Szakmailag nem indokolt a létezésük, kiölik a foci szeretetét a játékosokból - vélekedik a BVSC sportigazgatója.
Kisteleki István, a BVSC sportigazgatója és korábbi MLSZ-elnök kemény kritikát fogalmazott meg az NB1.hu-nak adott interjújában a magyar futball akadémiai képzéséről. Az NB II-es bajnokság utolsó öt mérkőzésén társedzőként tevékenykedő Kisteleki szerint az akadémiai rendszer elavult és nem emberbarát, és az onnan kikerülő játékosok nem igazi futballisták, mivel nem szeretik a sportágat. Arról is beszélt, hogy a zuglói csapatnak végül milyen változtatással sikerült kivívnia az NB II-es bennmaradást, és Marco Rossi sikereinek a titkát is megpróbálta megfejteni.
Ha év elején valaki azt mondja, ilyen lesz a szezon, így marad benn a BVSC, aláírja?
Nem (nevet). Ennél jobbra gondoltam.
Miért?
Mi voltunk az egyetlen NB III-as csapat, amelyik fel tudott jutni. Egyedül mi tudtuk kiharcolni a feljutást az osztályozón, de ennek a léte sem volt már nagyon jó, mert így később ért véget számunkra a szezon. De legfőképp, így később tudtuk meg, hogy NB II-ben vagy NB III-ban folytathatjuk-e. És mire kiderült, hogy a másodosztályba kerültünk, addigra már az idő haladt, nehéz helyzetben voltunk minden szempontból. A játékosok szerződését is rendezni kellett volna, meg hát mégiscsak NB III-asok voltunk.
Nem akarom az NB II nyakába varrni, de ez kőkemény volt. Plusz ami nehezítette minden csapat dolgát, hogy négy csapat esett ki. Ez így együtt nem tűnt nagyon könnyűnek. És ez így is indult.
Elkezdődött a bajnokság, az edzőnk Urbán Flóri volt, aki amúgy remekül teljesített az előtte való évben.
„Akik nem ismernek, azt hiszik, borzalmas ember vagyok” – interjú Urbán Flóriánnal
De ez az NB II kicsit megfogta a csapatot. Az első meccset megnyertük a Haladás ellen, de utána szembekerültünk olyan riválisokkal, amelyek már igazi NB II-es csapatok voltak, és jó pár mérkőzés nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Aztán jött egy vegyes felvágott, nem volt edzőnk (megbízott vezetőedzőként Kincses Ádám ült le a kispadra – a szerk.), de ez az időszak nem volt sikertelen, hiszen a kiesési zóna fölé kerültünk.
Ekkor mégis újabb változtatásra szánták el magukat.
Tavasszal Szekeres Tomi lett az edző, aki remek barátom és jó munkatársam volt, de egy kicsit nehezebben alkalmazkodott ehhez a feladathoz. Emiatt nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, a vonal alatt voltunk, és ekkor már senki semmi esélyt nem adott nekünk, azt mondtuk, ez így nem lesz jó. Ekkor húztunk egy merészet, újra Kincses Ádám lett az edző, én pedig a napi munkában is segítettem. Nem leszek álszent, minden edzésen ott voltam, mindegyik gyakorlást közösen vezettük.
Az utolsó öt hétben minden percet a pályán töltöttem, és nagyon jól összeraktuk a csapatot. Létrehoztunk gyorsan egy olyan rendszert, amellyel eredményesek tudtunk lenni az NB II-ben. Védekezéses labdarúgásból induló gyors támadások, nyertünk gyorsan két mérkőzést, és utána is nagyon jól játszottunk. A bajnok Nyíregyházától csak egy peches góllal kaptunk ki – bár peches gólok nincsenek, de mindenesetre hibáztunk a 93. percben. Ezek után az utolsó két döntetlen kellett még a biztos bennmaradásunkhoz, ezt a csapat hozta.
Sőt, mivel a Pécs nem nyert a Szeged ellen, az utolsó körben a Honvéd ellen egy vereséggel is NB II-esek maradtunk volna. De nem szerettünk volna a Pécs kárára bennmaradni, a saját erőnkből akartuk megtartani a másodosztályú tagságot. Ez pedig sikerült is (a BVSC a Pécs mellett a Haladást is megelőzve végül 13. lett, de a szombathelyieket licencproblémák miatt kizárták, helyükre egy harmadosztályú csapat érkezik majd – a szerk.). Nagyon vegyes volt ez az év. A tavasz vége viszont nagyon szép volt, hiszen ha így szerepeltünk volna egész évben, talán az első hat közelébe is odaérünk.
