Elárultam azt a csapatot, amelyiknek csak köszönhetek!
Két típusú sportújságíró létezik a világon!
Az egyikbe tartozók tagjai bárhol, bármikor, bárki vagy bárkik előtt felvállalják, hogy melyik csapat szurkolói, míg a másik halmaz tagjai nem.
Utóbbiakat azért kell kiemelten tisztelni, mert ügyelnek és vigyáznak arra, nehogy egy klubot vagy egy szurkolói csoportosulást megsértsenek, de még azért is óvatosak, hogy az ilyen vagy olyan irányú elfogultság vádja érje őket.
Én nyilván az előbbi csoportba tartozom.
Ráadásul duplán!
És íme, ismét egy bizonyíték, amit már nagyon sokadszorra teszek meg. Hétfőn délelőtt ugyanis a következőket írtam ki a privát Facebook-oldalamra:
„AZ ÖRÖK ÉS EGYETLEN SZERELEM VAGY A SZERETŐ?
MA ESTE FOGOK A MARADONA UTÁN MENNI!
Annál jobb érzés, mint amikor a Vasas bármilyen osztályban az első helyre kerülhet, majd oda is kerül, nem létezik a világon. A Vasas az örök szerelem, erről döntöttem kábé 40 éve kisdrazsé szívvel, kisdrazsé lélekkel és kisdrazsé aggyal.
Cserébe a Vasasnál több fájdalmat senkitől és semmitől nem kaptam soha, de döntésem és a hűség kötelez, emiatt soha, de soha nem vagyok hajlandó elhagyni! Akkor sem tettem így, amikor be sem mehettem a pályára (eléggé sokszor volt ez így ám korábban – a szerk.), mert nem voltam hajlandó hazudni a munkám során, legfőképpen a világ legcsodálatosabb embereinek, a Vasas szurkolóinak.
Ha a Vasas ma nyer, első helyre kerül, de ehhez a Kerületkét kell legyőznie, mely csapatra mindig is gondoltam akkor, amikor a Vasas állandó fájdalmat, gyötrelmet és szégyent okozott.
Úgy nőttem fel, hogy ha kinéztem az ablakomon, a Kerületke pályáját láttam, ráadásul a Kerületke soha nem okozott fájdalmat, mert a menekülési útvonalnak, a titkos álmoknak és vágyaknak minden egyes alkalommal/gondolatnál még szebbnek kell lennie.
A Vasas igen kedves és remek (szak)embernek számító sajtófőnökasszonyát megkértem, készítsen be nekem egy koporsót már a kezdésre, mosoly volt a válasza…
Amikor az örök szerelem és a titkos álom között kell választani, az nem egyszerű helyzet.
A Vasasnak fel kell jutnia oda, ahová mindig is való volt, az NB I-be, a Kerületkének meg bent kellene maradnia ott, ahol mindig lennie kellene, az NB II-ben!
Választanom kell ma az örök szerelem és a soha meg nem öregedő szerető között!
Döntés csak egy lehet:
MINDÖRÖKKÉ ANGYALFÖLD!
AZ IDŐ VÉGEZETÉN IS TÚL”
Tehát ismételten, az nb1.hu 1999-es megalapítása óta vagy „tízezredjére is”: Vasas-szurkoló vagyok (mindig az voltam és az is maradok, és pont nem érdekel, hogy ez mivel jár az életemben és a szakmámban), a második kedvenc csapatom meg a III. Kerületi TVE.
És amint megjósoltam (azért nem volt olyan nehéz), tegnap este a Vasas az első helyre került az NB II-ben, mert legyőzte a Kerületkét, méghozzá 1-0-ra.
És tényleg nem volt könnyű nap!
Vasárnapról hétfőre nem tudtam aludni, ezért újra megnéztem a zseniális Squid Game című dél-koreai sorozatot a remek Netflix kínálatából, miután hazaértem a Kecskemét-Nyíregyháza rangadóról.
Eléggé szakadozottan ment a részek, hogy stílszerű legyek, „ledarálása”, mert pillanatról pillanatra lettem rosszabbul, de nem a kegyetlen öldöklések látványától, hanem azért, mert közeledett A MECCS!
