Diósgyőrben nemcsak a futball fontos és népszerű, mi azonban főleg arról kérdeztük Simon Miklóst. A DVTK Akadémiájának szakmai igazgatója elégedett a klub idei szezonjával. A „fiatalszabályról” pozitívan véleménnyel van, és arra is megvan a módszere, hogy az öltöző hogyan fogadja el, ha a klub a fiatal játékosokat preferálja. NB I-es szinten ugyanakkor ő is alacsonynak tartja az állandóan játszó fiatal magyarok számát.
Tavaly télen 14 év után intettél búcsút a Honvédnak, majd nyáron Diósgyőrben lettél az akadémia igazgatója. A két csapat elmúlt évét elnézve aligha bánod a váltást.
A múltat már lezártam. Diósgyőrben egy olyan közegbe kerültem, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak, ami megkönnyítette a beilleszkedést. Könnyebb volt így magam mögött hagyni a korábbi időszakot, hogy motiváltan csaphattam munkába. Ezzel együtt nagy szomorúsággal követtem azt, ami a Honvédnál történik akár a klub, akár játékosok szintjén. Ebben az idényben viszont már százszázalékosan ide, Miskolcra koncentráltam, ahol igyekszem meghálálni azt a szeretetet, amit kaptam. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy ez a klub és a város a megfelelő helyére kerülhessen a magyar labdarúgásban.
Kispesten már George F. Hemingway időszakában elindult az a munka, amely hosszú távon a saját nevelésű fiatalokra való támaszkodást tűzte ki céljául, 2007-ben megalapították a Magyar Futball Akadémiát is. Diósgyőrben már az állami forrásokból kiépített rendszer keretében létesült kiemelt akadémia 2019-ben. Számodra miben ütközött ki ez a bő évtizedes különbség egyrészt az infrastrukturális fejlettség, másrészt a szakmai munkatapasztalat terén?
Az infrastruktúra a Honvédnál sem olyan régóta van azon a szinten, ahol. Nemrég készült el az új stadion, vele az új akadémia. Azelőtt Kispesten sem olyan körülmények között dolgoztunk, ami összehasonlítható egy kiemelt akadémiáéval. Itt Diósgyőrben szuper körülmények között dolgozhatunk. Nem lehet összehasonlítani egy 10-15 éve működő akadémiát egy 4 éve működővel. Amióta sokkal erősebb az állami szerepvállalás az akadémiáknál, azóta óriási fejlődést látok mind a szakemberállományban, a körülményekben és a lehetőségekben. Ezzel közelebb tudtunk kerülni a Nyugathoz. Azok az akadémiák, amelyek már korábban megalakultak, ezekkel a lehetőségekkel tudtak egy nagyobbat lépni. Diósgyőrben az is a feladatom, hogy azokat a tapasztalataimat, amit korábban az akadémia képzés terén szereztem, beépítsem az itteni munkába.
Ebben hol tartasz most?
Nagy örömömre szolgál, hogy Diósgyőrben is hamarosan elkészül az új kollégium, amivel még professzionálisabb módon tudunk majd dolgozni. Ami hosszabb időt igénylő folyamat, az a régió bekapcsolása, az itteni játékosok bevonzása. Nemcsak megtalálni és felismerni kell őket, de gondozni is. Ebben nagy lehetőséget látok, és bőven van még munka előttünk.
Egy régió becsatornázása mennyiben az adott helyen lévő klub és mennyiben a rendszer feladata? Ennek kapcsán sokan problémaként emlegetik az akadémiák elszívó hatását, mondván, hamar elszipkázzák az arra érdemes játékosokat, így kisebb csapatok nem tudnak profitálni az ő későbbi értékesítésükből.
