Budapest – Garami Józsi bácsi, az elfogadott lány, zaruk és a gyönyörű büfé.
Mit csinálhat az ember kedden délelőtt -5 fokban?
Tettem fel magamnak a költői kérdést reggel, amikor kinéztem az ablakon és pont fél méterre nem láttam el a ködtől. Egyből beugrott, hogy kimegyek az MTK-Budaörs edzőmeccsre. Mert a téli felkészülési találkozóknál (a mai találkozókról a linkre kattintva lehet tájékozódni) semmit sem szeretek jobban a magyar fociban.
Soha nem mentem még a gödöllői HÉV-vel focimeccsre, ezért izgatottan vártam mennyi szurkoló lesz majd a szerelvényen, főleg azok után, hogy az MTK tegnap bejelentette, a szakhatóságok gyors és precíz eljárásának köszönhetően hozzájárultak ahhoz, hogy nézők is legyenek a találkozón. Ez ugye azt jelenti, hogy a zsaruk nem tartottak attól, hogy balhé lesz a meccsen. Nos, nem vagyok a főnyomozó, sem mezei járőr, de ezt bármilyen rendőri rang vagy végzettség nélkül megmondtam volna előre. Mint ahogyan majdnem 10 millió másik magyar is.
Döntésemet egyáltalán nem bántam meg, több ok miatt. Újra láthattam az imádnivaló Garami Józsi bácsit, aki ezen a mérkőzésen is ott volt. Láthattam, ahogy a két klub sajtóosztályának a munkatársai lelkesen dolgoznak és szurkolnak, átélhettem újra azt, hogy Szegő Tibornak, az MTK kommunikációs igazgatójának ezúttal sem tudtam olyan kérdéseket feltenni, amelyekre ne válaszolt volna egyből és nagyon udvariasan mosolyogva. És ismét meggyőződhettem arról, hogy a Budaörs technikai vezető hölgye teljes jogú tagként van kezelve, ugyanúgy, mint a magyar labdarúgásban dolgozó többi hölgyemény, ami kiemelten jó.
És a meccs is egészen kiváló volt.
Elsőként a Bognár György irányította Budaörsről kell írnom. A csapat gyenge őszt produkált, majd érkezett Bognár és a gárda már most olyan jó és tudatos focival rukkolt elő, hogy egyáltalán nem féltem őket. Tipikusan Bogeszes játékot láttam a vendégektől. Nem rugdalták el a játékosai ész nélkül a zsugát amerre álltak, hanem bizony még a középső védők is próbálták megjátszani a társakat. Láttam tőlük kényszerítőket, hosszú indításokat, jó lövéseket, és aki a magyar focit szereti és nem azt lesi, hogy még a semmibe is belekössön, az bizony a másodosztályú gárda játékát is élvezte. Főleg azért, mert nyertek is 3-2-re.
Az MTK elkerülhette volna a kapott góljait, de még nem tett így, és annak ellenére látszott, hogy taktikailag fejlődnek a kék-fehérek, hogy Gera, Nikházi és Martínez nem léphetett pályára. Fontos előny lehet a kékeknek, hogy nem lesz távozójuk, az érkezők erősítést jelenthetnek majd, továbbá az is, hogy elmennek Törökországba edzőtáborozni, de már edzhettek az új Hidegkuti Stadionban, amelynek a gyepszőnyege kiváló, hiszen alulról melegíti a pálya talaját a fűtés.
De visszatérve Mátyásföldre fontos volt, hogy láttam két olyan csapatot, amely a táblázatokon elfoglalt helyezéseik ellenére magabiztosan tekint(het) a jövőbe (a meccs után mélyen beszélgettem a két trénerrel az elképzeléseikről, interjúk hamarosan), pláne azért, mert senkin nem éreztem azt, hogy meg lenne ijedve a könnyűnek azért egyáltalán nem ígérkező tavaszi feladatoktól.
Akik voltak valaha már Ikarus-meccsen, azok pontosan tudják, hogy remek kis büfé van a pályán. Finom volt a süti és a meleg tea, amit az egyik élvonalbeli klub vezetőjének a társaságában fogyasztottam el, a falak tele vannak zseniális ereklyékkel, két olyan élvonalbeli futballista meze is ott díszelgett a pult felett, akiknek szintén sokat jelent az Ikarus.
Előre jelzem, holnap is megyek edzőmeccsre, mert mint írtam: a téli edzőmeccseknél jobban semmit nem szeretek az imádott magyar fociban.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
