Értékelt a vezetőedző.
"Akárcsak egy éve, ezúttal a Budapest Honvéd II lett az ország legjobb második csapata, a mieink a 2020/2021-es és a 2021/2022-es idényben a negyedik helyen végeztek az NB III Közép csoportjában, s ami még ennél is fontosabb, a fiatalok folyamatosan fejlődnek a felnőttfutballban, haladva előre azon a pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt kikövezett az úton, amely végén jó futballistává válhatnak – interjúnkban Simon Miklós, második csapatunk vezetőedzője, akadémiánk szakmai igazgatója értékelte az együttes elmúlt évét" – jelentette a Honvéd honlapja interjújában, melyből szemezgetünk:
"Másodszor is mienk az ország legjobb második csapata, a játékosok fejlődése mellett mennyire fontos ez az eredmény?
Mivel a Honvédról beszélünk, mindig számít az eredmény, nem mondhatunk olyat, hogy nem fontos. De ami az eredményen túl még fontosabb, és nemcsak a második csapatnál, hanem az akadémián is, az pedig a győzni akarás. A játékosok akarjanak, tudjanak győzni és mindezt Honvéd-szívvel és tűzzel a szemükben tegyék. Ez a legfontosabb és ezt folyamatosan visszakaptam a második csapat tagjaitól, ami miatt boldog vagyok. Volt, hogy ez eredménnyel is párosult, előfordult, amikor nem, a szezon vége felé azonban annyira jól összeállt minden, hogy azt éreztem, nagyon nehéz minket megverni. Megértették a srácok, mi kell a felnőttfocihoz és azok a játékosok, akik már fél, egy, vagy másfél éve szerepeltek a második csapatban, húzóemberré nőtték ki magukat, így eredményességgel is párosult ez a győzni akarás.
A Felnőttprogram kezdetén számítottál rá, cél lehetett, hogy egy alig 18 év átlagéletkorú együttes bárkivel pariban legyen a felnőttmezőnyben? A kilenc meccses veretlenségi sorozatot és az elért az eredményeket hová lehet elhelyezni?
Azt tudjuk, hogy nagyon jó fiatal játékosaink vannak minden szinten és a tehetség onnan ismerszik meg, hogy ha lehetőséget kap, akkor azzal élni tud, ezért sem féltem a fiatalok szerepeltetésétől. Amikor tavaly nyáron úgy döntöttünk, hogy több fiatalt is kölcsönadunk az NB II-be, vagy külföldi csapatokhoz, akkor az volt a cél, hogy ők sokkal erősebben térjenek vissza, míg ezzel a második csapat még tovább fiatalodott, ami még nagyobb lehetőséget nyitott az akadémián szereplők előtt. Egy pillanatra sem volt kérdés, hogy 16-17 éves játékosokat bedobjunk a vízbe, hiszen egyébként sem az életkorukat néztük, hanem a tehetséget és a bennük rejlő potenciált. A kölcsönadások persze azt is hozták magukkal, hogy új csapatot kellett építenünk, miközben sokszor kevesen edzettünk, olyan hét is volt, amikor két különböző korosztályos válogatottban összesen tizenkét játékosunk szerepelt. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, még ha ez nem is segítette a csapatedzéseket, de mindig a rendelkezésre álló játékosokkal próbáltuk a lehető legjobb munkát végezni, az ő képzésükre, felkészítésükre koncentrálni. Ráadásul télen a legeredményesebb játékosaink közül Németh Barnát kölcsönadtunk Szentlőrincre, Rácz Balázst a Debrecen szerződtette, Nir Bardea és Thierry Gale újra az első csapattal készült, majd Djordje Kamber is kikerült a rendszerből, így nemcsak az addigi legjobb góllövők, hanem fontos támasz és gyakorlatilag tapasztalt belső védő nélkül hoztuk le a tavaszi szezont. Vagy fiatal hátvéd szerepelt a csapatban, vagy olyan középpályás, akiről tudtuk, hogy megoldja a feladatot, illetve néha az első csapatból játszott vissza Baráth Botond, illetve Lukas Klemenz, a srácainknak jó lehetőség volt, hogy mellettük futballozzanak.
