Még nem nyertek meg semmit.
A Közép-csoportban 7 pontos előnnyel zárt a második Dunaújváros előtt az élen az ősszel a Kozármisleny, azaz kiváló munkát végzett ismét vezetőedzőként Aczél Zoltán, akit az ősz közepén hírbe hoztak a Zalaegerszeggel. Mint már jeleztük, a csapatból ketten távoznak, ketten meg érkeznek az eddigi hírek szerint.
Waltner Róbert maradt a kék-fehérek vezetőedzője az élvonalban, a zalaiak 5. helyen telelnek, ami kiemelkedő teljesítmény, de a Misleny is ugye jól járt azzal, hogy Aczél maradt a posztján. A mislenyiek ugye megerősítették a zalaiak érdeklődését.
Az az Aczél, a klubhonlapnak értékelte az őszt:
„Idén nyáron érkeztél Kozármislenybe. Elégedett vagy az első félszezonnal?
Korábban ellenfélként ismertem csak a csapatot, amivel idén június 21-én kezdtük a közös munkát. Korábban még egyik játékossal sem dolgoztam együtt, de az első pár nap után láttam, hogy ezzel a kerettel jól lehet majd haladni. Bár a tervezett igazolások nem úgy jöttek össze, ahogy a vezetőkkel terveztük, de így is minőségi játékosokból állt össze a csapat. A felkészülés alatt elvégeztük azt a fizikális munkát, amit szükségesnek gondoltam, begyakoroltuk a fontos taktikai elemeket és mentális szempontból is helyretettük a játékosokat, hogy azt a támadófutballt tudjuk játszani, ami az én filozófiámnak, játékról alkotott elképzelésemnek megfelel. A többi pedig már ismert. 20 meccs óta veretlenek vagyunk, 16-szor győztünk a szezonban, gyűjtöttünk 52 pontot, ami rengeteg, és hét ponttal vezetjük a bajnokságot. Ez a teljesítmény az utcák-terek bajnokságban is nagy szó lenne, ehhez képest mi egy országos bajnokságban értük el, ami elképesztő eredmény. Természetesen elégedett vagyok a játékosokkal, a fizikális állapotukkal, a hozzáállásukkal és a mentális állapotukkal, a győzni akarásukkal is. A mutatott játékra is büszkék lehetünk, hiszen ezt a fantasztikus eredményt úgy tudtuk elérni, hogy igazi támadófutballt mutattunk be, látványosan fociztunk, és úgy érzem, kiszolgáltuk a lelkes kozármislenyi közönségünket. Bár én elég kritikus vagyok, mégis azt gondolom, hogy a szezon legnagyobb részében jó focit játszottunk, tetszett, amit láttam, így elégedett vagyok.
Egyenletesnek tűnt a teljesítmény, hiszen meccsről meccsre nyert a csapat. A szakmai vezetés minden bizonnyal árnyaltabban látja ezt. Voltak nehezebb periódusok?
