Budapest – A piros-kékek kapitánya Michael Oenning meghosszabbított keze.
Tizenegy mérkőzést követően a Vasas 22 ponttal vezeti az OTP Bank Ligát. Az angyalföldiek védelme betonbiztos az idei szezonban, a piros-kékek csak 7 gólt kaptak ezidáig. Ebben nagy szerepe van a csapatkapitány Debreceni Andrásnak, aki Michael Oenning vezetőedző meghosszabbított keze a pályán.
– Amikor kilenc hónapja Michael Oenning a Vasashoz érkezett Czvitkovics Pétert bízta meg, hogy legyen meghosszabbított keze a pályán, de a sérülése után helyettesből előreléptél. Milyen érzés volt ennek a közösségnek a vezetőjévé lenni?
– Mivel vezetőedzőnk személyesen nem ismerhetett minket, így – utólagos elmondása szerint – több embertől érdeklődött, ki milyen habitusú, kitől mire számíthat, ki mennyire alkalmas egy csapaton belüli vezető szerep betöltésére – mondta Debreceni András a vasasfc.hu-nak. – Én próbálom meghálálni ezt a bizalmat, a pályán és azon kívül is, több-kevesebb sikerrel. Számomra ez egy „régi-új” feladat, a Honvédnál nagyon fiatalon, 21-22 évesen éveken keresztül már betöltöttem ezt a tisztséget. Úgy vélem, akkor nagyon tapasztalatlan voltam ebben, és igazából korán jött nekem ez a feladat. Most 27 éves fejjel azért másképpen látom a dolgokat és sokat tanultam akkori tapasztalataimból. Megpróbálok eleget tenni minden ezzel járó feladatnak, de a tapasztaltabb játékosoknak minden esetben ki szoktam kérni a véleményét, így mondhatom, hogy jelentős mértékben rájuk támaszkodom.
– Mi a feladata egy csapatkapitánynak?
– Nem elsősorban magamra terelném a figyelmet, mert az idősebb játékosoknak éppúgy feladatuk egyben tartani a csapatot, és bíztatni, segíteni a fiatalokat. De csapatkapitányként természetesen fontos közvetítő szerepem van abban, hogy a játékosok kéréseit tolmácsoljam a vezetőség, vagy a szakmai stáb felé.
– Hogyan jellemeznéd a mostani csapat közösségét? Mennyire nehéz egyben tartani őket, hogy egyfelé húzzanak, és mindenki „beálljon” a sorba?
– Én úgy érzem, hogy nagyon el lett találva a fiatal, tapasztaltabb és a külföldi játékosok aránya. Ez szerintem a pályán is látható, hogy játsszon akárki, próbálunk egymásért mindent megtenni. Az idei eddigi eredményeink azt mutatják, hogy jó úton járunk, de a csapatunknak van még hova fejlődnie.
– 2008-ban a csehországi U19-es Eb-n majd 2009-ben az egyiptomi U20-as vb-n bronzérmet szereztél. Akkor milyen felnőtt karrierről álmodtál?
– Az én álmom is az volt – mint oly sok fiatal labdarúgónak -, hogy egyszer majd külföldön egy meghatározó bajnokságban, egy jó csapatban játszhassak meghatározó szerepet. De anno ezt az élet egy kicsit átírta. 2012-ben nem hosszabbítottam meg a 2013-ban lejáró szerződésemet a Honvéd csapatával, így a 2013-as tavaszi félévet a második csapattal töltöttem. Ez a parkoló pálya egy kissé megtörte karrieremet. Bár voltak lehetőségeim, hogy külföldre igazoljak, ám egyik sem jött össze, hol miattam, hol más egyéb körülmény miatt, de nem panaszkodom. Mindig az adott helyzetből próbálom kihozni a legtöbbet. Nagyon örülök, hogy 2015 januárjában idekerültem a Vasashoz, mert nagyon jól érzem magam, kiváló a közösség és nagyszerű segítő stáb működik a csapat körül. Minden idegszálammal arra törekszem, hogy a csapattársaimmal együtt folytassuk az első 11 fordulóban megkezdett jó sorozatunkat.
– Mennyire lepett meg titeket, amikor most a nyári felkészülési időszak alatt Michael Oenning előállt – az azóta már jó bevált – háromvédős rendszerrel? Mennyire tudtátok ezt elfogadni, és éreztétek-e, hogy ez egy működőképes szisztéma lehet?
– Onnan közelíteném meg a választ, hogy normál esetben egy futball akadémiáról, vagy az utánpótlás csapatból kikerülő fiatal játékosnak eleve képesnek kell lennie, hogy több játékrendszerben, és több poszton játsszon. A magyar labdarúgásban sajnos ez még nem mindenütt van így. A szakmai stábunk a nyár elején felvázolta, hogy milyen játékrendszert szeretne, ha alkalmaznánk, amihez megpróbáltunk alkalmazkodni. Egész nyáron ezt gyakoroltuk, sok edzőmeccsen. Úgy vélem ez beváltotta a hozzáfűzött reményt, ám ezen is van még mit csiszolni.
– Mivel lennél elégedett december közepén a 19. forduló befejeztével?
– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindenki adja ki magából a mérkőzéseken a 100 százalékot, mindenki feleljen meg a saját és a szakmai vezetésünk elvárásainak, és akkor mindenki nyugodtan a tükörbe tud nézni, és elmondhatja: „Igen, én megtettem minden tőlem telhetőt” Előfordulhat, hogy az évet nem az első helyen zárjuk, hanem „csak” a dobogó valamelyik lépcsőjén, de ha minden játékos önmagához viszonyítva fejlődik játékban, mentálisan, akkor elmondhatjuk, hogy egy sikeres félévet tudhattunk magunk mögött. Ám természetesen mindnyájan a csapatban mindig, mindenkor nyerni szeretnénk. Ez az én célom is, hogy a 19. forduló után minél jobb helyezéssel álljunk a tabellán.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
