A telefonszámla befizetése bőven ráér!
„Mennyi lett a vége, 3-0 és nem ide?” – kérdeztem meg majdnem délben Angyalföld szívében Áditól, akinek a tekintetébe bele volt írva, hogy soha többet nem fog inni, akárcsak az enyémbe.
„Szerintem igen…” – válaszolta Ádi, akin láttam, hogy soha nem lesz képes feldolgozni azt, ha tényleg kikapott a magyar válogatott.
Ádi mindent megtett a magyar válogatottért, a magyarokért és így Magyarországért. Úgy vett részt a szurkolói vonuláson, hogy nem is volt jegye. De ment, hogy ott legyen, akárcsak a többi csibész, élükön Rajmikával, aki nem okozott csalódást azzal, hogy ezúttal sem ért be időben a munkahelyére.
És, hogy miért?
Mert meccs volt.
Most ugyan nem a Vasas játszott, hanem a válogatott, de a kettő számára ugyanaz. Szurkolás, bandázás, semmi nem érdekli jobban!
„Berepült valami siklóernyő a német-francián, az kemény lehetett.” – mondta Ádi, miközben elkezdte mutatni a telefonján a hírt, majd megnéztük a videót, mert azt a meccset is láttuk ám, de totál nem emlékeztünk a jelenetre.
„Az egyik francia el is ájult, ha jól emlékszem” – szólt közbe balról, a fejedelmi trón helyéről Andrejjjja, aki szentül ígérte meg mindannyiunknak tegnap este, hogy reggel kilencre tuti, hogy bent lesz a munkahelyén, ne kétkedjünk benne.
„Tényleg 3-0 lett, ti is megírtátok” – mutatta ismét Ádi a telefonját, de ennyire gyengének, fekete lyukba veszőnek és szomorúnak soha nem hallottam még a hangját. Azt is láttam rajta, hogy legszívesebben elsírná magát.
Balra néztem, Andrejjjára, de nem szóltam semmit, mert láttam rajta, hogy ő nem képes elfogadni azt a tényt, hogy elméletileg már vagy 12 órája tudjuk, hogy kikapott a magyar válogatott. Szerintem ő soha nem akarta volna megtudni a végeredményt azok után, hogy nem volt meg neki, hogy kikaptunk. Mert az elméje kihagyhatott, de a női megérzése az neki sem kapcsol ki sohasem.
Ültünk tovább a szobában szótlanul és szomorúan, én meg kivettem a bal oldalsó zsebemből a kis telefon tartó állványt, amit a minap Gézától kaptam. Végig szét nyomta a bal térdemet, ameddig egy oldalsó szobában aludtam, miközben végig azt álmodtam, hogy a portugálok egész meccsen páros lábbal csúsznak rá a bal térdemre.
„Bence hazaérhetett már?” – kérdeztem meg Ádit, mire Andrejjja a világ egyik legfontosabb kérdését tette fel: „Miért, itt volt?”
„Egyszer csak felállt, odament az ajtóhoz és kiment rajta. Arról beszélgettünk, hogy mi lesz, ha nem nyerjük meg az Eb-t, és ettől szerintem összeomlott.” – mondta Ádi majd rám nézett, és mielőtt bármit mondtam volna, kimondta a lényeget: „Úgyis megnyerjük!”
Így, ezzel a hozzáállással állt hozzá egyébként az nb1.hu az Európa-bajnokságnak, mert a hétfői videós Messenger-értekezleten azt mondtam a srácaimnak (az nb1.hu-nak nincsen szerkesztősége, mert annak a fajta munkavégzésnek legalább 20 éve nincsen értelme), hogy ameddig a magyar válogatott az Eb-n szerepel, kötelező jól érezniük magukat, sörözni, bulizni és csajozni vagy kiemelten sokat foglalkozni a barátnővel.
Magyarország-Portugália: a kocsmában már nem mert hadakozni a Facebook – élménybeszámoló – NB1.hu
Nagyszerűen megterveztem az egész napos programomat keddre. Ébredés után hírügyelet egyig, majd egy könnyű ebéd, ezt követően pedig összegyűjtöm a barátaimat és irány a vonulás. Onnan remek képekkel és élő videókkal terveztem megörvendeztetni az nb1.hu olvasóit, hogy azok is részesüljenek az élményből, akik nem tudtak jelen lenni.
Mindannyian szurkolók vagyunk, lazák, csibészek, másképpen nem bírnánk létezni, amikor meg a legjobban kell, hogy odategyük magunkat, pláne nem.