Egy, esetleg két teljes NB III-as szezon után ki lehet mondani, hogy a játékosok késznek állnak az NB I-re?
Nem és ezt meg is kell értenie mindenkinek, hogy az első csapat és az első csapat edzői stábja nélkül mi nem tudunk kész játékosokat adni a magyar labdarúgásnak. Szükség van az NB I-re, hogy egy-két olyan játékos, aki nálunk már bizonyított, az lehetőséget kapjon arra, hogy még tovább fejlődjön. A mostani keretben van két-három olyan futballista, aki kinőtte az NB III-at, nekik már nehéz tovább fejlődni ezen a szinten, ezért is fontos az NB II-es lehetőség. Aki azt gondolja, hogy az NB II-ben tud továbblépni, annak ott kell játszani, de az első csapat is nagyon fontos. Például Szűcs Tomi is rengeteget változott, fejlődött azzal, hogy három-négy hetet az első csapattal edzett, egy öltözőben volt a nagyokkal, ez pedig megfizethetetlen. Ráadásul ezek a srácok Honvéd-érzelmű, Honvéd-szívű játékosok, tudják, hogy mit jelent ebben a klubban focizni és lehetőséghez jutni, nagyon fontos lenne, hogy ők idővel megkaphassák az esélyt.
Az akadémisták esetében a fő irányvonal az egyéni fejlesztése, a második csapatnál, a felnőttfutballban viszont már eredménykényszer is van. Emiatt miben és mennyit kell változniuk a fiataloknak?
Az eredménykényszer többféle lehet. Lehet az, hogy bemegyek az öltözőbe és azt mondom, „ma nyerni kell“, de lehet az is, hogy olyan miliő veszi körül őket, hogy tudják, érzik , hogy nekünk nyernünk kell, mert ez a Honvéd és ezáltal is meg tudom mutatni magam, fel tudom hívni magamra a figyelmet, vagyis „bekerülök a kirakatba”. A felnőttfutballban az eredmény mutatja meg, hogy jól dolgozol-e, vagy sem, de hangsúlyozom, nekem a legfontosabb, hogy tegyünk meg mindent a győzelemért. Volt három-négy olyan meccsünk, amikor azt éreztem, sanszunk sincs győzni, azonban akkor is akartunk nyerni. Egy párszor meg is szórtak bennünket három-négy góllal, mert nem megúszni akartuk a meccseket és a tapasztalat hiánya, a megfelelő reakció híján gólokat kaptunk. De ez belefér, bele kell, hogy férjen, még ha edzőként ezt nagyon nehéz a kispadról megélni.Itt és most kell megtanulni ezeket a szituációkat és a megoldásukat. Előfordult olyan is, hogy előnyből kaptunk ki, mert ha vezetést szereztünk sem álltunk vissza, hanem folytattuk ugyanazt a játékot és mivel fiatalokról van szó, hibáztunk, a megfelelő tapasztalat hiányában görcsösek, feszültek lettünk, az ellenfelünk meg a további hibákat kihasználva győzött. A főbb szakmai célok mellett, apróbb, motiváló célokat természetesen kell kitűzni a srácoknak, mert tervek és célok nélkül nem érdemes nekivágni a munkának. Nem helyezésről, vagy pontszámról beszélek, hanem például arról, amit el is értünk, hogy legyünk mi a legjobb második csapat. Azt se felejtsük el, hogy a második csapatok két-három évvel idősebbekkel álltak fel, mint mi és nemcsak a Közép csoportban, hanem a három csoportot együttvéve lettünk a legjobb második együttes. Nagyon jó, ha ezeket a célokat el tudjuk érni, azonban azt is tudja mindenki, hogy a legfontosabb cél, hogy futballisták legyünk és eközben a lehető legtöbbet tanuljuk és tapasztaljuk.
Nebojsa Vignjevic kinevezése után Djordje Kamber az első csapat asszisztens edzője lett, így véget ért az NB III-as karrierje, viszont rendre szóba került, hogy ő mennyire fontos támasza volt a fiataloknak. Kambiból nyilván nincs másik, de lehet-e minden szezonra hasonló támaszt találni a tehetségek mellé?
