Miskolc – Gyorsan letette a névjegyét a Diósgyőr spanyolja.
Gyorsan letette a névjegyét a nyáron Diósgyőrbe érkező Diego Vela, aki olyan gólt lőtt az FTC ellen, amilyeneket korábban Luquétól láthattak a DVTK szurkolói. Ennek ellenére nem honfitársaihoz szeretne hasonlítani, hanem saját történetet szeretne írni. A spanyol játékos a klub honlapjának adott hosszabb interjút.
– Milyen út vezetett Diósgyőrbe?
– Hatévesen kezdtem a labdarúgást az általános iskolában, miként sok más társam, hiszen a legfiatalabbakkal ott foglalkoznak Spanyolországban. Ezt követően 8-9 éves koromban csatlakoztam a számtalan Coruñában működő utánpótlás-nevelő klub egyikéhez, az Orillamarhoz, majd 16 évesen a Deportivo La Coruña hívott (a galíciai csapat 2000-ben spanyol bajnoki címet nyert, és sorozatban öt alkalommal végzett ezt követően a dobogón – a szerk.). A második csapatban szerepeltem rendszeresen, és edzettem az első csapattal is, azonban soha nem kaptam lehetőséget a bemutatkozásra. Ebben sajnos az is közrejátszott, hogy ebben az időszakban nem volt jellemző a klubra, hogy bízott volna a saját nevelésű játékosokban. Ezért váltanom kellett, és a Racing de Ferrol csapatához igazoltam, akikkel háromszor jutottunk be a rájátszásba, azonban egyszer sem sikerült feljutni a másodosztályba. Amennyiben sikerrel járunk, automatikusan meghosszabbodott volna a szerződésem, így viszont eldöntöttem, váltok. Éppen kapóra jött a DVTK érdeklődése.
– Mi fogott meg a DVTK ajánlatában?
– Szerettem volna külföldön játszani, az első osztályban, egy olyan (futball)kultúrában, ami inspiráló lehet számomra. Gyorsan történtek a dolgok, próbáltam az interneten tájékozódni, mert nem sokat tudtam a klubról, a városról. Felvettem a kapcsolatot Pacóval (Francisco Gallardo, a DVTK egykori játékosa – a szerk.), aki mesélt az itt töltött időről, a nagyszerű szurkolókról, és meggyőzött arról, hogy kiváló lehetőséget kaptam, amit érdemes elfogadni.
– És igaza volt Pacónak?
– Tulajdonképpen mindenben, egyedül a körülmények jelentettek meglepetést, nem tudtam, hogy ilyen modern edzőközpontban fogunk dolgozni. Nagyszerűek a pályák, hibátlan az infrastruktúra, a stadion is jó, bár várom már, hogy abban a létesítményben játsszunk, aminek a terveit még Spanyolországban láttam az interneten.
– Mostanában mintha egyre több spanyol játékos szerepelne külföldön. Mi ennek az oka?
– Valóban, az utóbbi 5-6 esztendőben a spanyol játékosok elkezdtek külföldre áramlani, mert nem hiába a Primera Division a világ legerősebb bajnoksága, a sok kiváló hazai játékos és idegenlégiós mellett nehéz bekerülni a csapatokba. Az egykori társaim közül Juan Dominguez bemutatkozott a Deportivo La Coruña első csapatában, jelenleg a Mallorcában játszik, viszont akad olyan, akit Thaiföldre, vagy éppen Romániába vetett a sors.
– Milyen az élet Miskolcon?
– Van már lakásom a belvárosban a pihenéshez, autóm a közlekedéshez, ezek az alapvető dolgok a kényelmes élethez. Még mindig csak ismerkedek Miskolccal, de már találtam egy éttermet, ahová szívesen visszajárok vacsorázni, szabadidőmben pedig szeretek a városban sétálni. Ha szabadnapot kapunk, akkor azt szívesen töltöm Budapesten, igazi világváros. És jártam már a Hungaroringen is, igaz nem vagyok nagy rajongó, de amikor észrevettem, hogy éppen a szabadnapunkon lesz a Magyar Nagydíj, akkor Nonóval elmentünk szurkolni Fernando Alonsónak. Nagy élmény volt ezek az autókat élőben látni, egészen más, mint a televízióban.
– Egészen jól beszélsz angolul, ez is segítette a beilleszkedést?