Hosszú volt a szezon, 20 meccset játszottunk majdnem öt hónap alatt. Óhatatlan, hogy hullámzás van a csapat teljesítményében. A szezonrajton nyertünk ugyan Mohácson, de egyáltalán nem úgy játszottunk, ahogy azt én szerettem volna. Mivel a nyári felkészülés csak öthetes volt, eltartott egy ideig, amíg a csapat és a szakmai vezetés összhangba került. Végül, néhány hét alatt mindenkinek megtaláltuk a megfelelő szerepkört, és onnantól kiegyensúlyozottabb lett a játékunk, a szezon középső harmadában egyenletesen jó teljesítmény nyújtottunk. Akkor több meccsen is három-négy gólt rúgtunk, többször egy félidő alatt lerendeztük az összecsapást, ott igazán szaladt a szekér. Ugyanakkor érdekesség, hogy főként hazai pályán éreztem ezt a mindent elsöprő lendületet, az idegenbeli meccsek, talán a hosszú, több száz kilométeres utazások miatt, ebben az időszakban is küzdelmesek voltak. A Makó elleni, fájdalmas döntetlen, az utolsó utáni percben bekapott szabadrúgásgól miatt elvesztett győzelem lehetett volna fordulópont, de a csapat mentális erejét mutatja, hogy ez a kudarcként megélt meccs nem letörte őket, hanem felspannolta, és a következő hat összecsapást sorozatban megnyerték, nyolc találkozón át pedig még gólt sem kaptak. Az utolsó négy-öt mérkőzésen aztán már látszódtak a fáradtság jelei, akkor már több sérültünk, betegünk is volt, pontatlanabbul, kevésbé dominánsan játszottunk, kevesebb helyzetet alakítottunk ki, de ezen az időszakon átsegített bennünket a csapategység, így a szezon végéig tudtuk elnyújtani a veretlenségi sorozatunkat. A szezon csúcspontját számomra egyébként nem valamelyik találkozó jelentette, hanem az, hogy a játékosok az elmúlt fél évben, június közepe óta egy pillanatra sem engedtek ki. Nagyon ritkán kellett akár csak felemelnem is a hangom az öltözőben, mert mindenki folyamatosan koncentrált, folyamatosan dolgozott, és még az egyre szaporodó sikerek után sem kellett senkit figyelmeztetni arra, hogy figyeljen oda az edzésekre vagy a táplálkozásra. Számomra a szezon legnagyobb eredménye ezért éppen az a kohézió, amit a játékosok és a szakmai stáb kialakított. Ez olyan erő, ami több nehézségen is átsegített bennünket, és vallom, hogy ez megalapozza a további fejlődést is.
Mennyit tettél hozzá ehhez Te?
Minden edzőnek vannak erősségei, én úgy érzem, hogy nekem a mentális felkészítéshez van nagyobb érzékem. Amikor ideérkeztem, azt láttam, hogy ez a csapat beleült a kényelmességbe, megelégedett azzal, hogy középcsapatként hozza a mezőny átlagát. Ezen kellett változtatnom, volt több alapos beszélgetésem is erről a témáról néhány játékossal, de nagyon rövid idő alatt sikerült azonos nevezőre jutnunk, és ez megteremtette a közös munka alapját. Úgy érzem, nálunk nem húzott félre senki sem a csapatnál, mindenki beállt a sorba, és követte a szakmai stábot a munkában. Hitvallásom, hogy a focit nem lehet másként játszani, csak úgy, mintha az élvonalban lennénk, és ezt az alaposságot követelem meg a játékosoktól is. Minden ellenfelet feltérképezünk például, minden ellenfélre külön felkészülünk, de nem hiszem, hogy ez egyedi lenne, mert meggyőződésem, hogy ezt a játékot csak így, a legnagyobb szakmai alázattal, valódi elhivatottsággal szabad űzni. Ebben partnerek a játékosok is, ők is maximálisan beleálltak a munkába, és ahogy már jeleztem, azóta sem engedtek ki egy pillanatra sem. Meg is lett az eredménye.
Általában kerülöd, hogy a meccsek után egy-egy játékost kiemelj. A szezon felénél mégis arra kérlek, hogy értékeld a játékosokat. Ki nyújtott olyan teljesítményt, amit érdemes kiemelni, és ha van ilyen, akkor kivel voltál elégedetlen?
