Magyarország - Négy olimpiai bajnokot is adott a magyar labdarúgásnak.
Már láthattunk példát arra, hogy egy neves klub csődbe ment vagy visszasorolták alsóbb osztályba. Vegyük példaként az FC Tatabányát, a klubnak az utóbbi időben eléggé kérdésessé vált a jövője.
A csapatot Frei Ferenc bányamérnök alapította meg 1910. február 6-án (alig 2 hete ünnepelte a csapat 107. születésnapját), aki később a csapat elnöke lett. A gárda színe a kék-fehér lett, s megszületett jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Hiába volt már akkoriban is sok vidéki csapat, mégis őket választották a legjobb Budapesten kívüli gárdának. Az első világháború után amatőr szintre estek vissza, hiszen nagy költséget nem tudott volna vállalni az együttes.
Az akkor a világ elitjébe tartozó élvonalba az 1947/48-as szezonban sikerült feljutniuk. Hiába volt erős a keretük (itt játszott például Árkosi, Kiss, Zárai) csak a 13. helyen végeztek, így rögtön vissza is estek a második vonalba. Újabb bajnoki címre 3 évet kellett várni, azonban a feljutás után ismét visszaestek a másodosztályba.
A csapat egyértelmű fénykora az ’56-os szabadságharc után kezdődött meg. Lakat Károly (későbbi olimpiai bajnokedző) vezetésével a csapat a 7. helyezést érte el, így megszerezte a jogot arra, hogy elindulhasson a Duna-kupán, azonban itt rögtön két vereséggel búcsúzott is. Egy évvel később az 1957-58-as szezonban csak egy helyezéssel maradt el a dobogótól, így a következő évben a Közép-európai kupában indulhatott. Az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven futó csapat egészen a döntőig menetelt, ahol a Bratislava együttesét legyőzte, így elhódította a rendkívül neves kupát.
Az is jelzi, hogy a csapatot ebben az időben a nemzetközi porondon is elismerték, hogy 1962-ben meghívták egy nemzetközi kupára, ahol olyan csapatokkal játszhatott, mint a holland Ajax vagy épp a francia AS Nancy.
A csapat világhírű játékosokban sem volt ekkoriban szegény, hiszen 1964-ben Tokióban olimpiai aranyat szerző magyar válogatottban két játékosuk, Csernai Tibor és Gelei József is szerepelt. Ekkor a csapat egy ázsiai kupán szerepelt, ahol legnagyobb sikerét a CSZKA Moszkva ellen aratta, ahol 65 ezer néző előtt sikerült 1-0-ra diadalmaskodnia.
Az 1966-os szezonban a közép-európai kupa legjobb nyolc csapata közé jutottak a tatabányaiak, azonban ott a későbbi győztes Fiorentinával szemben alulmaradtak. Ekkoriban Hidegkuti Nándor volt a csapat edzője, aki korábban pont az olaszok edzője volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a csapatot.
Az 1972-es olimpián is két futballista képviselte őket Rothermel Ádám és Tóth Kálmán személyében, akik ezüstéremmel térhettek haza. Ehhez az évhez fűzhető a TBSC első Magyar Kupa győzelme is, a Ferencvárost múlták felül a döntőben.
Hiába végeztek a 11. helyen az 1972/73-as szezonban, a közép-európai kupában az élen zártak. Olyan csapatokat sikerült legyőznie a TBSC-nek, mint a Dinamo Zagreb és az FC Bologna, majd a címvédő Celik Zenica. A következő szezonban ismét megvédték a címüket, ekkor a Bregenz Vorarlberg és a Lanerossi Vicenza felett sikerült diadalmaskodniuk, majd a döntőben a Csehszlovák ZVL Zilinát verték meg.
Az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett a Tatabányából. 1981-ben 2-1-re, majd 1-0-ra kapott ki az UEFA Kupában a Real Madridtól a csapat. Olyan edzők irányították, mint Lakat Károly, Dalnoki Jenő vagy Temesvári Miklós. A csapatban játszott a legendás csatártrió: Kiprich József, Plotár Gyula és Vincze István, s ennek köszönhetően majdnem megnyerte a Magyar Kupát. A nemzetközi kupákban olyan csapatok látogattak ilyenkor hazánkba, mint a franca St. Étienne, az osztrák Rapid Wien, a VFB Stuttgart vagy éppen a portugál Guinmares.