Általában nem kaptam levegőt, fulladozás közben meg ömlött rólam a víz, és hogy finoman fogalmazzak, a kiválasztásom is átlagon felüli teljesítményre volt képes.
Enni semmit nem tudtam egész nap, nem csak éjjel és hajnalban, napközben meg csak vizet tudtam inni, de attól is rosszul lettem.
Direkt úgy mentem ki a Fáyba, hogy a stadion bejáratáig senkivel ne találkozzak, mert nem lehettem egy matyóhímzés látvány, miközben az egyik pillanatban verejtékezem, a másikban meg remegve megfagytam…
A biztonságiak csak mosolyogtak, amikor megláttak ebben az állapotban a bejáratnál, a nagyon és mindig kedves recepciós lány meg csak ennyit kérdezett: „Az, hogy lehet, hogy alulra vagy írva?”
„Nekem kell megtartanom a többieket!” – válaszoltam neki a létező összes megmaradt erőmet összeszedve, mire mosolyogva csak ennyit válaszolt: „Akkor ideje lenne összeszednem magadat…”.
Miközben bukdácsoltam fölfelé a lépcsőn, megfogadtam, ha még egyszer ebben a szimulációban felérek (kábé 40 lépcsőfok tette Himalája nehézségűvé az utamat), akkor először a Vasas, majd a Kerületke-tábor helyére nézek, utána akár tényleg meg is halhatok.
Jól tettem, hogy így döntöttem, mert egyből lecsekkolhattam, hogy 10 ezer félmeztelen ultra volt az egyik és a másik oldalon is, mindenki görögtüzezett és füstbombázott szerencsére, de az oldallelátók is tömve voltak.
Elhiheti nekem mindenki: sem a Vasas felületei, sem a Nemzeti Sport, sem az NSO.HU nem állított igazat, mivel ellenem, direkt összefogva azt jelezték, 1131-en néző van a stadionban…
A meccsen 80 percig sokkal, de sokkal jobb volt a Vasas, de a Kerületke korrekt volt, mert nemcsak védekezni és durván rombolni akart, hanem focizni is, miközben a játékoskeretek között is hatalmas a különbség a két klub között
Silye Erik, aki azt nyilatkozta a Vasas honlapjának a meccs előtti napokban, hogy komolyan kell venniük a Kerületkét (ő Kerületet mondott, de azt majd megbeszélem vele egyszer – a szerk.), mert meccseket eldönteni képes játékosai vannak, akkora gólt bikázott, hogy ha nincs ott a kapu a lökete után, akkor szerintem a labda simán utolérte volna fél pillanat alatt az 1977. szeptember 25-én fellőtt Voyager-1 űrszondát, ami a Földtől legtávolabb lévő űreszköz.
A Voyager–1 az úgynevezett „stagnálási zónán” halad jelenleg keresztül, amiben a napszél és a csillagközi gáz keveredik. Ezt a Naprendszer határvidékének tekintik az illetékesek, de ennél sokkal fontosabb ebben az esetben, hogy a legtöbb pillanatban 61200 km/h a sebessége.
És akkor most még egyszer képzelje el mindenki, mekkora gólt vágott Silye úgy 25-ről az én kis Kerületkémnek…
A már jelzett 80. percig egyébként 4-5 góllal is mehettünk volna a Kerületke ellen, de nyilván kihagytunk mindent, amit csak lehetett (meg azt is, amit nem), majd Otigba Kenneth hibája után (nem az első hatalmas neki nálunk, megérdemelte a pirosat), a Kerületke 11-est kapott, Bori Gabi megküldte a jobb alsóba a zsugát, de Jova Levente Voyager-1 sebességével repült, legyőzve a teret, az időt és a gravitációt egyszerre, majd hárított.
