hozott a Honvédnak, nélküle már tavaly az NB III-ba kerültek volna. Majd jöttek a változások Kispesten. Egy tulajdonos-váltás nem mindig megy zökkenőmentesen. Mármint a napi teendők menedzselése kapcsán, sajnos Gellért ennek az áldozata lett. 2024 nyarán ismét konkrét lehetőségei voltak a váltásra, de felelős döntéshozó nélkül zavar volt a klubban, és ennek esett áldozatául.
Méltatlan helyzetbe került az első bajnoki mérkőzés előtt, ahol a kapusedző közölte vele, hogy ebben a szezonban nem nagyon fog védeni a fiatal szabály miatt. Ez szerintem vállalhatatlan.
Sajnos tipikus eset az övé a rossz klubmenedzsment káros hatásait kiemelve, amikor egy klub eltékozolja az értékeit. Arról nem is beszélve, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le egy olyan játékos lelkében, akinek az egész családja tradicionálisan Honvéd-szurkoló. És mikor 14 évesen Salgótarjánból elindulva csatlakozott a Budapest Honvédhoz, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy álma vált valóra. Egy menedzsernek nem csak akkor kell feltűnnie, mikor megy a szekér. A mi munkánk pontosan ilyen helyzetekben sajnos sokkal fontosabb.
Gellért értéke a magyar futballnak, de ha nem vagyunk kemények és nem állunk ki érte, akkor a klub az NB III-ba küldte volna.
Dráma Kispesten: tulajdonosváltás, kupagyőzelem, most pedig már az NB III réme fenyeget
– Idén, amikor ténylegesen megtörtént az aláírás Budafokra, mik voltak bennetek az első gondolatok?
– Felüdülés, annak ellenére, hogy a Honvéd fizetett volna azért a Gellértnek, hogy ne védjen ellenük az első fordulóban. Bár úgy tudom, hogy a legnagyobb Honvéd-szurkolóknak sem tetszett, hogy nem a saját kapujukat védi. Budafokon egy rendkívül ambiciózus, hozzáértő közegbe került Gellért. Véleményem szerint ami Budafokon történik, az NB II iskolapéldája kellene, hogy legyen: fiatal ambiciózus edző, sportigazgató, komoly tudással és tapasztalattal bíró klubelnök, fiatal, családias közeg, amely értéket teremt a magyar labdarúgásnak. Ezt nem csupán azért mondom, mert még az ókorban én is eltöltöttem ott fél évet.
– Kispestre visszatérve: hogy alakulhatott ki ez a szituáció? Odáig érthető, hogy az azóta Paksra szerződött Gyetván Márkkal számoltak Fórizs Sándorék (a Honvéd sportigazgatója), de aztán változtak a dolgok. Előbb Tomás Tujvel került vissza a kapuba, majd karácsony előtt érkezett Rácz Gergő. Gondolkodtatok ezen?
– Én nagyon tisztelem a Honvédot, szerintem számos kiváló szakember került nemrég az akadémiára. Elit akadémián és klubmenedzsmentben eltöltött éveimet csak most egyenlíti ki az ügynöki tevékenységem. Így több mint 10 éves tapasztalatom kapcsán merem bátran kijelenteni, hogy jó páran elfelejtik, hogy a klub legnagyobb értéke a játékos. Ez így volt, van és lesz.
Nem mellesleg egy klub akkor működik jól, ha rend van, tiszták a döntéshozatali viszonyok és van egy stratégiája, víziója, filozófiája a benne vezető szerepet vállalókkal együtt. Ezek teljes hiányának lett az áldozata Gellért ősszel.
– Amikor ősz elejétől fogva újra ő védett, visszafordíthatónak tűnt a dolog?
– Őszintén szólva, nálam már a nyári tárgyalás során eldőlt, hogy Gellértnek nincs jövője a Honvédnál, és azon dolgoztunk, hogy tudjunk továbblépni, Ezt alátámasztotta az is, hogy nagyon kevés volt a kommunikáció a klub részéről Gellért irányába. Nyilván profi labdarúgóról beszélünk, akit nem kell minden döntésbe bevonni. De mint korábban említettem, a játékos érték, akivel foglalkozni kell akkor is, ha hétvégén nem rá esik a választás.
– Volt egy Paks elleni 5-1-es kupafiaskó, azután történt a váltás a kapuban. Ha az nincsen, másként alakulnak a dolgok?
– Úgy gondolom, ez egy folyamat vége volt, de szívesen belemegyek szakmai elemzésbe is, ugyanis kollégáimmal természetesen ezen aspektusból is vizsgáljuk a játékosaink teljesítményét. Iskolapéldáját láttuk a teljes szakmai ballépéseknek. Ennek legjobb bizonyítéka volt a Szentlőrinc elleni hazai mérkőzés. Az oldalvonal mellől kb. 50 méterre, a Honvéd kapujától végzett szabadrúgást a vendég csapat, és a Honvéd védelme a 11-es ponton húzta meg a vonalat! Esélyt sem adva a kapusnak, hogy az így létrejött kapuhoz közeli zűrzavarban lehúzhassa a labdát. Sajnos ez visszatérő hiba volt, amin többszöri jelzésre sem változtattak. Két perccel később, ugyanez a helyzet, csak a másik oldalon: a szentlőrinci védelem meghúzta a vonalat kb. 25 méterre a kaputól, és Gyurján Marci kapusunk senkitől sem zavartatva magához vette a beívelt labdát, mert a legközelebbi játékos 15 méterre volt tőle. Ez csak egy példa, de nem csoda a tabellán elfoglalt pozíció, egyik klub részéről sem.
– Hogy esett a választás a Budafokra? Fix helyet talán ott sem ígértek Gellértnek…
– Fix helyet senki sem ígér, de ahol tisztában vannak a játékosban rejlő potenciállal, megfelelő a szakmai munka és lehetőség nyílik együttműködni, ott lehet tovább fejlődni. Ez Budafokon megtörtént. Nyilván egy kicsit szenzitív volt a helyzet, ugyanis Auerbach Martin személyében volt kapusunk Budafokon, de őt Szentlőrincre el tudtuk vinni, pont egy harmadik kapusunk, Gyurján Marci mögé. A kapuskeringő mindhárom résztvevője a nap végén a karrierjük aktuális státuszában a legjobb helyzetbe került.
– Őszintén, válogathattatok egyáltalán? Az ember azt is gondolhatná, hogy egy magyar up válogatott kapus több megvilágításból is értéket képvisel. Akár az NB I-ben is…
Értéket képvisel, ez valóban így van, de sajnos a Honvéd-vezetés elértéktelenítette, nekünk most ezt kell visszaépíteni Budafokkal közösen. Voltak más lehetőségek is, de mint korábban említettem, Gellért helyzetében télen a Budafok volt a legjobb választás.
– Hol látjátok őt 25 éves korában? Mi lehet ebből a karrierből?
– Gellért élvonalbeli kapus, nemzetközi mentalitással és lábjátékkal. Biztos vagyok benne, hogy a magyar futballnak nagyon sokat fog tudni adni.