– Az edzések magyarul zajlanak, de a csapattársakkal tudok angolul kommunikálni. Horváth Ferenc is magyarul beszél a csapathoz – nekünk Szamosi Tamás másodedző fordítja a szavait -, de amikor négyszemközt osztja ki a feladatokat, akkor angolra vált. A csapatból az első időszakban Ugrai Roland segített sokat, aki szereti a spanyol zenét, a spanyol kultúrát, és beszél is valamennyire spanyolul. Nagyon hálás vagyok ezért! Amióta Nono megérkezett, kicsit könnyebb a helyzetem, hiszen többet tudom használni az anyanyelvem.
– Korábban három rendkívül népszerű spanyol játékos szerepelt Diósgyőrben. Nem tartasz attól, hogy állandóan Luquéhez, Gallardóhoz és Fernandóhoz hasonlítanak a szurkolók?
– Tudom, hogy milyen nagyszerű spanyol játékosok játszottak korábban Diósgyőrben, és az sem lep meg, hogy sok rajongót szereztek. Ugyan hozzájuk hasonlóan én is spanyol vagyok, ráadásul a játékstílusom hasonlít is a Gallardóéhoz, de azért érkeztem, hogy a saját történetem írjam. És ha a kemény munka eredménnyel is párosul, akkor bízom benne, hogy az a szurkolóknak is tetszeni fog.
– Hogyan tudod kezelni azt a szituációt, hogy az MLSZ ajánlása miatt csak három, illetve a nemzetközi kupákban induló csapatok ellen öt, nem hazai nevelésű játékos léphet pályára?
– Ez hasznos rendelkezés a magyar játékosoknak, nekünk, külföldieknek pedig el kell fogadni. Profi vagyok, akkor játszom, amikor a vezetőedző beállít, nekem arra kell koncentrálnom, hogy amikor lehetőséget kapok, akkor a tudásom legjavát nyújtsam.
– Beszéljünk a magyarországi tapasztalataidról! Az első fordulóban nem tudtál pályára lépni, a lelátóról követted a Videoton – DVTK mérkőzést.
– Szomorú voltam, hogy nem érkezett meg a játékengedélyem, ami csak fokozódott, amikor egy perc után már hátrányba kerültünk. De ezt követően megmutattuk, hogy nagyszerű csapatunk van, és jó teljesítményt bemutatva megfordítottuk, majd megnyertük a nyitómeccset.
– A második találkozón rögtön a kezdőcsapatban léptél pályára, az FTC ellen pedig csere voltál.
– Az Újpest elleni mérkőzés is hasonlóan kezdődött, gyorsan hátrányba kerültünk, azonban nagyot küzdve két gólt szereztünk, és az előnyt sikerült is megőrizni a lefújásig. Látszott, hogy időre van szükségem, hogy alkalmazkodjak a bajnoksághoz, összeszokjak a társakkal, de meglesz az eredménye. A budapesti mérkőzésre visszatérve, soha nem könnyű ekkora hátrányban beállni, azonban egy labdarúgó nem tehet mást, mint ilyenkor is küzd.
– … és gólt lő, mint például te. Szépen kipókhálóztad Dibusz kapujának bal felső sarkát, nem véletlenül lett top 5-ös találat a gólszépségversenyen.
– Nem vagyok nagy bombázó, jobban szeretek cselezni, betörni a 16-oson belülre, esetleg levinni a labdát az alapvonalra és onnan centerezni, de úgy adja a helyzet, akkor elvállalom a 16-son kívülről is. Örülök, hogy betaláltam, de egy pontszerzés után sokkal boldogabb lettem volna.
– A Honvéd ellen ismét a kezdőcsapat tagjaként futottál ki a pályára.
– Nagyon rányomta a bélyegét a mérkőzésre, hogy megint korán hátrányba kerültünk. És amikor már azt hihettük, hogy majd az öltözőben összekapjuk magunkat, befújták a második büntetőt is ellenünk. Ráadásul én szabálytalankodtam, el kell ismernek, jogos volt az ítélet. A második félidőben küzdöttünk, azonban semmi eredménye nem lett.
– Négy mérkőzésen szerzett hat ponttal jelenleg a hatodik helyen áll a DVTK. Mit vársz ettől a bajnokságtól?
– Személy szerint és a csapat részéről is egy jó idényt várok. Nagyon fontos a csapat, mert anélkül nem lehet jó egyéni teljesítményről sem beszélni. A lehető legjobb eredményt szeretnénk elérni, de most még korai arról beszélni, hogy ez hányadik helyet jelent, hiszen csak négy forduló telt el.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