Egyébként a Voyager-1 tizenöt nappal a Voyager-2 után lett fellőve, ennek vagy az elnevezéseik logikáját nem értem, de nem is vagyok sem fizikus, sem csillagász, sem a NASA felelős igazgatója…
Innentől kezdve viszont nagyon meleg volt a pite, mert a Kerületke egyenlíthetett volna, és az az egészben a legtutibb, hogy ezt Kuttor Attila, a Vasas edzője elismerte a lefújás utáni sajtótájékoztatón, de az szintén ugyanilyen durva, hogy Kemenes Szabolcs, a Kerületke szakmai vezetője meg azt, hogy az első nyolcvan perc teljes mértékben a Vasasé volt.
Büszke is voltam, de ezekben a pillanatokban nem feltétlenül arra, hogy milyen jó két csapatom van, hanem arra, hogy mindkét vezetőedzőt a sportbarátomnak tudhatom hosszú évek óta.
Mert ugye az ember a barátait választja ki és nem az ellenségeit.
A sajtótájékoztatóra viszonylag jó állapotba kerültem, amit szerintem azért jelez, hogy mindkét szakvezető 3-3 kérdést kapott és mind a hatot én szegeztem nekik.
Előbb Kemenes érkezett, aki már játékosként is az egyik legjobb stílusban nyilatkozó volt. Elmondta, sajnálja, hogy az előre felé való játékban keveset mutattak, de kimondta a lényeget, a Kerületkénél nemcsak a csapat, hanem a klub is osztályt váltott. Kérdésemre válaszolva elmondta, inkább olyan csapatnak gondolja a Kerületkét (ő sem így mondta, majd vele is elbeszélgetek – a szerk.), amelyik pontot szerzett Diósgyőrben és tulajdonképpen majdnem a Vasas ellen is, mintsem annak, amelyik az utolsó előtti a tabellán.
Remélem, a klub illetékeseinek eszükbe nem jut lecserélni a szakmai stábot, és nem azért, mert jóban vagyok velük, hanem azért, mert ez a Kerületke érdeke.
Ő miattuk jutottunk fel eleve az NB II-be!
Kemenes ráadásul nem hibáztatta Borit, mert azt mondta, hogy mindenki hibázik, aki tesz is valamit, és ez a világtörténelem egyik legnagyobb és legfontosabb igazsága.
Kuttor Attila kimondta a frankót. Korábban arról nyilatkozott, hogy a bajnokság egy maraton, a legvégén számít, melyik csapat, hol van a tabellán, és ebben tök igaza van. Most viszont mégis az első helyre kerültünk, de elmondta, ez még nem jelent semmit, ugyanúgy kell tovább melózni az edzéseken is. Kérdeztem az Otigba kiállítása miatti taktikai változtatásokról is, meg arról is, hogy talán a Szeged elleni meccsen vasárnap (minden angyalföldi drukker számára ez az egyik legnagyobb rangadó az osztályozón történtek miatt, a szegedieknek meg pláne) nyíltabb csapat ellen játszhatnak-e, mire diplomatikusan megdicsérte a Szegedet.
Ezt azért is kérdeztem meg, mert az angyalföldi Voyager arról is beszélt a meccs előtt a Vasas honlapjának, hogy nagyon jó volt a pár nappal korábbi, Újpest elleni edzőmeccs, mert végre olyan csapat ellen léphettek pályára, amelyik nem csak beállt a saját kapuja elé…
Miközben repesztettem hazafelé, az egyik legjobb, legtutibb Vasas-szurkoló arc, Jocek invitált Messengeren, hogy menjek a kocsmába a többiek után én is, de az üzeneteit kábé már csak otthon vettem észre.
De egyébként nem miattuk, a mindig remek társaságuk, hanem a lelkem miatt nem volt kedvem visszamenni hozzájuk.
Mert képtelen lettem volna megünnepelni azt, hogy legyőztük a szeretőmet, aki mindig örömöt és vidámságot okozott nekem, bosszúságot meg szomjúságot meg egyszer sem.
Azt hiszem, itt az ideje hivatalosan kérvényezni az MLSZ-től, hogy ne csak a tavaszi, de az esetleges további Vasas-Kerületke mérkőzéseket se rendezzék meg soha többé!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