Mi történt április végén, amikor a Kincses, Kisteleki duó szakmai irányításával négy vereség után rögtön nyert kettőt a csapat?
Lényegében a második meccsen, Kozármislenyben vívtuk ki a bennmaradást. A csapat ott nagyon-nagyon jót focizott, remek taktikát dolgozott ki Ádám, igencsak motivált volt a társaság. Jelentős hangulati változást láttam a játékosokon, felszabadultan és nagy felelősségérzettel fociztunk. Jó volt nézni a csapat gyors fejlődését, hogy egy-két hét alatt ilyen gyorsan változtatni tudtunk. Ez nekem is meglepetés volt, mert a siófoki vereség után már mindenki eltemette a csapatot.
Izgalmas hajrá az NB II-ben: a Honvéd beleköphet a BVSC levesébe
Flórival biztosan nem sikerült volna a bennmaradás?
Ezt már nem tudom megmondani. Flórit szeretem, mindig jó viszonyban voltunk, soha semmiféle problémán nem volt vele sem játékosként, sem edzőként. Ez most így alakult, nem hiszem, hogy erről nagyon sokat kellene most még beszélni.
Kincses Ádám edző még csak 36 éves, milyen jövő várhat rá? Ön milyen edző volt 36 évesen?
NB I-es edző voltam már a Vasasnál. Biztosan lett volna mit tanulni, mert ebben az edzői szakmában még most, 71 évesen is minden nap tanulok. Hogy valaki mit tud a labdarúgásról, az egy dolog. A pedagógia, a pszichológia, a csapat kialakítása is kulcsfontosságú az edzői tudás mellett.
Sőt, míg korábban 30 százalék pedagógiai és 70 százalék szakmai munka kellett a boldoguláshoz edzőként, ez ma 70 százalék pedagógia, motiváció, és 30 százalék csak maga a futball. Azok a játékosok, akik felnőttek egy bizonyos rendszerben – amelyet egyébként rendkívül rossznak tartok -, be vannak egy bizonyos rezervátumba zárva, és a tudásuk, illetve az emberi jellemük is nagyon-nagyon nehezen fejlődik. Mi ebbe ütköztünk bele, és ez nem Urbán Flóri vagy Szekeres Tomi hibája, hanem a magyar labdarúgás legnagyobb problémája.
Az akadémiákból kijövő játékosok nagyon egysíkú és idegrendszerileg rendkívül gyenge játékosokká válnak. Holott minden lehetőségük meglenne arra, hogy nemzetközi szinten is jó futballistákká váljanak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta akadémiai képzés elavult, rossz, és nem emberbarát. Nem tudnak egyéniségek kijönni onnan, és emiatt egysíkú a magyar futball. Ezen kellene hatalmasat változtatni, de ehhez nagyon-nagyon jó edzők kellenének, akik ténylegesen értik ezt a szakmát. Az egyéniségek nem tudnak kifejlődni, mert nem hagyják őket, és olyanok lesznek, mint Az ember tragédiájában a falanszter-szín, ahol mindenki széklábat akar faragni, ahelyett, hogy alkotna. Ez sajnos az egész labdarúgásunkra rányomja a bélyegét. Ha ezen nem változtatunk, akkor nem fogunk tudni minőségileg előrelépni.
A négy vereség után tehát úgy érezték Kincses Ádámmal, hogy ezen a téren van tennivaló?
Az emberi oldalt tekintve igyekeztünk többet adni a játékosoknak. Nem kell óriási dologra gondolni, de más alapokra helyeztük át a felkészülést. A döntést rábízom a játékosra, ő döntsön minden szituációban. Én adok hozzá variációkat, de a döntést neki kell meghoznia, és övé a felelősség. Ha ez megvan, akkor a tehetségek fejlődnek, ki fognak alakulni olyan játékosok, akik rendkívül jó labdarúgók lehetnek. Ezen a téren minden potenciál megvan a játékosainkban.
Akár példát is tudna mondani?
A kapusunk, Csenterics Adrián is ilyen, akit az MTK-tól kaptunk meg kölcsönben. Meggyőződésem, ha ő abban a rendszerben dolgozna, amelyben mi most fejlesztettük őt szakmailag, akkor – és lehet, most nagyot mondok – világklasszis kapussá válhat. Mert emberileg rendben van száz százalékig, azt képviseli, amit én is képviselek. Nem azért, mert én nagyon jó vagyok, hanem, mert én azt mondom, a szabad döntéseket a játékosra kell bízni.