Az ügyeletes tegnap este és ma délelőtt a nyugalom egyetlen élő mintaképe, Ádám volt, aki viszont szombaton Hajdúnánásról Budapestre utazik, hogy átélhesse mindazt, hogy mit jelent úgy szurkolni a válogatottnak egész nap mozgásban, hogy nincsen jegye a meccsre.
Andrejjja, Ádi, Bence, Rajmika, Feca (ő mikor és hol léphetett le?), Gergő is a többiek szerint ez mindennél többet ér.
Andrejját leszámítva mindannyian ott voltak a vonuláson tegnap, én a körúton jelentkeztem élő videóban a kezdés előtt 3-4 órával, amiben megígértem az olvasóknak, hogyha megverjük Portugáliát, akkor meccs estéjén és másnap délelőtt sem fogunk tudni dolgozni az úgynevezett ismert okok miatt.
Viszont kikaptunk, és így még rosszabb lett minden (Ádám viszont végig dolgozott és Benji is, aki a meccsről tudósított).
Magyarország-Portugália: amit a károgók nem élhettek át – élménybeszámoló – NB1.hu
A divat szó jelentése a Magyar etimológiai szótár szerint a következő: „ sokak által felkapott és követett új szokás, főleg az öltözködésben. (…) Korai jelentése 'bőség' és 'érték' volt." Manapság mindennek divatja van, így természetesen annak is, hogy a magyar válogatottat ezerrel szidni lehet és szidni kell a Facebookon.
Schön Szabi góljánál, felrobbant a Kripta Söröző a Kertész utcában, 1 percig olyan boldogok voltunk, mint még soha az életben.
A lányok és a srácok, különböző csapatok szurkolói, együtt nézték, szurkolták végig a meccset, miközben én csapoltam nekik a sört, mert ez az egyik kedvenc kikapcsolódásom az olvasás és az úszás után.
A M4 Sport és a közmédia oldalai persze a 22. percben összeomlottak, ezért a mobil előfizetésemből léptünk be a rendszerbe, miközben fölugrott a nagyszerű cég üzenete az első pillanatban, hogy örömmel értesítenek, hogy elkészült az új számlám.
Én meg örömmel ikszeltem ki ezt az idegesítő ablakot, mert hagyják már békén az embert, amikor a magyar válogatott meccset játszik.
Egyébként szerintem bőven lett volna akkreditációm az Eb meccseire, de mivel a járvány alatt én végig mehettem a stadionokba (miközben végig nagyon hiányoztak a szurkolók), ezért úgy döntöttem, hogy most meg én nem megyek, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy, hogy az UEFA sajtó előírásai közül egyikkel sem értek egyet, az elveimből meg soha, sehol, semmilyen körülmények között nem engedek.
Szóval a Szabika góljánál a világ legboldogabb emberei voltunk, majd amikor egyébként jogosan elvették tőlünk a gólt, szerintem ott mindannyian meghaltunk. Ehhez egyébként jó helyen voltunk pont, mert tényleg Kripta a söröző neve, és tele van különböző szörnyekkel dekorációnak.
Ez volt az utolsó, amire emberként és az nb1.hu főszerkesztőjeként emlékszem, mert innentől kezdve olyan mértékű fájdalom lehetett úrrá rajtam, hogy kénytelen voltam elkezdeni inni.
Félig inni meg ugye pénzkidobás…
A portugál válogatott mellett Linda, a hely háziasszonya tehet arról, hogy reggel életemben utoljára megfogadtam, hogy soha többet nem fogok inni a labdarúgás miatt, hiszen hiába volt lezárva a város, hiába nem lehetett közlekedni, mégis szerzett árut, hiszen játszott a magyar válogatott.
Gergő szerkesztő, akiről tudni kell, hogy Andrejjja az egyetlen dolog a világon, amit jobban szeret az nb1.hu-nál, a Vasasnál és a haverjainál a világon, megmondta a lényeget:
„Az Európa-bajnokságot régen megnyertük már! Mennyien voltunk már az utcákban és a kocsmákban? A világon nincs még egy ilyen nép!”
Hogy hol és mikor mondta, arra nem emlékszem, csak a hangjára, de egy dolgot tudok: igaza van!
Mindig is azt vallottam, hogy soha nem a célba érkezés, hanem az utazás számít.
Kikapott a magyar válogatott?
És akkor mi van?
Úgysem fogunk legközelebb sem tudni dolgozni másnap miatta!
MEGYJEGYZÉS: AZ OSZTÁLYOZÓNAPLÓ MEGÍRÁSA ELŐTT VISSZANÉZTEM A MECCSET!
Magyarország-Portugália: Orbán a mennybe mehetett volna – osztályzatok – NB1.hu
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
