Pedig minden adott volt.
Hűvös, borús, mondhatni igazi angol foci időben csapott össze a Pécs és a Szekszárd. Az időjárás viszont a rajongók hangulatára is rányomta a bélyegét, főleg a mérkőzés végéhez közeledve. Pedig milyen álomszerűen kezdett a hazai csapat, Geiger Norbert már a 3. percben megszerezte a vezetést, és rohant is szurkolóik elé ünnepelni. Természetesen ekkor még az ováció sem maradt el.
A gólt követően viszont, és ahogy kezdett feljönni a Szekszárd, úgy a szurkolás is egyre lohadt csak. Mindenki szépen, csendben, egy-egy feltámadó bekiabáláson kívül csak csendben fogyasztott, és figyelt. Néha a hazaiak közt helyet foglaló kisszámú vendégszurkolók okoztak kisebb felháborodást, vitát, de még a leglelkesebb, szinte a pályán álló rajongók is csak néha-néha kezdtek rá, akkor is leginkább az ellenfél szidására, mintsem sajátjaik lelkesítésére.
A 38. percben aztán jött a büntető, és az egyenlítő találat, és a hangulat egész nagyot változott. A korábban még támogató szurkolók elkezdtek sajátjaik ellen fordulni. Főként Vas László vezetőedzőnek igyekeztek címezni mondanivalójuk, a gólerős támadót hiányolták. Majd jött a szünet, és a csapat felül kerekedett ellenfelén. Szinte végig dominálták a második játékrészt, egy-egy kontrából tudtak veszélyeztetni a vendégek, azonban úgy tűnt minden elromlott a csapat és a rajongók között. Már ez sem lelkesítette a szurkolókat, akik a támadások befejezésénél vettek egy nagy levegőt, majd az újabb hősies szekszárdi hárítás után kiengedték. Olykor-olykor elhangzott a szép volt, vagy a jó megoldás, de főként a vendégek szurkolói részéről.
Ahogy a hazai helyzetek sorra maradtak ki, úgy vált egyre ellenségesebbé a szurkolótábor. A mérkőzés végére odáig jutottak, hogy sajátjaik szidják, akár nyomdafestéket nem tűrően is, de persze a vendégek játékosai is megkapták a magukét, főleg Lékai Soma, a mérkőzés végén ápolásra szoruló vendég hálóőr. A hármas sípszót követően olyan gyorsan ürült ki a stadion, mintha senki ott se lett volna. Néhol még egy-egy szidalom elhangzott a hazaiak felé. Azok, akik végig a korlát mellől figyelték az eseményeket, még megvárták, hogy a csapat kijöjjön megköszöni, hogy ott voltak, na meg persze üdvözöljék az ismerősöket, családtagokat, barátnőket.
Pedig a jó hangulathoz, talán az időjáráson kívül, minden adott volt. A mérkőzés kifejezetten jó és izgalmas volt. A hazaiakon látszott, mindent megtesznek azért, hogy közönségüket is lenyűgözzék. Szebb helyen Magyarországon pedig nem is igazán játszhatna egy csapat, mint a Mecsek lábánál. Ez most mégsem volt elég, hogy katlan hangulat alakuljon ki a pálya körül. A drukkerek elfelejtettek a 12. játékos lenni, aki miatt talán bepattant volna az a labda, megszerezve ezzel a három pontot. Így viszont a Szekszárd ponttal tudott távozni még úgy is, hogy legjobb góllövőjük, és több játékosuk is a vendég szurkolók között figyelt és beszélgetett.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