Utóbbival kezdem, de nem mondok neveket, mert úgy gondolom, hogy a kritikának az öltözőn belül kell maradnia. Sokat beszélgetek a játékosaimmal, és mindenkinek azonnal megmondom, ha valamivel elégedetlen vagyok, de nem gondolom, hogy ezt szélesebb körben is meg kell osztanom. Akit érint, tudja, ha elégedetlen vagyok vele. Vannak néhányan, akiktől többet vártam, de ezt velük közöltem, mással nem szeretném. Szerencsére ilyen játékos csak elvétve akad néhány. Azok névsora, akikkel elégedett lehetek, jóval hosszabb. Mindkét kapusunk ilyen, hiszen Lékai Soma volt az egyik nagy igazolásunk, aki be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, a sajnálatos sérüléséig kiválóan védett. A helyére beugró Somogyi Máté a fiatal kora ellenére is kiváló teljesítményt nyújtott, benne külön becsülöm, hogy akkor, amikor 8-10 meccsen keresztül egy percet sem védett, ugyanolyan intenzitással dolgozott, mint előtte. A védelemben szinte mindenki extra teljesítményt nyújtott. A két belső védő, az élete formájában játszó Füredi Szabi és Gajág Geri stabilitást adott, Turi Tamás évek óta erőssége a csapatnak, és Kónya Korival is sikerült pár meccs alatt összecsiszolódnunk. Gajág Gergőt külön szeretném kiemelni, hiszen ő nagyon mélyről indulva építette fel újra önmagát, tavaly nagyon keveset játszott, itt viszont óriási munkával és elhivatottsággal újra talpra állt, és posztján az egyik legjobb lett a mezőnyben. A középpályán a Nagy Erik-Kozics Barna páros a liga meggyőződésem szerint legjobbja, emberileg és szakmailag is megfelelő alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy magasabb osztályban is megállják a helyüket. Vajda Roli szintén sokat változott, alaposan megdolgozott azért, hogy idén húsz alkalommal pályára léphessen. Szabó Domát az elején többször kellett piszkálnom, de a szezon végére neki is kifejezetten jó meccsei voltak. Elől a Kirchner-Hampuk páros teljesítménye pedig magáért beszél, hiszen ketten együtt 25 gólt rúgtak, és rengeteg gólpasszuk is van. Ehhez a teljesítményhez kellett az a mentális fejlődés, amin mindkét játékos átment. Kirci elég öntörvényű labdarúgó, de megértette, hogy csak alázatos munkával tud még jobb lenni, és ahogy változtatott az edzéseken a hozzáállásán, az azonnal eredményt hozott a meccseken is. Hampi ugyanígy óriásit változott fejben, az edzésmunkája kiváló, ennek köszönhetően a meccseken is eredményes.
Azt suttogják a stadion környékén, hogy sokat foglalkozol a játékosokkal, ez is benne lehet a teljesítményük javulásában. Ez az Aczél-titok?
Nincs ebben semmi titok. Beszéltem már arról, hogy a futballt mennyire komolyan veszem, csak maximális alázattal tudok benne részt venni. Ugyanakkor azt is látom, hogy még a profi játékosoknak is van saját életük, ami kihatással van a játékukra, ezért ezt is figyelembe kell venni a felkészítés során. Amikor idejöttem, sokan nem értették, hogy miért beszélgetek mindenkivel külön-külön rendszeresen pár percet a magánéletéről, miért érdekel, hogy mi a helyzet vele otthon. A legtöbben nem is akartak igazán szóba állni velem, talán hóbortosnak gondoltak. Aztán idővel belátták, hogy ez a közös érdekünket szolgálja. Ha ugyanis valakinek visszaesett a teljesítménye, akkor megpróbáltam megtalálni ennek az okát, és kimozdítani belőle. Mivel tudtam, hogy a klub nem generál problémát feléjük, minden vállalást időben és a megbeszéltek szerint teljesít, és a körülmények is kiválóak, ezért ha gond van a pályán, akkor azt csak otthonról hozhatja magával a játékos. Ezt próbáltam meg minél hatékonyabban kezelni, idővel pedig a játékosok is partnerek lettek ebben. Véleményem szerint egy edzőnek a szakma mellett az emberi tényezőt is figyelni kell, így lehet eredményes. Fontos ugyanakkor az is, hogy ezt csak addig teszem meg, amíg nem élnek vele vissza. A csapat méltóságát mutatja, hogy ilyen nem történt az elmúlt fél évben.
Azt mondtad, a támadó foci a filozófiád. Ennek ismeretében a szezonban a 44 rúgott, vagy a mindössze 8 kapott gólra vagy büszkébb?
