Nagyon segítette az MTK-t a feljutáshoz, de most csapatot keres – interjú

Nagyban járult hozzá az MTK NB II-es bajnoki címéhez Szentpéteri Viktor. A kapusok közül ő védett a legtöbbször a kék-fehéreknél, akik, amikor ő állt a gólvonal előtt, nem vesztettek el egyetlen mérkőzést sem. Az utolsó forduló után nem sokkal közölték vele, hogy a továbbiakban már nem számítanak a szolgálataira. A finn Lahti vele érte el a legnagyobb sikereit, mert kijutottak az Európa Ligába, de korábban utánpótlás válogatottként is letette a névjegyét az asztalra. És már kapusedzőként is bizonyított, akárcsak televíziós szakkommentátorként.

 

 

Mit mondtak, miért kell távoznod?

Régi álmom volt, hogy ilyen neves csapatban bizonyíthassak, hatalmas megtiszteltetés volt, hogy az MTK tavaly nyáron engem is kiválasztott ahhoz, hogy a célt elérve, újra a legmagasabb osztályban szerepeljen. Nem tagadom, hogy szomorú vagyok, hiszen úgy érzem – és bízom benne, hogy a csapattársak és szakmai stáb is – hogy minden tőlem telhetőt megtettem a siker érdekében. Három fiatal kapus védett a szezonban, mellettem az egy év alatt, mégis én védtem a legtöbb mérkőzésen: 19 mérkőzésből, 15 győzelem, 4 döntetlen volt a mutatóm, vagyis veretlen volt a csapat, amikor mögöttük álltam.  Az Instat Index kapus rangsorában az első helyen végeztem ebben a szezonba.  A szezon vége előtt még úgy tudtam, hogy számítanak rám a továbbiakban is, de az utolsó bajnoki mérkőzés után közölték, hogy mégsem. 

 

Részleteket elárultak? 

Sajnos nem, bár fontos lenne tudnom, hátha tudok belőle tanulni, vagy változtatni, bár nem érzem, hogy bármit rosszul tettem volna. 

 

Van még remény a játékospályafutásod folytatására?

Nem számítottam rá, hogy hirtelen így alakul, most csapatot keresek. Tisztában vagyok azzal, hogy már nem a fiatalabb korosztályhoz tartozom, de azzal is, hogy mire vagyok még képes 38 évesen, vagyis nem áll szándékomban abbahagyni a profi labdarúgást azért, mert nem vagyok már 20. Kapusedzőként már dolgoztam a Grosics Gyula Kapusiskolánál, éppen az MTK miatt szüneteltettem ottani feladataimat, hiszen a kettőt együtt nem tudtam összeegyeztetni. A B-licensz megszerzésén dolgozom, és jövőbeli terveim között szerepel, hogy kapusedzőként dolgozzak akadémiákon, itthon vagy akár külföldön.  Átlátva a hazai helyzetet, hiszen hosszabb időt töltöttem külföldön is, a nemzetközi tapasztalataimat átadva, megváltoztatnám a fiatalok alázatát, gondolkodásmódját, mentalitását a sport és a munka iránt. Az edzésmódszereken is tudatosan szeretnék változtatni, hiszen ebben van a hosszabb távú lehetőség külföldön is. Pozitívan és önbizalomra nevelve a gyerekeket, melyből hosszabb távon tudnak táplálkozni, erőt kapni egy lehetséges karrier alatt.  Nagyon sok profi akadémia van itthon, amennyire most belelátok, az infrastruktúrális és tárgyi feltételek adottak a jó munkához, viszont szemléletváltásra van szükség, ami sokban megváltoztathatná az utánpótlás játékosokról alkotott véleményt is, és nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnyben is megállnák a helyüket, sikeresek lehetnének. Nekem ez a filozófiám, ebben látom a siker útját. 

 

Hogyan tovább? 

Mivel szabadon igazolható vagyok, nyitott vagyok, de gondolok arra is, hogy a jövőt építsem. Nehéz helyzet egy profi sportolónál – én is 8 éves koromtól csak ezzel foglalkozom – ha eljön ez az idő, amitől tartottunk, „féltünk”, hogy a csak sportkarrierből át kell váltanunk egy olyan irányba, ahol a tapasztalatainkat tudjuk hasznosítani.