Csorna – Hannich Péter menesztése még mindig beszédtéma.
A Kisalföld írását változtatás nélkül közöljük.
„Sokat látott labdarúgásunk őszi idényének egyik legmeglepőbb megyei jelentőségű eseménye a novemberi edzőcsere volt Csornán. A klub elnöke akkor és a napokban a csapat értékelése kapcsán is elmondta, mindez azért következett be a vártnál sokkal jobb szereplés mellett, mert megtorpanásra utaló jeleket tapasztalt, és be is igazolódott rossz előérzete. Ezért döntöttek úgy, hogy az utolsó négy fordulóban Hannich Péter helyett más lesz a szakmai irányító. Két hónap után most megszólalt, kifejtette véleményét a menesztett edző is.
– Sokakat meglepett az edzőcsere. Az ön számára is meglepetés volt?
– Teljes mértékben – válaszolta Hannich Péter, majd a történet kezdetével folytatta. – Egy évvel korábban egy szétesett, gyenge fizikai állapotú csapatot kellett talpra állítani és bent tartani a harmadik osztályban. Annak ellenére bíztam máshol már bizonyított szakmai tudásomban, hogy miután többeket elküldtek, összesen tíztagú kerettel láttunk munkához. Szükség volt erősítésre és a kapcsolataim révén olyan játékosokat tudtam Csornára csábítani, akik máshol kevesebb lehetőséget kaptak, vagy nem is jutottak szóhoz. Így került hozzánk Kerékgyártó Dávid, Dávid Ferenc, Császár Attila, Füredi Ádám, továbbá az alacsonyabb osztályú Lipótról Litresics Levente.
– Ráadásul a bajnokság tavaszi rajtja nem sok jót ígért…
– Az első hat fordulóban az ETO, a BKV Előre, valamint a négy NB I-es tartalékgárda, az MTK, az FTC, a Videoton és a Puskás Akadémia voltak az ellenfelek, így józan számítással pontot aligha tervezhettünk. Kettőt azonban sikerült szerezni, miközben ellenfeleink is dicsérően szóltak játékunkról. A jó felkészülés hatására aztán márciusban már remélhettem, hogy áttörés következik be. Ezt a diósdi győzelem hozta meg, ekkor már érezhető volt, hogy a hátralévő fordulókban megszerezzük a kellő mennyiségű pontszámot. Végül két helyezést léptünk előre és majdnem beértük az ősszel még tizenegy ponttal többel rendelkező Csepelt is.
– A tűzoltás tehát sikerült. Kezdődhetett nyáron az építkezés?
– A harmadik osztályból ebben az idényben csoportonként öt csapat, plusz a legrosszabb tizenharmadik kiesik, ezért nálunk is mindenképpen újra kellett gondolni a folytatást. Minden klub építkezett, igyekezett előremenekülni, nekünk is erősíteni kellett, hívásomra jött Csornára Sánta András, Weitner Ádám, Kelemen Márk, Csikós Sándor, valamint az elnök úr szerződtette azt a Folmer Krisztiánt, akit most néhány hónap után szabadlistára tett. Ezúttal jó sorsolást kaptunk, s hogy fizikailag, taktikailag, szellemileg és pszichésen rendben van a társaság, azt az első kilenc forduló fényesen igazolta. A nyolcadik után szerettem volna beszámolni az elnökségnek az elvégzett munkáról és beszélni a hogyan továbbról, de ezt akkor a vezetés nem tartotta időszerűnek. A tizedik mérkőzésünkön, ha győzünk Érden, az első helyre kerülhettünk volna, ám öngóllal és kiállítással sújtva három-nullra kikaptunk. Ezt a vereséget viszont meglepetésre elnökségi ülés követte, olyan indokolatlan határozatokkal, amely feszültséget okozott az öltözőben és a napi munkában. Ennek köszönhetően hazai pályán kikaptunk az Ajkától, és bár még sikerült újra talpra állni, november ötödikén Hévízen, Czanik Károlyt és Weitner Ádámot nélkülözve, a nyolcvannyolcadik percben kapott góllal veszítettünk.
– Ekkor mentették fel a munkavégzés alól?
– Nem azonnal. Vasárnap még elemeztük a hévízi mérkőzést, sőt, elutaztam Veszprémbe is a későbbi ellenfél feltérképezésére. Semmi jele nem volt annak, hogy hétfőn telefonon közöljék velem az edzőváltozás tényét. Így lett számomra személyesen emlékezetes november hetedik napja. Azóta két hónap telt el, számtalanszor gondoltam át a dolgokat, rengeteg ismerőssel, baráttal beszéltem, de a döntés ma is érthetetlen, megmagyarázhatatlan számomra. Kiesőjelölt csapatból negyedik helyre hoztam fel a Csornát, szakmailag maximálisan teljesítve a klub elvárásait. Több mint négy évtizede élek a futballban, de úgy látszik, még mindig tanulnom kell a fortélyokat, miközben érdekes módon vannak, akik tíz hónap alatt mindent megtanultak erről a játékról.
– És most merre vezet a volt csornai edző útja?
– Várom az újabb kihívásokat. Vevő vagyok bármilyen értelmes munkára, akár a pálya széléről vagy a pályán kívülről, akár az utánpótlásban is. Csupán annyi történt, hogy nekem előbb kezdődött és hosszabbra nyúlik a holt szezon – zárta szavait az 59 éves, játékosként 27-szeres válogatott, UEFA A licences és sportmenedzseri végzettséggel is rendelkező Hannich Péter.”
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
