Salgótarján – A friss szerzemény a megkeresésre örömmel mondott igent.
Lakatos Béla 2005-ben hagyta el Nógrád megyét, hogy aztán idényről-idényre a magasabb osztályok valamelyikében mérettesse meg magát, az elmúlt időszakban, sorrendben a Kaposvölgyét, a Diósgyőrt, a Mezőkövesdet, illetve legutóbb a Kazincbarcikát erősítette. A salgótarjáni származású játékos 11 év után, a mostani nyár során úgy határozott, hogy visszatér szülővárosába és az SBTC-ben folytatja pályafutását. A miértekről a klub honlapjának nyilatkozott a régi-új szerzemény.
– Kétezer-ötben igazoltál el Nógrád megyéből. Gondoltad volna, hogy egyszer még visszatérhetsz?
– Mindenképpen szerettem volna. Nyilván, akkor még nem tudhattam, hogy fog a későbbiekben alakulni az életem. Pozitívan indultam neki pályafutásom folytatásának 2005-ben, és sikerült is eljutnom az NB I-ig, egy itthoni, ‘tarjáni csapat mezét viszont még szerettem volna magamra ölteni, ami most meg is valósult.
– Hogyan tudnád feleleveníteni pályafutásod elmúlt szakaszait?
– Annak idején mérföldkő volt, amikor elkerültem Salgótarjánból. Az SBTC egyesült az Öblössel, majd 2005 nyarán kiestünk az NB II-ből. Ekkor jött egy lehetőség, mely által a másodosztályú Kaposvölgyéhez igazoltam. Itt két évet töltöttem el, majd próbajátékra invitáltak Diósgyőrbe, amin sikerült is megfelelnem, így két és fél évig Miskolcon futballozhattam. 2010 telén Mezőkövesdre kerültem, egészen 2014 nyaráig. Ez egy hosszú időszak volt, sikeresek is voltunk, feljutottunk az élvonalba, szerencsére pedig alapembere is lehettem a bajnokcsapatnak, szerettem itt játszani. Miután felkerültünk, csak az első négy meccsen voltam egészséges, egyszer játszottam kezdőként, aztán a térdemmel akadt probléma, kétszer is meg kellett műteni, majd továbbálltam. 2014 nyarán az NB III-as Kazincbarcikához kerültem, itt fel kellett építenem magam, hiszen korábban több mint fél évet kellett kihagynom, mely időszakban egyedül készültem, segítség nélkül rehabilitáltam. Szerencsére azonban lábam visszanyerte régi formáját, így egészségesen tudtam visszatérni. Az eltöltött két szezon után jött Ferenczi Béla megkeresése, amire örömmel mondtam igent.
– Miért mondtál végül igent a hívó szóra?
– Korábban ugye már Kazincbarcikán is a harmadik vonalban fociztam, de nem sikerült elérni a kitűzött célt, hogy megnyerjük a bajnokságot. Az előző idény után a játékosok nagy része eligazolt a csapattól, edzőváltás is volt, aztán így kapóra jött az új lehetőség, mert inkább Salgótarjánban játszok az NB III-ben, mint más helyen, úgy gondolom, ésszerű volt a döntésem.
– Jelent számodra bármilyen érdekességet, hogy az első fordulóban éppen volt együttesedet fogadjuk?
– Mivel a játékosok zöme és a vezetés is kicserélődött, ezért nem. Nyilván érdekes, hogy az első körben csapunk össze velük, de ugyanolyan mérkőzés lesz, mint a többi, hazai pályán mindenképp nyernünk kell. Nem telt el sok idő, de jó lesz találkozni azzal a pár ott maradt játékossal, akikkel biztos váltok is majd pár szót.
– Mi a véleményed a felkészülési időszak mögöttünk hagyott részéről?
– A keret mostanra alakult ki. Eddig tele voltunk próbajátékosokkal, ráadásul sok sérültünk is volt, ami nehezítette az edzőmeccseket. Az eredmények nem jól alakultak, de úgy vélem, ha teljes állománnyal, az újakkal és a felépültekkel kiegészülve az előttünk álló két hetet végignyomjuk, jobban összeállunk, megismerjük egymást, akkor sikeres év elé nézhetünk.
