Nyugodjon békében!
AZ MLSZ SZOMORÚ JELENTÉSE:
"94 éves korában elhunyt Raduly József válogatott futballista, a Vasas magyar bajnok, MNK-győztes, KK-győztes labdarúgója.
Raduly József 1927. május 6-án született Budapesten – öt héttel Puskás Ferenc után és öt héttel Kubala László előtt. Fantasztikus csatársor magját adhatták volna ők így hárman, ám az élet másként rendelkezett.
Raduly József Balatonszárszón töltötte a gyerekkora nagy részét, majd a inasként a Gammához került, edzett is ott, miként a Ferencvárosban is. A Dreher sörgyárban kapta meg a SAS-behívót – aztán amerikai fogságba esett, majd nem sokkal később Németország területén elfogták a szovjetek. 1945 májusában szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1950 decemberében szabadult. A köztes időt a Kaukázusban éhezve és futballozva töltötte, mások mellett Avar István, becenevén Ricsi, a húszas-harmincas évek újpesti csatárlegendája társaságában.
A hazatérése után – meg azt követően, hogy az ÁVH elengedte, abba is beletelt vagy három hónap – a Szentlőrinci AC-nál jelentkezett, de ott meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Játszott egy kicsit a Füszért csapatánál (azért ott, mert ott talált munkát magának), de sokkal jobb futballista volt annál, mint hogy ott ragadjon. A SZAC utódklubja, a Postás már befogadta. 1952 februárjában, az idény első mérkőzésén már az NB I-ben futballozott. A Bp. Postás csatársora így állt fel: Raduly, Szabó III, Csernai, Bihari, Majercsik. A centerből később a Bayern München BEK-döntős edzője lett, de talán még ennél is érdekesebb, hogy a csapat edzőjét Baróti Lajosnak hívták. Az újonc góllal járult a 3:2-es idegenbeli győzelemhez. Két idényt töltött a postásoknál, aztán Baróti Lajos átvitte a Vasashoz, amelyben aztán hét bajnoki idényben 133 mérkőzést játszott, 21 góllal. Szinte alig hiányzott. Tagja volt a piros-kékek első Magyar Népköztársasági Kupa-győztes alakulatának (1955), az első bajnokcsapatának (1957 tavasz), kétszer is elnyerte a csapattal a Közép-Európa Kupát (1956, 1957). A Rapid elleni, máig sokat emlegetett, 9:2-es meccsen két gólt is lőtt.
Raduly József 2020-ban mesélt regénybe illő életéről az MLSZ TV-nek:
1955-ben két alkalommal játszott az A-válogatottban, nem meglepő módon a svájciak és a svédek ellen is győzött a magyar csapat. 1959-ben egy lábtörés vetett véget élvonalbeli pályafutásának. Visszavonulása után kisebb alakulatoknál edzősködött, egyebek mellett a BKV Előre, a Csepel Autó (amelyben futballozott is egy keveset), az Égszöv és a Szigetszentmiklós gárdáját segítette. Dolgozott a Vasas ifistáival, sőt, az angyalföldiek legutóbbi bajnoki címnyerése idején (1976–1977) ő és Berendy Pál voltak Illovszky Rudolf segítői.
Az utóbbi évtizedekben is központi szerepet töltött be az életében a labdarúgás, rendszeresen megjelent mérkőzéseken, az MLSZ közösségi eseményein, a volt válogatottak találkozóin.
Raduly József rövid betegség után hétfő délelőtt hunyt el."
A VASAS SZOMORÚ JELENTÉSE:
"Elhunyt Raduly József
Klubunk örökös tiszteletbeli elnöke, a Vasas felejthetetlen Józsi bácsija 94 évet élt.
Tudtuk, hogy egyszer eljön majd a pillanat, amikor el kell búcsúznunk Józsi bácsitól.
Mégis olyan hihetetlen, hogy ez most tényleg megtörténik.
Alig egy hete még velünk volt az Illovszky-stadionban, és bár láttuk, hogy hónapról hónapra egyre kevesebb az ereje, de az arcán a mosoly és a szemében a huncut csillogás megmaradt.
Mint mindig, a Győr elleni meccsen is mindenkihez volt egy jó szava, egy vicces megjegyzése.
Hála Istennek, Vasas-győzelmet látott utoljára abban a stadionban, amelyben szektort neveztek el róla.
És milyen jó, hogy megélhette a stadionavatót, ami nagyon nagy vágya volt.
Sosem felejtjük el, amikor könnybe lábadt szemmel olvasta először a táblán: „Raduly-szektor”
Drága, Józsi bácsi, ha valaki, akkor maga megérdemelte!
Mert különösen Illovszky Rudi bácsi halála óta ő volt a köztünk élő Vasas-múlt, a mi dédelgetett legendánk.
A nagy idők tanúja, akit mindenki imádott, aki jött fáradhatatlanul az eseményekre, mérkőzésekre, és akit tényleg csak szeretni lehetett a természetes kedvessége, a szenzációs történetei és humora miatt.
A Vasas SC örökös tiszteletbeli elnöke volt. És az is marad örökké.
Józsi bácsi annyira a mindennapjaink része volt, hogy csak a személyes emlékek után jut eszünkbe a fantasztikus labdarúgó-életmű, amit maga mögött hagyott.
1927. május 6-án született Budapesten, fiatalkorának meghatározó történése volt, hogy hat évet szovjet hadifogságban töltött.
Csak ezután mutatkozhatott be az NB I-ben a Postás színeiben, a Vasas labdarúgójaként pedig 1954 márciusában debütált.
Villámgyors jobbszélső volt, 133 bajnoki mérkőzést játszott piros-kékben, tagja volt az első bajnok és MNK-győztes csapatunknak.
Játszott BEK-elődöntőt a Real Madrid ellen, élete meccsének pedig az 1956-os, Rapid elleni 9-2-őt tartotta, amellyel KK-győztes lett a Vasas.
Két alkalommal a magyar válogatottban is szerepelt.
Visszavonulása után Illovszky Rudolf segítőjeként a kispadon is nagy sikerekben volt része, elég, ha csak a máig utolsó, 1977-es bajnoki címet említjük.
És ahogy írtuk, velünk volt az utolsó évtizedekben is folyamatosan: a végtelenül emberséges és a klubhoz végtelenül hűséges Raduly Józsefet Markovits László 2013-ban kérte fel a Vasas SC tiszteletbeli, majd később örökös tiszteltbeli elnökének.
Józsi bácsi rövid betegség után hétfő délelőtt aludt el örökre.
A Vasas Sport Club saját halottjaként tekint rá.
Isten Veled, drága, drága Józsi bácsi!
A Vasas család sosem fog elfelejteni!"
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