Ez egy nagyon összetett kérdés. Ahogy edző és edző közt is van különbség abban, milyen játékrendszerben hisznek, úgy ebben a kérdésben is mindenki mást gondol arról, mi lenne jó. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik jó, a másik meg rossz, ezek megoldásbeli különbségek. Mi mint DVTK a magyar labdarúgásért, sőt, továbbmegyek, a magyar sportért dolgozunk. Kevesen tudják, de Miskolcon a kosárlabda, a jégkorong, a röplabda, az immár NB I/B-s kézilabda és a többi szakosztály révén komoly multisportélet zajlik. A múlt héten például raliversenyt rendezett a DVTK a városban, amit szintén nagy érdeklődés övezett. Esetünkben mindez azt jelenti, hogy a Diósgyőr felelős a teljes régió sportéletéért. Minden szinten, NB II-ben, NB III-ban és még a megye I-ben is van partneregyesületünk, nem elfeledve a Kassával fennálló kooperációnkat. Én abban hiszek, hogy ennek az egyesületnek elsősorban a magyar labdarúgásnak, a magyar sportnak kell játékosokat nevelnie.
Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont a DVTK mint klub szempontjából?
A klub teljesítette a célkitűzését: újonc csapatként, rekordpontszámmal bennmaradt, sőt, hetedik helyen végeztünk az OTP Bank Ligában. Megvertük a Fradit is, és folyamatosan nagyon sok szurkoló előtt játszottunk, legutóbb már az U19-es csapat meccsére is kijött a tábor egy része. Emellett négy akadémistánk mutatkozott be idén a felnőttek között, amely szám azt hiszem, bármilyen bajnokságban megállná a helyét. Ez egy hosszú folyamat, de bízom benne, hogy évről évre minél több ilyen játékos jön majd ki az akadémiánkról. Remélem, közülük egy-egy a válogatottságig is eljut majd, hiszen valahol ez lenne a végcél.
És az általad vezetett DVTK Akadémia viszonylatában?
Nagy megtiszteltetéssel érkeztem ide, mert ennek a klubnak erős identitása van. Ehhez próbáltam az én stílusomat hozzácsiszolni. A képzési filozófiát is ennek alávetve próbáltam kialakítani. Fontos volt megtalálni azokat a kollégákat is, akik nem a kifogásokat keresik, hogy mit miért nem lehet, hanem szeretnének fejlődni, napról napra jobbak lenni és mindezt a klub szolgálatába tudják állítani. Őket nagy kihívás volt megtalálni, és úgy érzem, hogy nagy százalékban sikerült, amire büszke vagyok. A következő lépés, hogy megtaláljuk azokat a tehetségeket, akiket a talent programunkba illesztve a lehető legmagasabb szintre tudunk fejleszteni.
Magyarországon sokan az U-csapatok által elért eredményekből vezetik le az utánpótlás sikerességét, míg külföldön ezt többnyire a feljebbi korosztályok számára továbbadott, minőségi játékosok számában mérik. Feléd mi az elvárás? Illetve te milyen rendszerben ítéled meg a kezed alatt dolgozó edzők munkáját?
Ez egy örök vita. Az MLSZ változtatott az utánpótlás-versenyrendszeren, ami szerintem jó hatással van a képzésre. Az én kritériumom úgy hangzik, hogy minden egyes meccsre úgy menjünk ki, hogy győzelemre játszunk, még ha ez nem is mindig fog sikerülni. Eredményesség szempontjából annyi az elvárás, hogy az U-csapataink a legmagasabb szinten, vagyis a kiemelt bajnokságban képviseljék a DVTK-t. Ezt idén sikerült elérni. A többi elvárás az, ami a kérdésben elhangzott. Ezek az idősebb korosztályokban való edzés és mérkőzés lehetőség, az egyén kiemelése, segítése, képzése. A Fit4Race segítségével egyénre szabott talent programot működtetünk és alakítottunk ki.
