Friss szerepkörét is értékelte.
"Játékos, edző, mentor – meglehetősen komplex feladata lett az új szezonban Djordje Kambernek, aki a Budapest Honvéd második csapatában építi, segíti a fiatalokat" – jelezte a kispestiek honlapja egy friss interjúban, ebből idézünk.
"Az NB III-as bajnokság első két fordulójában egy kisebb sérülés miatt még utóbbi két titulusa volt előtérben a kispesti klasszisnak, ám a Hódmezővásárhely elleni mérkőzés 78. percében eljött a nagy pillanat, és játékosként is bemutatkozott „új” csapatában.
„Olyan boldog voltam, mint egy gyerek – mondta Djordje Kamber a visszatéréséről – Volt egy kis húzódás a lábamban, ezért az első két fordulóban nem tudtam játszani, s eléggé szomorú voltam. Nagyon örültem neki, hogy ismét a pályán lehettem. Ez a negyedóra elég volt rá, hogy lássam, hogy teljesen rendbejött a lábam, fizikailag is erősnek éreztem magam, tehát az MTK ellen már teljes erőbedobással tudok segíteni a csapatnak. Már a meccs előtt megbeszéltük Simon Miklós vezetőedzővel, hogy a végén beszállok, szerencsére a mérkőzés, és azóta már egy ultrahang is megerősítette, hogy teljesen felépültem, innentől lehet játszani és pörögni ezerrel!”
Második csapatunk tehetségei folyamatosan kiemelik Djordje Kamber személyiségét, szerintük új szerepkörében rengeteget segít nekik a rutinos védő. S szerencsére a másik oldal véleménye alapján is rendkívül gyümölcsöző eddig ez a kapcsolat.
Az elején furcsa volt az új szerepkör, az első hetekben csak kapkodtam a fejem, hogy hol vagyok – magyarázta Djordje Kamber. – Aztán egyre inkább megszoktam, megtaláltam a helyem a játékosok és a stáb között. Természetesen valamennyiüket ismertem már, de lényegében egy teljesen új pozícióban vagyok, így pontosítanunk kellett közösen, hogy mit várnak el tőlem. Nagyon boldog vagyok, hogy ott lehetek a pályán, így talán még többet tudok segíteni a fiataloknak, a gyakorlatban is tudunk együtt dolgozni. Mikivel és Kristóffal (Simon Miklós vezetőedző és Kemény Kristóf asszisztensedző – a szerk.) is összeszoktunk, tudom, hogy ők ketten a »főnökök« (nevet). A legfontosabb, hogy folyamatosan kommunikáljunk, egyeztessünk egymással, ez pedig eddig rendben van. Nyilván hosszabb folyamat ez a munka, főleg a fiatalokkal, de a türelem és az alapok megvannak. Összességében kölcsönösen elfogadtuk egymást, jól működik ez a rendszer.”
