Puskás és Pelé is szóba került Didával.
Nagy nap volt a csütörtöki a Magyar Futball Akadémián. A Budapest Honvéd felnőtt csapatának kapusedzője, Vlada Avramov híres vendégeket hívott a csapat edzésére. Közülük – a többieket nem megsértve – a brazil válogatott és az AC Milan korábbi kapusa, Nelson Dida a legnagyobb név. A kétszeres BL-győztes futballista tanulni érkezett Kispestre.
Dida és a magyar futball
Kispestre menet azon gondolkodtam, hogy milyen közös kapcsolódási pontok vannak Nelson Dida és a magyar futball között. Nyilvánvalóan a 2004-es magyar-brazil jutott eszembe először. Ez lehetett amúgy a Milan-legenda második és tegnapig utolsó emléke velünk kapcsolatban. Az első az 1996-os atlantai olimpián lejátszott magyar-brazil csoportmeccs, amit 3-1-re Didáék nyertek meg. Mi jól tudhatjuk, hogy Madar Csabának hála 1-1-re is állt a mérkőzés. Dida viszont töredelmesen bevallotta, hogy nincs sok emléke arról a 1996. július 24-ei napról. Viszont a mai napig bánja, hogy az övéi helyett az akkor ferencvárosi Babatunde Fatusi és nigériai társai nyakába akasztották az olimpiai aranyat.
A 2004-es magyar-brazilra visszatérve. Ez az a meccs, amivel már a ferihegyi reptérről befele menet szembesítette Didát az őt szállító taxis. Nem mintha magától ne emlékezne a Puskás Ferenc Stadionban történtekre. „Bennem él az emlék, hogy milyen gólt kaptam a magyarok ellen. Egyedül hozta rám a csatár a labdát. Elsőre sikerült blokkolnom a próbálkozását, de aztán berúgta a kipattanót” – mondta a kárvallott. Azt én tettem hozzá neki, hogy a magyar csatár, bizonyos Torghelle Sándor éppen itt, Kispesten tanulta a labdarúgó-szakma fortélyait. Dida részéről egy derűs mosoly volt a reakció a számára új információ hallatán.
Két vb-érem és a szerénység
Dida barátságos természetű úriember benyomását keltette a Honvéd edzésén és az azt követő interjúk során. Szerénységéről pedig az a kijelentése árulkodik talán a legjobban, hogy ott volt ugyan a világbajnok brazil válogatottban 2002-ben, mégis fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ő „csak” csere volt Marcos mögött. Akárcsak az 1998-as vb-ezüst idején, amikor Claudio Taffarelé volt az 1-es mez.
Mindig jobbnak lenni
Didának – karrierjét ismerve – „alanyi jogon” is a futballvilág elitjében van a helye. Ő mégsem kerüli a tanulás és a folyamatos fejlődés lehetőségét. Kispestre is ezért érkezett. A Honvéd kapusedzője, Vlada Avramov hívta meg őt és társait a saját maga által tartott tréningre. Bár az újvidéki születésú Avramov is büszkélkedhet közel 50 Serie A-s fellépéssel, a barátság az olasz szövetség kapusedzői képzésén született, amelyet közösen végez brazil kollégájával. „Be akarom fejezni a kapusedzői képzést. Ennek része, hogy meglátogatjuk csoporttársainkat, hogy láthassuk őket munka közben. Nem kötelező itt lenni, de nem árt. Szeretném látni, hogy a társaim miként ültetik át gyakorlatba a képzésen tanultakat.” Így világított rá Dida a személyes jelenlét fontosságára. A most 50 éves szakember mellett Vincenzo di Palma Esposito is ellátogatott Budapestre. Ő az olasz válogatott mellett volt a Roma és a Fiorentina kapusedzője is. A jelenleg a Honvédban játszó Adorján Krisztián ismerősként köszönthette Sergio Porcut, akivel a Virtus Entella játékosaként ismerkedett meg. Porcu volt a kapusedző Adorjánéknál. Játékoskorában egyébként Marco Rossinak is csapattársa volt a Sampnál.
Dida értékelte Avramov bemutatóját. „Jól felépített tréning volt, amely egy értekezlettel indult. Vlada ott elmondta az edzés főbb elemeit és hogy mennyi ideig fog tartani. A pályán minden megvalósult abból, amit előzetesen felvázolt. Huszonöt percig tartott, ami után taktikai munkát végzett a kapusaival.”
Pelé és Puskás
Ha már egy brazil labdarúgóval beszélgethettem, nem kerülhettük meg Pelét sem, akit még egy ötszörös világbajnok országban is kiemelten kezelnek. Úgy, ahogy nálunk Puskás Ferencet. „Nem érdemes összehasonlítani Pelét és Puskást. Pelé számomra a valaha volt legjobb labdarúgó. Egy háromszoros világbajnok és sokat tett a brazil labdarúgásért. Puskásról tudom, hogy innen, Kispestről indult. Az ő esetében is fontos, hogy olyan szeretet és megbecsülés övezze Magyarországon, mint Pelét Brazíliában.”
És akkor jött Gallas
A Honvéd nem csinált felhajtást Didáék látogatásából, a klub kiváló vendéglátónak bizonyult. Egy-két Milan-mezt és futballkártyát persze aláírt a BL-győzelmekkel is büszkélkedő korábbi hálóőr, de amúgy igazán otthon érezhette magát Kispesten. Akárcsak William Gallas, a franciák vb-ezüstérmes labdarúgója, aki egyéni képzésért felelős szakemberként segíti az MFA-növendékek fejlődését.
A Chelsea, az Arsenal és a Tottenham korábbi védője nem is találkozott Didával. Nekem azonban őt látva már duplán szerencsém volt. Miután a Honvéd edzői stábjának egyik tehetséges tagja bemutatott Gallasnak, a franciának köszönhetően mint a régi ismerősök, úgy kezdtünk el beszélgetni. Gallas először az Arsenalról elmélkedett, amelynek szerinte egy erős karakterre lenne szüksége a pályán a nagy áttöréshez. Egy olyan emberre, aki tüzet visz a többiek lelkébe. Utána a lényegre tért, vagyis szóba került a Kispest. A Mosonmagyaróvár elleni 2-0-s diadalt értékelve a három pont megszerzését tartotta a legfontosabbnak. A Pécs elleni vasárnapi találkozóra tekintve biztos abban, hogy a Honvéd megszerzi a három pontot.
Ezentúl talán már Dida is követni fogja a jelenleg NB II-es Kispest eredményeit, és ha újra Budapestre jön, akkor majd kijár neki egy újabb személyes találkozó Torghelle Sándorral. Akár Kispesten…
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
