Pirózás, brutális összegek és hatalmas fejlődés.
Tíz esztendeje lett a DVTK többségi tulajdonosa Leisztinger Tamás és az Arago Zrt., ez alkalomból Sántha Gergellyel, a DVTK elnökével beszélgetett a klub honlapja. Ebből az interjúból idézünk.
"Az, hogy honnan indultunk és hová jutottunk ilyenkor sokszor eszünkbe jut. Az infrastruktúránk európai szinten is kiemelkedőnek számít, így ma már büszkén tudjuk megmutatni egy utánpótlás labdarúgó szüleinek az öltözőket, a pályákat, a konditermet vagy az éttermet, és mindenki láthatja, hogy nyugodtan ránk lehet bízni a gyerekeket, mert jó helyen vannak. Ezen felül azon barátaink és együttműködő partnereink, akik akár a horvát, akár a kínai, akár a nyugat-európai futballközegből jönnek hozzánk látogatóba, elismeréssel nyilatkoznak az itt felépült sportközpontról, amely fényét emeli a tavaly átadott DVTK Medical Center, a klub saját egészségügyi központja, valamint a jelenleg az edzőközpont mellett épülő, minden igényt kielégítő multicsarnok is. Ezen felül üzemeltetünk egy világszinten is elismert stadiont, amit bár nem a klub épített, de a tervezési és előkészítési fázisban mi is aktívan szerepet vállaltunk, és büszkék vagyunk rá, hiszen a 10 évvel ezelőtti diósgyőri tulajdonviszonyok mellett ez valószínűleg nem épülhetett volna fel. Látjuk, hogy például a komoly futballmúlttal rendelkező Nyíregyházán és Pécsett a mai napig is csak a tervekig jutottak el" – fogalmazott kezdésként Sántha Gergely.
– Tudom, hogy nagyon nehéz pontos számokat mondani, hiszen ehhez 10 év számait kellene átnézni, de mégis, lehet tudni, hogy nagyságrendileg mennyit költött a klubra az Arago Zrt. a megérkezése óta?
– Ezt viszonylag pontosan meg tudom mondani. Leisztinger Tamás saját vagyonából tíz év alatt több mint 5 milliárd forintot invesztált a DVTK-ba. Ezen felül az Ő, valamint a DVTK management-je által mozgatott kapcsolatrendszerből legalább ekkora mértékű TAO forrás érkezett a DVTK-hoz. Ez arányait tekintve sokszorosa annak a támogatási mértéknek, ami a tulajdoni hányad alapján az Arago Holdingra esne, ez szintén a DVTK, illetve az észak-magyarországi sport fejlesztése melletti elköteleződésünket mutatja.
– Sokat hallani, ugyanakkor, az önmagában nem siker, hogy egy klub tíz évig megszakítás nélkül az NB I.-ben szerepel, ha folyamatosan a kisesés ellen kell küzdenie.
– Jelenleg csak öt olyan klub van, amely a Diósgyőrnél régebben szerepel megszakítás nélkül az élvonalban, az Újpest, a Fehérvár, a Paks, Videoton és az FTC. Amikor feljutottunk, akkor – a teljesség igénye nélkül – NB I.-es volt a Győr, a Haladás, a Kecskemét, a Pécs, a Debrecen és a Vasas. Érdemes lenne megkérdezni a felsorolt klubok szurkolóit, hogy lennének-e a mi helyünkben. A 12 csapatos NB I.-ben két-három csapatot leszámítva mindenki a kiesés ellen küzd, ez idén sincs másképp, a 4. helytől lefelé 3 ponton belül van minden csapat, soha nem volt még ennyire kiélezett a bajnokság. Ez a semleges szurkolóknak jó, mert van izgalom, de mi már nem szeretnénk annyit izgulni, mint a korábbi években. Ezért idén egyben tartottuk a csapat magját és csak minőségi labdarúgókat igazoltunk a nyáron, érkezett négy magyar szinten is kiemelkedő játékos, Hegedűs János, Gheorghe Grozav, Stefan Dražić és Augusto Max, valamint kölcsönvettünk két tehetséges grúz fiatalt, akik ha bebizonyítják, hogy erősödhetünk velük, akkor maradnak, ha nem akkor visszatérnek majd klubjukhoz. Biztos vagyok benne, hogy a csapat a PAFC ellen mutatott játékát folytatva ismét maga mellé állítja majd a szurkolókat. Az élvonalbeli tagságra visszatérve, csak az a klub küzdhet a nemzetközi kupaindulásért, amely az NB I.-ben szerepel, a Magyar Kupát sem gyakran nyeri meg másodosztályú egyesület. Ugyanakkor ahhoz, hogy komolyabb célokért küzdjünk, egyre nagyobb költségvetésre van szükség, ehhez nagyobb regionális összefogás szükséges, az sehol nem elég, ha csak a többségi tulajdonos invesztál a klubba, szükségünk lenne a régió kisebb-nagyobb vállalkozásainak támogatására is, amely, tisztelet a pár kivételnek, az elmúlt 10 évben szinte teljesen elmaradt. Viszont azon pár céget köszönet és tisztelet illeti meg, akik még a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is klub támogatói maradtak, ugyanúgy, ahogy a kormányzat azon képviselőit, akik támogatása nélkül szintén messze nem tartanánk itt.
– Ugyanakkor az elmúlt hónapokban a szurkolók egy része éles kritikát fogalmazott meg a klub működésével kapcsolatban. Mi erről a véleményed?