Nagyon fontos, hogy Kambi nemcsak a meccseken, az edzéseken is ott volt, de segített Nir Bardea is, illetve Berla Attilát és Irimiás Gergőt is említhetem, akik az idősebb korosztályt képviselték, szükség esetén oda tudtak pirítani, rendet tartottak, Kambi rutinja és tekintélye hiányzott tavasszal. Ezért is szeretném, hogy egy-két idősebb játékos csatlakozzon a kerethez, akik példát tudnak mutatni, a meccseken és az edzéseken egyaránt ott legyenek. Amikor velünk volt tavasszal, akkor Baráth Boti, Lukas Klemenz, illetve előrébb Nagy Geri, Banó-Szabó Bence és Májer Milán is kiváló mentalitással érkezett, segített nekünk és remélem, mi is tudtunk nekik segíteni és hozzáadni az ő játékperceikhez.
„Végezetül pedig „Tikozo” indián testvérünknek köszönöm, hogy az elmúlt két év során mellettünk volt“ – nyilatkoztad az Iváncsa elleni győztes szezonzárót követően. Mit tudhatunk a kispesti második csapat indiánjáról?
Alapvetően ez a stáb története, nem is szeretnénk erről nagyon sokat beszélni. Úgy fogalmaznám meg, hogy a jó teljesítmény apró részletekből, százalékokból áll össze és minden szegmensre szükség van, Tikozo indián pedig inkább a spirituális, a lelki vonalat képviseli. Fontos, hogy erőt tudjunk meríteni, hogy könnyebben lendüljünk át a napi gondokon, ne legyen az, hogy ezek szétfeszítenek minket, sokkal inkább beszéljünk róluk, ily módon segített ő nekünk. Egyébként is nagyon fontosnak tartom a lelki tényezőket, egyrészt tudni kell, hogy honnan jöttél, kinek és mit köszönhetsz, másrészt kulcsfontosságú az őszinteség. Egy kapcsolatban mindig vannak súrlódások, de megfelelő kommunikációval, a hiúságunkat félretéve minden megoldható. Én abban hiszek, hogy fontos a vita, a véleménykülönbség, de az is, hogy utána ezt le tudjuk zárni és ebből a szempontból is jó társakra leltem a srácok esetében. Megtanulták, hogy bízniuk kell magukban, mert jó játékosok, s ugyan mindig jöhetnek nehézségek, de hinniük kell magukban, akkor válnak majd igazán jó játékossá. És ha már értékeltük a szezont, visszatekintve az elmúlt évre, nem szeretném elfelejteni, azokat az embereket és kollégákat, akik mind hozzátettek a játékosaink lehetőséghez segítéséhez és fejlődéséhez. A klub vezetősége szuper feltételeket és lehetőségeket biztosított nekünk, végig éreztük, hogy fontos számukra a második csapat és az ott folyó munka, köszönjük nekik. Rendkívüli támogatást, rugalmasságot kaptunk az akadémia vezetőjétől és az ott dolgozó szakemberektől, akikhez mindig fordulhattunk és jó volt látni, hogy milyen büszkék azokra a srácainkra, akik bemutatkoztak, vagy lehetőséget kaptak az NB III-ban. Végül, de nem utolsó sorban ritka jó stáb vette körül a tehetségeinket, a portától az oktatási részlegen, a konyhán, a médián, egészen a pályák tökéletes állapotáért felelős szakembereken keresztül, sokan dolgoztak remekül ezekért a gyerekekért, amit ezúton is köszönünk! Srácok, most ti jöttök, bízzatok magatokban és bizonyítsatok!
A BUDAPEST HONVÉD II SZEREPLÉSE AZ NB III 2021/2022-ES SZEZONJÁBAN
38 mérkőzés
22 győzelem
4 döntetlen
12 vereség
68 lőtt gól
53 kapott gól
70 pont
4. helyezés
Házi gólkirály: Kerezsi Zalán, 18 (3. a góllövőlistán)