20 meccsen 44 gólt rúgni egyáltalán nem rossz teljesítmény, nincs okunk emiatt szégyenkezni, bár ez nem a legjobb mutató a ligában, hiszen közvetlen riválisunk, a Dunaújváros kettővel több gólt szerzett, és a Paks II., illetve még a Dabas is csak egy-egy góllal ért el kevesebbet ennél. Ugyanakkor a látványos, sok helyzetet kialakító játékunkra és arra, hogy az őszi gólkirály a mi csapatunkat erősítő Hampuk Ádám lett, büszkék lehetünk, ahogy arra is, hogy messze mi kaptuk a legkevesebb gólt a bajnokságban, az ebben a versenyben második Makó védelme is több mint másfélszer ennyi alkalommal kapitulált. Bár a védekezésünkön még bőven találnék javítanivalót, ez már így is nagy eredmény. Ami nemcsak a közvetlen védelem érdeme, hanem az egész csapaté, hiszen mi már az ellenfél térfelén kezdjük a védekezést. Így mi egészen magasan próbálunk labdát szerezni, ami azzal jár, hogy a védelem is fent van a félpályán, és óriási eredménynek tartom, hogy a csapategységnek, illetve a védőink koncentrációjának köszönhetően alig-alig tudtak csak lekontrázni minket az ellenfelek. A szezonunk a példa rá, hogy a támadófoci nem feltétlenül vezet oda, hogy sok gólt is kap a csapat, erre mindenképpen büszkék lehetünk.
Mire számítasz a folytatásban? Január elején már kezdődik a felkészülés, február közepén már tétmeccs lesz.
Látszik, hogy egyre jobban ismernek bennünket az ellenfelek, és egyre jobban megszervezik a védekezést ellenünk. Ez az őszi-téli pályaviszonyok között könnyebb, hiszen a mély talajon még egyszerűbb elrontani a másik csapat játékát. Persze, mi meg azon vagyunk, hogy ezt néhány újítással, pár apróbb változtatással ellensúlyozzuk majd. A taktikai repertoárunkat bővíteni tervezem a téli felkészülés során, azzal tudunk majd újat húzni mi is. Örülünk annak, amit eddig elértünk, de tudjuk, hogy valójában még semmit nem értünk el. A veretlenség, az, hogy őszi bajnokok vagyunk, nagyon fontos dolgok, de értéket csak a szezon végi eredmény jelent majd, az érmeket akkor osztják. A veretlenséget szeretnénk minél hosszabbra nyújtani, de nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy a csapat május végén befusson, és az előnyét megőrizve végül megnyerje a bajnokságot. A küzdelem még éles, semmi nem dőlt el, ezért folytatnunk kell a megkezdett munkát. Próbáljuk megtartani az állandóságot, vagyis azt, hogy a csapat látványos támadófocival sok mérkőzést nyerjen, és büszke lehessen rá a kozármislenyi közösség.
Mindezek alapján – hátha olvassák majd – mit üzensz a játékosoknak?
Semmi egyebet, mint amit az évzáró banketten is elmondtam nekik: sok a győzelmünk, de még nem nyertünk semmit. A győzelmeknek köszönhetően boldog a karácsony, erkölcsileg jól együtt van a csapat, de messze még a vége! Más csapat is szeretné megnyerni a bajnokságot, ezek a nyakunkon vannak, tehát nem dőlhetünk hátra. Úgy látom, hogy a játékosaim ősszel mind a szakmai, mind az emberi kvalitások terén a legmagasabb szinten jártak, de ebből nem szabad kiengedni ezután sem. Ez már most, az ünnepek alatt is jelent feladatot, oda kell figyelni az ünnepi asztalnál, el kell végezni az egyéni edzésterveket, de azért az kívánom, hogy töltsenek sok időt a szeretteikkel, és érezzék jól magukat, hiszen most fiatalok. A háromhetes pihenő után pedig folytassuk ott, ahol abbahagytuk, és ugyanazzal a szerénységgel és alázattal dolgozzanak tovább, akkor a szezon végén mindenki biztosan olyan büszke lesz rájuk, mint én.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