Ha fejlődik, akkor egyre jobb játékos lesz, de ha nem, akkor sem nyesem vissza, hogy falanszterben futballozzon. A labdarúgás érzelmi játék, amelyet nagyon kell szeretni, és amikor ezek a játékosok elkezdenek futballozni, akkor igenis érzik ezt a szeretetet. De az akadémiákban a játékosok nagyon-nagyon le lettek nyesve. Nincs meg az öröm a futballjukban. Én azt mondtam a játékosaimnak a mérkőzés előtt, hogy ha egy dologban tudtam nekik segíteni – meg lehet erről őket is kérdezni -, a foci szeretetében, akkor arra nagyon büszke vagyok. Élvezték a focit, az edzéseket, hogy együtt vagyunk, és ez nagyon nagy dolog. A futball erről szól, nem arról, hogy bójától bójáig fuss. Ha csak ezt teszik évekig, akkor nem fognak tudni futballozni.
Lehet ennek köze ahhoz, amit említ, hogy sok-sok magyar játékos elmegy külföldre, aztán hazakullog?
Meggyőződésem, hogy ez az oka. Sokkal több tehetségünk van és sokkal több potenciál van a játékosokban, szerintem a felét nem hozzák ki magukból, mint amennyit kihozhatnának. Ez a magyar bajnokikon, az NB II-ben is így van, a rossz beidegződések miatt a játékosok félnek futballozni. Pedig ez volna a legszebb része a sportnak, a szép játék.
Vagy ott van Varga Barnabás esete, akit 27-28 éves koráig egyetlen edző sem vett észre, míg most az Eb-re készül a Fradi kulcsembereként.
Van benne valami, amit ön pedzeget, hogy Varga Barna nem egy tipikus játékos volt. Senki nem akarta nagyon észrevenni. „Nem biztos, hogy jó ez a játékos nekünk, aki nem azt csinálja, amit kérünk” – gondolhatták az edzők, miközben Varga élvezte – volna -, amit a kapu előtt csinál. Ilyen játékosokra lenne szükség, és nemcsak csatárposzton, hanem jobbhátvédben, a pálya minden területén egyaránt. Jó látni játszani az ilyen labdarúgókat. Futballozik nálunk a DVSC-től kölcsön egy nigériai játékos, David Nwachukwu, 19 éves, és azt mondom, hogy ő minden olyat csinál, amit a magyar játékos nem csinál meg. Cseleket, elindulásokat, visszapasszokat, befejezéseket, mosolyog, és jól érzi magát.
Nálunk a játékosok ökölbe szorított kézzel, vicsorogva futballoznak. Lelkileg tönkreteszik a futballistát, mert valami olyat várunk tőle, amit sohasem tanítottunk meg neki. Most úgy látom, a mi játékosaink kezdenek úgy futballozni, amiről beszéltem.
De néztem a Honvéd játékát, remek futballistái vannak Kerezsitől kezdve Krajcsivicsig, öt-hat olyan labdarúgó, akit öröm nézni. Bennük nagyon-nagyon sok van, ha a klubnál emberileg is úgy állnak majd hozzájuk, hogy létrejöjjön a megfelelő, a profi sporthoz szükséges keverék. A kispestieknek a látottak alapján szárnyalniuk kellene a pályán, és örömmel futballozni.
Az akadémiák esetében más is látja az ön által említett problémát?
Meggyőződésem, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség legmagasabb szintjén is látják ezt a problémát. Annak nagyon örülök, hogy létrehozták a Tehetség Központ nevű programot, amelyet az MLSZ koordinál, és mi is sok támogatást kapunk, mert a BVSC is a részese ennek. Az MLSZ szerintem kissé elszakad az akadémiáktól, a szövetség számára nem perspektíva az akadémia. Ez jelen pillanatban üzleti kérdésként szerepel, és abban szerintem nem rossz.
Most sokan fognak haragudni, amit mondok, de nyugodtan leírhatja. Szakmailag nem indokolt az akadémiák létezése az én meggyőződésem szerint. Nem tudják azt a funkciót betölteni, amiért létrejöttek. Nagyon jó szándékkal megalakították, megszervezték őket, de nem tudnak igazi futballistákat nevelni. És ez egy szakmai kérdés, már nem a pénz játszik benne szerepet, hanem a foci szeretete és a tudás.