Ahogy korábban mondtam, úgy érzem, sikerült az ehhez megfelelő kollégákat megtalálni. Hiába szeretne minden vezetőedző nyerni és az elérhető legjobbjait a pályára tenni, nálunk ma már ők, maguktól ajánlják azon játékosaikat, akik kinőtték saját korosztályukat. Én ebben az irányban hiszek, a második csapatunk is nagyon fiatal. Többségében 18 év átlagéletkorú csapattal játszottunk. Ennek megvolt az ára is, csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy az NB III-ban is sikerül a bennmaradás. Cserébe olyan tapasztalatokat szereztek ezek a srácok a felnőtt fociban, ami a későbbiekben nagy hasznukra lesz. Ehhez kellett az, hogy ne az eredményesség legyen a fókuszban. Az első az egyén és az egyén fejlesztése, ez fog majd idővel eredményeket is hozni. Természetesen nem jár büntetés egy kolléga esetében sem, ha dobogón végez a csapatával, de egyelőre ez nem szakmai cél.
A fiatalpercek tekintetében, 2444 perccel a középmezőnyben végzett e téren a DVTK. Ez összhangban van a klub elvárásaival?
Erről a tulajdonosi kör és a vezetőség tudna nyilatkozni. Az én felelősségem nem azokat a fiatalokat illeti, akik már a felnőttben vannak és úgymond sok fiatalpercet termeltek a csapatnak, mint Jurek vagy Bényei. Nekem azokat kell segítenem, akik még akadémista korúak, mint például Ferencsik Bálint, Bánhegyi Bogdán, vagy Fekete Vince. Az én munkám az, hogy ők olyan szintre jussanak, hogy lehetőséget kapjanak előbb edzéseken, majd meccsen is a felnőttek közt. Az már hab a tortán, hogy Fekete Vince még gólt is rúgott. Egy ilyen folyamatban a felmerülő problémákat is kezelni kell. Ilyenkor azok, akik az említettek mellett vannak, de még épp nem kerülnek fel, türelmetlenné válhatnak, akik pedig felkerülnek, néha elhiszik, hogy a munka el is van végezve. Emellett kezelni kell azt a fizikális és mentális fáradságot is, amely abból adódik, hogy hol az akadémián, hol a II. csapatban, hol a felnőtt keretnél számítanak a játékukra. Ezek a srácok minden hétvégén „dupláztak” az első csapat edzései után, elutazhattak a kerettel, többször pályára is léptek, majd másnap a II. csapatot kellett húzniuk.
Hogyan fektet le a fiatalpercek terén célszámot egy olyan klub, amelynek feljutóként az elsődleges célja a bennmaradás? Mi kell ahhoz, hogy ebben a helyzetben a minimálisnál nagyobb számot merjen meghatározni?
E téren nagyon egyszerű a helyzet. Mint kiemelt akadémia, támogatást kapunk, aminek fejében a Nemzeti Sport Ügynökségnek elég komoly elvárásai vannak. Van egy bizonyos produktivitási követelmény, amely meghatározza, hogy milyen számokat kell elérnünk NB I-be, NB II-be, külföldre, illetve válogatottba adott játékosok terén. Ehhez tartanunk kell magunkat, de ez összhangban van a mi elképzelésünkkel, beleértve a tulajdonost is. Ezt kell jól összerakni, hogy azok a fiatal játékosaink, akik megérettek a felnőtt focira, olyanokat kapjanak maguk mellé, akik tudják őket segíteni, miközben ez nem megy az eredményesség rovására sem. A fiatalnak egy titka van: lehetőséget kell neki adni. Ha jó a kiválasztás, meg fogja állni a helyét.
A Nemzeti Sportügynökséggel kötött szerződésről mit lehet tudni? Publikus? Az elvárások azonosak az akadémiák felé, vagy egyenkénti megállapodásra kell gondolni?