A jelek szerint sok a hiba a felújított Szuszában – fotók – NB1.hu
A rendszerváltással azonban elérkezett a csapat mélypontja: 1988-ban a második helyen végeztek, majd 1993-ban már az NB III-ban találták magukat. A sztárok külföldre igazoltak, míg a szponzorok nagyrészt csődbe mentek, így a csapat is veszélybe került. A bánya is befellegzett, így tényleg úgy tűnt itt a vége a futballnak Tatabányán. Igen, itt is lett volna, ha Bíró Péter nem veszi át a csapatot. A csapat az NB II (ekkor ez a harmadosztályt jelentette) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998-ban egy osztályozó mérkőzés megnyerésével ekkor már Lombard FC Tatabánya néven feljutottak a másodosztályba. Külföldről hazatért Kiprich József vezetésével meg is nyerték a bajnokságot és a kupa döntőjébe jutottak, ahol érdekes bírói döntések miatt 2-1-es vereséget szenvedtek a Debrecentől.
Hiába volt pár éve a csapat csőd közelben, a következő évben a 4. helyen végzett az élvonalban. Ekkor szerepeltek a tatabányaiak az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után, a feröeri HB Tórshavn és a horvát HNK Cibalia kiejtését követően a Zenit Szentpétervár jelentette a végállomást. A következő szezonban megnyerték a pontvadászat alapszakaszát, azonban a tavaszra elfáradtak és ismét kiestek az élvonalból. Ennek ellenére ismét részt vehettek az Intertotó-kupában, ahol ismét 3 kört mentek. Megverték az örmény FC Shirakot, a moldáv Tiligul Tiraspolt és végül kikaptak az olasz Brescia Calciotól.
2002-ben távozott a csapattól Bíró Péter, majd amerikai tulajdonba került a gárda és az önkormányzat is részesedést vállalt az együttesből. 2002-2003-ban ismét a másodosztályban szerepeltek, majd úgy tűnt sokáig, hogy a következő szezont is itt töltik, Détári Lajos vezetésével éppen, hogy csak lemaradtak a feljutásról.
A 3. másodosztályú szezonban – 2004-2005-ben – kimagaslóan nyerték meg a bajnokságot. Sisa Tibor volt ekkor a csapat edzője, akivel be is állítottak egy 18 meccses veretlenségi sorozatot. Oroszlánrészt vállalt az új közönség kedvenc Márkus Tibor, aki összesen 37 gólt szerzett 26 meccsen. Márkus az élvonalban is folytatta a sikeres szereplést, ugyanis az 5. helyen végzett csapatban 19 gólt szerzett, így második lett a góllövőlistán. A csapat szerencsésnek mondhatja magát, hogy meg tudta tartani kulcsjátékosait, Tóth Zoltánt és Deme Imrét, azonban Márkus Tibor a ciprusi bajnok Apollon Limassolhoz igazolt. Ez meg is látszott a csapat eredményein, hiszen csatárhiány lépett fel. Sisa Tibor helyére Tornyi Barnabás érkezett, aki hiába a kilátástalan helyzet, bent tartotta a Tatabányát. Balszerencséje a csapatnak, hogy ekkor ismét kilépett a névadószponzor és ismét a visszalépés szélére került, azonban Kouemaha rekordösszegű eladásából sikerült kiállni az élvonalban.
Manapság, mint a csapatbemutató elején is említettük, csőd szélére kerültek. A hétvégén ki sem tudtak állni NB III-as mérkőzésükön.
Ez történt az NB II-ben és az NB III-ban: eldőlt Lipcsei sorsa – NB1.hu
Összegzésképpen: nagyon sok neves játékos fordult meg a csapatban és érdekes történelmet tudhatnak maguk mögött. Többek között 4 olimpiai bajnok játékos (Csernai Tibor és Gelei József 1964, míg Menczel Iván és Szepesi Gusztáv 1968) és 2 olimpiai ezüstérmes (Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, 1972) szerepelt a gárdában. Détári Lajossal holtversenyben egy gólkirályuk volt, a legendás csatársor tagja Kiprich József. Talán a csapat legnagyobb nevelései között tarthatjuk számon a már említett Kiprichet, aki összesen 240 meccsen szerepelt a csapatban és 103 gólt jegyzett, de a csatár trió másik tagja Vincze István is nagy büszkesége és legendája a csapatnak. Utóbbi 1984-88-ig 109 meccsen 37 gólt szerzett az együttesben. Csapó Károly a szintén legendás tatabányai két ízben játszott a csapatnál, előbb 1974-1982-ig (210 meccsen 69 gól) és 1986-1990-ig (104 találkozó 11 találat).
Az biztos, hogy nagy kár lenne, ha a Tatabánya ténylegesen csődbe menne, hiszen történelmük alapján egyáltalán nem érdemelné ezt meg. Mindenesetre mi reménykedünk, hogy nem ez a vég a tatabányaiak számára.
Szabó Róbert
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
