Közelebb vannak az NB III-hoz, mint az NB I-hez.
A Vasas a klub hagyományaihoz és régmúltjához képest kritikán alul szerepel a másodosztályban, a közelmúltjának és a jelenének viszont pontosan megfelel az eddigi teljesítménye. A klub 86-ban nyert utoljára kupát, 77-ben bajnokságot, összesen hatszor volt magyar bajnok és négyszer kupagyőztes. Ám ezeket a számadatokat csak a saját szurkolóik tudják ám.
A többieknek hol megszűnő, hol éppen kieső csapat csak a Vasas (aki nem hiszi, kérdezze meg őket), azaz semmiképpen nem Magyarország egyik legfontosabb klubja. És bár ez a piros-kék híveknek biztos, hogy szívfájdalom, de olyan gárda nem lehet megkerülhetetlen tényező a magyar labdarúgásban, amelyik a másodosztályban közelebb van a kieséshez, mint a feljutáshoz.
Márpedig az van, hogy a 10. angyalföldiek 9 ponttal vannak lemaradva a második, feljutó helyen álló ZTE mögött, de csak 8 egységgel előzik meg a már kieső helyen szerénykedő Budafokot. Ahogy pedig a Soroksár és a Gyirmót az elmúlt fordulóban lefutballozta a piros-kékeket a pályáról, az minden volt, csak nem a dicső múlt, valamint a biztató jelen és jövő előtti tisztelgés.
Az, hogy a Vasas ideáig süllyedt, mindenkinek a felelőssége, akik az elmúlt 20 évben megfordultak a Vasasnál, legyen szó elnökökről, tulajdonosokról, ügyvezetőkről és játékosokról, persze szerintük általában a sajtó és a szurkolók tehettek és tehetnek mindenről. Mintha az utóbbi kettő hagyná ki a helyzeteket, hibázna hátul, hozna meg rossz vezetői- és edzői döntéseket.
A hangulatot mi sem jellemzi jobban, hogy a közösségi felületeken a szurkolói csoportosulások egyes tagjai cenzúrázzák azokat a véleményeket, melyek az előbb említett okokat sorolják fel, igaz, ennél azért durvább megfogalmazásban.
És amikor szurkolók szurkolókat cenzúráznak, azért annál nincsen lejjebb. Egyenesen gusztustalan!
Kiss Károly vezetőedzőt senki nem cenzúrázta a Gyirmóttól kapott hazai négyes után, a szakember a következőket mondta:
„Gratulálok a vendégeknek. Amíg egyenlő létszámban voltunk, mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, a befejezéseink azonban sajnos nem sikerültek. A kiállításig partiban voltunk, a második félidőben tíz emberrel már nem volt esélyünk, nem voltunk arra képesek, hogy veszélyeztessünk. Nagy terület állt az ellenfél rendelkezésére, amit könyörtelenül kihasznált.”
Cenzúra ide vagy oda, ha az ellenfélnek nagy területe van, akkor azt le kell előtte szűkíteni – szerintünk.
Szóval a Vasas hatalmas bajban van, a jelek szerint egyre kevesebb esélye van visszajutni az élvonalba és ahhoz, hogy ez valamikor bekövetkezzen a játékoskeretben is gyökeres változtatásokra lenne szükség, ami viszont pénzbe kerül.
Viszont, ha nem lesz szemléletbeli és hozzáállásbeli változtatás, nem lesz megfelelő anyagi ráfordítás, akkor ugyanolyan kínkeserves évek várhatnak a piros-kékekre az NB II-ben, mint amilyeneket a Ferencváros élt át.
A zöld-fehérek változtattak a harmadik év elején, mindenki tudja, hogy azóta mi történt velük…
