Éles csaták Zlatan Ibrahimoviccsal
Rovatunknak ezúttal a 95-szörös válogatott Juhász Roland a főszereplője, akitől azt is megtudjuk, milyen az út busszal Tápiószecsőről Észtországba…
Az első válogatott fellépésed?
2004. április 25., ezt azért megjegyzi az ember. Hogy mennyire izgultam? A szokásos meccsdrukknál nem volt bennem több. Vadócz Krisztiánnal és Huszti Szabolccsal egyetemben eredetileg csak a Japán elleni meccsre tett keretbe Lothar Matthäus szövetségi kapitány, de Szabival ketten maradtunk a három nappal későbbi, brazilok elleni összecsapásra is, amelyen ugyancsak pályára léptünk. Talán azon is múlt, hogy Japán ellen gólt szereztem. Ennél szebb bemutatkozásról nem is álmodhat az ember, elég szép fejes gól volt ráadásul. Egy éve játszottam akkor mindössze védőt, szóval elég gyorsan zajlottak körülöttem az események.
Az első felnőtt gólod?
2001 májusában, a Fradi ellen rúgtam, amúgy az utolsót is, bő két éve Fehérváron, a búcsúmeccsemen. Sokan azt gondolják, az volt az első felnőtt fellépésem, pedig egy évvel korábban, két mérkőzésen pályára léphettem már az MTK első csapatában. Akkor mintegy jutalmul, az ifiből vittek fel úgy, hogy nem is edzettem egyet sem a felnőttekkel. A Fradi ellen viszont már az első csapat tagjaként találtam be, szerencsésen: ellőttem a labdát, Szűcs Lajosról kipattant, én értem oda elsőként, és becsúszva a kapuba kotortam. Persze ahogy a mondás tartja, a gólt nem kell megmagyarázni…
Az első meccsed középhátvédként?
Érdekes a történet, mert az utánpótlás-válogatottakban tizennégytől tizennyolc éves koromig védőt játszottam, az MTK-ban viszont csatárt. Bognár György, a kék-fehér utánpótlás szakmai vezetője nem engedte meg ugyanis, hogy ne centerként szerepeltessenek. Én egy cseppet sem bántam, mert szerettem elöl lenni, gólokat rúgni. 2003 tavaszán azonban az első csapatban elfogytak a védők, és Egervári Sándor visszarendelt. Aztán újra csak csatárként szerepeltettek, és mert rendre betaláltam, maradtam is ott, egészen a bajnokság végéig, amikor is az Újpest elleni zárófordulóban, Mico Szmiljanics eltiltása miatt újra csak hátul találtam magam. Nekem már fogalmam sem volt, center vagy középső védő vagyok-e. Két hónappal azután mindenesetre, hogy először játszottam a felnőttben középső védőt, bajnoki címet ünnepeltünk, a Megyeri úton a fejes gólomnak is hála sikerült győznünk.
Az első külföldi utad?
A Tápiószecsővel kilencvennégy nyarán busszal indultunk neki az észtországi túrának, azzal is érkeztünk meg, bár útközben azért lerobbant. El lehet képzelni, az akkori útviszonyok közt mennyi idő alatt értünk el a balti országba. De izgalmas kaland volt, ahogyan az is, hogy megismerhettük egy másik nép kultúráját.
Az első fizetésed?
Az MTK-ban már a serdülő kettőben ösztöndíjban részesültem – nem érdemes nagy összegre gondolni, havi tízezer forint járt. Kilencvenhéttől az első profi szerződésemig, tizenhat éves koromig folyamatosan kaptam.
Az első autód?
2001-ben egy Peugeot 206-ost vettem a fizetésemből félretett pénzből. Nagyon szerettem, az M7-esen, meccs után a Balatonra menet mondjuk kiégettem párszor…
Az utolsó meccsed?
2020. június 23., már csak a mezszámom miatt sem nehéz megjegyezni. Ez azért még friss emlék. A Ferencváros ellen csatáztunk, a tizenegyesgólommal nyertünk, életem első büntetőből szerzett találatával. A lelátón ott ültek a családtagjaim, előtörtek belőlem az érzelmek, de ha az embernek van lelke, elérzékenyül.
Amikor utoljára sírtál?
Nem volt rég, mert viszonylag könnyen elérzékenyülök. Elég hozzá egy megható történet, amit az elmúlt hétvégén az egyik tehetségkutató versenyzőjétől hallottam a tévében. Sosem szégyelltem kimutatni az érzéseimet.
Amikor utoljára alkoholt ittál?
Az előző este. Vacsorához egy pohár bort szívesen elfogyasztok. Évszak- és ételfüggő, éppen vöröset vagy fehéret, illetve szárazat vagy édeset választok-e, télen inkább a vöröset kedvelem, nyáron jöhet egy jó fröccs.
Az utolsó csatád Zlatan Ibrahimoviccsal?
2010-et írtunk talán, amikor kettő nullra kikaptunk Svédországban, de lehet, Zlatan jobban emlékszik a találkozásainkra… Akadt néhány, olyan is ugyebár, amikor úgy fejbe rúgott, hogy a kórházban kötöttem ki. Nem csak ezért mondom persze, hogy rendkívül kellemetlen ellenfél, hanem mert a komplett futballista megtestesítője, elég sajátos stílussal. A saját csapattársait sem kímélte soha. Persze abszolút vezéregyéniség, nagy egóval, erős karakterrel. Hogy sokak szerint másképp alakul a 2005-ös, budapesti vb-selejtező, ha nem kell engem lecserélni a félidőben nulla nullánál? Persze, befejelek kettőt, és nyerünk kettő nullra. Nem, ez csak vicc, sajnos drámai körülmények közt, a ráadásban lőtt góljával kikaptunk egy nullra. Olyan is megesett amúgy, hogy sérülten vállaltam ellene a meccset, a hatvanadik perc körül azonban le kellett cserélni. Akkor is ő döntött a végén.
Az utolsó születésnapi parti, amin részt vettél?
Az egyik barátom szülinapját sütögetéssel tarkított összejövetellel ünnepeltük néhány hete, épp amikor a Fradi a Trabzonsporral meccselt.
Az utolsó film, amit láttál?
Bettával, a feleségemmel a II. Erzsébet életéről szóló Netflix-sorozatot nézzük, arra szoktam mostanában elaludni. Nem azért, mert unalmas, sőt, hanem mert estére általában kidőlök.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
