Egy dolog azonban nem változik.
A GYÖNGYÖS BESZÁMOLÓJA:
,,Már számolgatni sem kell…
Már megint egy olyan meccset buktunk el, amit a játék képe alapján meg is nyerhettünk volna…
Persze az utolsó 10-15 percben a hazaiak biztosan egyenlítettek a helyzetek számában, vagy talán fölénk is kerekedtek, de ekkor már mindent feltéve egy lapra: támadtunk. Jóformán egy emberünk maradt csak hátul, – Gohér vagy Rédei – a többiek mind támadtak. Hát persze, hogy ekkor már sok lehetőség akadt a kapunk előtt…
A harmadik percben egy eléggé ‘véleményes’ (RIP: Puhl…) 11-est fújt be a játékvezető ellenünk, majd mi kihagytunk egy büntetőt, a végén pedig öngólt ajándékoztunk vendéglátóinknak… Ennél jobban már csak az eső példázta jobban helyzetünket, amely az egész második félidőben keservesen szakadt és szakadt…
Így, hogy nem rúgtuk be a helyzeteinket, nem lehetett esélyünk a győzelemre. Így, hogy a második félidőben kb. 80/20 volt a labdabirtoklásunk, de kb. 5-6 kontrát vezethetett a Kisloki, a döntetlenre se nagyon lehetett számítani…
Az elején a kiugró debreceni játékos, miután betette középre a labdát, – rosszul – elesett az elfekvő Szalay lábában, a büntetőnél kapusunk nem találta el az oldalt. 1-0.
Az egyenlítő gólunk után az összes strandfocis csettintene, mert Gohér szögletét Bartusz csúsztatta meg fejjel a rövid oldalon, Márkus már a kapu irányba stukkolt, Pölöskei pedig két méterről hátrafelé fejelve szerezte meg az egyenlítő találatot. 1-1.
A 82. percben egy senkinek-se-jó, mindenkinek-hosszú begurított labdába ért bele szerencsétlenül a menteni igyekvő Gohér, Szalay esélytelen volt… 2-1.
Ezzel elszálltak a győzelmi reményeink, a meccs végén pedig a bentmaradási esélyünk is.
Van még egy mérkőzésünk Tiszaújvárosban, azt becsülettel le kell játszani, és… nagyjából ennyi. Utána lehet értékelni, mérleget vonni. De azért van, ami nem változik:
Hajrá GYAK!"
Nyilatkozatok:
Igor Bogdanovic
Labancz Róbert
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
