Az utcán, cukros kenyéren nőtt fel, most is foggal-körömmel harcol.
A minap beszámoltunk arról, hogy könnyen lehet, Balogh Norbert a szezon végén távozik a Hull Citytől.
Lemond a klubja a magyar válogatott játékosról? – NB1.hu
A 24 éves válogatott csatár az nso.hu-nak adott nagyon őszinte nyilatkozatot, amelyben elárulta, nehezen éli meg a koronavírus-járvány okozta helyzetet, hisz egyedül maradt a szigetországban, a mindennapjai otthoni tréningekkel telnek, várja, mikor edzhetnek ismét a csapattal.
Balogh sok dicséretet kapott az utóbbi hónapokban, mindent beleadott, ám a várt játéklehetőség elmaradt, ennek ellenére nem bánta meg, hogy a Hullhoz igazolt. Elárulta, a hazatérésen nem gondolkozik, bízik abban, hogy olyan klubban folytathatja nyártól, ahol rendszeresen számolnak vele, ezáltal a válogatottba ismét bekerülhetne.
Az interjú végén a támadó múltjáról beszélt. Ezt szóról szóra idézzük – megdöbbentően tanulságos mondatok…
"– Az utóbbi hónapokban kerülte az interjúkat és a nyilatkozatokat. Nem szeret szerepelni?
– Nem erről van szó, egyszerűen csak ahonnan én jöttem, és amit én tapasztaltam… Szóval mellettem sohasem volt meg az a biztos pont, aki megmondta volna, hogy mit hogyan csináljak. A legtöbb játékos mellett ott áll a bátyja vagy az édesapja, de én egyedül vagyok. Emellett azt vettem észre, ha rólam negatívat írhatnak, azonnal meg is írják, a vélt információ pedig gyorsan terjed anélkül, hogy bárki megkérdezné, mi igaz belőle. Nem értem, ha a szegény sorból kikerülő vidéki srác külföldön próbál bizonyítani, de akadályba ütközik, miért gúnyolják, ahelyett, hogy segítenék. Miért nem próbáljuk felemelni a magyar légiósokat, ahelyett, hogy még egyet beléjük rúgunk?
– Mire célzott, amikor a múltjára utalt?
– Arra a helyzetre, amikor a kisgyermek tapasztalja, milyen az, ha valamiből nincs. Amikor napról napra kell élni, és amikor édesanyánk minden héten elsírja magát. A szenvedésre, a kilátástalanságra gondoltam. Ugyanakkor ma már boldog vagyok, hogy gyerekként az élet másik oldalát is tapasztaltam Hajdúböszörményben, mert így van összehasonlítási alapom, és van miből erőt merítenem.
– Nem akarok a múltjában vájkálni, csak egy kérdést engedjen meg. Zlatan Ibrahimovic azt írta önéletrajzi könyvében, hogy gyerekként egyszer farkaséhesen ment haza az egyik edzés után, de üres hűtő fogadta. Hasonlóra gondoljunk az ön esetében is?
– Ezt sokszor átéltem. Az utcán, cukros kenyéren nőttem fel, mert mindössze annyit tudtam bekapni otthon, mielőtt elindultam focizni. A napi főtt ételről nem is álmodhattunk, nem nagyon volt, ami erőt adhatott volna. Pedig édesanyám mindent megtett, minden munkát elvállalt, időnként a nagyszüleimhez biciklizett át, hogy a disznóvágásból megmaradt, lefagyasztott húsból vacsorát készítsen, de előbb-utóbb az is elfogyott. Amikor az utcán fociztunk, és két póló volt a kapu, nem is álmodtam arról, hogy egyszer majd a Serie A-ban lépek pályára a Juventus, az Inter vagy a Napoli ellen. Innen visszagondolva, már most hálás lehetek a sorsomért."