A BVSC erőnléti edzője, Dudás János most jött haza egy három hónapos hoffenheimi tanulmányi útról. Elküldtük, hogy tanulmányozza a németországi futballmintát, ő pedig azzal jött haza, hogy Hoffenheimben homlokegyenest mást csinálnak, mint Magyarországon. Ott nevelik a játékosokat, és semmi közen nincs ahhoz, amit itthon tapasztalhatunk. Pedig a magyarországi akadémiáknak jobb lehetőségeik vannak, mint a Hoffenheimnek. Ott csak a teljesítmény számít, nálunk nem. És ez egy óriási különbség, hiszen a futball egy profi sport. Teljesíteni kell minden nap, teljes erőből. Magyarországon az emberi oldallal, a motivációs tényezőkkel vannak a legnagyobb problémák, a magyar akadémiákon nem érvényesül a felkészítésnek ez az oldala. Olyan játékosok jönnek ki az akadémiákról, akik nem szeretik a futballt. Így lehetetlen minőséget előállítani.
El tudja képzelni, hogy a BVSC-kispadon az NB II-ben maradást kiharcoló Kincses, Kisteleki duó folytassa a munkát?
Nekem nem is az volt a siker, hogy bennmaradtunk. Hanem az a munka, amit öt hétig végeztünk. Rávilágított 71 évesen arra, hogy milyen dolgokat hagytunk ki a futballból. És ebben most magamat is ugyanolyan hibásnak érzem. A magyar mentalitás nem működik a mai futballban. Sok minden változott az elmúlt időszakban, ezt igyekeztünk beilleszteni a felkészítésbe, és ez nagyon jól sikerült. Remekül dolgoztunk együtt Ádámmal, már az edzői szobában olyan hangulatot alakítottunk ki, hogy a pályaedzők is örömmel jöttek minden edzésre. Nagyon jó barátságot és munkakapcsolatot építettünk föl, és ez nagyon fontos. A foci nem egyéni sportág, hanem 20-30 ember közös munkájának kell eredményesnek lennie. Ez sikerült, ennek sokkal jobban örülök, mint annak, hogy bent maradtunk négy vagy két ponttal. Ez az örömérzés végig kísért az öt hét alatt, szinte megfiatalodtam.
Ezek szerint szeretné folytatni a társedzősködést?
Én azt mondtam, az öt hetet csináljuk végig. Most is a BVSC-be megyek, 17 órakor lesz egy megbeszélésem Veres Tiborral (a Wallis-csoport tulajdonosa), aki hihetetlenül jó partner. Olyan gondolatokat és nyitottságot ad az embereknek, amit nem is tudom, a magyar fociban valaha tapasztaltam-e. Nagyon profi, valódi jó vezető és tulajdonos.
Van esély arra, hogy a Wallis ne csak támogató, hanem tulajdonos is legyen a BVSC-nél?
Ebbe én nem akarok beleszólni, én nagyon jóban vagyok vele, naponta legalább négyszer-ötször beszélünk. Neki kell eldönteni, hogy milyen célokat állít fel, és ahhoz milyen eszközöket biztosít. Kevés helyen mondható el, hogy a főtámogató az edzéseket látogatja, és ő nem azért járt a gyakorlásokra, hogy ellenőrizzen. Igazi, jó vezetőként beszélgetett a játékosokkal, az edzőkkel. Engem is a mérkőzések előtt három-négy-ötször felhívott, érdeklődött, hogyan csináljuk a dolgokat, milyen motivációs tényezőket használunk. És ő is látja, hogy egy igazi alkotó csapatot hoztunk össze, és ez a része nagyon tanulságos az évnek. Egyedülálló, amit ez a hat-nyolc ember összerakott, azt gondolom, hogy ezt csak a BVSC-ben lehet megcsinálni. Ez erre egy csodálatosan alkalmas terep.
Nem dőlt még el, hogy Kincses Ádámra rábízza-e az edzőséget a klub?
Nem tudjuk biztosan, hogy mi lesz. De páron belül kiderül, hogy mit szeretne a klub, mit szeretne Veres Tibor. Lesz egy kis stadionrendbehozás, hogy jobban nézzen ki a pálya. Nem stadionépítés, ne ijedjen meg senki! Csak kicsit helyre rakjuk, hogy rendezettebb legyen, megfelelő az NB II-höz. Ha ebben megállapodunk Veres Tiborral, akkor lépünk tovább a szakmai kérdésekre. (Az interjú után visszahívott minket Kisteleki István, kiemelve, hogy a Veres Tiborral való tárgyalás során úgy határoztak, a BVSC célja az NB II-es középmezőnyben végezni – a szerk.).
