Egy új kihívás a fiatal játékos életében.
Március 16-a óta fel van függesztve az NB I, a koronavírus-járvány miatt. A játékosok otthon készülnek, egyéni edzésterv szerint, így tesz a Honvéd focistája, Buna Gábor is.
Buna, a többi fiatal társához hasonlóan, visszatért a szülői házba. Most újra ott készülhet, ahol elkezdte a pályafutását, így nyilatkozott erről a honvedfc.hu-nak:
,,Marcaliban nőttem fel, van itt egy focipálya, futópályával körbevéve, rendszerint ott végzem a futómunkát, a labdás edzéseket. Oda járok vissza, ahol elkezdtem focizni, nosztalgikus és jó érzéseim vannak, amikor kimegyek a pályára. Nagyon nagy élmény volt a Fradi otthonában bemutatkozni, sokszor vissza is gondolok arra a meccsre, de még inkább az van a szemem előtt, hogy visszatérjünk edzeni, és újrakezdjük a közös munkát. Hiszem, hogy az a mérkőzés csak a kezdet volt és lesz még folytatása.”
A 17 éves játékos télen mutatkozott be a kispesti felnőttcsapatban, a Magyar Kupában Monor, míg a bajnokságban a Ferencváros otthonában. A korosztályos válogatott labdarúgó megjegyezte, egyre gyorsabban telnek számára a napok, mindig van mit csinálnia. Napi kétszer edz, emellett online órákon vesz részt, valamint az otthoni munkába is besegít:
„A tanulással az elején voltak kisebb megakadások, de aztán mindent megoldottunk, gördülékenyen megy az egész. Ami különbség, hogy most több házi feladatot kapunk, hiszen az akadémián sok volt az órai munka, míg most egyedül is kell dolgozunk, ami kicsit több időt igényel. A második héten volt egy mélypontom az otthoni időszakban, akkor tört rám, hogy hiányzik minden, a barátok, a csapattársak, az edzések, nekem ez nagyon fontos, nagyon erős a közösségi élet az akadémián. A szüleim ráadásul dolgoznak, így sokat vagyok itthon egyedül, ezt éreztem meg a második héten, de aztán még többet beszélgettem a csapattársaimmal, a gyerekkori barátaimmal, vagy éppen közösen xboxoztunk, amivel el tudtam terelni a figyelmem. Bármilyen abszurd is kimondani, furcsa, hogy ilyen sokat vagyok itthon, elszoktam ettől, hiszen már az ötödik évemet töltöm az akadémián. Most ez is egy új kihívás az életemben, újra együtt élek a szüleimmel, alkalmazkodni kell egymáshoz, de ez a feladat is megoldható!”