A követelmények személyre, pontosabban akadémiára szabottak, ami jó, mert klubonként eltérő, hogy kinek milyen lehetőségei vannak. Ezek a szerződések titkosak, de annyit elmondhatok, hogy szilárdan meghatározott elvárásokról van szó, amelyek több körös egyeztetés útján véglegesülnek. Ezt az adott klub és a felügyelőszerv közösen alakítja ki.
Az MLSZ-nek is vannak törekvései arra, hogy ösztönözze a klubokat a fiatalok szerepeltetésére, a „fiatalszabályt” azonban sokan kontraproduktívnak tartják. Neked mi a véleményed erről?
Vannak azok a klubok, amelyek ezt azért veszik komolyan, mert a filozófiájuk is hasonló. Ahol ez így van, ott egy tudatos építkezéssel ez könnyen a játékosok javára fordítható. Olyan kluboknál, ahol csak emiatt bedobálnak fiatalokat, akik utána eltűnnek, vagy hozzájuk sem szólnak, és azt sem tudják, mi történt velük, azok számára ez lehet hátrány. Én mint akadémiai vezető örülök neki, hogy van egy ilyen lehetőség, mert ez a kluboknak és a játékosoknak is sansz. Valamilyen objektív számot kell találni, amellyel lemérik, hogy egyes kluboknál hogy működik a képzési rendszer, és nehéz olyat kialakítani, ami mindenkinek egyformán tetszik.
Védők, kapusok és két 30 fölötti középpályás a legtöbbet játszók közt
Egy dolog a percek összeadott száma, és egy másik az, hogy hány fiatal kap folyamatos, érdemi játéklehetőséget. Idén a 21 évnél jelenleg nem idősebbek között négy magyar játékos jutott 1500 perc fölé. Ez nagyon kevés egy olyan ligában, amelyből a labdarúgók számára az út a mihamarabbi külföldre igazolás lenne, amihez állandó játéklehetőség kell. Szerinted mi ennek az oka?
Szerintem is kevés. Azonban látni kell, hogy a harmadik helytől lefelé mindenki a kiesés ellen harcol. Ezzel a hajszával nem ágyazunk meg annak, hogy a fiatalokat könnyen be merjék dobni az edzők. Innentől felfogás, klub- vagy edzői filozófia kérdése, hogy ki hogy nyúl hozzájuk. Az említett szám valóban alacsony, röpködnek is a javaslatok, hogy a több csapat, vagy a kevesebb kieső hogyan változtatna ezen, de azt is el kell fogadni, hogy nem lehet évről évre módosítgatni a szabályrendszert.
A „fiatalszabály” többek szerint öltözőn belül is szíthat fezsültséget idősebb, és a „kvóta” jelleggel bekerülő fiatalok között. Te hogy látod ezt a kérdést?
Én nagyon hiszek a kommunikáció erejében, és azt mondom erre, hogy ez megint csak filozófia kérdése. Ha a klubnak van egy határozott elképzelése, amelybe játékosokat igazolunk, akkor ezt már a szerződés megkötésekor el lehet mondani. „Nézd, amit itt látsz, a csarnok, a stadion, az akadémia nem magától lett itt, hanem komoly pénzbe került, amiért cserébe van kötelessége a klubnak. Ezt akkor tudjuk biztosítani, illetve a te fizetésedet és prémiumodat kigazdálkodni, ha te a tapasztalatoddal az itt fejlődő fiatal játékosokat segíted.” Nyilván ez addig működik, amíg az a fiatal alázatosan és úgy végzi a dolgát, hogy az öltöző ne lökje ki magából, és csapattaggá tud válni. Én így gondolkozom. Nagyon tetszik, ami a délszlávoknál megy: hogy a fiatal, úgymond reklámozandó játékos a csapatkapitány, és mindenki tudja, hogy a klub az ő eladásából tudja fenntartani magát. Továbbra is azt mondom, hogy ez kommunikáció kérdése. Ez egy ugyanúgy meghatározható elvárás, mint az, hogy a klub éppen hányadik helyért megy.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