Változik a kiesők száma az NB II-ben, változnak a BVSC reményei?
Tizenhat fős bajnokságban futballozunk jövőre, ebben lesz három NB III-as csapat, amelyek idén biztosan felkerülnek. Hiszen egymással játszanak osztályozót, és a Haladás kizárásával a legjobb NB III-as is felkerül.
Jövőre két kieső lesz, így feleannyi csapat búcsúzik, mint idén. Bennmaradni így jóval könnyebb lesz, mert idén ez rendkívül nehéz volt. Viszont jól szerepelni abban a 16 fős mezőnyben, ahol olyan csapatok vesznek részt, mint a Mezőkövesd, a Kisvárda, a Vasas, nem lesz nagyon könnyű. De egy jó középcsapatot talán ki lehet majd alakítani a BVSC-ből.
Mivel csak két csapat eshet ki, a klubokban több fiatal kaphat lehetőséget az NB II-ben, mi úgy tervezzük, hogy több olyan fiatallal is erősítenénk, akit bizalmat is kapnának. Mert a klub egyetlenegy negatívuma, hogy picit sok volt a keretben a tapasztalt, de idős játékos.
A korábban ön által méltatott kölcsönjátékosok maradhatnak?
Nem az én dolgom, hogy az MTK vagy az Újpest helyett döntsek. Három kölcsönjátékosunk volt, a már említett debreceni David Nwachukwu, az újpesti Mucsányi Márk és Csenterics Adrián. Mucsányi nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, gyors szélső, már tudja azokat a dolgokat, amiket tudnia kell. Róla az Újpest dönti el, hogy visszahívja vagy maradhat-e nálunk tovább fejlődni. Davidet is szeretnénk, ha maradni. Imádják a szurkolók, mert mindig tesz valami váratlant, nem a szokványos játékot játssza. Aki a focit szereti, az ilyen kreatív játékosokért is odavan.
Mi az, amit Marco Rossi jól csinál?
Éppen azt, amiről beszéltünk.
Csodálatos edzőnek tartom Marco Rossit, aki pontosan arra tette a hangsúlyt, hogy nem a játékosok szakmai tudását nézte elsősorban, hanem azt, hogy miként illeszthetők be egy csapatba. Ez volt a fő szempontja, nem pedig az, hogy az adott játékos jó vagy rossz focista. Rossi minden idegszálával arra törekszik, hogy csak olyan játékost hívjon be, aki száz százalékig meg tudja csinálni, amit kér tőle, és szellemileg is igyekszik a kerettagokat fejleszteni. Hiszen olyan játékot játszunk, amihez nagyon nagy odafigyelés, koncentráció kell. Ő pedig nem engedi ki a játékosokat ebből a koncentrációból, és ezt igyekszik tökélyre fejleszteni. Ez a magyar válogatott szintjén hála istennek fantasztikusan működik.
Ezért minden tiszteletem a Rossié, akit nem tartok a világ legjobb edzőjének, de hogy olyan csapatot alakított ki, amelyre tényleg büszkék lehetünk. Ennek az oka, amit említettem: tudja, hogy mi a legfontosabb a csapatjátékban.
Ezek alapján az Eb-n mire viheti a válogatott?
Azt várom, hogy nagyon szoros meccseket tudunk majd játszani. Nem azt mondom, hogy favoritok vagyunk és meg fogjuk verni a németeket, de remélem, a skótokat legyőzzük. Nagyon jól felkészült, rendezett csapatunk lett, büszkék lehetünk rá, és szoros mérkőzéseken nüánszokon dőlhet majd el, hogy mit érünk majd el. Ha legalább ezeket a szoros meccseket megkapjuk, az már egy példamutató fejlődése a focinak Magyarországon.
Több komoly kritikát is megfogalmazott, milyen reakcióra számít?
Nem akarok nagyon okosakat mondani csak azért, mert öt meccsen nem voltunk nagyon rosszak, nehogy valaki félreértsen. De higgyék el, amit mondok 71 évesen, csak azért mondom, mert imádom a magyar futballt, dolgozom érte, és felelősséget érzek azért, amit csinálok.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
