És a válogatott álmairól is.
Mint jeleztük, parázs jelenetekkel fejeződött be a DVSC és a Vasas egymás elleni edzőmeccsének a rendes játékideje (utána volt még 30 perc ráadás), aminek Dzsudzsák Balázs az egyik központi szereplője volt.
Erről is mesélt a Nemzeti Sportnak a Loki csapatkapitánya, aki, akárcsak Huszti Szabolcs kinevezése óta az NB II-ben tette, nem szélsőként, hanem belső középpályásként futballozik.
RÉSZLETEK AZ INTERJÚBÓL:
„A Vasas elleni szombati felkészülési mérkőzés fotóival máris tele a sajtó – önnel a középpontban.
Nem volt az olyan veszélyes. Két játékos összeugrott, megesik az ilyen, főleg hosszabb edzőtábor legvégén, amikor hamarabb elszakad a cérna néhány futballistánál. Csapatkapitányként ott kellett lennem, megvédtem a társamat, szétválasztottam a feleket, igyekeztem lehűteni a kedélyeket, ment is tovább a mérkőzés.
Dzsudzsák Balázs majdnem verekedett – NB1.hu
Ide tartozik, hogy bár szélsőként ismertük meg, sokszor hetes mezben, most a hatos pozícióban játszott, igaz, tizenkilences számmal. Posztot váltott?
Próbálkozunk ezzel is. Amióta Huszti Szabolcs az edzőnk, másfajta hadrendben, új szisztémában futballozunk, a Vasas ellen ezt gyakoroltuk. Talán nem is hatos, inkább nyolcas pozíció ez, nekem megnyugtató, hogy Varga József van mellettem, így a labdaszerzést követően nyugodtan elindulhatok az ellenfél kapuja felé, ha tudom, ő ott biztosít mögöttem. Persze a nagy nyugalom azért veszélyes lehet, Józsi összefejelt az ellenféllel, ápolni kellett, ment tovább a mérkőzés, én meg egy pillanatra elfelejtettem, nincs ott mellettem-mögöttem. Ahogy visszanéztem, megijedtem, mekkora űr van a védősorunk és a középpálya között, rohantam is vissza, de nem lett gond az esetből.
Talán nehéz kérdés: milyen érzésekkel nézte az idei Eb mérkőzéseit?
Egy voltam a tizenötmillió büszke magyar drukker közül! Elfogadtam, hogy nem lehetek ott a pályán, de nem akartam elbújva, behúzott függönyök mögül televízión nézni a meccseket, kimentem a Puskás Arénába szurkolni. Sőt, a srácok hívtak a nézők vonulására is, de az talán furcsa lett volna, ám a stadionban ott akartam lenni. Kapcsolatban voltam néhány játékossal, gratuláltam nekik, tényleg büszke voltam mindhárom mérkőzés után a válogatottunkra! Nem tagadom: amikor felhangzott a Himnusz a portugálok elleni mérkőzés előtt, potyogtak a könnyeim, mert fájt a szívem, hogy nem lehetek lent a gyepen, megrohantak az emlékek, de tudomásul vettem a kapitány döntését – a másodosztályból nem válogat. De feljutottunk, és célom, hogy olyan teljesítménnyel segítsem a Lokit, hogy azzal visszakerüljek a nemzeti csapatba.”
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