– A szurkolók azért is szurkolók, mert óvják és féltik a szeretett klubjukat és mindenkinek lehet véleménye a csapatról, az edzőről, vagy éppen a klubvezetésről. Azt viszont nehezen tudom megérteni, hogy ha éppen jó a csapat, akkor minden rendben van, de ha jön egy rosszabb széria, akkor pedig biztosan mindenki csak a lábát lógatja a klubnál. Ez nem így működik. A háttérben az eredményektől függetlenül mindenki, a számvitelen dolgozó kolléganőtől, a fotóriporteren át a pályamunkásokig teszi a dolgát. Ez érvényes a klubvezetés tagjaira is.
Lehet kritikát megfogalmazni a játékosokkal, az edzőkkel, a vezetőkkel kapcsolatosan, de azt nem fogjuk hagyni, hogy közösséget romboló, gyalázkodó, fenyegető légkör legyen az uralkodó Diósgyőrben. Ha a szurkolóknak van valamilyen problémája, akkor azt a közösen kiépített csatornákon tudják jelezni a klub felé, személyeskedő facebook posztokkal nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni.
– Milyen lehetőségei vannak arra a klubvezetésnek, hogy támogassa a szurkolókat? Hogyan segített a klub az elmúlt években?
– Leisztinger Tamás és az Arago csoport érkezése előtt hosszú ideig a klub és a miskolci közösség számára távolról sem ideális tulajdonosok adták egymásnak a kilincset Diósgyőrben, a klub többször megszűnt és a nulláról kellett újjáépíteni, viszont ez minden esetben homokvár volt, amit az első vihar elmosott. Napjainkban elértük azt, hogy van a DVTK-nak egy kiszámítható gazdasági háttere, egy kiemelkedő infrastruktúrája és van jövőképe. Aki szerint a klubvezetés szurkolóellenes, az valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy miben segítettük a diósgyőri szurkolókat az elmúlt tíz évben, vagy csak nem emlékszik rá.
Például a klubkártyás bojkott idején a színfalak mögött és előtt is sokat küzdöttünk azért, hogy ismét olyan legyen a stadion hangulata, mint amit megszokott az ország közvéleménye. Közösen sikerült elérnünk, hogy visszatérjenek az ultrák. Az idegenbeli meccsekre a klub költségén a saját biztonsági embereink is nagy számban elutaznak, hogy ne érje atrocitás a szurkolóinkat. Elértük a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, hogy a vendégszektorokba ne árulhassanak drágább belépőjegyeket, mint az azonos kategóriájú hazai szektorokba. Azokon a helyeken, ahol kisebb a vendégszektor befogadóképessége, a hazai klubokkal egyeztetve minden esetben befoglalunk helyeket azért, hogy a szervezett szurkolói csoportok is ott lehessenek. Ez az ultrák kérése, akár a többi szurkoló kárára is, hiszen többször volt már olyan, hogy valaki ezért nem jutott jegyhez kisebb stadionokban. A közelmúltban volt olyan kiemelt mérkőzés, amelyen a klub segített a szurkolói koreók megvalósításában, akár pénzzel, akár úgy hogy például a klub dolgozói rendeltek Lengyelországból hozzávalókat. A szurkolók jótékonysági akcióit a lehetőségeink szerint támogatjuk, hírt adunk róluk a saját felületeinken, legutóbb a VIP és a SkyBox szinten is gyűjtöttünk a szurkolók által kezdeményezett akció keretein belül, az ezen a két szinten lévő vendégeink is több százezer forintot gyűjtöttek össze. A legfrissebb történet pedig az ultraszektor falainak festése és a capo állás átépítése, ennek a költségét a klub magára vállalta, ez nagyságrendileg 1,5 millió forint. Tudjuk, hogy ennek már el kellett volna készülnie, viszont ez rajtunk kívül álló okok miatt nem történt meg.
Az őszi szezonban a zalaegerszegi és a budafoki pirotechnika, valamint az ismétlődő megbotránkoztató rigmusok miatt az első hét fordulóban összességében 2.400.000 forint büntetést kellett befizetnie a klubnak a Magyar Labdarúgó Szövetség kasszájába. Az mlsz.hu-n ezek a büntetések már nem minden esetben jelennek meg, a csekkeket viszont a klub minden alkalommal megkapja, akárcsak a többi klub. A pirozásról annyit, hogy látjuk mi is, hogy más stadionokban piroznak a szurkolók, nálunk a döntés ebben a kérdésben nem a klubvezetésnél van, hanem a rendőrségnél.
Lehet, hogy sokszor a szurkolók véleménye nem egyezik a klubvezetésével, de fontos, hogy legyen köztünk normális párbeszéd.
Mit szeretnél látni a következő tíz évben?
– Elsősorban azt, hogy az akadémiáról egyre több fiatal játsszon folyamatosan az első csapatban és esetleg olyanok is legyenek köztük, akik külföldön tudják folytatni a labdarúgó pályafutásukat. A jelenlegi keretben lévő saját nevelésű fiatalok többségükben azóta kezdtek el Diósgyőrben focizni, mióta elkezdtük fejleszteni a klub utánpótlását. Bízom benne, hogy rajtuk kívül is egyre többen ragadnak majd meg a felnőtt csapatban.
Néhány éven belül szeretném, ha ismét nemzetközi kupában indulhatna a labdarúgó csapatunk és jó lenne egy bajnoki cím kosárlabdában, női labdarúgásban, egy kimagasló eredmény jégkorongban, és hogy diósgyőri sportolók induljanak az olimpián.
És azt is szeretném látni, hogy a DVTK családban egység van, nem pedig széthúzás és ellenségeskedés. Számunkra, habár kiemelten fontos részei a klubnak a szurkolók, nem kizárólag Ők a DVTK, hanem többek között a diósgyőri hagyományok, a múlt, a volt és jelenlegi sportolók, edzők, dolgozók és azok a piros-fehér színekben sportoló gyerekek és az őket támogató szülők is akik biztosítják, hogy a klubnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen."
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
